27. rész - Tényleg így a legjobb?

Ehhez a részhez most nem fűzök hozzá semmit, majd ti elmondjátok, hogy mi a véleményetek. ;)

Britta

>Louis<

Hirtelen fel sem fogtam, hogy mit csinál, de mikor ajkamra két forrón izzó puszit lehelt – amire azóta vágyok mióta megismertem – agyam kikapcsolt, szívem viszont annál inkább dolgozott. Tudtam, ha már ő megtette az első lépést, akkor nekem is szabad. Gyönyörű göndör, vizes hajába beletúrtam és ajkam az övére tapasztottam, majd vadul csókolózni kezdtünk. Mikor rájöttem, hogy kicsit gyors a tempó, lassítani kezdtem, mire ő is ugyanígy tett és gyengédebben folytattuk tovább. Éreztem, hogy keze lentebb csúszik nyakamról és a mellkasomon állapodik meg, majd kicsit eltaszít magától. Először nem akartam elengedni, de mivel eltolt magától, így gondoltam, ő már nem akarja tovább folytatni. Engedtem szorításomból, majd mikor felpillantottam, megláttam Sam-et. Azonnal elengedtük egymást. Sam felénk intett, majd tovább ment.
- Én…én most megyek. – mondta Hallie, majd otthagyott. Mikor végre magamhoz tértem én is felmentem a szobába.
- Na, mit csináltatok Hallie-vel? – kérdezte Niall, mikor megpillantott.
- Megcsókoltam. – jelentettem ki, erre a srácok mind rám néztek, még Zayn is bejött a szobába.
- Mi van? – kérdezte Zayn kajával a kezében.
- És ő hogy reagált? – kérdezte Niall.
- Ő kezdeményezett.
- Na ezt nem hiszem el. – nevetett Zayn, de nevetésében, mintha egy kis idegesség bújt volna meg. Mikor látta, hogy nem nevetek és komolyan mondtam, akkor már ő is komoly fejet vágott. – Ez most tényleg komoly?
- Beértünk a házba és túl közel álltunk egymáshoz, aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy ad egy puszit a számra, majd még egyet. Nekem se kellett több, magamhoz szorítottam és megcsókoltam.
- És milyen volt? Jól csókol? – kérdezte Harry.
- Igen. – válaszolt helyettem Zayn, mire mindannyian rászegeztük tekintetünket.
- Te ezt honnan tudod? – nézett rá kérdőn Harry.
- Vele csókolóztam először, illetve ő is velem. Bár nem az volt a legjobb, de utána még egyszer megtörtént és az tényleg jó volt…de ez hosszú történet.
- A kis álszent. „Csak barátok vagyunk” – jegyezte meg Harry egy fokkal vékonyabb hangon, majd elnevette magát. – Ezt még egyszer kiszedem belőled. – Zayn vágott egy grimaszt és ő itt le is zárta a témát.
- Akkor te már célegyenesben vagy. – vigyorgott rám Niall.
- Nem teljesen… - húztam a számat.
- Miért?
- Ugye a múlt héten mondtam, hogy találkozok Hannah-val és szakítok vele…de sajnos ez mégsem úgy alakult, ahogy elterveztem. Amikor elakartam mondani neki, akkor közölte velem, hogy meghalt a nagypapája és teljesen maga alatt van. Ezek után egyszerűen képtelen voltam megtenni.
- Hát nem lennék most a helyedben.
Miután ezt megbeszéltük csináltam magamnak valami vacsora félét, amit egyből meg is ettem, aztán elmentem fürdeni. Közben Liam is megérkezett a Danielle-lel való randijáról és a srácok őt is beavatták, hogy mi történt velem és Hallie-vel. Liam gratulált, majd hátba veregetett, hogy ügyes voltam. Egész éjszaka forgolódtam és csak azon a csókon járt az eszem.

Másnap délelőtt ismét próbálni mentünk Simon-nal. A próbával telt idő mindig gyorsan eltelik, főleg ha jó a hangulat. Miután végeztünk a próbával Simon megállított minket, mielőtt kimehettünk volna az ajtón.
- Mielőtt még elmennétek, mondanom kell valamit. Ma lesz számotokra, illetve az egész csapat számára egy meglepetés, szóval arra kérlek titeket, hogy öltözzetek ki. Vegyétek elő a legelegánsabb ruhátokat és hétkor találkozunk a díszteremben. – ezeket a mondatokat hallva mind egymásra néztünk, majd ismét Simon-ra. – Rendben?
- Rendben. – mondtuk egyszerre.
- Most már mehettek. – mosolygott Simon, majd elköszöntünk tőle és már ott se
voltunk. Egész délután azt firtattuk, hogy vajon mi lehet a meglepetés, és vajon miért kell kiöltöznünk. Mivel izgatottak voltunk, így hamar elkészültünk és már háromnegyedkor lementünk a díszterembe. Beszélgettünk a többiekkel is, hogy ők vajon mit tudnak erről az egészről, de ők se tudtak sokkal többet. Annyit viszont kitudtunk deríteni, hogy egy híres személy jön el hozzánk. Hét után pár perccel már nyílt is az ajtó, amin Daniel Radcliffe lépett be. Alig hittem a szememnek. Mindenki álla a padlót súrolta. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy miért is jött el ma este hozzánk. Az oka pedig az volt, hogy együtt megyünk vele a Harry Potter premierjére. Nagyon közvetlen és kedves volt, és mindenkivel beszélgetett. Mikor hozzánk lépett oda még nagyobb izgalmi állapotba kerültünk. Beszélgetés alatt inkább csak mi faggattuk kérdéseinkkel, de őt ez nem zavarta. Kérdéseinkre készségesen válaszolt. Olyan gyorsan repült az idő, hogy már csak arra lettünk figyelmesek, mikor Simon mondta, hogy induljunk meg kifelé a kocsikhoz, mert el kellene most már indulnunk. Nem is húztuk tovább az időt, kimentünk és beszálltunk a kocsikba. Mikor a helyszín közelébe érkeztünk, már akkor láthattuk, hogy mekkora a tömeg. A kocsiból kiszállva szerényen integettünk, majd Simon is kiszállt a kocsiból és megindult előre, mi pedig utána. A szőnyegen végig vonulva egyszer csak megpillantottuk Emma Watson-t, aki az én úgy nevezett „sztárszerelmem”. A lélegzetem szinte elakadt, mikor megpillantottam. Eszméletlen csinos volt. Odamentünk hozzá és puszival köszöntött minket. Egyszerűen fantasztikus volt. Végigvonulva a szőnyegen más hírességgel is találkoztunk. Ők is köszöntek nekünk, vagy integettek. Életem egyik legjobb élménye a mai. Mikor már elfoglaltuk a helyünket, nem sokkal később a film is elkezdődött. A film nagyon izgalmas volt. Eddig ez volt szerintem a legjobb rész, de lehet azért is élveztem ennyire, mert a film hősei is ott ültek tőlünk nem messze.
Este mikor már visszaértünk a házba egész végig az estéről beszélgettünk, teljesen a hatása alatt voltunk még mindig.
Másnap este összehívtuk a megszokott bandát, hogy csapjunk egy görbe estét. Mikor Hallie belépett a szobába a gyomrom görcsbe rándult. Köszönt mindenkinek, majd leült Harry mellé az ágyra. Ugyanúgy viselkedett, mint azelőtt, mintha semmi sem történt volna. Nem láttam rajta, hogy feszengett volna, inkább felszabadult volt. A lányok egyből a tegnap estéről kezdtek minket faggatni, de mi először csak húztuk az agyukat, majd végül mindent elmeséltünk nekik. Harry-vel hoztunk a konyhából nasit, meg piát. Pár perc beszélgetés után Harry felkiáltott.
- Üvegezzünk. – nem tudom, hogy ez csak szerintem volt-e rossz ötlet, de nagyon nem akartam most ilyet játszani. A többiek beleegyeztek, egyedül Sam fújt vonulót. Legszívesebben én is így tettem volna, de mivel Hallie is játszik, így nem akartam kihagyni.
- Ki kezd? – kérdezte Harry.
- Én. – vágta rá egyből Hallie vigyorogva. Megfogta az üveget és pörgetni kezdett. Cher-re mutatott az üveg, így ő kapta a feladatot. Hallie nem kímélte, mint ahogy a többiek se egymást, akik utána következtek. Egy kis idő elteltével Zayn Sam után ment, hogy visszahozza közénk. Két perc se telt bele, mire Sam feldúltan berontott a szobába és közölte, hogy elmegy. Hayley azonnal utána ment, én pedig Zayn-hez mentem be a konyhába.
- Ez meg mi volt? – kérdeztem.
- Azt hiszem most veszítettem el.
- Haver…biztos vagy benne, hogy tényleg így a legjobb?
- Igen. – megérintettem vállát, mire rám nézett. – Menjünk vissza a többiekhez.
- Rendben.
Visszamentünk és tovább játszottunk. Nem sokkal később Hallie is visszajött, de Sam nélkül. Az este hátra lévő része jól telt. Jól elszórakoztunk, nagyon jó volt a hangulat. Még Zayn is erőt vett magán. Tizenegy óra körül elkezdtek szállingózni az emberek, majd szép lassan mindenki elment.

A napok vészesen gyorsan teltek, mintha felgyorsították volna az időt. Hallie-vel alig beszéltem, vagy ha beszéltem, akkor is felszínes volt. Kezdtem megelégelni, így egyik este rávettem magam, hogy átmenjek hozzá. Kopogtam az ajtón, mire Brenda ajtót nyitott.
- Hayley-hez jöttem, szólnál neki kérlek? – kérdeztem tőle.
- Persze. – mondta, majd ott hagyott én pedig bentebb léptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Egy percbe se telt, mikor Hallie kijött a hálóból.
- Szia. – köszöntött mosollyal az arcán.
- Szia. Ráérsz most?
- Persze.
- Beszélni szeretnék veled.
- Ez esetben üljünk le, szerintem. – mutatott a kanapé felé, majd leültünk. – Hallgatlak.
- Nem tudom, hogy te mit érzel, vagy mit gondolsz, de engem zavar ez az egész helyzet. Zavar, hogy nem beszélünk, vagy ha beszélünk, akkor sem normálisan. Amióta volt az a csók közöttünk, azóta úgy viselkedsz velem, mintha kicseréltek volna. Szeretném, ha ezt megbeszélnénk, mert én teljesen össze vagyok zavarodva.
- Louis… Őszinte leszek. – ez már rosszul kezdődik. – Tudom, hogy hülyén viselkedtem veled, de ez igazából azért van, mert megpróbáltalak elkerülni, de gondolom ez feltűnt. – nem mondtam semmit, csak bólintottam. – Ez az egész azért van, mert megrémültem. Tudom, hogy én voltam az, aki kezdeményezett és épp ez a probléma. Tudom, hogy neked már ott van Hannah, akit nagyon szeretsz és én nem akarok a szerelmetek közé állni. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy azért is rémültem meg annyira, mert félek, ha túl sok időt töltök veled, akkor még többet érzek, mint… mint most. Sajnálom ezt az egészet. Sajnálom, ha megbántottalak.
- Lehet egy kérdésem?
- Természetesen.
- Ha nekem nem lenne Hannah, akkor is ez lenne a véleményed?
- Valószínűleg nem…nem tudom. – hezitált.
- Ha tudnád, hogy én és Hannah már nem vagyunk együtt, akkor mit tennél?
- Akkor nem zavarna az a csók és nem lenne lelkiismeret furdalásom, de tudom, hogy együtt vagytok.
- Hayley, el kell mondanom valamit, ami már nagyon rég óta kikívánkozik belőlem, hogy végre elmondjam neked, mert már megőrülök ettől az érzéstől. Az az igazság, hogy én már nem vagyok szerelmes Hannah-ba már nagyon rég óta. Még hozzá azóta, mióta téged jobban megismertelek. Amikor először megpillantottalak, azóta tudom, hogy tetszel nekem és attól a pillanattól kezdve minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jobban megismerjelek, ami sikerült is. Akkor jöttem rá igazán, hogy mit érzek irántad valójában, amikor elkezdtél randizgatni Collin-nal. Eszméletlenül féltékeny voltam rá és másra se vágytam csak, hogy Collin eltűnjön és te csak velem legyél, hogy felfigyelj rám. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor kiderült, hogy Collin milyen is valójában. A múlthét pedig életem egyik legjobb hete volt, mert szinte minden estét velem töltöttél. Az a csók pedig egyszerűen…nem is találok rá szavakat. Annyira csodálatos volt. Legszívesebben soha nem engedtelek volna el. Élveztem minden egyes percét. Ahogy hozzám simultál, ahogy megérintettél, ahogy ajkaid az enyémre tapadtak. Szerintem nem is kell tovább firtatnom, mert már rájöttél, hogy ezzel mit is akarok elmondani neked, de a lényeg az, hogy beléd szerettem. Szeretlek Hayley. – olyan jó érzés volt ezt kimondani. Megkönnyebbültem, hogy mindezt elmondtam neki. Bárhogy is reagáljon, örülök, hogy elmondtam mindent, amit érzek. Végig a szemébe néztem és ő is az enyémbe. Mikor kimondtam a végső szót, megdermedten ült a kanapén és a szemembe nézett. Vártam a reakciót, de nem történt semmi. – Tudom, hogy ez most sok egy kicsit egyszerre, de kérlek mondj valamit. – érintettem meg a kezét, mire ő szólásra nyitotta a száját.
- És mi van Hannah-val?
- Őhmm. – először gondolkoztam, hogy mit mondjak neki, végül… - szakítottam vele. – tudom, hogy hazudtam és ez nem szép dolog, de ha csak ez áll kettőnk közé, akkor meg merek kockáztatni egy ilyen apró hazugságot. Ugyanis, ha már Hannah nem lesz ki annyira a papája miatt, akkor mindenféleképen szakítok vele.
- Elmondtad neki, hogy miért?
- Igen. Rossz volt neki, de megértette, hogy a szívnek nem lehet parancsolni.
- Megbocsátasz? Egy pillanat és jövök. – felállt, majd bement a fürdőbe. Pár perc múlva kijött és ismét leült mellém. – Gondolkoztam ezen az egészen és gondolkodási időre van szükségem. Az lenne a legjobb, ha most pár napig nem beszélnénk és nem is találkoznánk. Legalábbis kettesben. Muszáj átgondolnom a dolgokat, helyretenni magamban mindent és tisztázni az érzéseimet. Remélem ezt megérted és tiszteletben tartod.
- Igen, persze. Akkor szerintem én megyek is.
- Jó.
- Szia. – álltam fel, majd megindultam az ajtó felé.
- Szia. – kinyitottam az ajtót, majd kimentem azon. Egy kicsit megijedtem, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Muszáj volt beszélnem valakivel, így mikor visszamentem a szobába azonnal letámadtam Zayn-t.

>Hayley<

Egész héten megpróbáltam elkerülni, ami nem igazán sikerült, de próbálkoztam. Egyik este Zayn-nel elmentünk sétálni és megbeszéltük egymással a problémáinkat. Amolyan lelkizős estét tartottunk. Miközben a hintában ültünk csendesen Zayn egyszer csak megszólalt.
- Azon gondolkoztam, hogy féltékennyé kellene tenni Sam-et. Vagyis inkább még jobban magamra haragítani.
- Még ennél is jobban?
- Igen.
- És mégis kivel?
- Veled.
- Velem? – húztam fel a szemöldököm.
- Igen. Arra gondoltam, hogy eljátszhatnánk, hogy együtt járunk.
- Ezt most azonnal verd ki a fejedből! – mondtam kicsit idegesen.
- Miért?
- Először is azért, mert ez egy hülye ötlet. Szerintem már így is eléggé megbántottad és magadra haragítottad őt. Így is rossz látni, ahogy szenved, amitől te is szenvedsz. A másik pedig, hogy nem egyeznék bele amiatt, ami történt velünk.
- Az már régen volt.
- Igen régen volt és szeretném, ha ott is maradna. Gondolj bele, ha eljátszanánk ezt az egészet, akkor csak felszakítaná a sebet és ki tudja mi történne. Így is örültem, hogy sikerült kiszeretnem belőled, ami nem volt olyan könnyű dolog és egyébként sem akarlak még egyszer elveszíteni. – amellett, hogy régen a legjobb barátok voltunk, egyszer össze is jöttünk, de rá kellett jönnünk, hogy nem működik a kapcsolatunk szerelmespárként, így inkább maradtunk barátok és ezután nem sokkal később költöztünk el, ami egyrészt rossz volt, másrészt jó, mert legalább adott nekünk időt, hogy elfelejtsük egymást és később tovább tudjuk folytatni barátként. Ez a később pedig akkor következett be, mikor először találkoztunk az X-Faktorban.
- Hidd el nekem se volt épp a legkönnyebb, de ez most más lenne. Ez csak egy kis színészkedés és hidd el, nem veszítenél el még egyszer. Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. – mosolygott.
- Nem kockáztatok. Nem egyezek bele és kész! – tettem karba a kezem.
- Jó, rendben. Megértelek és így átgondolva tényleg hülyeség.
- Örülök, hogy beláttad.
- Egyébként Sam tudja, hogy mi volt közöttünk?
- Nem.
- Rendben.
- Mert kellene tudnia?
- Nem.
Ezután elindultunk vissza a házba. Este miután elaludtam azt álmodtam, hogy Zayn és én egy táncparkett közepén lassúzunk. Fejem a vállán pihent, majd felszegtem fejem és a szemébe néztem. Mondott nekem valamit, de nem hallottam, hogy mit, mire ő elmosolyodott és a fülembe súgta „Szeretlek”. Szemembe nézett én pedig örömömben megcsókoltam. Mikor kinyitottam a szemem, akkor már nem Zayn, hanem Louis állt előttem és most ő mosolygott rám. Érthetetlenül álltam előtte, majd megfogta a kezem, másik kezét derekamra tette és ismét lassúzni kezdtünk. Egy pillanat múlva megpillantottam Zayn-t, aki Samantha-val kézen fogva közeledtek felénk, majd megálltak mellettünk és ők is lassúzni kezdtek. Egy perc se telt el, mikor Zayn hirtelen megcsókolta Sam-et, én pedig kinyitottam a szemem és azonnal felültem az ágyon. Szemem bántotta a függönyön keresztül beszivárgó fény.
- Rosszat álmodtál? – kérdezte Sam.
- Nem. – ráztam a fejem. Egy percig bámultam Sam-re, majd elnevettem magam. – Jól kezdődik a reggel. – jegyeztem meg, majd egyből kimentem a fürdőbe megmosni az arcomat.
Aznap este, mikor Sam-mel úgy döntöttünk tartunk egy görbe estét csak mi ketten, valaki kopogott az ajtón.
- Hallie! – nyitott be Brenda. – Louis keres.
- Köszi. – mondtam, majd ki is ment a szobából. Egyből Sam-re pillantottam, aki elmosolyogta magát.
- Menj. – lökött meg. Felálltam és kimentem a nappaliba.
- Szia. – köszöntem neki mosolyogva. Próbáltam felvenni a maszkot, amit egész héten
viseltem a közelében. Mikor mondta, hogy beszéljünk, hirtelen megállt bennem az ütő. Tudtam, hogy most következik el az a pillanat, amit egész héten próbáltam elkerülni. Miután felvázolta a helyzetet őszintén elmondtam neki mindent kertelés nélkül. Viszont ami ezután következett, az enyhén szólva megfagyasztott. Teljesen leblokkoltam azok hallatán, amit Louis mondott. Képtelen voltam egy betűt is kiejteni a számon, majd végül erőt vettem magamon. Megkérdeztem, hogy most akkor mi a helyzet vele meg Hannah-val, amire az volt a válasza, hogy szakítottak. Ettől is kiakadtam. Pont én vagyok az a személy, aki tönkretett egy párkapcsolatot. Szükségem volt pár percre, hogy összeszedjem magam. Kimentem a fürdőbe megmosni az arcom. Belenéztem a tükörbe és körülbelül olyan fehér voltam, mint a fal. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy Louis szerelmet vallott nekem épp az imént. Pár perc múlva kimentem vissza hozzá és közöltem a döntésem, majd elment én pedig bementem vissza a hálóba Sam-hez, aki egyből kérdezgetni kezdett. Szótlanul leültem az ágyra, majd hirtelen Sam-re pillantottam és mint akinek szófosása van, szinte egy szuszra ledaráltam neki, hogy mi történt odakint.
- Végre elmondta. – vigyorgott.
- Mi? Te tudtál róla? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Nos… ami azt illeti igen. Emlékszel, amikor Zayn célozgatott, hogy vár rád valaki, aki nem Collin és megkértél, hogy derítsem ki, hogy kire gondolt… hát én akkor már tudtam, hogy kire gondol. Sőt mindenki tudta.
- Hát ez remek. Ezt egyszerűen nem tudom felfogni. Most még egyszer megtörténik velem…én nem akarom ezt.
- Mi történik meg még egyszer? – nézett rám értetlenül Sam.
- Az lett volna a legjobb, ha megmondom neki ott és akkor, hogy ebből nem lehet semmi. – folytattam gondolatmenetemet, Sam kérdésére ügyet sem vetve.
- Ezt most mért mondod? Ne ítélkezz már most. Gondolkodj rajta. Gondold át az egészet, hogy mit érzel. Collin-on egyáltalán túltetted már magad?
- Persze, az nem ügy. Az csak egy fellángolás volt. Egyébként is összejött Alexa-val. A két ördög egymásra talált. – forgattam szemeimet.
- És az a csók? Gondolom nem hiába kezdeményeztél te. Ha nem éreznél semmit, akkor nem tetted volna.
- Elég. Nem akarok erről tovább beszélni. Folytassuk inkább a filmet.
- Jól van. – egyezett bele kicsit fancsali képpel.
Folytattuk a filmet, bár semmit nem értettem meg belőle. Egy pillanatra se emlékszem, hogy mi volt benne. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy tönkre tettem egy kapcsolatot, ráadásul kezd megint az történni, ami Zayn-nel is történt. A legjobb barátok voltunk, majd egyik napról a másikra egész másképp kezdtünk gondolni a másikra. Szerelmesek lettünk, majd összejöttünk, mert nem tudtunk már parancsolni az érzéseinknek. Na és mi lett a vége? Elveszítettem a legjobb barátomat. Én nem akarom ezt még egyszer megélni. Egész éjszaka alig aludtam, másnap pedig elég nyúzottan keltem, így egész nap hisztis és harapós voltam.

26. rész - Ez mégis mi volt?

Nagyon sajnálom ,hogy eddig nem írtam, de nagyon zsúfolt hetem volt. Rengeteget tanultam meg családi dolgok voltak és emellett rengeteg dolgom van még mindig. És tudom, hogy már unjátok a sok bocsánatkérést, de tényleg sajnálom.. :/ :D De ennyi elég is volt ebből, remélem tetszik a rész :)

Angel

- Kivel? – egyetlen szó, de mégis rengeteg emléket és érzelmet idézett elő bennem. Túl sok volt ez az  egy hét és pont most kellett ez, amikor már sikerült elnyomnom magamban azt a sok érzést. Teljesen megtörtem. A legjobb barátnőm szóba se állt velem, akor ott van Greg, majdnem elütöttek, Zayn viselkedését se értem. Mégis mi rosszat tehettem? Rosszat mondtam, megbántottam esetleg? Jó.. lehet, hogy a múltkori viselkedésem rosszul esett neki, de ő bunkózott és viselkedett úgy velem, mintha nem is léteznék, ami viszont nekem nagyon szarul esett. De féltem.. féltem az érzéseimtől, féltem tőle, de legfőképpen féltem magamtól. Mellette valahogy más vagyok, és ettől a felemtől nagyon félek. Nem tudom mit kezdjek vele, nem tudom korlátozni, kezelni. Akaratlanul is olyan dolgokat tettem meg majdnem, amit nem kellett volna. Hogy mit érzek iránta? Na az már más kérdés. Talán az eddig történtek beszélnek helyettem. Nem tudom mi az, de van valami, ami vonz benne. Valami, amire érzem, hogy szükségem van, de ott volt Greg, akit szeretek. Igen, még mindig, de ez már más fajta szeretet. És most itt vagyok ebben a… mondjuk ki: nagyon szar helyzetben. Csak ketten tudják, hogy mi történt, de a teljes történetet egyikük sem, és nem tudom elmondani Zayn-nek, hogy mit művelt Geneva, pedig akarom, de jelenleg a fájdalom nagyobb, mint a szeretet.

- - Őhm…Ez.. – kezdtem bele, miután nagyjából észhez térítettem magam gondolatmenetem után, de szavamba vágott.
- Figyelj… tudom, hogy ez a hét nem kezdődött túl jól és az utána lévő pár nap sem volt fényes közöttünk, de még mindig a legjobb barátnőm vagy. Gondolkodtam a dolgokon és rájöttem, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgokat, de talán te is így reagáltál volna a helyemben… vagy talán még sem, de mindegy. Nem voltál a helyemben és nem is kívánnám, hogy legyél. Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem akarok továbbra is rosszba lenni veled… és nem léphetnénk tovább ezen az állapoton? Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de… - mielőtt befejezhette volna hirtelen magamhoz szorítottam és sírni kezdtem. Ennyi volt az álarc, Hayley előtt mindig kimutattam az érzéseimet és már erőm se volt tovább. Azonnal magához ölelt és a hátamat kezdte simogatni. Percekig sírtam, végül letöröltem könnyeimet és elengedtem.

- Hiányoztál. – mondtam.

- Te is nekem. – egy halvány mosoly jelent meg arcán, majd ismét megölelt.

- Geneva-val. – szólaltam meg pár perc múlva.

- Tessék? – nézett rám értetlenül.

- Greg Geneva-val csalt meg. – mondtam ki egy levegővel, érthetően. Amikor ezt kimondtam, Hallie szemei kikerekedtek

- Ez most komoly, vagy ugratsz?

- Komoly.

- Zayn tudja már?

- Nem.

- Akkor el kell mondanunk neki.

- Nem kell elmondanunk. – és itt a hangsúly a „nem”-en volt. – És nem is fogjuk neki elmondani, mert majd Geneva fogja. Legalábbis remélem, hogy elmondja. – vágtam rá egyből, de az utolsó mondatomban csak reménykedtem, hogy tényleg így lesz.

- És, ha nem mondja el neki?

- Hallie, meg kell ígérned, hogy nem mondod el Zayn-nek!

- De…

- Hallie! Kérlek…

- Jó, rendben. – egyezett bele végül. – És most mesélj el mindent! Mindenre kíváncsi vagyok.

Elmeséltem neki mindent, és itt szó szerint mindent kell érteni. Meséltem a Greg és Geneva dolgot, hogy miket csináltam a többiekkel stb. Persze néha ő is kérdezett, amikre készségesen válaszoltam.

 -  A kezeddel mi történt? – kérdezte.

-   Öhm.. – és igen, megint lefagytam, de ez nem tartott annyi ideig, mint az első. Vettem egy nagy levegőt is kinyögtem. – Majdnem elütöttek. – ekkor neki megint kikerekedtek a szemei – de Conor, mint mindig jókor jó helyen volt, így egy gázolás helyett egy zúzódással megúsztam.

-  Conor? – kérdezett vissza.

-  Conor Maynard, az egyik legjobb barátom és már mondhatnám az őrangyalomnak is. – nevettem el a végét.

- Várjunk csak? Miért olyan ismerős a neve? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Várj egy picit! – válaszolta vigyorogva, majd a gépem után nyúltam. - Talán ezért. – mondtam büszkén és az ölembe raktam a gépet, majd elindítottam a videót. (http://www.youtube.com/watch?v=A4c92MuNeAw)

Ezután még egy jó ideig beszélgettünk, majd álomra hajtottam a fejem. Holnap hosszú napunk lesz.

***

Utolsó finomítások és eligazítások. A műsorvezető már a színpadon. Csak pár perc és kezdődik a show. Már mi is készen álltunk. Cher volt az első fellépő, az Empire State of Mind-dal.

* Cher! Mehetsz!* - szólt az egyik statiszta. A zene elindult, ő pedig enyhén remegő hanggal elkezdte a dalt, majd a következőnél már mintha nem is létezne más, úgy énekelt.

* Táncosok, nyomás a színpadra* - szólt egy másik statiszta és mi már rohantunk is barátnőnk mellé a színpadra. Amikor vége volt a számnak, ugyanúgy távoztunk, ahogyan érkeztünk és izgatottan hallgattuk a zsűri véleményét, amiben nem csalódtunk. Cher amint visszaért a backstage-be, én azonnal a nyakába ugrottam és vagy százszor elmondtam neki, hogy mennyire jó volt.

A fiúk voltak az utolsó fellépők. Már mi is a ruhánkba voltunk, igazi pompom lány cuccban. Bevallom mindig is ki akartam próbálni ezt és most tessék, itt vagyok, bár az érzés nem ugyanaz. Felszabadultnak kellene lennem, de egyáltalán nem vagyok  az, de ezzel már nem törődhettem sokáig, mert a fal kinyílt és Liam elkezdte énekelni az első hangokat, de amikor megláttam a kis esetlen táncaikat, önkénytelenül elnevettem magam és nevetés közben már azon kaptam magam, hogy a többiek már rohannak a színpadra. Gyorsan összekaptam magam és csatlakoztam hozzájuk és mindent beleadva táncoltam a koreográfiát és ebben még a sérült kezem és Zayn hátrafelé pillantása sem tudott megakadályozni. Pedig az a pillantás sokat mondott, de legfőképpen csalódottságot, fájdalmat, dühöt, majd mintha ez meg sem történt volna megfordult és teljes beleadással énekelt, amitől engem kirázott a hideg, de nem az a rossz érzés volt, hanem az a kellemes. De az már a kellemetlenebbik téma volt, hogy hogyan kerüljük ki a gratulációt anélkül, hogy a többieknek feltűnjön. Mindenkinek gratuláltunk Hayley-vel, majd amikor Zayn-hez értem mindketten vonakodva közeledtünk egymáshoz. Körbenéztünk, szerencsénkre mindenki mással volt elfoglalva, majd ismételten vetett rám egy lenéző pillantást, de mégis egy elismerő mosolyt villantott, amire én csak bólintottam egyet és visszatértem a többiekhez.

A bulit Hayley jobban élvezte, mint én. Én csak ültem az egyik asztalnál, iszogattam az italomat és figyeltem a táncoló tömeget. Sikeresen elbambultam, de ebből a helyzetből egy csapat hangos üvöltözése rázott ki. A 4 srác, Cher és Aiden pom pomokkal  a kezükben elkezdtek ugrálni előttem én pedig értetlenül néztem rájuk, amire ők felsorakoztak és egy rögtönzött kis koreográfiát adtak elő. Már sírtam a nevetéstől, de ők még mindig ott szerencsétlenkedtek előttem. Biztos nekik is elegük lett a csöppet depressziós Samantha-ból. Amikor végeztek mindannyian odajöttek hozzám és egy csoportos ölelésben részesítettek engem és én még mindig nevettem, ami őszintén bevallom, már nagyon régen volt és már hiányzott is.

Amíg a srácok elvitték a cuccokat, addig Cher és Aiden kezdték el a vallatásomat.

- Mi ez a depis hangulat? – kérdezte Cher. Azt hiszem itt az ideje, hogy elmondjam mi is

történt. Vettem egy nagy levegőt és neki kezdtem.

- Greg megcsalt. – válaszoltam végül és mindkettőnek leesett az álla és kikerekedett

szemekkel néztek rám.

- De mégis kivel? – vágta rá Cher, még mielőtt bármit is mondhattam volna. Egy ideig

vonakodtam, majd rájöttem, hogy előbb vagy utóbb úgy is meg fogják tudni, szóval legyen

inkább előbb.

- Előbb szedjétek össze magatokat, mert nem a padlóról akarom fölkaparni az állatokat. –

nevettem el magam, bár valljuk be, ez most elég rossz poén volt és nekem is pont ilyenkor

kell meglátni egy bizonyos személyt. Egy ideig elidőztem a Hallie Zayn pároson, majd amikor

elkezdtek táncolni egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, de az hamar le is került

onnan, amikor eszembe jutott, hogy miről is volt szó.

- Samantha, hahó! Itt vagy? – lóbálta Aiden a kezét a szemem előtt.

- Persze.. - válaszoltam. – Geneva.

- Hogy mi? – vágták rá mindketten, rájuk nem valló hangnemben.

- Jól hallottátok, de kérlek, ne mondjátok el senkinek. – erre ők csak bólintottak egyet.

- És hogy viselted vagy viseled? – kérdezte Aiden, de szerintem ő se tudta, hogy most mit

kérdezzen.

- Hát így. – válaszoltam nemes egyszerűséggel és felmutattam a kezemet.

- Ezen most mit kellene értenünk? – kaptam az újabb hülye kérdést Aiden-től.

- Hosszú… a lényeg az, hogy majdnem elütöttek, de szerencsére ennyivel megúsztam, hála az

őrangyalomnak. – nevettem fel keservesen.

- Te jó ég kislány, nagyon hosszú heted lehetett. – mondta Cher és mindketten egyszerre

megöleltek. Az idilli pillanatot a telefonom rezgése zavarta meg. Mindketten kíváncsian

figyeltek engem, miközben megnyitottam az üzenetet.

~ Holnap elrabollak. :D 10 körül legyél kész. – Conor ~

Az üzenetet olvasva elmosolyodtam, megnéztem az időt és mit sem törődve Aiden és Cher kérdéseivel, gyorsan elbúcsúztam tőlük és felmentem a szobánkba, így is nehéz lesz fölkelni, nemhogy még a buliban is végig ott maradjak.

***

- Sammie, ébresztő! – hallottam a hangot magam mellől, miközben valaki az arcomat

simogatta, de hiába, nem voltam hajlandó kinyitni a szememet. – Még mindig reménytelen

vagy, ugye tudod? –nevette el magát.

-  Nem is… - kezdtem el durcázni, majd lassan felültem az ágyon. – Mennyi az idő?

-  9 múlt, kezdj el készülődni.

-  Hayley?

- Még alszik, úgyhogy halkan. – válaszolta vigyorogva. – Én addig kint leszek a konyhában.-

és azzal ki is ment a szobából. Mivel az idő kezdett kicsit hűvösödni, így a választásom egy

szürke farmer, fehér felső, arra egy virágos blézer és egy krémszínű bokacsizmára esett.

Szememet kihíztam és egy kis vörös rúzst kentem fel, majd a hajamat hullámosan hagytam,

gyorsan írtam egy üzenetet Hallie telefonjába és már indultam is.

 -  Indulhatunk? – kérdeztem

-  Öhm… persze. – válaszolta kicsit nehezen.

- Minden oké? – kérdeztem nevetve

- Persze, csak hűűű… rengeteget változtál, ilyen ruhába még sose láttalak. Hol a kicsit fiús Samantha? – kérdezte vigyorogva.

- Azóta már sok idő eltelt Conor.

- Az biztos, de mindenesetre nagyon csinos vagy.

- Köszönöm.

- Na gyere, menjünk. Sok a dolgunk és kevés az idő. – majd kézen ragadott és szó szerint kihúzott a szobából. A folyosón haladva egymáson nevettünk, de még mindig kézen fogva húzott

- Conor, várj már, nem kell annyira sietni. – szóltam utána nevetve, de még mindig húzott és akkor kinyílt az egyik ajtó és kilépett rajta Ő. Tekintetéből megint az esti érzelmeket vettem ki és az én arcomról is lefagyott a mosoly és lelassítottam, amit Conor is észrevett.

- Sammie, minden rendben? – kérdezte, és közvetlen előttem állt. Tekintetét köztem és Zayn között járatta.

- Persze, csak… mindegy menjünk. – válaszoltam egy mosolyt erőltetve magamra és most én húztam magam után.

- Ez meg mi volt? – kérdezte, miután kiértünk az ajtón.

- Semmi. – válaszolta.

- Samantha, ez minden volt, csak az nem. Szóval mi volt ez?

-  Minek fárasszalak az én zűrös életemmel?

- Nem fárasztasz, a barátod vagyok, az a dolgom, hogy meghallgassalak.

- Tényleg semmi..

- Akkor miért remegsz? – kérdezte egy huncut mosoly kíséretében. Annyira utálom, hogy így ismer.

- Mindegy… - válaszoltam már én is mosolyogva.

- Útközben elmeséled?

- Van más választásom?

- Van, de akkor megbántasz.. – és elővette a kiskutya nézését.

- Jól van, rendben… győztél. – adtam be végül a derekam. Egész úton meséltem neki, szinte minden egyes apró részletet elmondtam. Mertem volna nem elmondani.. egyből rákérdezett volna.

- Neked aztán tényleg zűrös az életed. – húzta el a száját.

- Igen.. egész életemben nem történt ennyi dolog velem, mint amióta itt vagyok az X-factorban.

- Megérkeztünk.

- Mégis hova?

- A studióhoz.

- És én miért kellek ide?

- Segítesz nekünk kiválasztani a következő dalt.

- Mi?  – választ már nem kaptam, mert az ajtó kinyílt és a srác egyből lepacsizott Conor-ral.

- Csá haver! – köszönt neki. – Anth, ő itt Sam. – mutatott be a srácnak.

- Szia. – intettem neki félénken.

- Szia. – köszönt vissza. – Gyertek be.

- Kértek inni valamit? – kérdezte Anth.

- Nem köszönöm. – válaszoltam.

- Én sem. – mondta Conor.

- Akkor kezdjük is el. Itt a dalok listája. – átnyújtotta a papírt Conor-nak.

- Amint mondtam, ez most a te feladatot lesz. – és már az ölemben is volt a papír. Egy ideig nézegettem, egyszerűen nem tudtam eldönteni mégis melyik legyen, majd a végén már csak kettő közül kellett választanom.

- Sikerült választanod? – kérdezte Anth.

- Öhm.. két dal között nem tudok dönteni.

- Melyik kettő? – kérdezte Conor.

- Love the way you lie és Yeah 3x.

- Legyen mindkettő. Anth, benne vagy? – kérdezte Conor.

- Naná. – válaszolta. Az első dal a Love the way you lie volt. Conor gyönyörűen kiadta a magasabb hangokat, és élvezet volt nézni, hogy mennyire szeretik ezt csinálni. Néha azon kaptam magam, hogy én is énekeltem velük, amin ők csak mosolyogtak. A végén már csak spontán játszották a számokat, és már engem is bevontak az éneklésbe. Sosem szerettem hallatni a hangomat, de az ő társaságukban annyira felszabadultnak éreztem magam, hogy egyszerűen muszáj volt. Nem tudtam kihagyni. Mikor már végeztünk ezzel is, én kénytelen voltam elköszönni, mert még mindig fáradt voltam a tegnapi nap miatt és még szeretnék egy kicsit pihenni is.

- Srácok, nekem mennem kell.

- Elkísérlek. – mondta Conor.

- Jól van srácok. A héten még találkozunk? A videókat fel kellene venni valamikor. – mondta Anth.

- Persze. Te akarsz jönni Sam?

- Ha lesz időm, akkor igen.

***

Újabb hét, újabb próba. Danielle bejelentette, hogy csak két versenyzővel fogunk fellépni és a közös produkciónál. Elton John hét lesz, a sztárvendégek pedig a JLS, Westlife és a Take That, szóval kicsit lazább hetünk lesz. Próba után mindketten a szobánkba vettük az irányt, ma délután volt a próba, így már viszonylag későn volt, de valakit ez nem zavart. Lou jött, és elhívta Hayley sétálni, én pedig megint egyedül maradtam. Már kezdtem unni magam, így gyorsan felkaptam pár ruhát s elindultam sétálni. A lépcsőnél jártam, amikor lent megpillantottam Hallie-t és Loius-t, egymás mellett álltak és nagyon furcsán viselkedtek. Mintha megzavartam volna valamit. Intettem nekik egyet, Hallie kisebb habozás után intett, Lou pedig cipőjét fürkészte. Érdekes.

A sétából elég későn értem vissza, így Hayley már aludt. Én is gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Másnap próba után hívott Conor, hogy ráérek-e, mert ma szeretnék felvenni a Yeah 3x-hoz a videót. Szerencsére a délutánom szabad volt, így elmentem hozzájuk. Anth is ott volt már. Conor rengeteget bohóckodott, próbálta utánozni Chris brown tánc mozdulatait és ami éppen nem ment neki, azt én mutattam meg neki, hogy mégis hogyan kell.

A házba visszaérve találkoztam Aiden-nel, aki öltönybe volt. 
-Szia! Készülsz valahova?
- Szia! Összehívtak minket, állítólag valami vendég jön. Már azt a pletykát is hallottam, hogy valami színész.
- Értem. Szerintem jobb lesz, ha mész. - mondtam, amikor megláttam egy kisebb tömeget bevonulni a terembe.
-Igazad van. - mondta nevetve és már le is lépett, de az én kíváncsiságom erősebb volt, így megvártam, amíg az a valaki megérkezik. Szerencsémre nem kellett sokat várnom, de a állam a földet súrolta, amikor megláttam ki is az. Daniel Radcliffe lépett be azon az ajtón, amin pár perccel korábban Aiden. Amint összekapartam az államat a padlóról, gyorsan berohantam Hallie-hez és olyan gyorsan elhadartam amit láttam, hogy szegénynek ideje sem volt felfogni. Gyorsan valami emberi kinézetet teremtettünk magunkra és már rohantunk is oda a terem elé, hátha sikerül találkoznunk vele. És igen, sikerült. Mindketten próbáltunk teljesen higgadtak maradni és ez a találkozás erejéig sikerült is, de ami a szobában történt, na arról nem akartok tudni..alig sikerült elaludnunk.

> Zayn <

Azt hittem, hogy ha így viselkedek könnyebb lesz elfelejtem Sam-et, de nem.. ez egy csöppet sem könnyű. Látom, hogy fáj neki.. és nekem is fáj, hogy fájdalmat okozok neki, de nem tehetek mást. Így is túl nagy volt a kísértés, a múltkor is csak egy hajszál választott el attól, hogy megtegyem, de ő erősebb volt. De amikor megláttam a tekintetét, rájöttem, hogy mit tettem. Azokban a szemekben rengeteg fájdalom, szenvedés és félelem van elrejtőzve és csodálom, hogy ennek ellenére is képes erősnek mutatni magát.. de azóta a pillanat óta még bunkóbb vagyok vele, úgy teszek, mintha nem is létezne és most itt hagyott Geneva is. Vagy nagyon erős leszek, vagy bukok mindent.. és az csak az én hibám lesz.

- Srácok, 20 perc és jönnek Hallie-ék. - üvöltötte Liam és bennem a vér is  megfagyott egy pillanatra, de ahogy látom ezzel Louis is így volt. Kopogtattak, amire egyből felkaptam a fejem és kimentem a többiekhez, de még csak Aiden, Cher és Danielle érkeztek meg, ám nem sokkal később Sam és Hallie is megjöttek. A nappaliban volt mindenki és a tegnap estéről folyt a beszélgetés, közben Lou és Harry hozott ki egy kis italt, meg némi rágcsát. Beszélgettünk még a műsorról, stb..
- Üvegezzünk!- kiáltotta el magát Harry.
- Benne vagyok!- üvöltötték a többiek
- Én majd később beszállok, előbb kimegyek a konyhába, hozok pár cuccot. - válaszoltam Sam. Már lement pár kör, de Sam még mindig nem jött ki és van is egy tippem, hogy miért nem.
- Zayn, megnéznéd mi van Sam-mel? - kérdezte Niall.
- Persze. - válaszoltam vonakodva, mert tudtam, hogy ebből nem sül ki jó. Álarcot fel.. hajrá Zayn, nem szúrhatod el. Belépve a konyhába nem nézett felém.. odaléptem a hűtőhöz és kivettem belőle egy italt.
- Ki jössz még ma? - kérdeztem, miközben kinyitottam az üveget.
- Téged az sem zavarna, ha maradnék.. - válaszolta flegmán.
- Nem úgy értettem.. - mondtam és közelebb lépve hozzá muszáj volt hozzáérnem. Érintésem hatására csupasz karja libabőrös lett.
- Zayn... ezt most hagyd abba! - mormolta a kezében lévő telefont bámulva, de én nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Csuklójánál fogva magam felé fordítottam.
- Miért csinálod ezt? Miért viselkedsz így velem? - vágta hozzám a kérdéseit.
- Bonyolult... - sóhajtottam, miközben szemeit fürkésztem, amelyek a könnyektől csillogtak és kezem akaratlanul is erősebben szorította az övét.
- Én értem... de tudod mit, szórakozz mással, mert én már nem tűröm. - és ekkor megjelent egy könnycsepp az arcán, amit a másik kezemmel le akartam törölni, de ő nem hagyta.
- Vedd le rólam a kezed Malik! - és ekkor próbálta volna kirántani kezét az enyémből, de még szorosabban fogtam, mint előtte.
- Nem! - vágtam rá a kelleténél hangosabban, amitől ő egy kicsit megszeppent és szemeit egyre jobban ellepték a könnyek.
- Te vagy a leghatalmasabb hiba az életemben... gyűlölöm azt a napot, amikor neked mentem. - ettől a kijelentésétől teljesen megfagytam, szorításom hirtelen elengedett, ő pedig sürgős léptekkel kirohant az ajtón és én ott maradtam megsemmisülten.. elrontottam..


- Sajnálom srácok, de nekem muszáj elmennem. - hallottam kintről a hangját és a többiek aggódó tekintetét is magam elé képzeltem, és ezután már csak az ajtó csapódását hallottam.
- Utána megyek. - hallottam most Hayley hangját és a közeledő lépteket a konyha felé, amin Louis lépett be.
- Ez mégis mi volt?