25. rész - Hiányoztál.

Sajnálom, hogy ismét megvárakoztattunk titeket, de érettségiztünk, szóval nem igazán értünk rá. Remélem az új rész kárpótol majd titeket. Jó olvasást! :)

Britta

Aggódtam, bár nem mutattam. Hiszen ő mégis a legjobb barátnőm… Tudtam, hogy egyáltalán nem érzi jól magát. Próbál erősnek mutatkozni, de belül összedőlt, mint egy kártyavár. Senkire nem támaszkodhat, senki nincs most mellette. Én vagyok talán az egyetlen, akivel tényleg mindent megoszt, én vagyok az egyetlen bizalmasa. Én, aki nem vagyok hajlandó szóba állni vele. Őszintén szólva ez az egy hét megtette a hatását. Sam-et alaposan megszenvedtettem nekem pedig nagyjából sikerült megnyugodnom és helyre rakni magamban a dolgokat. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy mit mondjak neki, egyáltalán hozzá szóljak-e, majd végül mégis kiböktem valamit.

- Kivel? – végül is már majd megevett a kíváncsiság, hogy megtudjak mindent. Tudtam, hogy ez egy kényes téma számára, és most nem vagyunk abban az állapotban, hogy hajlandó legyen bármit is elmondani nekem, de reménykedtem, hogy megszólal. Azon se lepődnék meg, ha elutasítana.

- Őhm. – kérdésemre megfagyott, majd hirtelen felkapta fejét és a szemembe nézett. Vártam az ítéletet, vagy elküld a francba, vagy színt vall. – Ez… - szinte láttam magam előtt az egész szituációt, így mielőtt bármit is mondhatott volna a szavába vágtam.

- Figyelj… tudom, hogy ez a hét nem kezdődött túl jól és az utána lévő pár nap sem volt fényes közöttünk, de… - vettem egy mély levegőt, majd kifújtam - … de még mindig a legjobb barátnőm vagy. Gondolkodtam a dolgokon és rájöttem, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgokat, de talán te is így reagáltál volna a helyemben… - itt egy kicsit elgondolkoztam – vagy talán még sem, de mindegy. Nem voltál a helyemben és nem is kívánnám, hogy legyél. Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem akarok továbbra is rosszba lenni veled… és nem léphetnénk tovább ezen az állapoton? Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de… - mielőtt befejezhettem volna a mondatom hirtelen magához szorított és sírni kezdett. Én is azonnal magamhoz öleltem és a hátát kezdtem simogatni. Nem szóltam semmit csak hagytam, hogy sírjon. Körülbelül 5 percig tartott ez az állapot, majd elengedett. Látszott rajta, hogy egy kicsit megnyugodott. Fogott egy zsebkendőt, amivel letörölte könnyeit, majd leült vissza az ágyra.

- Hiányoztál. – mondta.

- Te is nekem. – egy halvány mosoly jelent meg arcomon, majd ismét magamhoz öleltem.

- Geneva-val. – szólalt meg pár perc múlva.

- Tessék? – néztem rá értetlenül.

- Greg Geneva-val csalt meg. – mikor ezt kimondta szemeim kikerekedtek, a lélegzetem elállt.

- Ez most komoly, vagy ugratsz?

- Komoly.

- Zayn tudja már?

- Nem.

- Akkor el kell mondanunk neki.

- Nem kell elmondanunk. – és itt a hangsúly a „nem”-en volt. – És nem is fogjuk neki elmondani, mert majd Geneva fogja. Legalábbis remélem, hogy elmondja.

- És, ha nem mondja el neki?

- Hallie, meg kell ígérned, hogy nem mondod el Zayn-nek!

- De…

- Hallie! Kérlek…

- Jó, rendben. – beleegyeztem, bár minden porcikám tiltakozott. – És most mesélj el mindent! Mindenre kíváncsi vagyok.

Egész este beszélgettünk. Ez az egy hét olyan sok idő volt, mintha egy év lett volna. Ilyen sokat szerintem már régen beszélgettünk. Mikor már Sam elaludt azon gondolkoztam, hogy ez alatt az egy hét alatt igazán közel kerültem Louis-hoz. Szinte minden nap elmentünk valamerre este. Természetesen nem mindig csak kettesbe mentünk, mert legtöbbször vagy Zayn, vagy Harry és Cher csatlakozott hozzánk. Viszont akárhányszor Zayn velünk tartott, szinte mindig arról szólt az egész este, hogy őt összekaparjuk. Teljesen ki van Sam miatt, Sam pedig miatta. Bár ezen a héten nem csak ők ketten szenvedtek. A próbák után Collin szinte mindig odajött hozzám, de valami kifogással mindig leráztam. Bármennyire is oda vagyok érte tudom, hogy kikezdett a legjobb barátnőmmel és ezt nem tudom olyan könnyen elfelejteni. Nem mondtam meg neki, hogy haragszom rá, de azért adtam neki az érzést elég rendesen.

Másnap ismét eljött a nagy nap. Este nagyon izgatott voltam, már alig vártam, hogy színpadra álljunk. Eljutottam arra a szintre, hogy már egyáltalán nem feszengek, sőt nagyon is jól érzem magam. Cher volt az első fellépő. Felment a színpadra, elkezdett énekelni, majd nem sokkal később mi is csatlakoztunk hozzá. Szerintem Cher és mi is nagyon jók voltunk, de főként Cher. Miután levonultunk a színpadról elég sokat kellett várnunk, mert a fiúk léptek fel utoljára. Amíg várakoztunk Sam és én bejelentettük, hogy minden rendben közöttünk és minden újra a régi. Mindenki gratulált, majd megölelgettek minket. A nagy várakozás után végre a srácok következtek. Miközben táncoltunk a pomponos ruhákban, rájöttem, hogy ez nem nekem való. Persze élveztem, de ez az egyszeri alkalom bőven elég volt. A srácokkal való fellépés után ismét várakoztunk, de most már sokkal idegesebb volt mindenki, mint az előtt. A közös produkció és a sztár fellépők után eljött a várva várt pillanat. A neveket ismét sorjában mondták és a tovább jutók között szerencsére ismét ott voltak a srácok, Cher és Aiden. Ez mindannyiunk számára megkönnyebbülést jelentett. A párbajozók pedig nem mások voltak, mint Katie Waissel és Treyc Cohen, de végül Treyc-től búcsúzott a csapat. A buli most sem maradhatott el. Mielőtt elvegyültem volna a tömegben és átadtam volna magam a zene bizsergető érzésének tekintetem ismét Zayn-en állapodott meg, csak úgy mint egész este. Még mindig ugyanazt a fancsali képet vágta. Először úgy voltam vele, hogy biztos még mindig Sam miatt ilyen, de ismét hajtott a kíváncsiság és nem bírtam tovább nézni ezt a tekintetet, így lépteim megindultak felé, majd pár lépés után kényelembe helyeztem magam a mellette lévő széken.

- Az egész estét így akarod eltölteni?

- Nem. – jött a gyors válasz.

- Elmondod mi történt?

- Geneva szakított velem. – mondta teljes egyszerűséggel. A hangjából ítélve még sem tűnt olyan lehangoltnak.

- Mikor?

- Tegnap.

- És ez olyan nagy probléma?

- Ez várható volt. Igazából nem érdekel. Van kedved táncolni? – nyújtotta felém a kezét. Szemembe nézett és mosolygott.

- Lázas vagy? - tettem rá kezem a homlokára, mire ő felnevetett.

- Gyere már! – megragadta a kezem és behúzott a táncparkett közepére. Először érthetetlenül néztem rá, de a nagy vigyorgása hatására inkább én is csak vigyorogtam és jól éreztem magam a társaságában. Rájöttem, hogy Zayn egész jól táncol és ezt nem is rejti véka alá. Nagyon élveztem a pillanatot, hiszen igazán még sosem táncoltam vele. Mikor lassúra váltott a zene kezét derekamra helyezte, másik kezével az enyémet fogta. A szabad kezem vállára helyeztem és lassúzni kezdtünk. Csak néztem a szemébe és vigyorogtam.

- Mi az? – vigyorgott ő is rám.

- Semmi. – mondtam, majd fejem ráhajtottam a vállára. A kellemes pillanatot egy ismerős hang szakította meg.

- Elkérhetem a hölgyet? – nézett Zayn-re Collin. Zayn egyből rám szegezte tekintetét és láttam rajta, hogy legszívesebben elküldené a fenébe. Bólintottam, hogy tudassam vele döntésemet.

- Tessék. – vágott egy fintort, majd engem átengedve Collin-nak elsétált. Mikor közelebb lépett éreztem a belőle áradó bűzt, ami az alkohol miatt volt. Pár percig csendben táncoltunk, majd ő törte meg a csendet.

- Nem megyünk ki a teraszra?

- Menjünk. – bólintottam, majd megindultunk kifelé. A teraszon egy lélek se volt.

- Gyönyörű vagy. – simította meg a hajam.

- Köszönöm.

- Ez a ruha igazán jól áll neked, kiemeli, amit kell. Olyan szexi vagy. – végig simította kezét a karomon, majd beletúrt hajamba. Közel hajolt, hogy meg tudjon csókolni, de én eltoltam magamtól. Átkarolta a derekam és magához szorított. – Kívánlak. – suttogta a fülembe. Ettől a kijelentéstől kicsit megrémültem. Megpróbált megcsókolni, de elfordítottam a fejem. Kezével gyorsan fejem után kapott és visszafordította magához, ami ellen próbáltam tiltakozni. Neki nyomott a korlátnak és az egyik kezét lecsúsztatta mellemre, miközben a nyakamat csókolgatta. Kezét lelöktem mellemről és megpróbáltam eltaszítani magamtól, de ő sokkal erősebb volt nálam.

- Segítség! – kiabáltam, de ő befogta a számat.

- Ugyan Hayley, tudom, hogy te is akarod. – markolt bele a fenekembe. Kellő távolságra állt tőlem, így nagy lendülettel felemeltem lábam és ágyékon rúgtam. Azonnal eleresztett én pedig elakartam rohanni. A benti tömegre pillantottam, majd hirtelen megláttam Louis-t.

- Louis! – kiáltottam neki, de addigra Collin elkapta a kezem és magához rántott, így nem láttam, hogy Louis meghallotta-e a kiáltásom, vagy egyáltalán észre vett-e.

- Az enyém vagy kislány. – vigyorgott, majd száját az enyémre tapasztotta. Egyik kezével megpróbálta felhúzni a szoknyám, de a másik kezével olyan erősen szorított, ahogy csak tudott.

- Ereszd el te állat! – hallottam Louis hangját Collin háta mögül, majd hirtelen arra eszméltem, hogy Collin elereszt engem és majdnem neki esik a korlátnak.

- Gyere ide! – nyújtotta felém Louis a kezét, amit azonnal megragadtam. Magához húzott és megsimította arcomat. – Jól vagy? – nézett rám aggodalmas tekintettel. Nem válaszoltam, nem csináltam semmit, csak álltam ott, mint egy szobor. – Gyere, menjünk be. – hirtelen ránéztem Collin-ra, aki épp a korlátnak támaszkodott és minket figyelt. Louis átkarolta a derekam és bekísért vissza a terembe, ahol leültetett egy asztalhoz. Leült mellém és megfogta a kezem. – Az történt, amire gondolok? – hirtelen ránéztem, de nem bírtam a szemébe nézni, így a tekintetem inkább a padlóra tévedt.

- Mi történt? – ült le a másik oldalamra Zayn.

- Collin… - kezdett bele Louis.

- Már megint az a… Mit csinált már megint? – hangja dühösnek hallatszott.

- Erőszakoskodott Hallie-vel. Igazából nem tudom mi történt pontosan. Hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja, aztán kinéztem a teraszra, ahol azt láttam, hogy Collin magához rántja Hallie-t és…

- Elég. – szólalt meg Zayn. – Undorító féreg. Hallie, jól vagy? – érintette meg a karom.

- Igen. – szólaltam meg végre.

- Nem ütött meg?

- Nem. Jól vagyok, csak sokkot kaptam. – megsimította karom, majd magához ölelt.

- Hozok inni. – mondta, majd felállt és megindult a bárpult felé.

- Biztos jól vagy? – nézett rám Louis kicsit aggódva.

- Biztos, csak ez kicsit sok volt nekem. Kicsit ideges vagyok még, de majd megnyugszom. – Eléggé megrémültem és nem kicsit, hanem nagyon ideges vagyok.

- Itt a pohár víz. – tette le a poharat Zayn az asztalra.

- Köszönöm. – azonnal magamhoz vettem és megittam az egészet. – Nyugodtan visszamehetsz táncolni a többiekhez, ne aggódj értem.

- Itt maradok, nem hagylak magadra.

- Menj nyugodtan, majd én itt maradok vele. Nem lesz baj. – mondta Louis.

- Rendben, de ha bármi van, azonnal szóljatok.

- Oké. – helyeseltünk egyszerre Louis-val. Miután Zayn magunkra hagyott nem szóltunk egymáshoz, csak ráhajtottam a fejem a vállára, ő pedig a hátamat simogatta. Egy kis idő múlva végre sikerült elérnem a nyugalmi állapot határát. Fejem kicsit megemeltem, amire Louis egyből felém fordította fejét. Egymás szemeit fürkésztük, ajkaink pedig alig pár centire voltak egymástól. Egy pillanatra furcsa érzés fogott el, mintha megakarnám csókolni, de aztán elhessegettem a gondolatot.

- Köszönöm, hogy megmentettél.

- Érted bármit megtennék. – erre a mondatára kicsit elhúztam a fejem és elég furcsán néztem rá. – Úgy értem, te vagy a legjobb barátnőm… és a barátok mindent megtesznek egymásért. – magyarázkodott.

- Nekem is te vagy a legjobb barátom Zayn után és én is mindent megtennék érted. – mosolyogtam rá.

- Jobban vagy már?

- Igen.

- Van kedved táncolni?

- Igen. – megfogtam a kezét és bementünk a tömegbe, ahol a többiek is táncoltak. Zayn még mindig aggódott miattam, de miután látta rajtam, hogy jobban érzem magam, az ő kedve is jobb lett. Az este hátra levő részében szerencsére nem botlottam Collin-ba és próbáltam továbbra is jól érezni magam.

Másnap egész délelőtt aludtam és nem voltam hajlandó kikelni az ágyból. A délután egyik felét Sam-mel töltöttem: beszélgettünk, hülyéskedtünk, filmet néztünk. A délután másik felében Zayn-nel voltam egy kicsit, majd Harry-vel leléptünk sétálni. A központban táncosok, énekesek, italos és kajás bódék és bazárosok voltak. Nem tudtunk ellenállni a fenséges illatoknak, így hagytuk magunkat elcsábítani. Harry evett egy hamburgert én pedig egy gyrost. Miközben ettünk én a táncosokat kritizáltam, Harry pedig az énekeseket. Olyan jókat nevettünk egymáson, hogy néha már enni se bírtunk. Este felé, mikor elindultunk vissza, akkor a ház melletti parkban megláttuk Louis-t és a barátnőjét, akik egy padon ültek, de nem éppen úgy, mint a szerelmesek. Egy pillanatra elbambultam és elképzeltem magam elé, ahogy én ülök Louis-val szemben, az én kezemet és arcomat simogatja, és…

- Itt vagy? – képzelgésemből Harry ébresztett fel, ami talán jobb is. Még is, hogy juthat ilyen az eszembe? Teljesen elment az eszem. Louis az egyik legjobb barátom és nem jelent számomra többet… Mikor visszaértünk elbúcsúztunk egymástól Harry-vel, aztán mikor beértem a szobába Sam egyből letámadott.

- Miért nem mondtad el?

- Mit?

- Szerinted mégis mit?! Talán azt, ami tegnap este történt.

- Ja, hogy azt.

- Igen azt. Szomorú, hogy ezt mástól kell megtudnom.

- Ki mondta el?

- Hát nem te. – duzzogott egy kicsit.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el, de nem akartalak felzaklatni ezzel is. Nem történt semmi komoly szerencsére.

- Igen, szerencsére, de akkor is elmondhattad volna.

- Tudom. Tényleg ne haragudj.

- Jó. Van esetleg valami más, amiről tudnom kellene?

- Nincs.

- Biztos? Na és mi a helyzet Harry-vel? Na és Louis-val?

- Mi lenne? Csak barátok vagyunk.

- Oké. – mondta vigyorogva, bár én nem értettem, vigyorgásának okát.

***

A próbák ismét elkezdődtek. Ez a hét sem lesz könnyebb, mint az előzőek. Ezen a héten a közös produkcióban, Wagner és Katie Waissel produkciójában fogunk részt venni. A sztár fellépők pedig JLS, Westlife és a Teke That lesz. Az első nap szerencsére gyorsan eltelt és nem is fáradtunk el annyira. Késő délután végeztünk a próbával, aztán elvonultunk a szobánkba. Fél órával kopogtak az ajtón. Amikor kinyitottam Louis állt velem szemben.

- Van kedved sétálni? – vigyorgott rám.

- Persze. – vigyorogtam én is. Szóltam Sam-nek, hogy elmegyek, és már mentünk is. A

parkban sétálgattunk és beszélgettünk. Séta közben az egyik fa mellett találtunk egy labdát, amire Louis egyből lecsapott. Először fejelgetett vele, majd cselezett, végül rávett, hogy focizzunk. Mivel nem tudok focizni, ezért szinte mindig elvette tőlem a labdát. Akárhányszor vissza akartam szerezni, szinte mindig sikerült megrúgnom a lábát. Egyszer mikor végre nem tapadt rám és abban reménykedtem, hogy messziről gólt rúghatok, hirtelen elém ugrott és eltaláltam a labdával, amitől ő egyből a földre roskadt. A földön összegömbölyödve feküdt, és fájdalmas képet vágott, kezei pedig teste közepe tájékán nyugodtak. Ekkor tudatosult bennem, hogy ágyékon találtam. Azonnal odaléptem hozzá és letérdeltem mellé.

- Úristen, ne haragudj! Jól vagy? – tettem fel aggodalmas kérdéseimet, miközben arcára tettem a kezem.

- Nem egészen. – hangja is kicsit eltorzult a fájdalomtól.

- Ne haragudj, nem így akartam. Azt hittem nem vagy a közelemben. – segítettem neki felülni, majd magamhoz öleltem.

- Így jobb egy kicsit. – szólalt meg. Pár percig így maradtunk, majd engedtem az ölelésből.

- Jobban vagy? – kérdeztem, amire ő csak bólintott egyet. Miközben szemeit

fürkésztem, éreztem, hogy ismét túl közel vagyunk egymáshoz, így kicsit eltoltam magamtól. Éreztem, ahogy egy esőcsepp végig folyik arcomon, majd elkezdett dörögni az ég. Mindketten felnéztünk az égre és már csak azt vettük észre, hogy szakad az eső. Azonnal felálltunk és elkezdtünk rohanni vissza a házhoz. Mikor beléptünk a ház ajtaján, addigra már bőrig áztunk. Egymásra néztünk és nevettünk. Éreztem, hogy Louis keze a derekamon nyugszik. Nyakán a lefele pergő vízcseppeket figyeltem, majd a szemébe néztem és már egyáltalán nem nevettem, ahogyan ő sem. Egy lépéssel közelebb mentem hozzá, megérintettem az arcát, mire ő közel húzott magához. Nem bírtam már tovább. Ajkam az övére tapasztottam. Egy lágy puszit leheltem ajkára, majd még egyet, végül Louis beletúrt a hajamba és ajkát az enyémre tapasztva vadul csókolózni kezdtünk…