27. rész - Tényleg így a legjobb?

Ehhez a részhez most nem fűzök hozzá semmit, majd ti elmondjátok, hogy mi a véleményetek. ;)

Britta

>Louis<

Hirtelen fel sem fogtam, hogy mit csinál, de mikor ajkamra két forrón izzó puszit lehelt – amire azóta vágyok mióta megismertem – agyam kikapcsolt, szívem viszont annál inkább dolgozott. Tudtam, ha már ő megtette az első lépést, akkor nekem is szabad. Gyönyörű göndör, vizes hajába beletúrtam és ajkam az övére tapasztottam, majd vadul csókolózni kezdtünk. Mikor rájöttem, hogy kicsit gyors a tempó, lassítani kezdtem, mire ő is ugyanígy tett és gyengédebben folytattuk tovább. Éreztem, hogy keze lentebb csúszik nyakamról és a mellkasomon állapodik meg, majd kicsit eltaszít magától. Először nem akartam elengedni, de mivel eltolt magától, így gondoltam, ő már nem akarja tovább folytatni. Engedtem szorításomból, majd mikor felpillantottam, megláttam Sam-et. Azonnal elengedtük egymást. Sam felénk intett, majd tovább ment.
- Én…én most megyek. – mondta Hallie, majd otthagyott. Mikor végre magamhoz tértem én is felmentem a szobába.
- Na, mit csináltatok Hallie-vel? – kérdezte Niall, mikor megpillantott.
- Megcsókoltam. – jelentettem ki, erre a srácok mind rám néztek, még Zayn is bejött a szobába.
- Mi van? – kérdezte Zayn kajával a kezében.
- És ő hogy reagált? – kérdezte Niall.
- Ő kezdeményezett.
- Na ezt nem hiszem el. – nevetett Zayn, de nevetésében, mintha egy kis idegesség bújt volna meg. Mikor látta, hogy nem nevetek és komolyan mondtam, akkor már ő is komoly fejet vágott. – Ez most tényleg komoly?
- Beértünk a házba és túl közel álltunk egymáshoz, aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy ad egy puszit a számra, majd még egyet. Nekem se kellett több, magamhoz szorítottam és megcsókoltam.
- És milyen volt? Jól csókol? – kérdezte Harry.
- Igen. – válaszolt helyettem Zayn, mire mindannyian rászegeztük tekintetünket.
- Te ezt honnan tudod? – nézett rá kérdőn Harry.
- Vele csókolóztam először, illetve ő is velem. Bár nem az volt a legjobb, de utána még egyszer megtörtént és az tényleg jó volt…de ez hosszú történet.
- A kis álszent. „Csak barátok vagyunk” – jegyezte meg Harry egy fokkal vékonyabb hangon, majd elnevette magát. – Ezt még egyszer kiszedem belőled. – Zayn vágott egy grimaszt és ő itt le is zárta a témát.
- Akkor te már célegyenesben vagy. – vigyorgott rám Niall.
- Nem teljesen… - húztam a számat.
- Miért?
- Ugye a múlt héten mondtam, hogy találkozok Hannah-val és szakítok vele…de sajnos ez mégsem úgy alakult, ahogy elterveztem. Amikor elakartam mondani neki, akkor közölte velem, hogy meghalt a nagypapája és teljesen maga alatt van. Ezek után egyszerűen képtelen voltam megtenni.
- Hát nem lennék most a helyedben.
Miután ezt megbeszéltük csináltam magamnak valami vacsora félét, amit egyből meg is ettem, aztán elmentem fürdeni. Közben Liam is megérkezett a Danielle-lel való randijáról és a srácok őt is beavatták, hogy mi történt velem és Hallie-vel. Liam gratulált, majd hátba veregetett, hogy ügyes voltam. Egész éjszaka forgolódtam és csak azon a csókon járt az eszem.

Másnap délelőtt ismét próbálni mentünk Simon-nal. A próbával telt idő mindig gyorsan eltelik, főleg ha jó a hangulat. Miután végeztünk a próbával Simon megállított minket, mielőtt kimehettünk volna az ajtón.
- Mielőtt még elmennétek, mondanom kell valamit. Ma lesz számotokra, illetve az egész csapat számára egy meglepetés, szóval arra kérlek titeket, hogy öltözzetek ki. Vegyétek elő a legelegánsabb ruhátokat és hétkor találkozunk a díszteremben. – ezeket a mondatokat hallva mind egymásra néztünk, majd ismét Simon-ra. – Rendben?
- Rendben. – mondtuk egyszerre.
- Most már mehettek. – mosolygott Simon, majd elköszöntünk tőle és már ott se
voltunk. Egész délután azt firtattuk, hogy vajon mi lehet a meglepetés, és vajon miért kell kiöltöznünk. Mivel izgatottak voltunk, így hamar elkészültünk és már háromnegyedkor lementünk a díszterembe. Beszélgettünk a többiekkel is, hogy ők vajon mit tudnak erről az egészről, de ők se tudtak sokkal többet. Annyit viszont kitudtunk deríteni, hogy egy híres személy jön el hozzánk. Hét után pár perccel már nyílt is az ajtó, amin Daniel Radcliffe lépett be. Alig hittem a szememnek. Mindenki álla a padlót súrolta. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy miért is jött el ma este hozzánk. Az oka pedig az volt, hogy együtt megyünk vele a Harry Potter premierjére. Nagyon közvetlen és kedves volt, és mindenkivel beszélgetett. Mikor hozzánk lépett oda még nagyobb izgalmi állapotba kerültünk. Beszélgetés alatt inkább csak mi faggattuk kérdéseinkkel, de őt ez nem zavarta. Kérdéseinkre készségesen válaszolt. Olyan gyorsan repült az idő, hogy már csak arra lettünk figyelmesek, mikor Simon mondta, hogy induljunk meg kifelé a kocsikhoz, mert el kellene most már indulnunk. Nem is húztuk tovább az időt, kimentünk és beszálltunk a kocsikba. Mikor a helyszín közelébe érkeztünk, már akkor láthattuk, hogy mekkora a tömeg. A kocsiból kiszállva szerényen integettünk, majd Simon is kiszállt a kocsiból és megindult előre, mi pedig utána. A szőnyegen végig vonulva egyszer csak megpillantottuk Emma Watson-t, aki az én úgy nevezett „sztárszerelmem”. A lélegzetem szinte elakadt, mikor megpillantottam. Eszméletlen csinos volt. Odamentünk hozzá és puszival köszöntött minket. Egyszerűen fantasztikus volt. Végigvonulva a szőnyegen más hírességgel is találkoztunk. Ők is köszöntek nekünk, vagy integettek. Életem egyik legjobb élménye a mai. Mikor már elfoglaltuk a helyünket, nem sokkal később a film is elkezdődött. A film nagyon izgalmas volt. Eddig ez volt szerintem a legjobb rész, de lehet azért is élveztem ennyire, mert a film hősei is ott ültek tőlünk nem messze.
Este mikor már visszaértünk a házba egész végig az estéről beszélgettünk, teljesen a hatása alatt voltunk még mindig.
Másnap este összehívtuk a megszokott bandát, hogy csapjunk egy görbe estét. Mikor Hallie belépett a szobába a gyomrom görcsbe rándult. Köszönt mindenkinek, majd leült Harry mellé az ágyra. Ugyanúgy viselkedett, mint azelőtt, mintha semmi sem történt volna. Nem láttam rajta, hogy feszengett volna, inkább felszabadult volt. A lányok egyből a tegnap estéről kezdtek minket faggatni, de mi először csak húztuk az agyukat, majd végül mindent elmeséltünk nekik. Harry-vel hoztunk a konyhából nasit, meg piát. Pár perc beszélgetés után Harry felkiáltott.
- Üvegezzünk. – nem tudom, hogy ez csak szerintem volt-e rossz ötlet, de nagyon nem akartam most ilyet játszani. A többiek beleegyeztek, egyedül Sam fújt vonulót. Legszívesebben én is így tettem volna, de mivel Hallie is játszik, így nem akartam kihagyni.
- Ki kezd? – kérdezte Harry.
- Én. – vágta rá egyből Hallie vigyorogva. Megfogta az üveget és pörgetni kezdett. Cher-re mutatott az üveg, így ő kapta a feladatot. Hallie nem kímélte, mint ahogy a többiek se egymást, akik utána következtek. Egy kis idő elteltével Zayn Sam után ment, hogy visszahozza közénk. Két perc se telt bele, mire Sam feldúltan berontott a szobába és közölte, hogy elmegy. Hayley azonnal utána ment, én pedig Zayn-hez mentem be a konyhába.
- Ez meg mi volt? – kérdeztem.
- Azt hiszem most veszítettem el.
- Haver…biztos vagy benne, hogy tényleg így a legjobb?
- Igen. – megérintettem vállát, mire rám nézett. – Menjünk vissza a többiekhez.
- Rendben.
Visszamentünk és tovább játszottunk. Nem sokkal később Hallie is visszajött, de Sam nélkül. Az este hátra lévő része jól telt. Jól elszórakoztunk, nagyon jó volt a hangulat. Még Zayn is erőt vett magán. Tizenegy óra körül elkezdtek szállingózni az emberek, majd szép lassan mindenki elment.

A napok vészesen gyorsan teltek, mintha felgyorsították volna az időt. Hallie-vel alig beszéltem, vagy ha beszéltem, akkor is felszínes volt. Kezdtem megelégelni, így egyik este rávettem magam, hogy átmenjek hozzá. Kopogtam az ajtón, mire Brenda ajtót nyitott.
- Hayley-hez jöttem, szólnál neki kérlek? – kérdeztem tőle.
- Persze. – mondta, majd ott hagyott én pedig bentebb léptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Egy percbe se telt, mikor Hallie kijött a hálóból.
- Szia. – köszöntött mosollyal az arcán.
- Szia. Ráérsz most?
- Persze.
- Beszélni szeretnék veled.
- Ez esetben üljünk le, szerintem. – mutatott a kanapé felé, majd leültünk. – Hallgatlak.
- Nem tudom, hogy te mit érzel, vagy mit gondolsz, de engem zavar ez az egész helyzet. Zavar, hogy nem beszélünk, vagy ha beszélünk, akkor sem normálisan. Amióta volt az a csók közöttünk, azóta úgy viselkedsz velem, mintha kicseréltek volna. Szeretném, ha ezt megbeszélnénk, mert én teljesen össze vagyok zavarodva.
- Louis… Őszinte leszek. – ez már rosszul kezdődik. – Tudom, hogy hülyén viselkedtem veled, de ez igazából azért van, mert megpróbáltalak elkerülni, de gondolom ez feltűnt. – nem mondtam semmit, csak bólintottam. – Ez az egész azért van, mert megrémültem. Tudom, hogy én voltam az, aki kezdeményezett és épp ez a probléma. Tudom, hogy neked már ott van Hannah, akit nagyon szeretsz és én nem akarok a szerelmetek közé állni. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy azért is rémültem meg annyira, mert félek, ha túl sok időt töltök veled, akkor még többet érzek, mint… mint most. Sajnálom ezt az egészet. Sajnálom, ha megbántottalak.
- Lehet egy kérdésem?
- Természetesen.
- Ha nekem nem lenne Hannah, akkor is ez lenne a véleményed?
- Valószínűleg nem…nem tudom. – hezitált.
- Ha tudnád, hogy én és Hannah már nem vagyunk együtt, akkor mit tennél?
- Akkor nem zavarna az a csók és nem lenne lelkiismeret furdalásom, de tudom, hogy együtt vagytok.
- Hayley, el kell mondanom valamit, ami már nagyon rég óta kikívánkozik belőlem, hogy végre elmondjam neked, mert már megőrülök ettől az érzéstől. Az az igazság, hogy én már nem vagyok szerelmes Hannah-ba már nagyon rég óta. Még hozzá azóta, mióta téged jobban megismertelek. Amikor először megpillantottalak, azóta tudom, hogy tetszel nekem és attól a pillanattól kezdve minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jobban megismerjelek, ami sikerült is. Akkor jöttem rá igazán, hogy mit érzek irántad valójában, amikor elkezdtél randizgatni Collin-nal. Eszméletlenül féltékeny voltam rá és másra se vágytam csak, hogy Collin eltűnjön és te csak velem legyél, hogy felfigyelj rám. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor kiderült, hogy Collin milyen is valójában. A múlthét pedig életem egyik legjobb hete volt, mert szinte minden estét velem töltöttél. Az a csók pedig egyszerűen…nem is találok rá szavakat. Annyira csodálatos volt. Legszívesebben soha nem engedtelek volna el. Élveztem minden egyes percét. Ahogy hozzám simultál, ahogy megérintettél, ahogy ajkaid az enyémre tapadtak. Szerintem nem is kell tovább firtatnom, mert már rájöttél, hogy ezzel mit is akarok elmondani neked, de a lényeg az, hogy beléd szerettem. Szeretlek Hayley. – olyan jó érzés volt ezt kimondani. Megkönnyebbültem, hogy mindezt elmondtam neki. Bárhogy is reagáljon, örülök, hogy elmondtam mindent, amit érzek. Végig a szemébe néztem és ő is az enyémbe. Mikor kimondtam a végső szót, megdermedten ült a kanapén és a szemembe nézett. Vártam a reakciót, de nem történt semmi. – Tudom, hogy ez most sok egy kicsit egyszerre, de kérlek mondj valamit. – érintettem meg a kezét, mire ő szólásra nyitotta a száját.
- És mi van Hannah-val?
- Őhmm. – először gondolkoztam, hogy mit mondjak neki, végül… - szakítottam vele. – tudom, hogy hazudtam és ez nem szép dolog, de ha csak ez áll kettőnk közé, akkor meg merek kockáztatni egy ilyen apró hazugságot. Ugyanis, ha már Hannah nem lesz ki annyira a papája miatt, akkor mindenféleképen szakítok vele.
- Elmondtad neki, hogy miért?
- Igen. Rossz volt neki, de megértette, hogy a szívnek nem lehet parancsolni.
- Megbocsátasz? Egy pillanat és jövök. – felállt, majd bement a fürdőbe. Pár perc múlva kijött és ismét leült mellém. – Gondolkoztam ezen az egészen és gondolkodási időre van szükségem. Az lenne a legjobb, ha most pár napig nem beszélnénk és nem is találkoznánk. Legalábbis kettesben. Muszáj átgondolnom a dolgokat, helyretenni magamban mindent és tisztázni az érzéseimet. Remélem ezt megérted és tiszteletben tartod.
- Igen, persze. Akkor szerintem én megyek is.
- Jó.
- Szia. – álltam fel, majd megindultam az ajtó felé.
- Szia. – kinyitottam az ajtót, majd kimentem azon. Egy kicsit megijedtem, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Muszáj volt beszélnem valakivel, így mikor visszamentem a szobába azonnal letámadtam Zayn-t.

>Hayley<

Egész héten megpróbáltam elkerülni, ami nem igazán sikerült, de próbálkoztam. Egyik este Zayn-nel elmentünk sétálni és megbeszéltük egymással a problémáinkat. Amolyan lelkizős estét tartottunk. Miközben a hintában ültünk csendesen Zayn egyszer csak megszólalt.
- Azon gondolkoztam, hogy féltékennyé kellene tenni Sam-et. Vagyis inkább még jobban magamra haragítani.
- Még ennél is jobban?
- Igen.
- És mégis kivel?
- Veled.
- Velem? – húztam fel a szemöldököm.
- Igen. Arra gondoltam, hogy eljátszhatnánk, hogy együtt járunk.
- Ezt most azonnal verd ki a fejedből! – mondtam kicsit idegesen.
- Miért?
- Először is azért, mert ez egy hülye ötlet. Szerintem már így is eléggé megbántottad és magadra haragítottad őt. Így is rossz látni, ahogy szenved, amitől te is szenvedsz. A másik pedig, hogy nem egyeznék bele amiatt, ami történt velünk.
- Az már régen volt.
- Igen régen volt és szeretném, ha ott is maradna. Gondolj bele, ha eljátszanánk ezt az egészet, akkor csak felszakítaná a sebet és ki tudja mi történne. Így is örültem, hogy sikerült kiszeretnem belőled, ami nem volt olyan könnyű dolog és egyébként sem akarlak még egyszer elveszíteni. – amellett, hogy régen a legjobb barátok voltunk, egyszer össze is jöttünk, de rá kellett jönnünk, hogy nem működik a kapcsolatunk szerelmespárként, így inkább maradtunk barátok és ezután nem sokkal később költöztünk el, ami egyrészt rossz volt, másrészt jó, mert legalább adott nekünk időt, hogy elfelejtsük egymást és később tovább tudjuk folytatni barátként. Ez a később pedig akkor következett be, mikor először találkoztunk az X-Faktorban.
- Hidd el nekem se volt épp a legkönnyebb, de ez most más lenne. Ez csak egy kis színészkedés és hidd el, nem veszítenél el még egyszer. Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. – mosolygott.
- Nem kockáztatok. Nem egyezek bele és kész! – tettem karba a kezem.
- Jó, rendben. Megértelek és így átgondolva tényleg hülyeség.
- Örülök, hogy beláttad.
- Egyébként Sam tudja, hogy mi volt közöttünk?
- Nem.
- Rendben.
- Mert kellene tudnia?
- Nem.
Ezután elindultunk vissza a házba. Este miután elaludtam azt álmodtam, hogy Zayn és én egy táncparkett közepén lassúzunk. Fejem a vállán pihent, majd felszegtem fejem és a szemébe néztem. Mondott nekem valamit, de nem hallottam, hogy mit, mire ő elmosolyodott és a fülembe súgta „Szeretlek”. Szemembe nézett én pedig örömömben megcsókoltam. Mikor kinyitottam a szemem, akkor már nem Zayn, hanem Louis állt előttem és most ő mosolygott rám. Érthetetlenül álltam előtte, majd megfogta a kezem, másik kezét derekamra tette és ismét lassúzni kezdtünk. Egy pillanat múlva megpillantottam Zayn-t, aki Samantha-val kézen fogva közeledtek felénk, majd megálltak mellettünk és ők is lassúzni kezdtek. Egy perc se telt el, mikor Zayn hirtelen megcsókolta Sam-et, én pedig kinyitottam a szemem és azonnal felültem az ágyon. Szemem bántotta a függönyön keresztül beszivárgó fény.
- Rosszat álmodtál? – kérdezte Sam.
- Nem. – ráztam a fejem. Egy percig bámultam Sam-re, majd elnevettem magam. – Jól kezdődik a reggel. – jegyeztem meg, majd egyből kimentem a fürdőbe megmosni az arcomat.
Aznap este, mikor Sam-mel úgy döntöttünk tartunk egy görbe estét csak mi ketten, valaki kopogott az ajtón.
- Hallie! – nyitott be Brenda. – Louis keres.
- Köszi. – mondtam, majd ki is ment a szobából. Egyből Sam-re pillantottam, aki elmosolyogta magát.
- Menj. – lökött meg. Felálltam és kimentem a nappaliba.
- Szia. – köszöntem neki mosolyogva. Próbáltam felvenni a maszkot, amit egész héten
viseltem a közelében. Mikor mondta, hogy beszéljünk, hirtelen megállt bennem az ütő. Tudtam, hogy most következik el az a pillanat, amit egész héten próbáltam elkerülni. Miután felvázolta a helyzetet őszintén elmondtam neki mindent kertelés nélkül. Viszont ami ezután következett, az enyhén szólva megfagyasztott. Teljesen leblokkoltam azok hallatán, amit Louis mondott. Képtelen voltam egy betűt is kiejteni a számon, majd végül erőt vettem magamon. Megkérdeztem, hogy most akkor mi a helyzet vele meg Hannah-val, amire az volt a válasza, hogy szakítottak. Ettől is kiakadtam. Pont én vagyok az a személy, aki tönkretett egy párkapcsolatot. Szükségem volt pár percre, hogy összeszedjem magam. Kimentem a fürdőbe megmosni az arcom. Belenéztem a tükörbe és körülbelül olyan fehér voltam, mint a fal. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy Louis szerelmet vallott nekem épp az imént. Pár perc múlva kimentem vissza hozzá és közöltem a döntésem, majd elment én pedig bementem vissza a hálóba Sam-hez, aki egyből kérdezgetni kezdett. Szótlanul leültem az ágyra, majd hirtelen Sam-re pillantottam és mint akinek szófosása van, szinte egy szuszra ledaráltam neki, hogy mi történt odakint.
- Végre elmondta. – vigyorgott.
- Mi? Te tudtál róla? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Nos… ami azt illeti igen. Emlékszel, amikor Zayn célozgatott, hogy vár rád valaki, aki nem Collin és megkértél, hogy derítsem ki, hogy kire gondolt… hát én akkor már tudtam, hogy kire gondol. Sőt mindenki tudta.
- Hát ez remek. Ezt egyszerűen nem tudom felfogni. Most még egyszer megtörténik velem…én nem akarom ezt.
- Mi történik meg még egyszer? – nézett rám értetlenül Sam.
- Az lett volna a legjobb, ha megmondom neki ott és akkor, hogy ebből nem lehet semmi. – folytattam gondolatmenetemet, Sam kérdésére ügyet sem vetve.
- Ezt most mért mondod? Ne ítélkezz már most. Gondolkodj rajta. Gondold át az egészet, hogy mit érzel. Collin-on egyáltalán túltetted már magad?
- Persze, az nem ügy. Az csak egy fellángolás volt. Egyébként is összejött Alexa-val. A két ördög egymásra talált. – forgattam szemeimet.
- És az a csók? Gondolom nem hiába kezdeményeztél te. Ha nem éreznél semmit, akkor nem tetted volna.
- Elég. Nem akarok erről tovább beszélni. Folytassuk inkább a filmet.
- Jól van. – egyezett bele kicsit fancsali képpel.
Folytattuk a filmet, bár semmit nem értettem meg belőle. Egy pillanatra se emlékszem, hogy mi volt benne. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy tönkre tettem egy kapcsolatot, ráadásul kezd megint az történni, ami Zayn-nel is történt. A legjobb barátok voltunk, majd egyik napról a másikra egész másképp kezdtünk gondolni a másikra. Szerelmesek lettünk, majd összejöttünk, mert nem tudtunk már parancsolni az érzéseinknek. Na és mi lett a vége? Elveszítettem a legjobb barátomat. Én nem akarom ezt még egyszer megélni. Egész éjszaka alig aludtam, másnap pedig elég nyúzottan keltem, így egész nap hisztis és harapós voltam.