28. rész - Ez mégis mit jelentsen?

SAJNÁLOM! Elég sok dolgom volt az elmúlt napokban.. kirándulás, családi dolgok, plusz az utolsó hajrá a suliban és se időm, se energiám. Előbb szerettem volna megírni, de mindig közbejött valami, így a tervezettnél sokkal lassabban haladtam. De a lényeg, hogy készen van és remélem tetszeni fog :)

Angel

Az a rengeteg érzés, ami abban a pillanatban bennem volt, azt nem kívánom senkinek. Gyűlölet, fájdalom, szeretet, szenvedés…borzalmas. De az még borzalmasabb, hogy ezt pont Ő csinálja velem és a legrosszabb, hogy nem tudom miért. Talán a Collin-os dolog miatt, vagy mert annyira közel kerültünk egymáshoz Aiden-nel? Vagy Conor miatt? Vagy esetleg megtudta, hogy mi történt Greg és Geneva között és ezzel kapcsolatban kombinált valamit, ami miatt engem büntet? Nem, az lehetetlen. Nagyon kevesen tudják, hogy akkor mi történt és biztos vagyok benne, hogy senki sem mondta el neki, még Geneva sem, hiszen még együtt vannak. Ám ez semmit sem változtat azon, hogy mit érzek iránta. Amikor megszólalt mellettem, azon a gúnyos hangon, majd mikor hozzámért… az érintése szinte perzselte a bőrömet, de a szavai tőrként szúrtak a szívemben és hatalmas akarat és tartás kellett ahhoz, hogy ott előtte ne sírásban törjek ki és ne vágjam pofon.. pedig csak egy hajszál választott el tőle. De nem, ennél nagyobb a méltóságom, nem hagyhattam, hogy ez megtörténjen. Nem mutathattam gyengének magam, nem láthat összetörve… kivéve két személyt, Hayley és Conor. A kanapé előtt ültem, felhúzott lábakkal, térdemet átkarolva meredtem magam elé. Az ajtó kinyílt, de azt se tudtam kivenni, hogy ki jött be, egyszerűen nem tudtam másra figyelni. Hirtelen két kar fonódott össze körülöttem és barátnőm magához vont. Nekem se kellett több, ami feszültséget eddig magamban tartottam azt most mind kiadtam magamból. Hiába kérdezte tőlem, hogy mi történt, én nem voltam képes elmondani, és őszintén nem is akartam elmondani. Tudom, hogy ez egyáltalán nem jó, és csak magamnak ártok ezzel, de egyszerűen nem megy.. Nem tudom mennyi ideig lehettünk ebben a helyzetben, de amikor sikerült egy kicsit lenyugodnom, addig nyúztam Hayley-t, amíg vissza nem ment a többiekhez… sokára de sikerült rávennem, majd folytattam az önmarcangolásomat a rengeteg megválaszolatlan kérdéssel ott bent, s közben próbáltam feldolgozni az elmúlt hetek alatt történteket. Az emberek ki és be sétáltak az életemben, átvertek, összetörtem, felkapartak a padlóról, megtanultam bízni, megtanultam, hogy kit engedjek közel magamhoz és kit ne, de az érzést AZT az érzést nem tudom hova tenni, nem tudom kezelni, és valószínűleg nem is fogom, mert ezt nem lehet. Naiv voltam. Túl hamar megkaparintotta a bizalmamat, túl közel került hozzám, csakis azért, mert én közel engedtem magamhoz. És mit kaptam? Na mit? Hát pont ezt… fájdalmat, csalódást….összetört szívet. És mi volt a hibám? Bíztam és reménytelenül beleszerettem.

Olyan 11 körül rávettem magam és elvánszorogtam a fürdőbe. Nem akartam, de mégis belepillantottam a tükörbe, ahol egy sírástól pirosló szemű, összetört lányt láttam. Én voltam mégis, mintha egy idegent láttam volna benne.

***

Az elmúlt másfél nap alatt csak a táncteremben és a szobánkban tartózkodtam, nem mentem ki az utcára, se a srácok szobájába. Ha valamelyik srác jött, akkor persze nem volt gond, beszélgettem velük, ők meg próbáltak lelket ontani belém, hiába állítottam, hogy minden rendben. Egyik nap Brenda jött be a szobánkba, hogy szóljon Hallie-nek, aki Lou neve hallatán egyből kilépett az ajtón. Tudom, hogy nem illik, de nem bírtam magammal és az ajtóhoz állva hallgatóztam, de csak foszlányokat hallottam, azzal meg nem mentem semmire, így kénytelen voltam feladni. Amíg ők kint csevegtek, addig én lebeszéltem Conor-ral egy találkát, hogy felvegyük a második videót, majd hirtelen Hayley lépett be az ajtón, teljesen lesokkolódva. Én ezzel mit sem törődve egyből letámadtam a hülyébbnél hülyébb kérdéseimmel, de mindent tudni akartam és meg is tudtam.

- Végre elmondta. – vigyorogtam.
- Mi? Te tudtál róla? – nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nos… ami azt illeti igen. Emlékszel, amikor Zayn célozgatott, hogy vár rád valaki, aki nem Collin és megkértél, hogy derítsem ki, hogy kire gondolt… hát én akkor már tudtam, hogy kire gondol. Sőt mindenki tudta.
- Hát ez remek. Ezt egyszerűen nem tudom felfogni. Most még egyszer megtörténik velem…én nem akarom ezt.
- Mi történik meg még egyszer? – néztem rá értetlenül.
- Az lett volna a legjobb, ha megmondom neki ott és akkor, hogy ebből nem lehet semmi. – folytatta gondolatmenetét, kérdésemre ügyet sem vetve. Valamit titkol előlem és ez nem utal jóra. Nyomós okának kell lennie, ha Hayley a titkolózáshoz folyamodik.
- Ezt most mért mondod? Ne ítélkezz már most. Gondolkodj rajta. Gondold át az egészet, hogy mit érzel. Collin-on egyáltalán túltetted már magad?
- Persze, az nem ügy. Az csak egy fellángolás volt. Egyébként is összejött Alexa-val. A két ördög egymásra talált. – forgatta szemeit, melyre nekem sem volt más a reakcióm.
- És az a csók? Gondolom nem hiába kezdeményeztél te. Ha nem éreznél semmit, akkor nem tetted volna.
- Elég. Nem akarok erről tovább beszélni. Folytassuk inkább a filmet.
- Jól van. – egyeztem bele kicsit fancsali képpel.

***

Másnap Hallie egész nap morcos volt, és szokásához híven, elment sétálni próba után, mert tudja, hogy előbb vagy utóbb valakit meg fog bántani a viselkedésével. Én pedig a tánc mellett maradtam. Nem tudtam mással elterelni a gondolataimat, csak a tánccal. Nagyon kimerült voltam már, az utóbbi napokban nem is igazán ettem semmit, így energiám szinte semmi, de nem érdekelt.. valahogy muszáj volt kiadnom magamból az érzéseket. Ilyenkor nem mindegy, hogy mire táncolok. Vannak emberek, akik a depressziós érfelvágós számokat preferálják, de én nem az a fajta vagyok… nekem mindegy, csak dübörögjön.

-         Egymás után sorban raktam a lábaimat, egyre pörgősebben és egyre több energiát belefektetve táncoltam, miközben egyre több könnycsepp szánkázott végig az arcomon. Szám szám után következett, nem akartak elfogyni, de az én energiám annál inkább fogyott..dühömben egy hatalmasat vertem a falba, végül zokogva a földre zuhantam. Fejem lüktetett szemeim pedig égtek a sok sírástól. Az ajtó csukódására lettem figyelmes, majd felpillantva Danielle aggódó tekintetével találtam szembe magam. Nem szólt egy szót sem, nem is kérdezett, csak magához szorított és hátamat simogatva nyugtatott. Kis idő elteltével fölsegített és a szobámba kísért, ahol valamit matatott a telefonján majd a kezemre pillantott, amin most magamnak köszönhetően a kék minden árnyalata megtalálható volt. Kétlem, hogy el lenne törve, bár nem tagadom, dühömben olyan szintű erővel tudok ütni, hogy az még számomra is hihetetlen sokszor és most is lehet, hogy csak az adrenalin miatt nem érzem a fájdalmat. Gyorsan előkapott egy tekercs fáslit és abban a pillanatban, ahogy azt feltette az ajtón kopogás nélkül betoppant Aiden. Ő se szólt egy szót sem, csak sietős léptekkel közeledett felém, majd ő is szorosan magához ölelt, amelyet én is viszonoztam. Danielle egy vérszegény mosolyt engedett felénk, főleg rám. Biztosan nagyon megijesztettem, de nálam jobban senki sem ijedhetett meg… félek önmagamtól.. mint mondtam, mintha nem is én lennék. Aiden nyugtatásként elkezdte énekelni az eddigi számokat, amikkel versenyzett, de az utolsónál, amit holnap fog énekelni, valahogy egy nagyon rossz érzés fogott el, majd amikor a párbajra betanult éneket kezdte énekelni, a hideg végig futott a hátamon és szemeim újra könnyel teltek meg. Valami történni fog..valami, amit én nem akarok, mert tudom, hogy az csak nekem fog fájni. Rám emelte tekintetét, amelyben tükröződött az aggodalom. Száját szólásra nyitotta

- Husi, nyugodj meg. Minden rendben lesz. Vedd úgy, hogy ez csak egy álom. - próbált azzal a hülye becenevemmel felvidítani, mert tudja, hogy mindig elnevetem magam a hallatán. Igen, erről annyit kell tudni, hogy egyszer elmentünk egy pizzériába, ahol egy egész pizzát megettem, ami számára új volt, mert még életében nem látott lányt, ennyit enni....hát igen, utána szerintem nem is kell ragoznom, hogy miért kaptam a Husi becenevet.

- Akkor ez egy nagyon hosszú és nagyon rossz álom… - suttogtam.

- Kérlek, nyugodj meg. – ismételte önmagát, de nem sikerült. Az előbbi rossz érzésem újra előtört és tudjátok milyen az az érzés, amikor egy nyomást érzel a mellkasodon… na igen, pont ezt éreztem én is, és újra elkezdtem a sírást.

- Héj, most miért sírsz? – húzott újra magához.

Nagyon rossz érzésem van a holnapi show-val kapcsolatban. Száját éppen szóra nyitotta volna, amikor kopogást hallottunk, már éppen álltam volna fel, amikor meghallottam Alexa érdes hangját.

- Hercegnő, vendéged érkezett! – tudomást sem véve róla, Aiden folytatta azt, amit elkezdett.

- Figyelj, mint mondtam nem lesz semmi gond.. most sok dolog jött össze egyszerre és ezt nehezen viseled. De csak hogy tudd, bármi is lesz, én mindig itt leszek melletted. – amint befejezte a mondatot, hallottam, ahogy valaki belép a szobában, mialatt Aiden egy puszit nyomott a homlokomra. Tekintetemet oldalra irányítottam, ahol az találkozott két gyönyörű barna szemmel, melyek lángoltak a  dühtől és szinte égette a bőrömet. Éreztem, ahogy Aiden engem figyel, majd bólintottam neki, hogy minden rendben. Azzal felálltam és a szobánk felé vettem az irányt, ahol az éppen készülődő Hallie-vel közöltem, hogy Mr. Tökély kint várja. Megvártam, amíg elkészült majd együtt léptük ki a nappaliba, ahol a levegő eléggé fagyos volt, majd leléptek még mielőtt bármi történhetett volna.

***

A show már javában megy, én pedig már tövig lerágtam a körmeimet. Nagyon ideges voltam és a tegnapi rossz érzésem se múlt el. Rettegek.. nem tudom mi fog történni és idegesít, hogy nem tehetek ellene semmit. Hayley és a srácok is próbáltak lenyugtatni, de semmi se használt.. még Zayn lenéző pillantásait se vettem magamra.

Lement az összes versenyszám, majd a sztárfellépők is végeztek és én egyre idegesebb voltam. Gyomrom görcsbe rándult és lábammal dobolva álltam a színpad mögött és vártam az eredményhirdetést. Az emberek csak úgy fogytak, de Aiden még mindig ott volt fönt

*Már csak 3 versenyző áll a színpadon, de közülük csak egy folytathatja biztosan a versenyt, és az nem más, mint Paije Richardson*

Hogy Mi? Nem.. biztos csak tévedés, vagy csak én hallottam rosszul. Ez nem lehet igaz.. Aiden nem párbajozhat, hiszen a mai műsora volt az egyik legjobb. Emberek, mi van veletek?

* Aiden, Katie készüljetek fel a párbajra*

Beérve a színpad mögé, egyből letámadtam Aiden-t, aki próbált lenyugtatni, de az ő nyugodtsága még jobban idegesített. Egy statiszta szólt neki, hogy ideje mennie, ő pedig halál nyugodtan kilépkedett a színpad közepére és elkezdte a Don’t Dream, It’s Over című dalt. Úgy énekelte, mint aki tudja, hogy neki itt most ennek vége. Szívét lelkét beleadta és ezt mindenki látta rajta. Miután Katie is előadta a dalt, következett a döntés. Idegtépő pillanatok voltak számomra. A műsorvezető szavaiból szinte semmit se fogtam föl, de amit igen, az sokkolt.

*És akinek ma távoznia kell az nem más, mint Aiden Grimshaw. Sajnálom Aiden, de számodra itt véget ért a műsor.*

Nem, ez nem lehet. Pont most, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Amikor újra beért a színpad mögé, a nyakába borultam és sírtam, ő pedig csak nevetett rajtam, de nem az az őszinte nevetés volt, hanem az a kínnal teli. Akármennyire magabiztos is volt a színpadon, és hiába mutatta magát boldognak, hogy őt nem keserítette el az eredmény, ez nem igaz. Nagyon is csalódott volt.


A bulihoz ma semmi hangulatom se volt. Aiden-nek akartam segíteni a pakolásban, de ő kitessékelt a buliba és ő is csatlakozott hozzám, mivel csak holnap este fog elmenni. Ez egy picit megnyugtatott, de a tudat, hogy elmegy még mindig ott volt. Eleinte még jól is éreztem magam, de Zayn egyre gyakoribb pillantásait már egyre kevésbé tudtam elviselni, így elnézést kérve egy kicsit elvonultam. Az erkélyről figyeltem London esti fényeit és éreztem, hogy egyre nyugodtabb leszek, majd lépteket hallottam. Félve fordultam hátra, de hogy miért? Azt nem tudom, de amikor megláttam a rám mosolygó Danielle-t, nekem is mosoly került az arcomra.
- Mi volt ez az egész tánctermes ügy? - kérdezte, amikor már percek óta némaság ült rajtunk.
- Samantha Aureer fajta feszültséglevezetés.
- A szerdai  miatt?
- Az elmúlt hetek miatt.. - sóhajtottam.
- Miatta? - kérdezte, ami miatt én értetlenül néztem rá, majd leesett, hogy ő nem tudja mi történt....fáj, hogy hazudnom kell, de még nem állok készen arra, hogy ennyi embert beavassak ebbe az egészbe.
- Öhm...igen.- válaszoltam bizonytalanul.
- Ez nem volt túl meggyőző. Valami van a dolog mögött.
- Igen, tényleg van valami a dolog mögött, de egyenlőre még nem szeretnék róla beszélni.
- Rendben, nem akarom rád erőltetni.
- Gyere, menjünk vissza. Biztos hiányzol már a hercegednek. - és a herceg kifejezés hallatán felnevetett.
- Annyira bolond vagy.. de menjünk. - válaszolta még mindig nevetve.

***

> Niall <

Éppen reggeli közben olvasgattam az újságot, amikor megpillantottam az egyik cikket. Szám tátva maradt, állam szinte a padlót érte, alig hittem a szememnek.
- Liam! - szóltam a mellettem ülő haveromnak.
- Hmm?
- Nézd! - majd az orra alá nyomtam a cikket. Láttam, ahogy szemével pásztázza a sorokat és közben szemei egyre jobban kikerekedtek. Miután elolvasta hitetlenkedve nézett rám. - Srácok, gyertek ide! - szóltam a Larry párosnak is, akik ugyanúgy reagáltak, mint mi ketten.
- Ezt nem hiszem, hogy most látnia kellene Zayn-nek. - mondta Louis.
- Ezt most nem mondod komolyan! Valamikor neki is tudnia kell erről. - vágta rá Harry.
- Mindkettőtöknek igaza van, de nézzétek csak meg jobban ezt a srácot, nem ismerős nektek? - kérdezte Liam mire én kikaptam a kezéből az újságot, és az állam még mélyebbre került, maikor tudatosult bennem ki is az.
- Greg.. - válaszoltam a többiek helyett, de ez már halkabb volt, mint az eddigi beszélgetésünk.
- Akkor ezért volt ennyire kibukva Sam. - mondta Liam.
- Nem csak emiatt.. - suttogta Lou, de mégis sikerült meghallanunk.
- Hanem? - kérdeztük egyszerre a többiekkel.
- Mindegy, ezt most nem tudom elmondani.. egyelőre tüntessük el a cikket, Zayn még nem láthatja meg, de a mondatom végén lettem figyelmes az éppen az ajtót becsukó Zayn-re.

> Zayn <

- Mit nem láthatok még meg? - kérdeztem érdeklődve, mire mind a négy srác elkezdte dobálni az összegyűrt újságot.
- Semmi, nem fontos. - vágta rá Liam, de nem tud hazudni, tudom, hogy valamit rejtegetnek előlem.
- Ééértem. Hol az újság?
- Épp most akartuk kidobni, mert Niall ráöntötte az üdítőjét. - válaszolta Louis, de nyomát se láttam ,hogy bármit is kiöntöttek volna.
- Érdekes, de én nem látok semmi rá utaló jelet, még a poharat se látom Niall előtt.
- Igen...mert már elpakoltuk. -vágta rá most Harry.
- Oké srácok, tudjátok, hogy utálom ha hülyére vesznek... láttam ,ahogy összegyűrtétek az újságot és hallottam, hogy rólam beszéltek, szóval adjátok ide. - erre a válaszomra Niall félve odalépett hozzám az összegyűrt újsággal. Szépen kibontottam a papírgalacsint és elkezdtem lapozni, majd úgy a felénél tartva megakadt a szemem egy cikken.

* Geneva Lane egyszerre két vasat tart a tűzbe

A Belle Amie Geneva-ja az idei X-faktor-ba tűnt fel, ahol megismerkedett a One Direction egyik énekesével, Zayn Malik-kal. Kapcsolatukat próbálták titkolni, ám a szemfüles rajongók egy-egy óvatlan pillanatban rajtakapták a szerelmespárt. Kapcsolatuk tökéletesnek tűnt, de Geneva az elmúlt hetekben egyre többet tűnt föl egy London külvárosában található háznál, akinek fiatal tulajdonosával ápol "titkos" kapcsolatot. A rajongók több képet is készítettek róluk, s köztük az egyiken feltűnt egy harmadik személy is, aki valószínűleg a titokzatos srác barátnője.Vajon a párocska másik tagja tud a történtekről? Vagy esetleg már rég szakítottak? Nem tudjuk, de hamarosan kiderül. *


- Hol van Samantha? - kérdeztem ingerülten.
- Szerintem most nem kellene találkoznod vele. - válaszolta Lou.
-  Louis ez most nem érdekel. Hol van Sam? - ismételtem meg az előbbi kérdésemet.
- Igaza van Louis-nak, előbb nyugodj meg egy kicsit.  -mondta most Liam.
- Mindegy... megyek megkeresem. - a srácok még mondtak valamit, de már nem hallottam, mert az ajtó túloldalán voltam és sietős léptekkel haladtam előre.

> Samantha <

Valamilyen szinten örülök, hogy tegnap sikerült rávennie Aiden-nek a bulizásra. Egész jó volt a hangulat, és ahogy láttam Cher-rel elég közel kerültek egymáshoz. Legalább ők boldogok, bár nem tudom hogyan tudták eddig titkolni, a házban szinte senkinek se tűnt fel, ahogyan egymásra néztek. Lehet nekem is csak amiatt, mert olyan sok időt töltöttem velük. Hiába az irántuk érzett öröm, az én agyam még mindig kattogott. Reggeli után elhatároztam, hogy elmegyek a táncterembe, de most nem a tombolás miatt. Ott olyan csend van, az egész házban az a legcsendesebb hely, nekem pedig most szükségem van rá.


Már lassan egy órája ülhettem a terem egyik sarkában, amikor valaki berontott a terembe. Képtelen voltam nagyobb mozdulatok megtételére, így csak a tükörből kerestem ki, hogy ki lehet az, de még mielőtt ezt megtehettem  volna, meghallottam a már jól ismert rekedtes hangot.
- Ez mégis mit jelentsen, Sam? - kérdezte ingerülten.