31. rész - Szereted, nem?

Tudjuk, hogy ismét megvárattunk titeket, de most már végre túl vagyunk az érettségin, így a több időnk lesz az írásra. Itt az újabb rész és kárpótlásul extra hosszúra sikeredett, szóval van mit olvasni. A véleményeket pedig továbbra is várjuk :)

Britta

Miután beállt a kínos csend arra lettünk figyelmesek, hogy Sam és Zayn besétálnak az ajtón. Minden szem rájuk szegeződött. Zayn egy mosolyt intézett Sam felé, majd kezét megérintve összekulcsolta ujjaikat. Ez a mozdulat mindent elárult. Amint tekintetem a kezükre tévedt kibújtam Lou öleléséből, felültem az ágyon és tágra nyílt szemekkel bámultam őket.

- Ezt mégis mikor akartátok közölni velünk? – fakadtam ki.

- Most? – kérdeztek vissza nevetve.

- Basszus, úgy örülök nektek. – jött a hang a hátam mögül, majd a többiek is hangot adtak véleményüknek. Én csak ültem az ágyon és egy szó sem tudta elhagyni a számat. Ott ültem döbbenten, majd hirtelen elmosolyodtam, végül vigyorogni kezdtem, de aztán ismét elkomolyodtam. Egy részt örültem, de más részt valami rossz érzés fogott el, amitől szabályosan megrémültem. Zayn felvette velem a szemkontaktust és látta, hogy nincs minden rendben. Felhúzta a szemöldökét, majd enyhén felém bökött a fejével. Mosolygott, de mikor látta, hogy semmi reakció, arcán halványodni kezdett a mosoly. Ezt látva kicsit magamhoz tértem, majd enyhén megráztam a fejem és mosolyogni kezdtem, amitől neki is ismét mosoly jelent meg arcán, majd egy széles vigyor. Éreztem, hogy Lou átkarol hátulról és magához húz, majd egy puszit lehel arcomra.

- Baj van édes? – kérdezte.

- Nincs. – fordítottam felé a fejem, majd egy puszit adtam a szájára, mire ő megcsókolt. Az esete hátra lévő részében továbbra is furán éreztem magam, de próbáltam jól érezni magam.

A napok folyamatos próbákkal teltek és a nap végére mindig hulla fáradtak voltunk. Egyik este Sam-nek volt egy érdekes bejelentése, miszerint ismeri az egyik The Wanted tagot, Nathan-t. Egy kicsit meglepődtem a dolgon, főként másnap, mikor Sam bejelentette, hogy Nathan rájött, hogy honnan ismeri őt és próba után elkapta és megkérte, hogy találkozzanak egyszer próba után. Látni kellett volna, hogy Sam mit vágott le. Föl-le járkált idegesen a szobában és csak mondta a magáét. Én csak ültem az ágyon és követtem a szememmel és hallgattam, amit mond, bár egyik mondata végén felkuncogtam. Majd úgy nézett rám, mint akit mindjárt megöl a szemeivel. Elmondtam a véleményem, mi szerint túlreagálja és egy találka még nem a világ. Ez után még ellenkezett velem, de végül rábeszéltem, hogy elmenjen.

- Én átmegyek a srácokhoz, megnézem őket. Te jössz? – kérdeztem tőle.

- Most nem, de Lou biztos örülni fog neked. – kacsintott rám.

- Biztosan. – mosolyogtam, majd megindultam az ajtó felé és meg sem álltam a srácok szobájának ajtajáig. Bekopogtam és Niall nyitott ajtó, aki épp valami szendvicset evett.

- Szia. – köszöntött. – Gyere be! – mosolygott két falat között.

- Köszi.

- Lou a szobában van. – mutatott a háló felé.

- Köszi. – mondtam még egyszer, majd megindultam a háló felé. A szobába lépve láttam, hogy Harry és Lou ismét valami hülyeséget csinálnak, amitől Zayn fetreng a nevetéstől.

- Sziasztok. – köszöntem nekik. Hangom hallatán Louis azonnal felém fordult és amint megpillantott odafutott hozzám, átkarolt és felemelt. Arcát kezeim közé fogtam és egy csókot leheltem ajkára. Csók közben lábaim ismét érintették a talajt, majd Lou szorosan magához ölelt én pedig karjaimat körbefontam nyakán.

- Khm. – hallottam egy köhintést Zayn felől, mire elengedtem Lou-t, ő pedig engedett a szorításából.

- Mit csinálsz itt édes? Ma nem vártalak át. – mosolygott kicsit zavartan és hangjában, mintha egy kis idegesség is megbújt volna.

- Ha zavarok el is mehetek. Azt hittem örülni fogsz, ha megleplek, mert már két napja nem találkoztunk szinte. – mondtam kicsit durcásan és sértődötten.

- Dehogy, nem zavarsz. Te sosem zavarsz és örülök, hogy átjöttél, mert már hiányoztál, de most épp rosszkor jöttél.

- Miért? – néztem rá érdeklődően.

- Mert épp készültem valahová.

- Ilyenkor? Hová?

- Őhm… Épp Harry-vel akartunk egy kicsit kilógni. – nézett rá Harry-re. – Ugye?

- Ja, igen. – bólogatott Harry.

- Rendben. Akkor, majd keress meg, ha ráérsz. – mondtam kicsit idegesen. Nem értettem, hogy miért olyan fontos pont most elmennie Harry-vel bármerre is, amikor itt vagyok… amikor végre együtt tudnánk lenni, hiszen Harry-t minden nap látja és mindig együtt vannak. – Sziasztok. – köszöntem el tőlük, majd kiléptem a szobából.

- Kérlek, ne haragudj! – fogta meg a karom. – Ígérem bepótoljuk majd, de már rég megígértem Harry-nek, hogy elmegyünk majd csak mi ketten valamerre.

- Jól van.

- Szeretlek édes. – simította meg arcom, majd magához húzott és megcsókolt. Miután elváltak ajkaink az ajtóhoz léptem és pont akkor kopogott valaki rajta. Kinyitottam az ajtót és mikor megláttam ki áll előttem eléggé meglepődtem.

- Szia. – köszönt nekem Hannah. Szóhoz se tudtam jutni. – Louis?

- Szia. – lépett mellém Lou, aki üdvözölte Hannah-t.

- Szia maci. – vigyorgott Louis-ra. – Indulhatunk?

- Maci? – néztem rá kikerekedett szemekkel. Hannah odalépett Louis-hoz és egy csókkal köszöntötte. Ezt látva a szívem kétszer olyan gyorsan vert, mint szokott, a tenyerem izzadni kezdett, a fejem pedig forrt a dühtől. Louis azonnal eltolta magától Hannah-t és engem nézett.

- Hallie, én megtudom magyarázni. – nézett rám kétségbeesetten.

- Te szemét, hazug! – annyira elkapott az ideg, hogy a kezem már magától lendült és akkorát csattant Louis arcán, hogy az már fájt. Még egy utolsó megvető pillantást vetettem rá, majd Hannah-ra, aztán gyorsan kiviharzottam az ajtón. A szobánkba visszaérve úgy becsaptam az ajtót, hogy még Sam is összerezzent és az csoda, hogy nem esett ki a keretéből. Azonnal leültem a kanapéra és magamhoz szorítottam egy párnát, amit idegesen gyúrni kezdtem.

- Jézusom! – nézett rám ijedten Sam. – Mi történt? – mire ezt kimondta, valaki dörömbölni kezdett a külső ajtón.

- Hallie! – hallatszott be Lou hangja. Sam ismét rám pillantott, majd felállt.

- Be ne engedd! – szóltam rá egy fokkal magasabb hangon, amitől ismét egy kicsit összerezzent.

- Elküldöm. – mondta, én pedig bólintottam, majd kiment.

- Hallie! – hallatszott ismét Lou kiáltása. Pár perc múlva Sam ismét visszatért.

- Elment. – mondta. – Még is mi történt? Te megütötted? Az arcán ott egy piros kézlenyomat.

- Megérdemelte. – mondtam dühösen.

- Hallie, kérlek avass már be! – mondta egy kicsit idegesebben.

- Még mindig együtt van Hannah-val.

- Tessék? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Jól hallottad. Volt szerencsém látni. - ezután elmeséltem neki mindent, ő pedig figyelmesen végig hallgatott. Teljesen kifakadtam. Körülbelül egy órán keresztül szitkozódtam, kiabáltam és szenvedtem, de az volt a furcsa, hogy nem sírtam, még egy könnycsepp se gördült le az arcomon. Miután kipufogtam magam vettem egy forró fürdőt, aztán inkább lefeküdtem aludni.

Másnap kicsit nyugodtabban ébredtem, de azért még mindig nem volt az igazi. Egy hétig se voltunk együtt, de már szakítottunk. Eddig ez volt a legrövidebb ideig tartó kapcsolatom.

A próbán viszont jobban teljesítettem, mert a tánccal legalább egy kicsit le tudtam vezetni a feszültséget. A nap gyorsan eltelt, és hogy minél hamarabb teljen hamarabb lefeküdtem aludni. A következő nap is hasonlóan telt. A próbán ma még keményebben dolgoztunk. Utolsó hajrá a show előtti nap. Miután elengedtek minket Sam sietett készülődni, hogy időben elkészüljön a Nathan-nel való találkozóra, én pedig még ott maradtam a teremben, hogy egy kicsit egyedül legyek. Nem tudom mióta táncolhattam, de arra lettem figyelmes, hogy valaki tapsol a hátam mögött. Azonnal megálltam és a taps hangjának irányába fordultam.

- Még mindig gyönyörűen táncolsz. – jegyezte meg Zayn az ajtó előtt állva, majd felém tett pár lépést.

- Köszönöm. – mondtam szerényen, majd megindultam a magnó felé, hogy kikapcsoljam a zenét.

- Ne! – kapta el a kezem. – Táncolj velem! – fogta meg a derekam. Felvont szemöldökkel mosolyogtam rá, de aztán ismét elkomolyodtam. Éreztem, ahogy a keze a combomhoz ér, majd megfogja és felhúzza a derekához. Érintésére végig futott rajtam a libabőr, szívem pedig egyre gyorsabban vert. Kezem a mellkasára tettem, ő pedig a másik kezét a hátamra, majd hátra döntött, végül visszahúzott magához jó szorosan. Elengedte a combom, majd megforgatott. Ezután tovább táncoltunk egymás mellett, de a tánc végét elszórakoztuk és mindketten nevetésben törtünk ki.

- Állj fel! – mondtam neki nevetve, mert a földön feküdt.

- Nem. – ellenkezett.

- Akkor itt hagylak. – majd megindultam a magnó felé, mire elkapta a bokámat. – Hé!

- Segíts felállni! – erre a kijelentésére azonnal elnevettem magam.

- Te perverz! – ütött a lábamra, majd ő is elnevette magát.

- Nem is, csak félreérthetően beszélsz. – mondtam, majd felé nyújtottam a kezem, mire ő megfogta az enyémet és magára rántott. Szinte rajta feküdtem. Ő csak mosolygott és a derekamat karolta, másik kezével a kezemet fogta. Kezemmel - amelyik a mellkasán pihent – eltoltam magam tőle és a padlóra feküdtem hanyatt. – Bolond vagy. – ráztam a fejem egy mosoly közepette.

- Van kedved elmenni valamerre? – kérdezte.

- Fáradt vagyok, szóval most nincs kedvem kimozdulni, de felmehetnénk a mi szobánkba. Ott nyugodtan ellehetünk.

- Benne vagyok. – vigyorgott.

- Gyerünk. – mondtam neki, majd feltápászkodtunk, kikapcsoltam a zenét és már mentünk is. A szobába érve Zayn azonnal ledobta magát az ágyamra és elterült rajta.

- Egyedül vagyunk? – kérdezte.

- Sam ugye Nathan-nel van, Alexa Collin-nal, Brenda pedig a barátnőivel.

- Király, miénk az egész szoba. – vigyorgott.

- Én most elmegyek tusolni. Te addig berakhatnál zenét, meg kereshetnél piát a hűtőben. Rágcsa pedig van a konyhában a felső szekrényben, valahol közép tájon. – utasítottam, mire ő felvont szemöldökkel nézett rám.

- Kérlek. – vigyorogtam rá.

- Így már jobb. – mondta, majd kiment a konyhába, én pedig a fürdőbe vettem az irányt. Vettem egy gyors zuhanyt, aztán ismét csatlakoztam Zayn-hez. Kezdésnek Bacardi-t ittunk, közben eszegettünk és beszélgettünk. Már egy jó ideje elvoltunk, mikor Zayn felhozta a kínos témát.

- Akarsz Louis-ról beszélni? – kérdezte komolyan.

- Nem. – vágtam rá egyből.

- Jó nagy pofont adtál neki. Még másnap is meglátszott. Simon meg is jegyezte. – jelent meg az arcán egy halvány mosoly.

- Megérdemelte.

- Nem akarod tudni az igazat? – váltotta ismét komolyra a szót.

- Tudom az igazat. Louis szeret egyszerre több vasat tartani a tűzben. – hörpintettem le az italom. – Csak, hogy én nem szeretem a másodhegedűs szerepét játszani.

- Hallie…

- Mert nem így van?

- Nem. Ő csak nem tudta…

- Nem érdekel. – és a „nem” szót alaposan kiemeltem. – Talán jobb is így. Az a vicces, hogy nem sírtam, pedig elég ideges voltam.

- Egy hétig sem voltatok együtt. Mondjuk, ha tényleg szereted, akkor ez tényleg egy kicsit furcsa.

- Ja.

- Szereted, nem?

- De…vagyis nem tudom. Vagyis de, igen. – vitatkoztam magammal. – Szeretem, de ez az érzés nem olyan erős, mint…mint amit irántad éreztem. - és itt elcsuklott a hangom.

- Én felülmúlhatatlan vagyok, az biztos. – vigyorgott.

- Te egoista! – vágtam hozzá a párnát. Ennek hatására párnacsatázni kezdtünk. Gyorsan felpattantam az ágyról és szaladni kezdtem, ő pedig futott utánam. A szekrénynél sarokba szorított, így nem tudtam menekülni. Mire hátra nézhettem volna, addigra elkapott és csikizni kezdett. – Elég! – kiáltottam, de közben úgy nevettem, mint egy eszement. Mikor végre abbahagyta megfordultam, de vészesen közel álltunk egymáshoz. Alig pár milliméter választott el minket egymástól. Gyönyörű barna szemei az enyémet fürkészték, kezei pedig a derekamon nyugodtak. Kezem megindult felfelé és megérintették nyakát, majd a tarkójára csúszott. Kicsit közelebb nyújtottam fejem az övéhez és ajkaim az övét súrolták. Agyam teljesen kikapcsolt, de szívem annál jobban dolgozott és majd kiugrott a helyéről. Semmi tiltakozás nem jött a részéről, így ajkaim lassan az övére tapasztottam és szerényen csókolni kezdtem. Éreztem, ahogy izmai megfeszülnek, ujjai pedig görcsösen szorulnak a derekamra. A csók mivel elég gyengének tűnt, így ajkaim elengedték az övét, de mielőtt űr keletkezhetett volna ajkaink között az övéi gyorsan az enyém után kaptak és ismét csókolni kezdték azt. Ahogy ajkai az enyémhez értek, akkora lendülettel értek célba, hogy éreztem, ahogy neki préselődök a szekrénynek. Ez a csók már sokkal erőteljesebb volt, mint az előző. Átkaroltam a hátát és szorosan magamhoz szorítottam. A testünk úgy simult egymáshoz, mintha egybeolvadtak volna. Kezét nyakamon pihentette, de aztán elkezdett lefelé csúszni és meg sem állt a fenekemig, amibe erőteljesen belemarkolt. Legszívesebben átvettem volna az irányítást és lenyomtam volna az ágyra, hogy ott folytassuk tovább ezt az erotikus és egyben meghitt pillanatot, de hirtelen eszembe jutott Sam. Eszembe jutott, hogy ő a barátnőm és bármennyire is kívánom Zayn-t, nem tehetem meg ezt vele. Főleg, hogy tudom, hogy mennyire szereti Zayn-t és tudom, hogy ő soha nem lenne képes ilyet tenni velem. Kezeim rátettem mellkasára és megpróbáltam eltolni magamtól. – Zayn! – mondtam, de ő ismét vadul falta ajkamat, aminek alig tudtam ellenállni. Ismét erőt vettem magamon és erőteljesebben toltam el magamtól. – Elég! – szóltam rá, mire ő elhúzódott tőlem.

- Úristen, ne haragudj! – mondta.

- Nem, te ne haragudj! Nekem kell bocsánatot kérnem. Teljesen elragadott a hév. Sajnálom.

- Egyformán hibásak vagyunk. – pár másodpercig csendben voltunk, aztán ismét megszólalt. - Úgy tűnik még mindig ugyanolyan hatással tudsz rám lenni, mint azelőtt. – fordult el, majd ismét rám pillantott és a száját dörzsölte.

- De ugye ettől nem változik a kettőnk közötti kapcsolat? Ez csak egy csók volt, semmi több. – mondtam kicsit kétségbeesetten.

- Persze, csak egy csók… Ettől nem változik semmi.

- Akkor jó. Ha úgy nézzük, amikor szakítottunk nem volt búcsúcsók…ezt beszámíthatjuk annak. – próbáltam viccesre venni a dolgot, de miután kimondtam, már kevésbé tűnt viccesnek.

- Igaz. – mosolygott, bár nem volt az igazi.

- Tényleg sajnálom.

- Felejtsük el. Inkább igyunk még egyet. – indult meg az asztal felé, amin a piás üvegek sorakoztak.

- Szerintem már nem kéne. Már így is kiütve érzem magam. – nevettem.

- Rendben. Viszont éhes vagyok.

- Készítsek neked valamit? Vagy most inkább szeretnél elmenni, mert azt is megérteném?!

- Nem futamodok meg. Egyébként is azt mondtad, hogy csak egy jelentéktelen csók volt.

- Nem mondtam, hogy jelentéktelen. – ráztam a fejem.

- Mindegy. – nézett a padlóra. – Akkor készítesz nekem valamit? – csapta össze a kezeit, majd rám mosolygott.

- Igen. – mosolyogtam én is, majd kimentünk a konyhába és összeütöttem neki egy finom szendvicset, amiből én is ettem egy pár falatot. Mindeközben ugyanúgy beszélgettünk tovább, mintha mi sem történt volna. Evés után elvonultunk vissza a hálóba, mert közben Brenda és Alexa megérkeztek. Egy kis idő múlva már csak azt vettem észre, hogy miközben Zayn mellettem fekszik és beszél hozzám csak foszlányok maradnak meg abból, amiről beszél.

- Talán jobb lenne, ha mennék. Látom mindjárt elalszol. – jegyezte meg mosolyogva, mire én rápillantottam.

- Még ne menj el. Megvárod még elalszom? Kérlek. – néztem rá álmos, de kiskutya szemekkel, miközben megmarkoltam a pólóját.

- Na jó. – mosolygott.

- Köszönöm. Ha elmész, akkor megtennéd, hogy lekapcsolod a lámpát és…

- Lekapcsolom és ígérem, hogy csendben megyek ki. Még az ajtót is becsukom.

- Egy angyal vagy. – mondtam vigyorogva, majd átkaroltam a mellkasát és behunytam vissza a szemem. – Beszélnél még? Azon gyorsan elalszom. Vagy, ha nem jut eszedbe semmi, akkor énekelhetsz is. – Nem szólt semmit, majd pár másodperc múlva halkan énekelni kezdete a régi közös dalunkat. Körülbelül a dal közepe felé elvesztettem a fonalat és teljes filmszakadás volt. 

Másnap mikor felébredtem kezemmel keresni kezdtem Zayn-t, de mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy reggel van és egyedül fekszem az ágyon. Sam még aludt, így halkan felvettem a köntösöm és a mamuszom, és kimentem a konyhába. Összeütöttem egy omlettet és főztem teát. Mikor kész lettem épp akkor lépett be Sam az ajtón, így együtt megreggeliztünk. Ezután összekaptuk magunkat és siettünk a dolgunkra. A show előtt nem sokkal, miután kiléptem az öltözőből Zayn kapott el és kicsit félre húzott.

- Baj van? – kérdeztem tőle.

- Sam-nek ugye nem mondtad el, hogy mi történt? – nézett rám kicsit idegesen.

- Nem és nem is áll szándékomban, ha csak te nem akarod elmondani neki. – arcán láttam a megkönnyebbülést.

- Nem, én sem akarom elmondani.

- Este mikor mentél el?

- Miután elaludtál, azután nem sokkal.

- Köszönöm, hogy ott maradtál.

- Ugyan. – mosolygott rám. – Semmiség. Viszont most mennem kell. Majd találkozunk. Szia.

- Szia. – mondtam, majd ott hagyott.

A show már majdnem elkezdődött és már tűkön ültünk, mert Wagner kezd, ami azt jelenti, hogy mi is. Épp Cher-rel beszélgettem, mikor valaki megkopogtatta a vállam. Azonnal megfordultam és egy ismerős arcot láttam magam előtt, akit már hónapok óta nem láttam. Azonnal visítani kezdtem és a nyakába ugrottam.

- Megfojtasz. – mondta, mivel olyan szorosan öleltem magamhoz, ahogy csak tudtam.

- Te mit csinálsz itt? – kérdeztem vigyorogva és egyben meglepetten.

- Haza jöttem egy pár hétre…pontosabban mondva a decembert itthon töltöm.

- Úristen, de rég láttalak és olyan régen beszéltünk. Sok mesélni valóm van. Te jó ég, úgy örülök, hogy itt vagy! – öleltem magamhoz ismét. – De honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Beszéltem a szüleiddel.

- Nem jöttél haza az őszi szünetben.

- Tudom, de pont ezért, hogy most több időt tudjak itthon tölteni.

- Khm. – hallottam a hangot a hátam mögül.

- Jaj tényleg. – mondtam Cher-re nézve. – Cher, ő itt az egyik legjobb barátnőm, Melody Brightmore. Melody, ő itt Cher Lloyd, aki szintén a barátnőm.

- Örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtotta a kezét Melody Cher felé.

- Részemről a szerencse. – mosolygott Cher, majd kezet fogtak.

- Van helyed a közönség soraiban?

- Persze.

- Akkor igyekezz a helyedre, mert mindjárt kezdünk. A show után majd keress meg. Itt leszek hátul.

- Rendben. Akkor sziasztok. – köszönt el tőlünk.

- Szia. – mondtuk szinte egyszerre Cher-rel.

Ez a pillanat most nagyon boldoggá tett. Időm se volt felfogni, hogy a gyerekkorom óta legjobb barátnőm, aki most jött haza Amerikából itt van, mikor szóltak, hogy kezdünk.

Pár percen belül már a színpadon táncoltunk. Az idő nagyon gyorsan telt és már csak azt vettem észre, hogy túl vagyunk szinte az összes táncon és már csak egy utolsó van hátra, a The Wanted srácokkal. Az az idő is gyorsan eljött és a színpadon töltött időt nagyon élveztem. Miután minden fellépésen túl voltunk ismét eljött a várva várt pillanat, eldől, hogy ma ki esik ki. A neveket ismét sorra mondták és szerencsére most senki miatt nem kellett izgulnunk, ugyanis a srácok is és Cher is tovább jutottak. A ma esti párbajozók Wagner és Mary Byrne volt, végül aki távozott, az nem más volt, mint Wagner. 

Búcsúzkodás után hátul vártam Melody-t, aki nem is olyan soká rám talált.

- Srácok, szeretnék nektek valakit bemutatni. – mentünk oda a többiekhez. Minden szem rám szegeződött és Melody-ra. Egyesével mutattam be mindenkit, majd Melody mindenkit megölelt, így köszöntötte őket. Egyedül Zayn-t nem kellett bemutatni neki, mivel már ismerik egymást.

- Akkor most kezdődhet a buli. – jelentette be Harry vigyorogva.

- Igen, a szobánkba. – mondta Liam.

- Igaz. – helyeselt Harry.

- A szobátokban? Miért? – kérdezte Sam.

- Úgy döntöttünk a többiekkel, hogy már ne legyen buli, mivel úgy is kevesen vagyunk, így mindenki úgy ünnepel, ahogy akar. – magyarázta Liam.

- Értem.

- Gyerünk. – szólalt meg Zayn, majd megfogta Sam kezét és elindultak előre.

A hangulat szinte ugyanolyan jó volt a srácok szobájában, mint amilyenek az előzőek voltak. Iszogattunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, táncoltunk, szóval a szokásos. Engem viszont le se lehetett lőni Melody-ról. Egy kis idő után Zayn is csatlakozott hozzánk és nosztalgiázni kezdtünk a régi időkről, majd egyszer csak Niall felkérte Melody-t táncolni, ami elég sokáig tartott. Elnézve őket nagyon jót beszélgettek és jól érezték magukat. Nem akartam megzavarni őket, így Harry-t untattam tovább. Miközben Harry-vel szórakoztunk sokszor megakadt a szemem Louis-n. Általában ugyanolyan fancsali fejet vágott, bár próbálkozott a poénokon nevetni, de nem volt az igazi. Egyik pillanatban felállt és kiment a szobából.

- Megbocsátasz? Mindjárt visszajövök. – mondtam Harry-nek.

- Persze, menj csak.

Felálltam és én is kimentem a szobából. Láttam, hogy a konyhában ég a lámpa, így arra az irányba mentem. A konyhába érve megpillantottam Louis-t, aki épp egy pohárba öntött vizet. Megálltam az ajtóban és neki támaszkodtam az ajtófélfának. Miután teli töltötte a poharat, megitta a vizet, majd felém fordult.

- Szia. – köszönt nekem, pár másodperc csend után.

- Szia. – köszöntem én is.

- Kell még pia, vagy nassolnivaló? – kérdezte.

- Nem.

- Akkor mért vagy itt? Szükséged van valamire?

- Utánad jöttem…és igen. Talán szükségem lenne egy beszélgetésre.

- Akkor beszélgessünk. – húzta ki az egyik bár széket, utalva arra, hogy üljek le. Így is tettem. Leültem, majd ő is leült a mellettem lévő székre.

- Gondolom tudod miről akarok beszélni.

- Igen.

- Szeretném, ha mindent elmondanál és csak az igazat.

- Akkor talán kezdem az elején. – vett egy nagy levegőt, majd elkezdte. – Gondolom emlékszel, arra amikor elmondtam, hogy hogyan is érzek irántad. – nem mondtam semmit, csak bólintottam. – Akkor megkérdezted, hogy együtt vagyok-e Hannah-val és én azt válaszoltam, hogy nem. Nos ez nem volt igaz. Előtte pár napja találkoztam vele, azzal a céllal, hogy szakítok vele, de mikor találkoztunk még sem úgy alakultak a dolgok, ahogy én szerettem volna. Elárulta, hogy meghalt a nagymamája és ez nagyon megviseli. Képtelen voltam szakítani vele, egyszerűen nem volt szívem hozzá. Amikor megkérdezted, hogy együtt vagyunk-e, azért hazudtam, mert tudtam, hogy egyébként semmi esélyem nem lenne, viszont mindennél jobban vágytam rád. És az, hogy összejöttünk az volt az egyik legszebb dolog az életemben.

- És mégis mikor akartad elmondani?

- Hát… - és itt a padlót kezdte fürkészni.

- Nem is akartad elmondani, igaz?

- Igaz. Abban reménykedtem, hogy Hannah gyorsan túlteszi magát a mamája halálán és minél hamarabb szakíthatok vele, így nem kell megtudnod az igazat és így nem okozok neked fájdalmat, de sajnos nem így történt. Sajnálom…nem akartalak megbántani és hazudni neked. Én… - mondta volna tovább, de belé fojtottam a szót.

- Mi történt az után az incidens után?

- Elmondtam neki mindent és szakítottunk. – ez után egy hosszabb csend honolt közöttünk. Kattogott az agyam, de végül döntöttem, így ezzel megtörtem a csendet.

- Gondolkoztam és döntöttem. Nem fogok időt kérni semmire. Tudom, hogy érzel irántam és tudom, hogy ezt az egészet azért csináltad, mert szeretsz engem. Azt mondom, hogy felejtsük el ezt az egészet és kezdjünk mindent tiszta lappal…persze csak, ha te is akarod. – Louis-nak szinte felcsillantak a szemei. Azonnal lepattant a székről és odaállt mellém. Kezét combomra tette, amit megsimított, majd megfogta a kezem. Másik kezével hajamat simította, végül nyakamon állapodott meg keze.

- Persze, hogy akarom. – mondta édesen, majd ajkát az enyémhez érintve megcsókolt. Szorosan magához húzott, így felálltam a székből és teljesen hozzátapadva faltuk egymás ajkait. Nyelveink egyre vadabbul járták táncukat, majd Louis megfogta mindkét combomat és felemelt. Lábaimat összekulcsoltam derekán, majd azt vettem észre, hogy ráültet a pultra a poharat lelökve, ami nagyot csattant a földön. Mit sem törődve velem folytattuk tovább csókcsatánkat.

- Itt meg mi történik? – hallottuk Liam hangját, mire gyorsan eleresztettük egymást. – Ó, bocsi. – mondta vigyorogva, mikor megpillantott minket, majd egyből hátat fordított és kiment a konyhából. Louis-val elnevettük magunkat, majd kezeim közé fogtam arcát és tovább csókoltam.

- Menjünk vissza. – mondtam, miután eltoltam kicsit magamtól.

- Muszáj?– nyafogott.

- Igen. Szerintem már így is mind ezen csámcsognak.

- Ebben biztos vagyok. – nevetett.

Mikor beléptünk a szobába síri csend lett, majd pár másodpercen belül már jöttek is a beszólások. Tudtam, hogy Liam nem tudja tartani a száját. Szinte egész este hallgathattuk, de szerencsére egy idő után megunták. A buli után elbúcsúztunk a srácoktól, majd én Melody-tól is. Mondtam neki, hogy aludjon nálunk a szobába, de mondta, hogy a nagyszüleinél alszik, akik már így is várják haza, így hát útjára engedtem. A szobába érve egyből vettem egy gyors zuhanyt, aztán bedőltem az ágyba és pár másodpercen belül már aludtam is.