30. rész - Hiba volt.

Hamarosan itt a szóbeli, szóval gondolhatjátok, mit érzünk Brittával, de ennek ellenére is próbáltam a lehető leghamarabb hozni a részt, ami azt kell, hogy mondjam teljesen én vagyok. Talán nem történt meg velem minden, amit leírtam, de hasonló helyzetekben voltam. lehet picit össze-vissza lett a gyors váltásoktól, de most ennél jobbat nem tudtam alakítani. Viszont remélem, hogy ettől függetlenül még tetszeni fog. :)

Angel

- Ez mégis mit jelentsen, Sam? - kérdezte ingerülten.

- Mi mit jelent? – kérdeztem lassan felé fordítva a fejem, mire ő válaszul felmutatta a mai újságot. – Ezzel most mire célzol?

- Jaj Sam, ne játszd az ostobát…

- Istenem Zayn.. fogalmam sincs mire célzol, ma még nem is olvastam azt a nyomorult újságot.

- Igen? Akkor tessék, és utána esetleg a részletekbe is beavathatnál.. – nyomta az orrom alá az újságot, úgy hogy majdnem arcon csapott vele. Kirántottam kezéből a papírlapokat és hangosan olvasni kezdtem.

-  „…Kapcsolatuk tökéletesnek tűnt, de Geneva az elmúlt hetekben egyre többet tűnt föl egy London külvárosában található háznál..” – és itt elakadtam, nem tudtam tovább olvasni.

- Na? Mondanál esetleg valamit? – kérdezte gúnyosan.

- Még csak most tudtad meg? – válaszoltam egy kérdéssel.

- Igen.  Miért nem szóltál róla? Azt gondoltam ennyit számítok neked.

- Jaj, ne gyere már megint ezzel az „azt hittem barátok vagyunk” dumával..

- Pedig azt hittem számíthatok rád.

- Hahó! Te hallod magad? Mégis mit gondolsz, hogy majd az értelmetlen viselkedésed után még melléd fogok állni, ha baj van? Gondolkozz már el egy kicsit.

- Te ezt nem értheted…

- Mit? Azt hogy csak egy játékszer vagyok  a számodra? Dehogynem, nagyon is tiszta számomra.. Felfogtam. Megszereztél, használtál, majd mint egy megunt játékszert eldobsz magadtól.

- Tényleg nem érted… Miért nem szóltál nekem erről?

- Pont a viselkedésed miatt. Hittél volna nekem? Kétlem. És szerettem volna, hogy egy kicsit te is szenvedj.

- És még te mondod, hogy játszok veled…Te mégis mit csinálsz? Aiden, Niall, Conor és mellettük ott volt neked Greg.. Ki tudja ki lesz a következő áldozatod..

- Ők a barátaim. Nekem legalább még vannak, mert nem löktem el magamtól őket. – vágtam hozzá ridegen.

- Persze, a barátaid, akiket bármikor az ujjad köré csavarhatsz , hogy utána eldobd őket. Pont mint múltkor Aiden-t. – ekkor már kezdtem elveszíteni a türelmemet, kezem már lendült, de megállítottam.

- És te mit csináltál velem? Közel engedtél magadhoz.. már túlontúl közel, aztán gondoltál egyet és úgy viselkedtél velem, mint egy senkivel.

- Azt csakis a te érdekedben tettem.

- Mégis mit értsek azalatt, hogy csak az én érdekemben? Hmm?

- Próbáltalak megvédeni.

- Mégis hogyan? A bájos vigyoroddal, ami már idegesítően tökéletes volt, vagy a kedvességeddel? Nézd, én vagyok Mr. Tökély, a mosolyommal úgy csábítom a lányokat, ahogy akarom és utána szórakozom egy kicsit velük. Így gondoltad vagy hogy Zayn?

- Magamtól. – suttogta

- Magadtól… Nem gondolod, hogy ezzel épp az ellenkezőjét érted el?

- Szerintem azt értem el, amit akartam.

- Igen? Az volt a terved, hogy szédíted a fejem, majd becsajozol, hirtelen hidegen hagy a jelenlétem. Utána pedig újra és újra közel engedsz magadhoz, majd eltaszítasz. Egy lelkileg gyenge, összetört szívű lány volt amit látni akartál? Igen?

- Nem..

- Pedig ezt érted el.

- Nem látom, hogy annyira összetörtél volna.. – nevetett fel gúnyosan.

- Tudod eléggé félreismertél.. de sajnos én is téged. Mintha nem is ugyanaz az ember állna előttem, mint amikor találkoztunk.

- Talán igazad van.

- Talán? Nem. Teljesen igazam van.

- Mert te ugyanaz az ember vagy, mint akkor, ugye? Azóta teljesen megváltoztál, mindig más pasikkal vagy, folyamatosan flörtölsz, mint egy kis.. – és itt szakadt el az a bizonyos cérna. A kezem lendült és egy hatalmasat csattant az arcán.

- A legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem az, hogy megengedtem neked, hogy az életem része legyél, pedig egy kicsit sem érdemelted meg! – mondtam pár centire az arcától, amíg ő fájó részt simogatta. Szemében mérhetetlen dühöt láttam, melytől megrémültem. Hirtelen elkapott és kezemnél fogva a falhoz nyomott. Ebben a pillanatban már semmit sem tudtam kiolvasni tekintetéből. Szemeimet becsuktam, hogy az előtörni készülő könnyeimet visszatartsam, majd lassan kinyitottam. Szemében ekkor már a megbánás látszódott, szorításán engedett.

- Sajnálom. Sosem akartam fájdalmat okozni neked, semmilyen formában, csak fájt, hogy nem lehettél az enyém és így próbáltalak távol tartani magamtól. Féltem önmagamtól, olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amiket ezelőtt még nem tapasztaltam és féltem, hogy ha bármit teszek azzal elrontok mindent. Akkor, abban a pillanatban ezt gondoltam a legjobb megoldásnak, de sose gondoltam, hogy ennyire fájni fog. Minden okod meg van, hogy utálj, főleg azután, amiket ma a fejedhez vágtam. – suttogta meggyötörten, majd elengedett és elkezdett hátrálni.

- Tudod, utálom, hogy ennyi fájdalom ellenére is ennyire szeretlek. – szóltam utána, majd  mondatom végére visszalépett elém és talán túlságosan is közel.

- Hiba volt. Életem legnagyobb hibája volt. – suttogta miközben én gyönyörű szemeit vizsgáltam. – És talán ez is egy hiba lesz. – homlokunkat összeérintette, ajkaink csupán milliméterekre voltak egymástól, mint az elmúlt hetekben már annyiszor. Arcomat kezei közé fogta, érintéséből megállapítottam, hogy fél attól, ami történhet. Lassan megszüntette ajkaink közt lévő távolságot, ajkait enyémekre tapasztva egy apró csókot lehelt azokra, én pedig teljesen ledöbbentem, s mivel nem reagáltam, kezdett eltávolodni tőlem. Hirtelen megfogtam a kezeit ő pedig meglepetten ugyanakkor csalódottan nézett rám. Ajkaimat övére tapasztottam, amin ő egy pillanatra meglepődött, de elég hamar észhez tért. Kezeit derekamra helyezte és úgy húzott közelebb magához, én pedig végig vezettem egyik kezemet a nyakán, majd beletúrtam a hajába, miközben nyelveink vad táncot jártak. Hirtelen a falhoz nyomott, aminek eredményeként halkan felnyögtem, de ez jelenleg egy csöppet sem zavart. Testét az enyémhez szorította, s továbbra is mohón faltuk egymás ajkait. Miután ajkaink elváltak egymástól, homlokunkat összeérintve fürkésztük egymás szemeit. – Szeretlek. – törte meg végül a csendet. –Szeretlek, és soha többet nem teszek olyat, amivel árthatnék neked. – szavai hihetetlenül jól estek nekem, már olyan régóta vártam erre a pillanatra. Nem tehetek róla, reménytelenül beleszerettem.

- Hogyan tovább? – kérdeztem a kb 10 perces néma ’fürkésszük egymás szemeit’ akciónkat megszakítva.

- Mire gondolsz?

- Ránk. Beavassuk a többieket? – kérdeztem egy kicsit félve, főleg miután megpillantottam az arcát, melyről sugárzott a meglepettség. Kis ideig gondolkozott, majd stólásra nyitotta a száját, de végül mégse tette meg és tovább gondolkozott összekulcsolt kezeinket fürkészve.

- Nem. – válaszolta végül én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. Oké, én sem akartam az egész világnak szétkürtölni, de legalább a barátainknak elmondhatnánk. – Egy darabig még ne szóljunk nekik semmit, elég lesz annyit tudniuk, hogy kibékültünk. Szerintem mondhatjuk azt, hogy most szereztelek vissza és szeretném ezt az érzést kiélvezni, veled és nélkülük. – adta meg végül az indokot mélyen a szemembe nézve.

- És mennyi időre gondoltál? – nem néztem a szemébe.

- Nagyon zavarna? Ha akarod nem kell ezt csinálnunk..

- Nyugi, csak vicceltem. Tökéletes! – válaszoltam, majd egy apró puszit nyomtam a szája sarkába, mire kivillantotta féloldalas mosolyát.

- Lehetne egy kérésem? – kérdezte meg kisebb gondolkodás után.

- Persze.

- Hatalmas baj lenne, ha újra elkezdenénk ezt a táncpróbás dolgot?

- Zayn, ezt a kérdést te sem gondoltad komolyan ugye? – nevettem.

- El sem tudod hinni mennyire Szeretlek. – suttogta a fülembe.

- Bizonyítsd. – válaszoltam halkan, mire ajkait az enyémekre tapasztotta.

***

A héten Matt Cardle, Wagner, Olly Murs oldalán fogunk szerepelni. Ez a hét a Beatles hét lesz, aminek nagyon örülök. Anyukám imádta őket és így nekem is bőven volt alkalmam hallgatni a számaikat. Imádok táncolni, de a mai adag már nekem is sok volt. Alig álltam már a lábaimon, amikor felértünk a szobánkhoz. Már éppen nyúltam volna a kilincsért, hogy minél előbb rávetődhessek az ágyamra, de mint mindig, valaki megzavart ebben. Ennek a valakinek köszönhetően pedig gyomromban életre keltek a pillangók, akiket már régen nem volt szerencsém érezni.  A gyors beszélgetést lezárva Zayn egy hatalmas vigyorral az arcán pillantott felém, majd Hayley értetlen arcával találtam szembe magam. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, most vagy hagyom, hogy elöntse arcomat a pír és lebukunk, vagy erős leszek és valahogy másképp reagálok. Végül sikerült annyira összekaparnom magam, hogy egy szerény mosolyt eresztettem, így megmentve a helyzetet. Amíg ők ketten sétáltak, addig én Conor-ral lerendeztem a videó témát és még pont Hallie-k előtt sikerült visszaérnem, aki, megosztotta velem a kisebb kalandját. Szegényen annyira nevettem, hogy lefordultam az ágyról .

***

- Ez fantasztikus. – mondtam a többiekre nézve, akik hevesen bólogattak, de tudtam, hogy igazából lélekben már mindenki máshol van. Ez az állításom hamarosan be is bizonyosodott. Mikor közelebb értünk mindenki fogott maga mellé valakit és szétszéledtünk. Mi Zayn-nel a színpad felé vettük az irányt és két őrült módjára ordítottuk a szöveget. Szép lassan a többiek is megérkeztek. Mindenki élvezte csak Hayley láttam, hogy egy kicsit szorong, nem tudom mire készül, de eléggé látszott rajta, hogy nem örült Niall zavarásának. Ezek után már egy kicsit jobban figyeltem rá, majd a tűzijáték alatt lépett. Rápillantottam Zayn-re, aki szintén örült nekik és mindketten egyszerre mondtuk ki, hogy ’Végre’. Nem is kell részleteznem, hogy mit kapott tőlem, mikor visszaértünk.

Másnap próba után próba következett. Mindenki az esti show-ra készült. Mi már rég készen voltunk, már csak a ruhát kellett magamra erőszakolnom, de nem ment. Hayley már rég a ruhában flangált odakint, de én még mindig bent szenvedtem vele. Az egyéni produkciók után jött a közös, amiről nekem most fogalmam se volt, hogy mit várjak. Majd megláttam Geneva-t, gyorsan körbenéztem, hogy magával hozta-e Greg-et és a közönség sorai között megtaláltam. Nem hiszem el, hogy van képe. Nem mert odamenni se hozzám, se Zayn-hez. Amikor megláttam az összes eddigi versenyzőt a színpadon, nem tudtam szóhoz jutni. A szám, amit énekeltek gyönyörű volt, Zayn részénél pedig nemhogy megszólalni nem tudtam, kis híján a lábaim is felmondták a szolgálatot. Azután következtünk újra Olly Murs társaságában, s végül eljött a szavazás ideje. Amikor a párbajnál kimondták Cher nevét nem akartam hinni a fülemnek. Cher nagyon ideges volt, de végül sikerült neki és megmenekült a kieséstől. Már mindannyian a színfalak mögött voltunk. Zayn mellém lépett, majd kezeinket összekulcsolta úgy, hogy a többiek ne lássák azt. Érdeklődve hallgattam a többiek párbeszédét, amikor valaki mellém lépett.
- Lebuktál. – suttogta a fülembe. Ijedtemben megremegtem és fejemet elfordítva Aiden-nel találtam szembe magam.
- Aiden! – kiáltottam el magam majd a nyakába ugrottam.

- Szia kislány.  – ölelt meg. – Beszélnünk kell. Most! – jelentette ki és a válaszomat meg sem várva félrehúzott. – Mióta? – kérdezte Zayn felé biccentve.

- Ezt én is kérdezhetném. Egyébként vasárnap óta.

- Szólhattál volna! – szólalt fel, mire egy szúrós pillantást vetettem felé, de vette az adást. – Örülök nektek. – ölelt meg újra.

A bulin nagyon jó volt a hangulat. Zayn-nel meglepően sokat táncoltam. Kijelenthetem, hogy eddig ez volt az egyik legjobb bulim itt.

Másnap Hayley meglátogatta Ninát, én pedig elhatároztam, hogy újra magamnak és a gépemnek szentelem a mai napot, így a szokásos programot követve élveztem a szabadnapom minden percét. Később a fiúk áthívtak magukhoz. Már egy ideje elvonultunk Zayn-nel az egyik szobába, ahol rengeteget meséltünk egymásnak, közben mindent hallottunk a kintiek beszélgetéséből. Egészen idáig értelmetlenségekről beszélgettek, de most egy érzékeny témához tértek. Mindketten csendben hallgattuk őket:

- Szerintetek mi van Zayn és Sam között? – kérdezte Harry.

- Tuti, hogy van köztük valami. – vágta rá Niall.

- Igen, barátság. – válaszoltak egyszerre Lou-ék.

- Tuti, hogy több van a dologban. Megint rengeteget lógnak együtt, túl sokat. – erősködött Harry.

- Láttad már hogy néznek egymásra? Mindenki tudja, hogy Zayn-nek sose volt közömbös Sam. Csak rájuk kell nézni, sugárzik róluk, hogy teljesen odáig vannak egymásért.  – mondta Liam.

- Tudod Liam, Sam lehet, hogy sokat segít mások kapcsolataiban, de a sajátjaiban sose tudta ezt a tudását alkalmazni. Tényleg nagyszerű tanácsokat ad, de a saját szerelmi élete elég zűrös volt – mondta Hayley, és sajnos igaza volt. Az én szerelmi életem mindig hatalmas zűrzavar volt. És itt elhallgattak. Zayn-nel összenéztünk és tudtuk mire gondol a másik. Egymás mellett lépkedve mentünk az ajtóhoz, majd kiléptünk rajta. A többiek érdeklődve néztek ránk, én pedig Zayn-re, aki egy mosolyt küldött felém, majd összekulcsolta ujjainkat. Louis arcán egy elégedett vigyor jelent meg, míg a többiek meg se tudtak szólalni.

- Ez mégis mikor akartátok közölni velünk?  - fakadt ki Hallie.

- Most? – kérdeztünk vissza nevetve

- Basszus, úgy örülök nektek. – szólalt meg Lou is, majd a többiek is elkezdték a már megszokott hülyeségüket.

Ezen a héten minden versenyző két dallal fog fellépni, ami nekünk megint rengeteg melót jelent. A héten Cher és Wagner melett fogunk szerepelni, ugyanakkor a sztárvendégeink mellé is kiválasztottak, így a The Wanted,-dal is együtt fogunk dolgozni, míg a másik két sztárvendég Justin Bieber és Nicole Sherzinger saját táncosaival fog szerepelni. 
Az elmúlt két nap alatt rengeteget kellett dolgoznunk, a srácokkal is alig találkoztunk. Mindig rohannunk kellett valamerre így csak futólag találkoztunk és váltottunk pár szót. Ma pedig eljött az első közös próba a The Wanted-dal. Ott állt előttünk Jay, May, Tom, Siva és Nathan. Egy pillanatra elkapott egy érzés, olyan mintha ismerném valahonnan. Mialatt próbáltam rájönni, hogy honnan ismerhetem, tekintetünk összetalálkozott én pedig zavaromban gyorsan elkaptam és  a dolgomra indultam. A koreográfiában ez alkalommal mozdítható eszköszöket is kaptunk, amikkel az egész próba alatt szórakoztunk, közben néha a banda tagjai is ráugrottak egy-két járműre. Nathan megtalálta az enyémet is, és amikor felnéztem rá leesett. Egy halk 'basszus' csusszant ki a számon, de sajnos meghallotta.
- Baj van? - kérdezte.
- Nem.. semmi. - nyökögtem.
- Ismerlek valahonnan. - könyörgöm, csak ne jusson az eszébe.
- Nem hinném. - vágtam rá egyből.
- Pedig bizt.. - * Nathan, gyere már!* és megmenekültem, hála Siva-nak.
- Jól van emberek, mára ennyi volt, mehettek.

***

- Biztos, hogy csak a tv-ben láttad, és onnan olyan ismerős. - mondta Hayley.
- Nem. Tuti, hogy ismerem, csak nem vagyok teljesen biztos benne, hogy honnan
- Mégis honnan ismernéd? Majdnem az ország másik felében lakott.
- Még pár évvel ezelőtt anyuék beírattak egy zenei táborba, mivel teljesen más foglalkozást képzeltek el nekem.
- Énekelni? Te? - kérdezte csodálkozva.
- Igen, de ez nem lényeges. Valahogy távol kell tartanom magamtól.. - sóhajtottam.
- Miért, mi bajod származhat a jelenlétéből?
- Emlékszel mit mondtál a srácoknak múltkor, a szerelmi életemről meg a tanácsaimról?
- Igen.
- Na pont emiatt. Eléggé zűrös része volt az életemnek. De mindegy is, feküdjünk le, holnap hosszú napunk lesz.


Ahogy mondtam, hosszú napunk lesz. Reggel 9 óta itt vagyunk és még mindig vár ránk egy próba a  Wanted tagjaival, pedig már 4 óra elmúlt. Minél közelebb a finálé, annál többet dolgozunk. Már megint a járművekkel mentünk és Nathan megint megtalált.
- Rájöttem. - szólalt meg mögöttem.