31. rész - Szereted, nem?

Tudjuk, hogy ismét megvárattunk titeket, de most már végre túl vagyunk az érettségin, így a több időnk lesz az írásra. Itt az újabb rész és kárpótlásul extra hosszúra sikeredett, szóval van mit olvasni. A véleményeket pedig továbbra is várjuk :)

Britta

Miután beállt a kínos csend arra lettünk figyelmesek, hogy Sam és Zayn besétálnak az ajtón. Minden szem rájuk szegeződött. Zayn egy mosolyt intézett Sam felé, majd kezét megérintve összekulcsolta ujjaikat. Ez a mozdulat mindent elárult. Amint tekintetem a kezükre tévedt kibújtam Lou öleléséből, felültem az ágyon és tágra nyílt szemekkel bámultam őket.

- Ezt mégis mikor akartátok közölni velünk? – fakadtam ki.

- Most? – kérdeztek vissza nevetve.

- Basszus, úgy örülök nektek. – jött a hang a hátam mögül, majd a többiek is hangot adtak véleményüknek. Én csak ültem az ágyon és egy szó sem tudta elhagyni a számat. Ott ültem döbbenten, majd hirtelen elmosolyodtam, végül vigyorogni kezdtem, de aztán ismét elkomolyodtam. Egy részt örültem, de más részt valami rossz érzés fogott el, amitől szabályosan megrémültem. Zayn felvette velem a szemkontaktust és látta, hogy nincs minden rendben. Felhúzta a szemöldökét, majd enyhén felém bökött a fejével. Mosolygott, de mikor látta, hogy semmi reakció, arcán halványodni kezdett a mosoly. Ezt látva kicsit magamhoz tértem, majd enyhén megráztam a fejem és mosolyogni kezdtem, amitől neki is ismét mosoly jelent meg arcán, majd egy széles vigyor. Éreztem, hogy Lou átkarol hátulról és magához húz, majd egy puszit lehel arcomra.

- Baj van édes? – kérdezte.

- Nincs. – fordítottam felé a fejem, majd egy puszit adtam a szájára, mire ő megcsókolt. Az esete hátra lévő részében továbbra is furán éreztem magam, de próbáltam jól érezni magam.

A napok folyamatos próbákkal teltek és a nap végére mindig hulla fáradtak voltunk. Egyik este Sam-nek volt egy érdekes bejelentése, miszerint ismeri az egyik The Wanted tagot, Nathan-t. Egy kicsit meglepődtem a dolgon, főként másnap, mikor Sam bejelentette, hogy Nathan rájött, hogy honnan ismeri őt és próba után elkapta és megkérte, hogy találkozzanak egyszer próba után. Látni kellett volna, hogy Sam mit vágott le. Föl-le járkált idegesen a szobában és csak mondta a magáét. Én csak ültem az ágyon és követtem a szememmel és hallgattam, amit mond, bár egyik mondata végén felkuncogtam. Majd úgy nézett rám, mint akit mindjárt megöl a szemeivel. Elmondtam a véleményem, mi szerint túlreagálja és egy találka még nem a világ. Ez után még ellenkezett velem, de végül rábeszéltem, hogy elmenjen.

- Én átmegyek a srácokhoz, megnézem őket. Te jössz? – kérdeztem tőle.

- Most nem, de Lou biztos örülni fog neked. – kacsintott rám.

- Biztosan. – mosolyogtam, majd megindultam az ajtó felé és meg sem álltam a srácok szobájának ajtajáig. Bekopogtam és Niall nyitott ajtó, aki épp valami szendvicset evett.

- Szia. – köszöntött. – Gyere be! – mosolygott két falat között.

- Köszi.

- Lou a szobában van. – mutatott a háló felé.

- Köszi. – mondtam még egyszer, majd megindultam a háló felé. A szobába lépve láttam, hogy Harry és Lou ismét valami hülyeséget csinálnak, amitől Zayn fetreng a nevetéstől.

- Sziasztok. – köszöntem nekik. Hangom hallatán Louis azonnal felém fordult és amint megpillantott odafutott hozzám, átkarolt és felemelt. Arcát kezeim közé fogtam és egy csókot leheltem ajkára. Csók közben lábaim ismét érintették a talajt, majd Lou szorosan magához ölelt én pedig karjaimat körbefontam nyakán.

- Khm. – hallottam egy köhintést Zayn felől, mire elengedtem Lou-t, ő pedig engedett a szorításából.

- Mit csinálsz itt édes? Ma nem vártalak át. – mosolygott kicsit zavartan és hangjában, mintha egy kis idegesség is megbújt volna.

- Ha zavarok el is mehetek. Azt hittem örülni fogsz, ha megleplek, mert már két napja nem találkoztunk szinte. – mondtam kicsit durcásan és sértődötten.

- Dehogy, nem zavarsz. Te sosem zavarsz és örülök, hogy átjöttél, mert már hiányoztál, de most épp rosszkor jöttél.

- Miért? – néztem rá érdeklődően.

- Mert épp készültem valahová.

- Ilyenkor? Hová?

- Őhm… Épp Harry-vel akartunk egy kicsit kilógni. – nézett rá Harry-re. – Ugye?

- Ja, igen. – bólogatott Harry.

- Rendben. Akkor, majd keress meg, ha ráérsz. – mondtam kicsit idegesen. Nem értettem, hogy miért olyan fontos pont most elmennie Harry-vel bármerre is, amikor itt vagyok… amikor végre együtt tudnánk lenni, hiszen Harry-t minden nap látja és mindig együtt vannak. – Sziasztok. – köszöntem el tőlük, majd kiléptem a szobából.

- Kérlek, ne haragudj! – fogta meg a karom. – Ígérem bepótoljuk majd, de már rég megígértem Harry-nek, hogy elmegyünk majd csak mi ketten valamerre.

- Jól van.

- Szeretlek édes. – simította meg arcom, majd magához húzott és megcsókolt. Miután elváltak ajkaink az ajtóhoz léptem és pont akkor kopogott valaki rajta. Kinyitottam az ajtót és mikor megláttam ki áll előttem eléggé meglepődtem.

- Szia. – köszönt nekem Hannah. Szóhoz se tudtam jutni. – Louis?

- Szia. – lépett mellém Lou, aki üdvözölte Hannah-t.

- Szia maci. – vigyorgott Louis-ra. – Indulhatunk?

- Maci? – néztem rá kikerekedett szemekkel. Hannah odalépett Louis-hoz és egy csókkal köszöntötte. Ezt látva a szívem kétszer olyan gyorsan vert, mint szokott, a tenyerem izzadni kezdett, a fejem pedig forrt a dühtől. Louis azonnal eltolta magától Hannah-t és engem nézett.

- Hallie, én megtudom magyarázni. – nézett rám kétségbeesetten.

- Te szemét, hazug! – annyira elkapott az ideg, hogy a kezem már magától lendült és akkorát csattant Louis arcán, hogy az már fájt. Még egy utolsó megvető pillantást vetettem rá, majd Hannah-ra, aztán gyorsan kiviharzottam az ajtón. A szobánkba visszaérve úgy becsaptam az ajtót, hogy még Sam is összerezzent és az csoda, hogy nem esett ki a keretéből. Azonnal leültem a kanapéra és magamhoz szorítottam egy párnát, amit idegesen gyúrni kezdtem.

- Jézusom! – nézett rám ijedten Sam. – Mi történt? – mire ezt kimondta, valaki dörömbölni kezdett a külső ajtón.

- Hallie! – hallatszott be Lou hangja. Sam ismét rám pillantott, majd felállt.

- Be ne engedd! – szóltam rá egy fokkal magasabb hangon, amitől ismét egy kicsit összerezzent.

- Elküldöm. – mondta, én pedig bólintottam, majd kiment.

- Hallie! – hallatszott ismét Lou kiáltása. Pár perc múlva Sam ismét visszatért.

- Elment. – mondta. – Még is mi történt? Te megütötted? Az arcán ott egy piros kézlenyomat.

- Megérdemelte. – mondtam dühösen.

- Hallie, kérlek avass már be! – mondta egy kicsit idegesebben.

- Még mindig együtt van Hannah-val.

- Tessék? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Jól hallottad. Volt szerencsém látni. - ezután elmeséltem neki mindent, ő pedig figyelmesen végig hallgatott. Teljesen kifakadtam. Körülbelül egy órán keresztül szitkozódtam, kiabáltam és szenvedtem, de az volt a furcsa, hogy nem sírtam, még egy könnycsepp se gördült le az arcomon. Miután kipufogtam magam vettem egy forró fürdőt, aztán inkább lefeküdtem aludni.

Másnap kicsit nyugodtabban ébredtem, de azért még mindig nem volt az igazi. Egy hétig se voltunk együtt, de már szakítottunk. Eddig ez volt a legrövidebb ideig tartó kapcsolatom.

A próbán viszont jobban teljesítettem, mert a tánccal legalább egy kicsit le tudtam vezetni a feszültséget. A nap gyorsan eltelt, és hogy minél hamarabb teljen hamarabb lefeküdtem aludni. A következő nap is hasonlóan telt. A próbán ma még keményebben dolgoztunk. Utolsó hajrá a show előtti nap. Miután elengedtek minket Sam sietett készülődni, hogy időben elkészüljön a Nathan-nel való találkozóra, én pedig még ott maradtam a teremben, hogy egy kicsit egyedül legyek. Nem tudom mióta táncolhattam, de arra lettem figyelmes, hogy valaki tapsol a hátam mögött. Azonnal megálltam és a taps hangjának irányába fordultam.

- Még mindig gyönyörűen táncolsz. – jegyezte meg Zayn az ajtó előtt állva, majd felém tett pár lépést.

- Köszönöm. – mondtam szerényen, majd megindultam a magnó felé, hogy kikapcsoljam a zenét.

- Ne! – kapta el a kezem. – Táncolj velem! – fogta meg a derekam. Felvont szemöldökkel mosolyogtam rá, de aztán ismét elkomolyodtam. Éreztem, ahogy a keze a combomhoz ér, majd megfogja és felhúzza a derekához. Érintésére végig futott rajtam a libabőr, szívem pedig egyre gyorsabban vert. Kezem a mellkasára tettem, ő pedig a másik kezét a hátamra, majd hátra döntött, végül visszahúzott magához jó szorosan. Elengedte a combom, majd megforgatott. Ezután tovább táncoltunk egymás mellett, de a tánc végét elszórakoztuk és mindketten nevetésben törtünk ki.

- Állj fel! – mondtam neki nevetve, mert a földön feküdt.

- Nem. – ellenkezett.

- Akkor itt hagylak. – majd megindultam a magnó felé, mire elkapta a bokámat. – Hé!

- Segíts felállni! – erre a kijelentésére azonnal elnevettem magam.

- Te perverz! – ütött a lábamra, majd ő is elnevette magát.

- Nem is, csak félreérthetően beszélsz. – mondtam, majd felé nyújtottam a kezem, mire ő megfogta az enyémet és magára rántott. Szinte rajta feküdtem. Ő csak mosolygott és a derekamat karolta, másik kezével a kezemet fogta. Kezemmel - amelyik a mellkasán pihent – eltoltam magam tőle és a padlóra feküdtem hanyatt. – Bolond vagy. – ráztam a fejem egy mosoly közepette.

- Van kedved elmenni valamerre? – kérdezte.

- Fáradt vagyok, szóval most nincs kedvem kimozdulni, de felmehetnénk a mi szobánkba. Ott nyugodtan ellehetünk.

- Benne vagyok. – vigyorgott.

- Gyerünk. – mondtam neki, majd feltápászkodtunk, kikapcsoltam a zenét és már mentünk is. A szobába érve Zayn azonnal ledobta magát az ágyamra és elterült rajta.

- Egyedül vagyunk? – kérdezte.

- Sam ugye Nathan-nel van, Alexa Collin-nal, Brenda pedig a barátnőivel.

- Király, miénk az egész szoba. – vigyorgott.

- Én most elmegyek tusolni. Te addig berakhatnál zenét, meg kereshetnél piát a hűtőben. Rágcsa pedig van a konyhában a felső szekrényben, valahol közép tájon. – utasítottam, mire ő felvont szemöldökkel nézett rám.

- Kérlek. – vigyorogtam rá.

- Így már jobb. – mondta, majd kiment a konyhába, én pedig a fürdőbe vettem az irányt. Vettem egy gyors zuhanyt, aztán ismét csatlakoztam Zayn-hez. Kezdésnek Bacardi-t ittunk, közben eszegettünk és beszélgettünk. Már egy jó ideje elvoltunk, mikor Zayn felhozta a kínos témát.

- Akarsz Louis-ról beszélni? – kérdezte komolyan.

- Nem. – vágtam rá egyből.

- Jó nagy pofont adtál neki. Még másnap is meglátszott. Simon meg is jegyezte. – jelent meg az arcán egy halvány mosoly.

- Megérdemelte.

- Nem akarod tudni az igazat? – váltotta ismét komolyra a szót.

- Tudom az igazat. Louis szeret egyszerre több vasat tartani a tűzben. – hörpintettem le az italom. – Csak, hogy én nem szeretem a másodhegedűs szerepét játszani.

- Hallie…

- Mert nem így van?

- Nem. Ő csak nem tudta…

- Nem érdekel. – és a „nem” szót alaposan kiemeltem. – Talán jobb is így. Az a vicces, hogy nem sírtam, pedig elég ideges voltam.

- Egy hétig sem voltatok együtt. Mondjuk, ha tényleg szereted, akkor ez tényleg egy kicsit furcsa.

- Ja.

- Szereted, nem?

- De…vagyis nem tudom. Vagyis de, igen. – vitatkoztam magammal. – Szeretem, de ez az érzés nem olyan erős, mint…mint amit irántad éreztem. - és itt elcsuklott a hangom.

- Én felülmúlhatatlan vagyok, az biztos. – vigyorgott.

- Te egoista! – vágtam hozzá a párnát. Ennek hatására párnacsatázni kezdtünk. Gyorsan felpattantam az ágyról és szaladni kezdtem, ő pedig futott utánam. A szekrénynél sarokba szorított, így nem tudtam menekülni. Mire hátra nézhettem volna, addigra elkapott és csikizni kezdett. – Elég! – kiáltottam, de közben úgy nevettem, mint egy eszement. Mikor végre abbahagyta megfordultam, de vészesen közel álltunk egymáshoz. Alig pár milliméter választott el minket egymástól. Gyönyörű barna szemei az enyémet fürkészték, kezei pedig a derekamon nyugodtak. Kezem megindult felfelé és megérintették nyakát, majd a tarkójára csúszott. Kicsit közelebb nyújtottam fejem az övéhez és ajkaim az övét súrolták. Agyam teljesen kikapcsolt, de szívem annál jobban dolgozott és majd kiugrott a helyéről. Semmi tiltakozás nem jött a részéről, így ajkaim lassan az övére tapasztottam és szerényen csókolni kezdtem. Éreztem, ahogy izmai megfeszülnek, ujjai pedig görcsösen szorulnak a derekamra. A csók mivel elég gyengének tűnt, így ajkaim elengedték az övét, de mielőtt űr keletkezhetett volna ajkaink között az övéi gyorsan az enyém után kaptak és ismét csókolni kezdték azt. Ahogy ajkai az enyémhez értek, akkora lendülettel értek célba, hogy éreztem, ahogy neki préselődök a szekrénynek. Ez a csók már sokkal erőteljesebb volt, mint az előző. Átkaroltam a hátát és szorosan magamhoz szorítottam. A testünk úgy simult egymáshoz, mintha egybeolvadtak volna. Kezét nyakamon pihentette, de aztán elkezdett lefelé csúszni és meg sem állt a fenekemig, amibe erőteljesen belemarkolt. Legszívesebben átvettem volna az irányítást és lenyomtam volna az ágyra, hogy ott folytassuk tovább ezt az erotikus és egyben meghitt pillanatot, de hirtelen eszembe jutott Sam. Eszembe jutott, hogy ő a barátnőm és bármennyire is kívánom Zayn-t, nem tehetem meg ezt vele. Főleg, hogy tudom, hogy mennyire szereti Zayn-t és tudom, hogy ő soha nem lenne képes ilyet tenni velem. Kezeim rátettem mellkasára és megpróbáltam eltolni magamtól. – Zayn! – mondtam, de ő ismét vadul falta ajkamat, aminek alig tudtam ellenállni. Ismét erőt vettem magamon és erőteljesebben toltam el magamtól. – Elég! – szóltam rá, mire ő elhúzódott tőlem.

- Úristen, ne haragudj! – mondta.

- Nem, te ne haragudj! Nekem kell bocsánatot kérnem. Teljesen elragadott a hév. Sajnálom.

- Egyformán hibásak vagyunk. – pár másodpercig csendben voltunk, aztán ismét megszólalt. - Úgy tűnik még mindig ugyanolyan hatással tudsz rám lenni, mint azelőtt. – fordult el, majd ismét rám pillantott és a száját dörzsölte.

- De ugye ettől nem változik a kettőnk közötti kapcsolat? Ez csak egy csók volt, semmi több. – mondtam kicsit kétségbeesetten.

- Persze, csak egy csók… Ettől nem változik semmi.

- Akkor jó. Ha úgy nézzük, amikor szakítottunk nem volt búcsúcsók…ezt beszámíthatjuk annak. – próbáltam viccesre venni a dolgot, de miután kimondtam, már kevésbé tűnt viccesnek.

- Igaz. – mosolygott, bár nem volt az igazi.

- Tényleg sajnálom.

- Felejtsük el. Inkább igyunk még egyet. – indult meg az asztal felé, amin a piás üvegek sorakoztak.

- Szerintem már nem kéne. Már így is kiütve érzem magam. – nevettem.

- Rendben. Viszont éhes vagyok.

- Készítsek neked valamit? Vagy most inkább szeretnél elmenni, mert azt is megérteném?!

- Nem futamodok meg. Egyébként is azt mondtad, hogy csak egy jelentéktelen csók volt.

- Nem mondtam, hogy jelentéktelen. – ráztam a fejem.

- Mindegy. – nézett a padlóra. – Akkor készítesz nekem valamit? – csapta össze a kezeit, majd rám mosolygott.

- Igen. – mosolyogtam én is, majd kimentünk a konyhába és összeütöttem neki egy finom szendvicset, amiből én is ettem egy pár falatot. Mindeközben ugyanúgy beszélgettünk tovább, mintha mi sem történt volna. Evés után elvonultunk vissza a hálóba, mert közben Brenda és Alexa megérkeztek. Egy kis idő múlva már csak azt vettem észre, hogy miközben Zayn mellettem fekszik és beszél hozzám csak foszlányok maradnak meg abból, amiről beszél.

- Talán jobb lenne, ha mennék. Látom mindjárt elalszol. – jegyezte meg mosolyogva, mire én rápillantottam.

- Még ne menj el. Megvárod még elalszom? Kérlek. – néztem rá álmos, de kiskutya szemekkel, miközben megmarkoltam a pólóját.

- Na jó. – mosolygott.

- Köszönöm. Ha elmész, akkor megtennéd, hogy lekapcsolod a lámpát és…

- Lekapcsolom és ígérem, hogy csendben megyek ki. Még az ajtót is becsukom.

- Egy angyal vagy. – mondtam vigyorogva, majd átkaroltam a mellkasát és behunytam vissza a szemem. – Beszélnél még? Azon gyorsan elalszom. Vagy, ha nem jut eszedbe semmi, akkor énekelhetsz is. – Nem szólt semmit, majd pár másodperc múlva halkan énekelni kezdete a régi közös dalunkat. Körülbelül a dal közepe felé elvesztettem a fonalat és teljes filmszakadás volt. 

Másnap mikor felébredtem kezemmel keresni kezdtem Zayn-t, de mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy reggel van és egyedül fekszem az ágyon. Sam még aludt, így halkan felvettem a köntösöm és a mamuszom, és kimentem a konyhába. Összeütöttem egy omlettet és főztem teát. Mikor kész lettem épp akkor lépett be Sam az ajtón, így együtt megreggeliztünk. Ezután összekaptuk magunkat és siettünk a dolgunkra. A show előtt nem sokkal, miután kiléptem az öltözőből Zayn kapott el és kicsit félre húzott.

- Baj van? – kérdeztem tőle.

- Sam-nek ugye nem mondtad el, hogy mi történt? – nézett rám kicsit idegesen.

- Nem és nem is áll szándékomban, ha csak te nem akarod elmondani neki. – arcán láttam a megkönnyebbülést.

- Nem, én sem akarom elmondani.

- Este mikor mentél el?

- Miután elaludtál, azután nem sokkal.

- Köszönöm, hogy ott maradtál.

- Ugyan. – mosolygott rám. – Semmiség. Viszont most mennem kell. Majd találkozunk. Szia.

- Szia. – mondtam, majd ott hagyott.

A show már majdnem elkezdődött és már tűkön ültünk, mert Wagner kezd, ami azt jelenti, hogy mi is. Épp Cher-rel beszélgettem, mikor valaki megkopogtatta a vállam. Azonnal megfordultam és egy ismerős arcot láttam magam előtt, akit már hónapok óta nem láttam. Azonnal visítani kezdtem és a nyakába ugrottam.

- Megfojtasz. – mondta, mivel olyan szorosan öleltem magamhoz, ahogy csak tudtam.

- Te mit csinálsz itt? – kérdeztem vigyorogva és egyben meglepetten.

- Haza jöttem egy pár hétre…pontosabban mondva a decembert itthon töltöm.

- Úristen, de rég láttalak és olyan régen beszéltünk. Sok mesélni valóm van. Te jó ég, úgy örülök, hogy itt vagy! – öleltem magamhoz ismét. – De honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Beszéltem a szüleiddel.

- Nem jöttél haza az őszi szünetben.

- Tudom, de pont ezért, hogy most több időt tudjak itthon tölteni.

- Khm. – hallottam a hangot a hátam mögül.

- Jaj tényleg. – mondtam Cher-re nézve. – Cher, ő itt az egyik legjobb barátnőm, Melody Brightmore. Melody, ő itt Cher Lloyd, aki szintén a barátnőm.

- Örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtotta a kezét Melody Cher felé.

- Részemről a szerencse. – mosolygott Cher, majd kezet fogtak.

- Van helyed a közönség soraiban?

- Persze.

- Akkor igyekezz a helyedre, mert mindjárt kezdünk. A show után majd keress meg. Itt leszek hátul.

- Rendben. Akkor sziasztok. – köszönt el tőlünk.

- Szia. – mondtuk szinte egyszerre Cher-rel.

Ez a pillanat most nagyon boldoggá tett. Időm se volt felfogni, hogy a gyerekkorom óta legjobb barátnőm, aki most jött haza Amerikából itt van, mikor szóltak, hogy kezdünk.

Pár percen belül már a színpadon táncoltunk. Az idő nagyon gyorsan telt és már csak azt vettem észre, hogy túl vagyunk szinte az összes táncon és már csak egy utolsó van hátra, a The Wanted srácokkal. Az az idő is gyorsan eljött és a színpadon töltött időt nagyon élveztem. Miután minden fellépésen túl voltunk ismét eljött a várva várt pillanat, eldől, hogy ma ki esik ki. A neveket ismét sorra mondták és szerencsére most senki miatt nem kellett izgulnunk, ugyanis a srácok is és Cher is tovább jutottak. A ma esti párbajozók Wagner és Mary Byrne volt, végül aki távozott, az nem más volt, mint Wagner. 

Búcsúzkodás után hátul vártam Melody-t, aki nem is olyan soká rám talált.

- Srácok, szeretnék nektek valakit bemutatni. – mentünk oda a többiekhez. Minden szem rám szegeződött és Melody-ra. Egyesével mutattam be mindenkit, majd Melody mindenkit megölelt, így köszöntötte őket. Egyedül Zayn-t nem kellett bemutatni neki, mivel már ismerik egymást.

- Akkor most kezdődhet a buli. – jelentette be Harry vigyorogva.

- Igen, a szobánkba. – mondta Liam.

- Igaz. – helyeselt Harry.

- A szobátokban? Miért? – kérdezte Sam.

- Úgy döntöttünk a többiekkel, hogy már ne legyen buli, mivel úgy is kevesen vagyunk, így mindenki úgy ünnepel, ahogy akar. – magyarázta Liam.

- Értem.

- Gyerünk. – szólalt meg Zayn, majd megfogta Sam kezét és elindultak előre.

A hangulat szinte ugyanolyan jó volt a srácok szobájában, mint amilyenek az előzőek voltak. Iszogattunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk, táncoltunk, szóval a szokásos. Engem viszont le se lehetett lőni Melody-ról. Egy kis idő után Zayn is csatlakozott hozzánk és nosztalgiázni kezdtünk a régi időkről, majd egyszer csak Niall felkérte Melody-t táncolni, ami elég sokáig tartott. Elnézve őket nagyon jót beszélgettek és jól érezték magukat. Nem akartam megzavarni őket, így Harry-t untattam tovább. Miközben Harry-vel szórakoztunk sokszor megakadt a szemem Louis-n. Általában ugyanolyan fancsali fejet vágott, bár próbálkozott a poénokon nevetni, de nem volt az igazi. Egyik pillanatban felállt és kiment a szobából.

- Megbocsátasz? Mindjárt visszajövök. – mondtam Harry-nek.

- Persze, menj csak.

Felálltam és én is kimentem a szobából. Láttam, hogy a konyhában ég a lámpa, így arra az irányba mentem. A konyhába érve megpillantottam Louis-t, aki épp egy pohárba öntött vizet. Megálltam az ajtóban és neki támaszkodtam az ajtófélfának. Miután teli töltötte a poharat, megitta a vizet, majd felém fordult.

- Szia. – köszönt nekem, pár másodperc csend után.

- Szia. – köszöntem én is.

- Kell még pia, vagy nassolnivaló? – kérdezte.

- Nem.

- Akkor mért vagy itt? Szükséged van valamire?

- Utánad jöttem…és igen. Talán szükségem lenne egy beszélgetésre.

- Akkor beszélgessünk. – húzta ki az egyik bár széket, utalva arra, hogy üljek le. Így is tettem. Leültem, majd ő is leült a mellettem lévő székre.

- Gondolom tudod miről akarok beszélni.

- Igen.

- Szeretném, ha mindent elmondanál és csak az igazat.

- Akkor talán kezdem az elején. – vett egy nagy levegőt, majd elkezdte. – Gondolom emlékszel, arra amikor elmondtam, hogy hogyan is érzek irántad. – nem mondtam semmit, csak bólintottam. – Akkor megkérdezted, hogy együtt vagyok-e Hannah-val és én azt válaszoltam, hogy nem. Nos ez nem volt igaz. Előtte pár napja találkoztam vele, azzal a céllal, hogy szakítok vele, de mikor találkoztunk még sem úgy alakultak a dolgok, ahogy én szerettem volna. Elárulta, hogy meghalt a nagymamája és ez nagyon megviseli. Képtelen voltam szakítani vele, egyszerűen nem volt szívem hozzá. Amikor megkérdezted, hogy együtt vagyunk-e, azért hazudtam, mert tudtam, hogy egyébként semmi esélyem nem lenne, viszont mindennél jobban vágytam rád. És az, hogy összejöttünk az volt az egyik legszebb dolog az életemben.

- És mégis mikor akartad elmondani?

- Hát… - és itt a padlót kezdte fürkészni.

- Nem is akartad elmondani, igaz?

- Igaz. Abban reménykedtem, hogy Hannah gyorsan túlteszi magát a mamája halálán és minél hamarabb szakíthatok vele, így nem kell megtudnod az igazat és így nem okozok neked fájdalmat, de sajnos nem így történt. Sajnálom…nem akartalak megbántani és hazudni neked. Én… - mondta volna tovább, de belé fojtottam a szót.

- Mi történt az után az incidens után?

- Elmondtam neki mindent és szakítottunk. – ez után egy hosszabb csend honolt közöttünk. Kattogott az agyam, de végül döntöttem, így ezzel megtörtem a csendet.

- Gondolkoztam és döntöttem. Nem fogok időt kérni semmire. Tudom, hogy érzel irántam és tudom, hogy ezt az egészet azért csináltad, mert szeretsz engem. Azt mondom, hogy felejtsük el ezt az egészet és kezdjünk mindent tiszta lappal…persze csak, ha te is akarod. – Louis-nak szinte felcsillantak a szemei. Azonnal lepattant a székről és odaállt mellém. Kezét combomra tette, amit megsimított, majd megfogta a kezem. Másik kezével hajamat simította, végül nyakamon állapodott meg keze.

- Persze, hogy akarom. – mondta édesen, majd ajkát az enyémhez érintve megcsókolt. Szorosan magához húzott, így felálltam a székből és teljesen hozzátapadva faltuk egymás ajkait. Nyelveink egyre vadabbul járták táncukat, majd Louis megfogta mindkét combomat és felemelt. Lábaimat összekulcsoltam derekán, majd azt vettem észre, hogy ráültet a pultra a poharat lelökve, ami nagyot csattant a földön. Mit sem törődve velem folytattuk tovább csókcsatánkat.

- Itt meg mi történik? – hallottuk Liam hangját, mire gyorsan eleresztettük egymást. – Ó, bocsi. – mondta vigyorogva, mikor megpillantott minket, majd egyből hátat fordított és kiment a konyhából. Louis-val elnevettük magunkat, majd kezeim közé fogtam arcát és tovább csókoltam.

- Menjünk vissza. – mondtam, miután eltoltam kicsit magamtól.

- Muszáj?– nyafogott.

- Igen. Szerintem már így is mind ezen csámcsognak.

- Ebben biztos vagyok. – nevetett.

Mikor beléptünk a szobába síri csend lett, majd pár másodpercen belül már jöttek is a beszólások. Tudtam, hogy Liam nem tudja tartani a száját. Szinte egész este hallgathattuk, de szerencsére egy idő után megunták. A buli után elbúcsúztunk a srácoktól, majd én Melody-tól is. Mondtam neki, hogy aludjon nálunk a szobába, de mondta, hogy a nagyszüleinél alszik, akik már így is várják haza, így hát útjára engedtem. A szobába érve egyből vettem egy gyors zuhanyt, aztán bedőltem az ágyba és pár másodpercen belül már aludtam is.

30. rész - Hiba volt.

Hamarosan itt a szóbeli, szóval gondolhatjátok, mit érzünk Brittával, de ennek ellenére is próbáltam a lehető leghamarabb hozni a részt, ami azt kell, hogy mondjam teljesen én vagyok. Talán nem történt meg velem minden, amit leírtam, de hasonló helyzetekben voltam. lehet picit össze-vissza lett a gyors váltásoktól, de most ennél jobbat nem tudtam alakítani. Viszont remélem, hogy ettől függetlenül még tetszeni fog. :)

Angel

- Ez mégis mit jelentsen, Sam? - kérdezte ingerülten.

- Mi mit jelent? – kérdeztem lassan felé fordítva a fejem, mire ő válaszul felmutatta a mai újságot. – Ezzel most mire célzol?

- Jaj Sam, ne játszd az ostobát…

- Istenem Zayn.. fogalmam sincs mire célzol, ma még nem is olvastam azt a nyomorult újságot.

- Igen? Akkor tessék, és utána esetleg a részletekbe is beavathatnál.. – nyomta az orrom alá az újságot, úgy hogy majdnem arcon csapott vele. Kirántottam kezéből a papírlapokat és hangosan olvasni kezdtem.

-  „…Kapcsolatuk tökéletesnek tűnt, de Geneva az elmúlt hetekben egyre többet tűnt föl egy London külvárosában található háznál..” – és itt elakadtam, nem tudtam tovább olvasni.

- Na? Mondanál esetleg valamit? – kérdezte gúnyosan.

- Még csak most tudtad meg? – válaszoltam egy kérdéssel.

- Igen.  Miért nem szóltál róla? Azt gondoltam ennyit számítok neked.

- Jaj, ne gyere már megint ezzel az „azt hittem barátok vagyunk” dumával..

- Pedig azt hittem számíthatok rád.

- Hahó! Te hallod magad? Mégis mit gondolsz, hogy majd az értelmetlen viselkedésed után még melléd fogok állni, ha baj van? Gondolkozz már el egy kicsit.

- Te ezt nem értheted…

- Mit? Azt hogy csak egy játékszer vagyok  a számodra? Dehogynem, nagyon is tiszta számomra.. Felfogtam. Megszereztél, használtál, majd mint egy megunt játékszert eldobsz magadtól.

- Tényleg nem érted… Miért nem szóltál nekem erről?

- Pont a viselkedésed miatt. Hittél volna nekem? Kétlem. És szerettem volna, hogy egy kicsit te is szenvedj.

- És még te mondod, hogy játszok veled…Te mégis mit csinálsz? Aiden, Niall, Conor és mellettük ott volt neked Greg.. Ki tudja ki lesz a következő áldozatod..

- Ők a barátaim. Nekem legalább még vannak, mert nem löktem el magamtól őket. – vágtam hozzá ridegen.

- Persze, a barátaid, akiket bármikor az ujjad köré csavarhatsz , hogy utána eldobd őket. Pont mint múltkor Aiden-t. – ekkor már kezdtem elveszíteni a türelmemet, kezem már lendült, de megállítottam.

- És te mit csináltál velem? Közel engedtél magadhoz.. már túlontúl közel, aztán gondoltál egyet és úgy viselkedtél velem, mint egy senkivel.

- Azt csakis a te érdekedben tettem.

- Mégis mit értsek azalatt, hogy csak az én érdekemben? Hmm?

- Próbáltalak megvédeni.

- Mégis hogyan? A bájos vigyoroddal, ami már idegesítően tökéletes volt, vagy a kedvességeddel? Nézd, én vagyok Mr. Tökély, a mosolyommal úgy csábítom a lányokat, ahogy akarom és utána szórakozom egy kicsit velük. Így gondoltad vagy hogy Zayn?

- Magamtól. – suttogta

- Magadtól… Nem gondolod, hogy ezzel épp az ellenkezőjét érted el?

- Szerintem azt értem el, amit akartam.

- Igen? Az volt a terved, hogy szédíted a fejem, majd becsajozol, hirtelen hidegen hagy a jelenlétem. Utána pedig újra és újra közel engedsz magadhoz, majd eltaszítasz. Egy lelkileg gyenge, összetört szívű lány volt amit látni akartál? Igen?

- Nem..

- Pedig ezt érted el.

- Nem látom, hogy annyira összetörtél volna.. – nevetett fel gúnyosan.

- Tudod eléggé félreismertél.. de sajnos én is téged. Mintha nem is ugyanaz az ember állna előttem, mint amikor találkoztunk.

- Talán igazad van.

- Talán? Nem. Teljesen igazam van.

- Mert te ugyanaz az ember vagy, mint akkor, ugye? Azóta teljesen megváltoztál, mindig más pasikkal vagy, folyamatosan flörtölsz, mint egy kis.. – és itt szakadt el az a bizonyos cérna. A kezem lendült és egy hatalmasat csattant az arcán.

- A legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem az, hogy megengedtem neked, hogy az életem része legyél, pedig egy kicsit sem érdemelted meg! – mondtam pár centire az arcától, amíg ő fájó részt simogatta. Szemében mérhetetlen dühöt láttam, melytől megrémültem. Hirtelen elkapott és kezemnél fogva a falhoz nyomott. Ebben a pillanatban már semmit sem tudtam kiolvasni tekintetéből. Szemeimet becsuktam, hogy az előtörni készülő könnyeimet visszatartsam, majd lassan kinyitottam. Szemében ekkor már a megbánás látszódott, szorításán engedett.

- Sajnálom. Sosem akartam fájdalmat okozni neked, semmilyen formában, csak fájt, hogy nem lehettél az enyém és így próbáltalak távol tartani magamtól. Féltem önmagamtól, olyan érzéseket váltottál ki belőlem, amiket ezelőtt még nem tapasztaltam és féltem, hogy ha bármit teszek azzal elrontok mindent. Akkor, abban a pillanatban ezt gondoltam a legjobb megoldásnak, de sose gondoltam, hogy ennyire fájni fog. Minden okod meg van, hogy utálj, főleg azután, amiket ma a fejedhez vágtam. – suttogta meggyötörten, majd elengedett és elkezdett hátrálni.

- Tudod, utálom, hogy ennyi fájdalom ellenére is ennyire szeretlek. – szóltam utána, majd  mondatom végére visszalépett elém és talán túlságosan is közel.

- Hiba volt. Életem legnagyobb hibája volt. – suttogta miközben én gyönyörű szemeit vizsgáltam. – És talán ez is egy hiba lesz. – homlokunkat összeérintette, ajkaink csupán milliméterekre voltak egymástól, mint az elmúlt hetekben már annyiszor. Arcomat kezei közé fogta, érintéséből megállapítottam, hogy fél attól, ami történhet. Lassan megszüntette ajkaink közt lévő távolságot, ajkait enyémekre tapasztva egy apró csókot lehelt azokra, én pedig teljesen ledöbbentem, s mivel nem reagáltam, kezdett eltávolodni tőlem. Hirtelen megfogtam a kezeit ő pedig meglepetten ugyanakkor csalódottan nézett rám. Ajkaimat övére tapasztottam, amin ő egy pillanatra meglepődött, de elég hamar észhez tért. Kezeit derekamra helyezte és úgy húzott közelebb magához, én pedig végig vezettem egyik kezemet a nyakán, majd beletúrtam a hajába, miközben nyelveink vad táncot jártak. Hirtelen a falhoz nyomott, aminek eredményeként halkan felnyögtem, de ez jelenleg egy csöppet sem zavart. Testét az enyémhez szorította, s továbbra is mohón faltuk egymás ajkait. Miután ajkaink elváltak egymástól, homlokunkat összeérintve fürkésztük egymás szemeit. – Szeretlek. – törte meg végül a csendet. –Szeretlek, és soha többet nem teszek olyat, amivel árthatnék neked. – szavai hihetetlenül jól estek nekem, már olyan régóta vártam erre a pillanatra. Nem tehetek róla, reménytelenül beleszerettem.

- Hogyan tovább? – kérdeztem a kb 10 perces néma ’fürkésszük egymás szemeit’ akciónkat megszakítva.

- Mire gondolsz?

- Ránk. Beavassuk a többieket? – kérdeztem egy kicsit félve, főleg miután megpillantottam az arcát, melyről sugárzott a meglepettség. Kis ideig gondolkozott, majd stólásra nyitotta a száját, de végül mégse tette meg és tovább gondolkozott összekulcsolt kezeinket fürkészve.

- Nem. – válaszolta végül én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. Oké, én sem akartam az egész világnak szétkürtölni, de legalább a barátainknak elmondhatnánk. – Egy darabig még ne szóljunk nekik semmit, elég lesz annyit tudniuk, hogy kibékültünk. Szerintem mondhatjuk azt, hogy most szereztelek vissza és szeretném ezt az érzést kiélvezni, veled és nélkülük. – adta meg végül az indokot mélyen a szemembe nézve.

- És mennyi időre gondoltál? – nem néztem a szemébe.

- Nagyon zavarna? Ha akarod nem kell ezt csinálnunk..

- Nyugi, csak vicceltem. Tökéletes! – válaszoltam, majd egy apró puszit nyomtam a szája sarkába, mire kivillantotta féloldalas mosolyát.

- Lehetne egy kérésem? – kérdezte meg kisebb gondolkodás után.

- Persze.

- Hatalmas baj lenne, ha újra elkezdenénk ezt a táncpróbás dolgot?

- Zayn, ezt a kérdést te sem gondoltad komolyan ugye? – nevettem.

- El sem tudod hinni mennyire Szeretlek. – suttogta a fülembe.

- Bizonyítsd. – válaszoltam halkan, mire ajkait az enyémekre tapasztotta.

***

A héten Matt Cardle, Wagner, Olly Murs oldalán fogunk szerepelni. Ez a hét a Beatles hét lesz, aminek nagyon örülök. Anyukám imádta őket és így nekem is bőven volt alkalmam hallgatni a számaikat. Imádok táncolni, de a mai adag már nekem is sok volt. Alig álltam már a lábaimon, amikor felértünk a szobánkhoz. Már éppen nyúltam volna a kilincsért, hogy minél előbb rávetődhessek az ágyamra, de mint mindig, valaki megzavart ebben. Ennek a valakinek köszönhetően pedig gyomromban életre keltek a pillangók, akiket már régen nem volt szerencsém érezni.  A gyors beszélgetést lezárva Zayn egy hatalmas vigyorral az arcán pillantott felém, majd Hayley értetlen arcával találtam szembe magam. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, most vagy hagyom, hogy elöntse arcomat a pír és lebukunk, vagy erős leszek és valahogy másképp reagálok. Végül sikerült annyira összekaparnom magam, hogy egy szerény mosolyt eresztettem, így megmentve a helyzetet. Amíg ők ketten sétáltak, addig én Conor-ral lerendeztem a videó témát és még pont Hallie-k előtt sikerült visszaérnem, aki, megosztotta velem a kisebb kalandját. Szegényen annyira nevettem, hogy lefordultam az ágyról .

***

- Ez fantasztikus. – mondtam a többiekre nézve, akik hevesen bólogattak, de tudtam, hogy igazából lélekben már mindenki máshol van. Ez az állításom hamarosan be is bizonyosodott. Mikor közelebb értünk mindenki fogott maga mellé valakit és szétszéledtünk. Mi Zayn-nel a színpad felé vettük az irányt és két őrült módjára ordítottuk a szöveget. Szép lassan a többiek is megérkeztek. Mindenki élvezte csak Hayley láttam, hogy egy kicsit szorong, nem tudom mire készül, de eléggé látszott rajta, hogy nem örült Niall zavarásának. Ezek után már egy kicsit jobban figyeltem rá, majd a tűzijáték alatt lépett. Rápillantottam Zayn-re, aki szintén örült nekik és mindketten egyszerre mondtuk ki, hogy ’Végre’. Nem is kell részleteznem, hogy mit kapott tőlem, mikor visszaértünk.

Másnap próba után próba következett. Mindenki az esti show-ra készült. Mi már rég készen voltunk, már csak a ruhát kellett magamra erőszakolnom, de nem ment. Hayley már rég a ruhában flangált odakint, de én még mindig bent szenvedtem vele. Az egyéni produkciók után jött a közös, amiről nekem most fogalmam se volt, hogy mit várjak. Majd megláttam Geneva-t, gyorsan körbenéztem, hogy magával hozta-e Greg-et és a közönség sorai között megtaláltam. Nem hiszem el, hogy van képe. Nem mert odamenni se hozzám, se Zayn-hez. Amikor megláttam az összes eddigi versenyzőt a színpadon, nem tudtam szóhoz jutni. A szám, amit énekeltek gyönyörű volt, Zayn részénél pedig nemhogy megszólalni nem tudtam, kis híján a lábaim is felmondták a szolgálatot. Azután következtünk újra Olly Murs társaságában, s végül eljött a szavazás ideje. Amikor a párbajnál kimondták Cher nevét nem akartam hinni a fülemnek. Cher nagyon ideges volt, de végül sikerült neki és megmenekült a kieséstől. Már mindannyian a színfalak mögött voltunk. Zayn mellém lépett, majd kezeinket összekulcsolta úgy, hogy a többiek ne lássák azt. Érdeklődve hallgattam a többiek párbeszédét, amikor valaki mellém lépett.
- Lebuktál. – suttogta a fülembe. Ijedtemben megremegtem és fejemet elfordítva Aiden-nel találtam szembe magam.
- Aiden! – kiáltottam el magam majd a nyakába ugrottam.

- Szia kislány.  – ölelt meg. – Beszélnünk kell. Most! – jelentette ki és a válaszomat meg sem várva félrehúzott. – Mióta? – kérdezte Zayn felé biccentve.

- Ezt én is kérdezhetném. Egyébként vasárnap óta.

- Szólhattál volna! – szólalt fel, mire egy szúrós pillantást vetettem felé, de vette az adást. – Örülök nektek. – ölelt meg újra.

A bulin nagyon jó volt a hangulat. Zayn-nel meglepően sokat táncoltam. Kijelenthetem, hogy eddig ez volt az egyik legjobb bulim itt.

Másnap Hayley meglátogatta Ninát, én pedig elhatároztam, hogy újra magamnak és a gépemnek szentelem a mai napot, így a szokásos programot követve élveztem a szabadnapom minden percét. Később a fiúk áthívtak magukhoz. Már egy ideje elvonultunk Zayn-nel az egyik szobába, ahol rengeteget meséltünk egymásnak, közben mindent hallottunk a kintiek beszélgetéséből. Egészen idáig értelmetlenségekről beszélgettek, de most egy érzékeny témához tértek. Mindketten csendben hallgattuk őket:

- Szerintetek mi van Zayn és Sam között? – kérdezte Harry.

- Tuti, hogy van köztük valami. – vágta rá Niall.

- Igen, barátság. – válaszoltak egyszerre Lou-ék.

- Tuti, hogy több van a dologban. Megint rengeteget lógnak együtt, túl sokat. – erősködött Harry.

- Láttad már hogy néznek egymásra? Mindenki tudja, hogy Zayn-nek sose volt közömbös Sam. Csak rájuk kell nézni, sugárzik róluk, hogy teljesen odáig vannak egymásért.  – mondta Liam.

- Tudod Liam, Sam lehet, hogy sokat segít mások kapcsolataiban, de a sajátjaiban sose tudta ezt a tudását alkalmazni. Tényleg nagyszerű tanácsokat ad, de a saját szerelmi élete elég zűrös volt – mondta Hayley, és sajnos igaza volt. Az én szerelmi életem mindig hatalmas zűrzavar volt. És itt elhallgattak. Zayn-nel összenéztünk és tudtuk mire gondol a másik. Egymás mellett lépkedve mentünk az ajtóhoz, majd kiléptünk rajta. A többiek érdeklődve néztek ránk, én pedig Zayn-re, aki egy mosolyt küldött felém, majd összekulcsolta ujjainkat. Louis arcán egy elégedett vigyor jelent meg, míg a többiek meg se tudtak szólalni.

- Ez mégis mikor akartátok közölni velünk?  - fakadt ki Hallie.

- Most? – kérdeztünk vissza nevetve

- Basszus, úgy örülök nektek. – szólalt meg Lou is, majd a többiek is elkezdték a már megszokott hülyeségüket.

Ezen a héten minden versenyző két dallal fog fellépni, ami nekünk megint rengeteg melót jelent. A héten Cher és Wagner melett fogunk szerepelni, ugyanakkor a sztárvendégeink mellé is kiválasztottak, így a The Wanted,-dal is együtt fogunk dolgozni, míg a másik két sztárvendég Justin Bieber és Nicole Sherzinger saját táncosaival fog szerepelni. 
Az elmúlt két nap alatt rengeteget kellett dolgoznunk, a srácokkal is alig találkoztunk. Mindig rohannunk kellett valamerre így csak futólag találkoztunk és váltottunk pár szót. Ma pedig eljött az első közös próba a The Wanted-dal. Ott állt előttünk Jay, May, Tom, Siva és Nathan. Egy pillanatra elkapott egy érzés, olyan mintha ismerném valahonnan. Mialatt próbáltam rájönni, hogy honnan ismerhetem, tekintetünk összetalálkozott én pedig zavaromban gyorsan elkaptam és  a dolgomra indultam. A koreográfiában ez alkalommal mozdítható eszköszöket is kaptunk, amikkel az egész próba alatt szórakoztunk, közben néha a banda tagjai is ráugrottak egy-két járműre. Nathan megtalálta az enyémet is, és amikor felnéztem rá leesett. Egy halk 'basszus' csusszant ki a számon, de sajnos meghallotta.
- Baj van? - kérdezte.
- Nem.. semmi. - nyökögtem.
- Ismerlek valahonnan. - könyörgöm, csak ne jusson az eszébe.
- Nem hinném. - vágtam rá egyből.
- Pedig bizt.. - * Nathan, gyere már!* és megmenekültem, hála Siva-nak.
- Jól van emberek, mára ennyi volt, mehettek.

***

- Biztos, hogy csak a tv-ben láttad, és onnan olyan ismerős. - mondta Hayley.
- Nem. Tuti, hogy ismerem, csak nem vagyok teljesen biztos benne, hogy honnan
- Mégis honnan ismernéd? Majdnem az ország másik felében lakott.
- Még pár évvel ezelőtt anyuék beírattak egy zenei táborba, mivel teljesen más foglalkozást képzeltek el nekem.
- Énekelni? Te? - kérdezte csodálkozva.
- Igen, de ez nem lényeges. Valahogy távol kell tartanom magamtól.. - sóhajtottam.
- Miért, mi bajod származhat a jelenlétéből?
- Emlékszel mit mondtál a srácoknak múltkor, a szerelmi életemről meg a tanácsaimról?
- Igen.
- Na pont emiatt. Eléggé zűrös része volt az életemnek. De mindegy is, feküdjünk le, holnap hosszú napunk lesz.


Ahogy mondtam, hosszú napunk lesz. Reggel 9 óta itt vagyunk és még mindig vár ránk egy próba a  Wanted tagjaival, pedig már 4 óra elmúlt. Minél közelebb a finálé, annál többet dolgozunk. Már megint a járművekkel mentünk és Nathan megint megtalált.
- Rájöttem. - szólalt meg mögöttem.

29. rész - Muszáj elmondanom.

Tudom, hogy már megint sokáig kellett várnotok, de próbálunk igyekezni. Igaz ez a rész nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de majd a következő jobb lesz és a lényeg, hogy elkészült. Várjuk a véleményeket. Jó olvasást!

Britta

Ezen a héten Matt Cardle, Wagner és a sztárvendég, Olly Murs előadásán fogunk fellépni. Már ma elkezdtük a koreográfiákat tanulni. Egész nap másból se álltunk csak próbákból. Hat óra körül engedtek el minket, de még mielőtt bemehettünk volna a szobánkba összetalálkoztunk Zayn-nel a folyosón.

- Sziasztok. – köszöntött minket vigyorogva.

- Szia. – köszöntünk szinte egyszerre Sam-mel.

- Épp hozzátok indultam, de még jó, hogy összefutottunk. Most végeztetek a próbával?

- Igen. – válaszolt Sam.

- Hallie, van kedved sétálni egyet? – nézett rám, miközben én ásítottam.

- Most azonnal?

- Egy óra múlva is jó.

- Oké, akkor találkozzunk itt.

- Rendben. Akkor megyek is. Sziasztok. – integetett nekünk, de még egy gyors pillantást váltott Sam-el egy vigyor kíséretében. Gyorsan rápillantottam Sam-re, aki szerényen mosolygott. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, de inkább nem szóltam semmit.

- Szia. – mi is elköszöntünk Zayn-től, aztán elvonultunk a szobánkba. Azonnal elmentem fürdeni és a kádban sikerült egy kicsit elbóbiskolnom.

- Igyekezz, mert megint nem készülsz el időben! – kopogott Sam az ajtón, amire szemeim kipattantak. Gyorsan kimásztam a kádból és mentem öltözködni. Az öltözés szerencsére most nem tartott sokáig. Ezután még megfésültem a hajam, felvettem a sálam meg a dzsekimet, cipőt húztam és mentem is. Zayn már az ajtó előtt várt. Séta közben lábaimat figyeltem, amik lassan lépdeltek előre. Kezeim a nadrágzsebemben, hajam arcomat takarta, amibe a viharos szél többször beletépett. Szótlanul sétáltam Zayn mellett, aki a tegnapi nap eseményeit ecsetelte. Elmesélte, hogy mi történt vele és Sam-mel.

- Rendkívül csendes vagy. Valami baj van?

- Fáradt vagyok.

- Figyeltél, arra amit mondtam?

- Igen, és örülök, hogy beszéltek.

- Ez nem volt valami meggyőző.

- Ne haragudj.

- Miért nem mondtad, hogy nincs kedved sétálni?

- Van kedvem sétálni, csak elvagyok gondolkozva és fáradt vagyok, de ennek ellenére élvezem a társaságod és örülök, hogy lhívtál. – dobtam felé egy félmosolyt.

- Rendben. – mosolygott ő is. A séta hátra levő részében Louis-ról faggatott, de nem sok mindent húzott ki belőlem, így inkább témát váltottam és a táncról kezdtünk beszélgetni, meg a próbákról.

- Bejössz hozzánk? – kérdezte, mikor már a házba értünk és épp a folyosón álltunk.

- Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet.

- Ugyan már. Nem kell vele beszélned, csak velem leszel. Ígérem. – tette a szívére a kezét.

- Rendben. – egyeztem bele. A srácok a nappaliban hülyéskedtek, meg zenét hallgattak, mi pedig elvonultunk a hálóba. – Mindjárt jövök, elszaladok pisilni. – dobtam le a dzsekimet és a sálam az ágyára.

- Oké.

Kimentem a hálóból és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. A srácok olyan hangosan hallgatták a zenét, hogy az egész szoba dübörgött. A fürdőszoba elé érve lábaim bizseregni kezdtek a zene hallatán, de most nem engedtem a kísértésnek. Lenyomtam a kilincset és benyitottam a fürdőbe, de abban a pillanatban meg is bántam. Lábaim földbe gyökereztek, testem megmerevedett, úgy álltam az ajtóban, mint egy szobor. Csak bámultam Louis-t, aki épp a zuhany alól lépett ki meztelenül. Tekintetem egyszerűen nem tudtam levenni csupasz testéről. Kétszer futtattam végig szemem rajta a talpától a feje búbjáig. Beindultak a hormonok és az adrenalin folyni kezdett az ereimben. Hirtelen - mint valami film – leforgott szemem előtt, hogy mi történne most, ha nem lenne senki a szobában és, ha levetkőzném gátlásaimat. Eddig még észre sem vettem, hogy ilyen jó teste van. Valahogy abban a pillanatban nem akartam megtudni, hogy milyen fejet vághatok. Mikor észbe kaptam kezem gyorsan a szemem elé tettem, de még így is láttam tökéletes testét. Louis azonnal a törölköző után kapott és gyorsan a dereka köré csavarta. Ezután megfogtam a kilincset és becsuktam magam mögött az ajtót. Éreztem, hogy ég az egész fejem és körülbelül olyan piros lehet, mint a paradicsom. Hirtelen elnevettem magam, de aztán arcom vonásai ismét kisimultak. Háttal neki dőltem az ajtónak, majd lecsúsztam és leültem a földre. Agyamban még egyszer végigfutott az előbbi jelenet. Teljesen a hatása alatt voltam még mindig. Nem tudom mennyi ideig ültem ott, de egyszer csak nyílt az ajtó mögöttem én pedig beestem rajta. Felfelé nézve láttam, ahogy Louis engem néz és immár felöltözve állt mellettem.

- Jól vagy? – guggolt le mellém.

- Azt hiszem. – megfogta a kezem, majd felállt, engem felsegítve a földről. Egymás szemébe néztünk, de én nem bírtam sokáig, így lesütöttem a szemem. – Sajnálom az előbbit. Én nem tudtam, hogy bent vagy… én csak… - kezdtem magyarázkodni.

- Nyugi. Semmi baj. Előfordul az ilyen. – mondta egyszerűen, mintha mi sem történt volna.

- Ezt csak azért mondod, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, ugye? Ne, ne is válaszolj! Inkább megyek. – fordítottam neki hátat. – És még egyszer…ne haragudj. – fordultam vissza.

- Nincs harag. – mosolygott, majd elindult a nappali felé, én pedig végre elvégeztem a dolgomat. Mielőtt visszamentem volna Zayn-hez megmostam az arcom hidegvízzel, hogy ne égjen annyira.

- Te aztán sokáig pisilsz. – jegyezte meg Zayn, mikor beléptem a szobába.

- Nem pisilek sokáig, csak történt valami.

- Mi történt? – nézett rám kicsit megijedve.

- Semmi különös…csak rányitottam Louis-ra, aki épp akkor végzett a zuhanyzással. – mondtam semmit mondóan, de mégis kicsit idegesen. – De egyébként tényleg semmi. – Zayn rám nézett és mikor végre felfogta, hogy én most mit is közöltem vele nevetni

kezdett. Őszintén szólva ez már nem nevetés, hanem röhögő görcs volt. Fetrengett az ágyon, majd onnan is sikerült leesnie. Ezt végig nézve már én sem bírtam tovább és én is nevetni kezdtem azon, ahogy ő nevet. Miután kinevettük magunkat ő még tovább akarta firtatni az ügyet, de én eltereltem a témát, majd nem sokkal később elköszöntem és elmentem a saját szobánkba. Ott az a kép fogadott, hogy Alexa és Collin a kanapén falták egymást. Gyorsan bementem a hálóba, ahol Sam épp a laptop-ján ügyködött. Mielőtt bármit is kérdezhetett volna neki is elmondtam, hogy mi történt velem és Louis-val. Ez ugyanolyan reakciót váltott ki belőle is, mint Zayn-ből.

Ennek az élménynek a hatására az éjjel elég kimerítő, illetve azt is mondhatnám, hogy kielégítő álmom volt, amit inkább nem részleteznék. Reggel úgy ébredtem, hogy a párnát markolom én pedig csurom víz vagyok a verejtéktől. Abban reménykedtem, hogy álmomban egy szó se hagyta el a számat, de amint kikeltem az ágyból Sam egyből rám vigyorgott.

- Jól aludtál az éjjel? – húzta fel a szemöldökét.

- Megyek tusolni. – mutattam az ajtó felé, de már éreztem, hogy vörösödik a fejem.

Próba után a srácok látogattak meg minket.

- Pénteken valami fesztivál féle lesz. A Temze partjától nem messze van egy nagy füves terület és ott lesz. Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk. – dobta fel a témát Zayn.

- Este lesz tűzijáték. – lelkesedett Harry.

- És sok kaja. – jegyezte meg Niall még nagyobb lelkesedéssel.

- Lesznek árusok, szabadtéri programok, meg fellépők. Szerintem jó lesz. – mondta Liam vigyorogva.

- Én benne vagyok! – vágtam rá.

- Én is! – csatlakozott hozzám Sam is.

- Remek, akkor ezt meg is beszéltük. – dőlt hátra Zayn Sam ágyán.

***

- Basszus, az ágyon hagytam a telefonom! – jutott eszembe.

- Ne már! – nyafogott Zayn.

- Sietek. – mondtam, majd gyorsan visszaszaladtam a telefonomért. – Mehetünk!

A helyszínre busszal mentünk, így egész gyorsan odaértünk. A zene hangosan szólt, az ételek illata már messziről érződött, a fények villanása is látszódott. Mikor egyre bentebb haladtunk nem egyeztek véleményeink, így több csoportra oszlott a csapat. Niall, Liam és Danielle az ételek irányába mentek, Zayn és Sam a színpad felé igyekeztek, én, Louis, Harry és Cher az árusokat vettük célba. Imádtam a kis bazárokat, bizsukat és játékokat. Imádok nézelődni és ami megtetszik, muszáj megfognom és megnéznem közelebbről. Én és Cher vettünk egy-egy világító ördögszarvat, amit egyből fel is vettünk. Vettem egy hatalmas színes nyalókát, amit igaz nem ettem meg egyből, de jó lesz későbbre is. Nem tudom mióta nézelődtünk, de Cher bejelentette, hogy muszáj megtalálnia a mosdót és, hogy ne menjen egyedül Harry is vele ment. Louis és én kettesben maradtunk. Egy darabig szótlanul haladtunk tovább, de aztán Louis megtörte a csendet.

- Szerintem jól döntöttünk, hogy eljöttünk. Jó a hangulat, a zene…

- Igen, szerintem is. – ezután ismét beállt a kínos csend. Egyszerűen semmi nem jutott eszembe, hogy miről beszélhetnénk.

- A próbák jól mennek?

- Igen. A mostani koreográfiák közül van is egy kedvencem. Elég erotikus. Még sosem táncoltam így, de nagyon magamévá tettem.

- Ejha. Szívesen megnézném. – mosolygott.

- Holnap lesz rá lehetőséged. – mosolyogtam vissza.

- Reméltem is.

- Figyelj, én… - kezdtem volna bele, de pont akkor lépett oda hozzánk a Liam társaság finomabbnál, finomabb ételekkel a kezükben.

- Ez egyszerűen isteni. Ezt meg kell kóstolnotok! – mondta Niall, aki épp valami süteményt evett egy kisebb dobozból, amit felénk nyújtott, hogy vegyünk belőle.

- Köszi. – mondtam, majd elvettem egy darabot.

- A többiek merre vannak? – kérdezte Danielle.

- Harry és Cher a mosdót keresik, Zayn és Sam elvileg a színpad közelében vannak.

- Szerintem mi is elnézhetnénk a színpad felé. – nézett Danielle Liam-re, majd ránk.

- Gyerünk. – indult meg Liam barátnője derekát átkarolva.

Mikor elértük a tömeget nem találtuk Zayn-t és Sam-et, így bentebb verekedtük magunkat. Közben írtam sms-t Harry-nek, hogy a színpad előtt keressenek majd minket.

- Ott vannak. – mutatott bal irányba Niall, mi pedig odamentünk hozzájuk.

- Sziasztok. – köszöntünk egymásnak. Pár perc múlva Cher és Harry is megérkeztek. Együtt tomboltunk az ismerős dallamok hallatán. Egyszer egy nagyobb darab férfi nekem jött és egyenesen Louis karjaiba lökött. Átkarolta derekamat és egymás szemét fürkésztük. Gyönyörű kék szemei csillogtak, mikor a reflektorok fénye néha meg-meg megvilágították őket. Éreztem, hogy elgyengülök és erős vágyat éreztem, hogy megcsókoljam.

- Hallie! Kérsz még? – a pillanatot Niall szakította meg. Louis hirtelen elengedett én pedig Niall felé fordultam, aki épp a sütis dobozt tartotta felém.

- Niall. – forgatta a szemeit Liam.

- Mi van? – nézett rá Niall értetlenül.

- Semmi. – mondta, majd ismét Danielle felé fordult.

Az este további részében is nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer táncoltam Louis-val is és, hogy őszinte legyek nagyon élveztem. Tizenegy óra előtt öt perccel bejelentették, hogy öt perc múlva kezdődik a tűzijáték. Egyre jobban izgatott voltam, de nem a tűzijáték miatt, hanem mert egyre nagyobb késztetést éreztem egy vallomásra.

- Louis. – léptem oda hozzá.

- Tessék?

- Beszél… - kezdtem volna bele, de ismét megzavartak.

- 3, 2, 1. – mire a mikrofonnál álló férfi kimondta az egyet, dörrent a hang és elkezdődött a tűzijáték, közben elindítottak egy zeneszámot is.

- Akkor is elmondom. – mondtam magamban. – Louis!

- Igen? – nézett rám, majd ismét a tűzijátékot figyelte.

- Muszáj elmondanom valamit, mert megfulladok.

- Nézd milyen gyönyörű. – szerintem nem hallotta, amit mondtam, de már tényleg nem bírtam tovább. Muszáj volt a tettek mezejére lépnem. Megfogtam az állát és magam felé fordítottam, hogy rám nézzen. Egyenesen a szemembe nézett én pedig egyszerűen telibe találtam. Ajkaim az övére tapasztottam és éreztem ajkai édes ízét. Vadul téptem ajkait, nyelvem pedig úgy járt körbe az övé körül, mint valami propeller. Pár másodpercen belül az övé is hasonló gyorsasággal mozgott, majd megragadta a csípőm és az övéhez szorította, majd másik kezével a hátam karolta át olyan szorosan, ahogy csak tudta. Kezemmel én is belemartam vállába, a másikkal pedig haját borzoltam. Pár perc múlva arra lettünk figyelmesek, hogy a többiek mellettünk hangosan húznak. Rájuk pillantottunk, majd a felettünk durranó tűzijátékra, végül ismét egymás szemeit fürkésztük. Csodálatos volt ez a pillanat, szebbet el sem tudtam volna képzelni.

- Ez most azt jelenti, amire gondolok? – vigyorgott édesen.

- Attól függ mire gondolsz!? – vigyorogtam én is.

- Imádlak. – mondta, majd orrát az enyémhez nyomta. Egy puszit lehelt ajkamra, ezután ismét csókolni kezdtük egymást.

A tűzijáték után elkezdtek szállingózni az emberek, így úgy döntöttünk mi is elindulunk vissza a házba. Szinte majdnem egész úton minket ugrattak a többiek. Mikor visszaértünk a házba hosszas búcsúzkodás után elváltunk egymástól Louis-val, majd Sam egyből letámadott kérdéseivel. Körülbelül hajnali egyig voltunk fent, addig beszélgettünk, aztán másnap kicsit későn is ébredtünk fel.

***

Mikor megláttam a fellépő ruhát, amit Matt produkcióján fogunk viselni, kicsit kikerekedtek szemeim, de aztán egészen megtetszett. Gyorsan fel is vettem, mivel egyébként is Matt fog kezdeni. Műsor előtt Lou alaposan szemügyre vett és alig akart felengedni a színpadra is. A színpadon nagyon jól éreztem magam és most életemben először szexinek és dögösnek is. Miután lementünk a színpadról, azonnal mentünk átöltözni. A következő produkció, amin felléptünk az Wagner-é volt. Miután lement az összes produkció utána következett a közös produkció, amin nem csak a jelenlegi versenyzők vettek részt, hanem azok is, akik már kiestek. Olyan gyönyörű volt az egész, hogy libabőrös lettem, a lábaim pedig beleremegtek. Ezután következett az utolsó műsorszám, ahol Olly Murs énekelt, mi pedig mellette táncoltunk. Kisebb várakozás után eljött az idő, hogy kiderüljön ma ki megy haza. A párbajozók pedig nem mások voltak, mint Paije Richardson és Cher. A felkészülési idő alatt öntöttük Cher-be a lelket és bíztattuk, még Aiden is odajött hozzánk. A párbaj alatt és után agyon szorítottuk egymás kezét Sam-mel, de mikor kimondták, hogy Paije megy haza egy hatalmas kő esett le a szívünkről. Azonnal kimentünk Cher-hez a színpadra és hatalmas, közös ölelésben részesítettük. Mikor elengedtük a könnyeit törölgette.

A buli ismét nagyon jól sikerült és a hangulat is jó volt, mint mindig. Kivételesen hamarabb leléptem, mert fáradt voltam és jobbnak láttam elmenni aludni. Másnap teljesen kipihenten ébredtem. A délelőttöt és a délután kis részét Ninánál töltöttem. Sokat beszélgettünk, sütöttünk sütit, még anyuékat is felhívtuk. Négy óra körül hozott vissza a házhoz. Délután szunyókáltam egy kicsit, aztán arra ébredtem fel, hogy Sam simogatja a karom, hogy ébredjek fel, mert a fiúk várnak át minket hozzájuk. Megpróbáltam összeszedni magam, majd kis idő múlva sikerült átjutnunk a fiúkhoz, ahol egyből Louis karjai közé bújtam. Nem tudom mióta voltunk már ott, mikor Harry egyszer csak feldobott egy érdekes témát…