23. rész - Hallie

Most próbáltuk gyorsan megírni a részt, reméljük nem nagyon várattunk meg titeket. Kicsit hosszú lett, de gondolom ez nem probléma. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!

Britta

Siettem, ahogy csak tudtam. Mikor már majdnem az ajtóhoz értem, futni kezdtem. Az ajtóhoz érve nem törődtem a kopogással csak benyitottam. A szobában sötét volt. A hálóba érve megpillantottam őt. Nem szóltam, csak lassan odaléptem hozzá. Megérintettem vállát, mire ő fejét felém fordította. Arcát fájdalom torzította. Másik kezemmel arcát érintettem meg, mire ő magához húzott és szorosan megölelt. Fejét hajzuhatagomba temette. Próbáltam úgy szorítani magamhoz, ahogyan ő engem, de nem igazán sikerült, hiszen ő sokkal erősebb, mint én. Pár perc elteltével engedett szorításából, de kezeit még mindig derekamon nyugtatta.
- Sajnálom… - suttogtam. - …sajnálom, hogy így alakult, de erre lehetett számítani.
- Igen, tudom. – elengedte derekam, fejét elfordította és ismét az ablakon figyelt kifelé. – Igazából… - kezdett bele egy kisebb csend után. - …nem visel meg annyira.
- Hm? – néztem rá kérdőn.
- Úgy értem nem az visel meg igazán, hogy Geneva kiesett. Természetesen az is, de nem ez a legfőbb oka a kedvtelenségemnek.
- Nem értelek Zayn. – ráztam a fejem.
- Samantha. Azt akarom mondani… Mondtam neked, hogy nem vagyok szerelmes Geneva-ba, csak nagyon jól érzem magam vele és nagyon tetszik. Tudod, hogy Sam az, aki igazán megfogott engem…
- Igen.
- Nos, ugye azt is tudod, hogy Geneva-val igazából csak azért jöttem össze, hogy kiverjem a fejemből Sam-et, illetve, hogy ne kövessek el hülyeséget. Arra akarok kilyukadni, hogy most Geneva kiesett… most nagyobb lesz a kísértés. Nem lesz ki elterelje a figyelmem Sam-ről. Igazából ezért ez a rossz kedv. Félek, hogy mi lesz most. El kell kerülnöm Sam-et olyan nagy ívben, ahogy csak lehet. Igazából ezért nem akartam, hogy Geneva kiessen…
- De mért kell elkerülnöd Sam-et? Megértem, hogy nem akarsz rosszat, de barátok még lehettek, sőt most is azok vagytok…
- Csak, hogy én nem csak egy barát akarok lenni…és amíg ez így van, addig nem akarok a közelében lenni. Mindent megteszek majd azért, hogy eltávolodjunk, még akkor is, ha ez fájdalmat fog okozni. Azt hiszem azzal kezdem, hogy lemondom a próbáinkat.
- Zayn… - kezdtem volna bele ellenkezésembe, de lecsitított.
- Ne! Tudom, mit gondolsz, de hidd el, jobb lesz így.
- Rendben, ahogy jónak látod. Tudod, hogy én támogatlak bárhogy is döntesz, de nem akarlak ezentúl minden nap ilyennek látni…
- Ne aggódj, jól vagyok… leszek. – helyesbített.
- Gyere ide! – tártam ki a karom, amibe 2 másodpercen belül őt zártam. – Szeretlek…bátyó. – suttogtam a fülébe.
- Én is szeretlek, hugi. – mosolyogta el magát, majd egy puszit nyomott arcomra.
- Végre egy felfelé ívelő görbe. – mosolyogtam én is.
- Ez csak is miattad van. Nem tudom mi lenne veled nélkülem.
- Két évet még is kibírtál nélkülem. – böktem oldalba és egy kicsit szemrehányóan néztem rá.
- Szörnyű két év volt. – nevette el magát.
- Reméltem is. – nevettem én is. – Egyébként holnap találkozok anyuékkal. Elmennek meglátogatni a nagyiékat Amerikába és amíg nem indul a gépük, addig eltöltenek velem egy kis időt. Arra gondoltam, hogy lenne kedved eljönni velem?
- Őhm…nem is tudom. Találkozzak a szüleiddel? Jó ötlet ez?
- Kedvelnek téged. Legalábbis kedveltek még mikor utoljára láttak.
- Az nem mostanában volt.
- Kérlek. Olyan jó lenne. – átkaroltam egyik karját és boci szemekkel néztem rá.
- Ám legyen, de mikor találkoztok?
- Két óra körül érnek ide.
- Az pont jó. A délelőttöt Geneva-val töltöm, amíg haza nem megy, de utána csatlakozhatok hozzátok.
- Meddig lesztek együtt?
- Ne aggódj, kettő körül már biztos szabadulok.
- Rendben, majd hívj fel.
Ezután Zayn-nek már egész jó kedve volt, de már nem volt kedve csatlakozni a többiekhez és együtt bulizni, így végre villanyt kapcsoltunk és úgy beszélgettünk és hülyéskedtünk tovább. Olyan gyorsan elszaladt az idő, hogy arra eszméltünk, hogy a srácok beszállingóznak a szobába. Hannah-t nem láttam Louis-val, így gondoltam haza ment. Nem sokáig tartózkodtam náluk, de amíg ott tartózkodtam úgy vettem észre, mintha Louis került volna engem. Először elment zuhanyozni, aztán arra hivatkozva, hogy teát készít, elvonult a konyhába és elő se jött, amíg el nem mentem. Mikor elvonultam saját szobánkba, a hálóba lépve láttam, hogy Sam már alszik. Csendben elmentem zuhanyozni, aztán én is álomra hajtottam a fejem.

Másnap gyorsan eltelt a délelőtt. Két óra előtt pár perccel hívott apu, hogy menjek a ház elé és felvesznek engem. Kettő után nem sokkal már egy puccos étterem teraszán üldögéltünk és vártuk, hogy hozzák az étlapot. Jó volt már látni a szüleimet és csak most döbbentem rá igazán, hogy mennyire is hiányoztak. Beszélgetésünket egy telefoncsörgés zavarta meg, még hozzá az én telefonomé. A kijelzőn Zayn neve állt. Gyorsan felvettem és elmagyaráztam neki, hogy hová kell jönnie. Anyuék kérdőn néztek rám, de felvilágosítottam őket, hogy Zayn csatlakozik hozzánk. Kicsit meglepődtek, de nem volt gond, hiszen tudták, hogy Zayn-nel ismét egymásra találtunk az X-Faktor alatt és egyébként is kedvelik őt. Tudják, hogy Zayn volt a legjobb barátom mindig is. Mikor Zayn megérkezett úgy fogadták, mintha az a két év nem is lett volna. Ugyanúgy megölelték és szívélyesen fogadták. Nagyon közvetlenek voltak vele végig és az ebéd alatt nagyon jót beszélgettünk. Apun kicsit meglepődtem, mivel olyan közvetlenül viselkedett és beszélt vele, mintha a fia lenne, mint mielőtt elköltöztünk volna. Már akkor is nagyon jóba voltak. Szinte többet beszélgetett vele, mint velem. Ez persze nem zavart, inkább örültem neki, hogy ilyen jól kijönnek még mindig. Fél négykor elköszöntünk a szüleimtől, aztán elváltunk egymástól. Zayn-nel elmentünk sétálni és kifaggattam, hogy mit csináltak Geneva-val délelőtt. Miután elmesélte én is elmondtam neki, hogy tegnap este nagyon furcsán éreztem magam Hannah és Louis miatt. Úgy éreztem, mintha Louis egész este került volna engem és azt is, hogy Hannah nem szimpatikus. Igazából fogalmam sincs, hogy miért érzek így iránta, de amikor Louis bemutatta, már akkor is ez az érzés fogott el. Zayn szerint féltékeny vagyok, de ez képtelenség, ez egyszerűen nem igaz. A témát ezzel le is zártam. Mivel apu adott egy kis pénzt kedvet kaptam a vásárláshoz, így nem volt mese, menni kellett. Zayn nyafogott, de egy kis idő után abbahagyta és belátta, hogy semmi esélye ellenem. Egy órán belül három felsővel, két nadrággal és egy magas sarkúval gyarapodott a szekrényem tartalma. Zayn-nek vettem egy inget, amit alig akart elfogadni, de a végén mégis sikerült rávennem, hogy fogadja el. Végül tényleg az egész napot együtt töltöttük, aminek nagyon örültem. A délután folyamán szerencsére csak kétszer állítottak meg minket, hogy Zayn-től autogramot kérjenek. Késő délután értünk vissza a házba.

***

Másnap délelőtt ismét próba volt. Mint kiderült ezen a héten Cher-rel és a srácokkal fogunk együttdolgozni. Már nagyon vártam, bár tudtam, hogy hullák leszünk minden egyes nap végén, de megéri. Már aznap neki láttunk a munkának. Az egész nap táncolással telt, egy percet sem vesztegettünk el. Próbák után Sam lépett oda hozzám elég komoly arccal.
- Hallie, beszélnünk kell! – ha valaki ezt mondja, abból soha nem sül ki semmi jó.
- Inkább nekünk kellene beszélnünk. – mondta Zayn Sam-re pillantva, mikor mellénk lépett.
- De én most… - próbált volna tiltakozni Sam, de nem sok sikerrel, ugyanis Zayn belé fojtotta a szót.
- Fontos… - mondta, majd megindult az ajtó felé. Nem pillantott vissza, tudta, hogy Sam követni fogja. Így is volt. Sam vetett rám egy pillantást, aztán Zayn nyomába eredt.
Én is megindultam kifelé. Útközben Harry, Niall és Louis csatlakozott hozzám. Az emeletre érve még beszélgettünk a folyosón pár percig, majd egy ismerős hang szólított a nevemen.
- Hallie! Szia. – köszönt Collin, mikor odaért hozzánk.
- Szia. – köszöntem vissza, majd egy puszit lehelt ajkamra.
- Hallie, mi megyünk, majd beszélünk. – mondta Harry.
- Nem maradtok még egy kicsit? – néztem rájuk.
- Fáradtak vagyunk. – jegyezte meg, majd elköszöntek és már ott se voltak. Egyértelmű, hogy csak le akartak rázni, mivel nem kedvelik Collin-t.
- Alig láttalak a hétvégén. Hiányoztál.
- El voltam foglalva, de most már szabad vagyok, szóval, ha akarod a tiéd vagyok. Szeretnél elmenni valamerre?
- Mi lenne, ha átjönnél a mi szobánkba? Gondolom fáradt vagy, ott legalább elterülhetünk és a többiek se zavarnának.
- Rendben. – egyeztem bele. Karjaim nyaka köré fontam, az ő karjai az én derekamon nyugodtak. Fejét lehajtotta, én kicsit pipiskedtem, ajkaink majdnem összeértek. Annyira vágytam ajkai édes ízére…mikor ajkai az enyémre tapadtak szinte láz égett testemben. Vadul faltuk egymás ajkait.
- Hallie! – hallottam Sam hangját Collin mögül. –Beszélhetnénk? – Ennek hallatán azonnal eltoltam magamtól Collin-t és Sam-re néztem, fejemmel pedig bólintottam.
- Húsz perc múlva találkozunk. – mondtam Collin-nak. Búcsúzóul egy puszit adtam szájára, majd Sam-mel elvonultunk szobánkba.
- Nos, miről szeretnél beszélni? Remélem arról, hogy beszéltél Zayn-nel és megtudakoltad végre tőle, hogy mire célzott azzal a kis monológgal a múltkor. – kíváncsian és reménykedve néztem rá.
- Őhm…igen, megtudakoltam.
- És? – izgatott voltam.
- Azt mondta, hogy nem mondhatom el neked, mert magadtól kell, hogy rá gyere.
- Jaj ne már! – ütöttem a térdemre.
- Sajnos ez van, de igazából nem erről akartam veled beszélni, hanem teljesen másról. – váltotta komolyra a szót.
- Ez rosszul hangzik, de hallgatlak.
- Szombaton, miután te elmentél, hogy Zayn-t összeszedd… szóval táncoltam Aiden-nel, aztán Collin odajött hozzánk és felkért táncolni, amire én igent mondtam, mert úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb úgyis meg kell ismernem, ha esetleg összejöttök. Így hát táncoltam vele. Egyre távolodtunk a tömegtől, aztán Collin… - elcsuklott a hangja, de erőt vett magán és folytatta. – Collin erőszakoskodott velem és megpróbált megcsókolni… - szemeit lesütötte, majd rám nézett. Tekintetemet fürkészte, hátha le tud olvasni róla valamit. Sam szavai folyamatosan újra és újra lejátszódtak fejemben. Tekintetem üres volt, gondolataim ezerfelé cikáztak. Szemeim csillogni kezdtek, de ez esetben nem az örömtől, hanem a könnyektől. Mikor végre elért tudatomig és felfogtam, amit mondott, szememből már patakokban folytak a könnyek. Megmerevedve ültem az ágyon, majd hirtelen Sam-re pillantottam, aki kétségbeesetten nézett rám.
- Hazudsz! Ez nem igaz! – hirtelen felálltam és kiakartam menni a szobából.
- Hallie! – fogta meg a karom, de én kirántottam kezéből és kiviharzottam a szobából. Bevágtam az ajtót és végig futottam a folyosón. A folyosó végén neki ütköztem valakinek.
- Hallie! – hallottam Liam hangját a hátam mögül. Nem törődtem velem csak rohantam tovább, egyenesen le a lépcsőn. Kiértem a házból és a park felé vettem az irányt. Pár perc múlva lépteim lassulni kezdtek, majd megálltam. Térdeim remegni kezdtek…nem bírtam tovább és összerogytam. Arcom kezeimbe temettem, úgy sírtam. Egyszerűen nem akartam elhinni… Miközben könnyeimmel küszködtem, éreztem, hogy valaki megérinti a vállam. Testem összerezzent ennek hatására, s amikor felpillantottam megláttam őt…

>Louis<

Miután elterültünk és úgy döntöttünk ennünk kellene valamit Liam is megérkezett a szobába.
- Na mi van Don Juan? – dobta neki a párnát Harry. – Jól betakargattad Danielle-t és elég jó éjt puszit adtál neki, hogy kibírja reggelig? – nevetett.
- Haha. – nem nevetett, inkább csak egy grimaszt vágott, aztán visszadobta Harry-nek a párnát.
- Mi van veled? Baj van? – kérdeztem, mert láttam, hogy nincs minden rendben.
- Épp most futottam össze Hallie-vel és ő szó szerint nekem szaladt… és ha jól láttam, akkor sírt.
- Biztos történt valami. – mondta Niall.
- Valami biztos. – helyeselt Liam. - Nem kellene szólnunk Zayn-nek?
- Hé, itt az alkalom, hogy végre tegyél valamit. – bökött oldalba Harry.
- Én? Nem hinném, hogy most rám lenne szüksége…majd Collin megvigasztalja. – makacskodtam.
- Ne most kezdj már el féltékenykedni. – nézett rám szúrós tekintettel.
- Ha tenni akarsz valamit, akkor most menj utána, még talán utoléred. – noszogatott Liam is.
- Rendben…de azt se tudom, hol keressem.
- Menj már! – lökött meg Niall.
- Jól van! – nem kellett többször mondani, már rohantam is. Az ajtóban összefutottam Zayn-nel.
- Hát te hova sietsz? – kérdezte.
- Majd a többiek elmagyarázzák. – azzal ott is hagytam. A lift szerencsére pont az emeleten volt, így beszálltam és pár másodperc
múlva már a földszinten voltam. Kifutottam az ajtón, majd a parkolóban megálltam. Azon gondolkoztam, hogy ha nekem rossz kedvem lenne, akkor hova mennék és az jutott eszembe, hogy valami sötét helyre. A legközelebbi sötét hely az a park volt. Futottam, ahogy csak tudtam, aztán messziről egyszer csak megláttam valakit, aki a földön térdelt. Először azt hittem, hogy egy részeg hajléktalan, de mikor kicsit közelebb mentem láttam, ahogy a lámpa fényének egy kis része megvilágítja az illető hosszú barna, göndör haját. Ekkor már tudtam, hogy ez csak ő lehet. Lassan odasétáltam hozzá és hallottam, hogy sír. Mellé érve megérintettem vállát, amitől ő összerezzent. Azonnal felpillantott. Könnyes szemei láttán átfutott rajtam a hideg és szörnyű volt így látni. Leguggoltam hozzá, majd megsimítottam arcát, hogy letöröljem az éktelenkedő könnyeket. Hirtelen megfogta kezem és lesöpörte arcáról, fejét pedig elfordította. Kezem ismét arcához ért és visszafordítottam fejét, hogy láthassam. Szemeit még mindig lesütötte, majd hirtelen rám pillantott. Szemei gyönyörűen csillogtak a könnyektől és attól a kis fénytől, ami épp odavilágított. Leírhatatlan milyen gyönyörű volt. Nem szólt semmit csak hirtelen magához szorított és csak ölelt. Én is ugyanígy tettem. Haját simogattam, aminek, mint mindig finom és kellemes illata volt. Fejét vállamon pihentette, egyik keze a pólómat markolta, a másik pedig a karomat. Úgy szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy soha nem akarom elengedni.
- Nem tudom mi történt, de kérlek nyugodj meg. – simogattam még mindig a haját. A sírást nem hagyta abba, de engedett szorításából. – Nem akarod elmesélni, hogy mi történt? – nem mondott semmit csak pár másodperc múlva megrázta a fejét. – Akkor legalább üljünk le egy padra. – lassan bólintott egyet. Felálltam és megfogtam a kezét, hogy segítsek neki felállni. Leültünk a hozzánk legközelebb lévő padra. Zsebemből elővettem egy zsebkendőt, amit odaadtam neki. Letörölte könnyeit és kifújta az orrát.
- Még sem Collin az igazi… - szólalt meg végre. – Úgy értem… Nem csak nekem csapja a szelet. Nem én vagyok az egyetlen az életében. Persze fogalmam sincs, hogy mi az igazság. Sam a legjobb barátnőm…miért hazudna nekem? Ennyire vak lennék? Annyira tökéletesnek tűnt… Ajj…
- Mi történt pontosan?
- Sam elmondta, hogy szombaton… - és elmesélt mindent. Eddig is utáltam a srácot, de ezek után. Ez egy undormány. Persze nem fikázhatom csak úgy Hallie előtt. Attól még rosszabbul érezné magát és azt sem akarom, hogy elmeneküljön.
- És most mit akarsz tenni?
- Fogalmam sincs. Nem akarok beszélni se Sam-mel, se Collin-nal. Át kell gondolnom a dolgokat.
- Rendben. Ha szükséged van támaszra, vagy csak beszélgetni akarsz valakivel, akkor én itt vagyok. Szeretném, hogy tudd számíthatsz rám.
- Köszönöm. Már az is nagy segítség, hogy itt vagy velem. Ha nem találsz rám, akkor valószínűleg valami őrültséget csináltam volna. Tényleg, egyébként mért jöttél utánam? Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyok, vagy hogy egyáltalán történt velem valami? – kicsit megijedtem kérdéseitől, de végül válaszoltam.
- Liam mondta, hogy beleütköztél és, hogy sírtál. Zayn nem volt a szobában és úgy döntöttünk valakinek utánad kellene mennie és én vállaltam. Nem tudtam merre menjek, csak azon gondolkoztam, hogy vajon én hova mennék ilyen állapotban. Egyből a park ugrotta be.
- Hm… mindenesetre köszönöm.
- Látom kicsit megnyugodtál.
- Igen, egy kicsit.
Még körülbelül fél óráig ültünk a padon, aztán elindultunk vissza a házhoz, mert Hallie már nagyon fázott. A folyosón beszéltünk még pár szót, köszönetképp még egyszer megölelt és adott egy puszit, amitől ismét úgy éreztem, mintha kővé dermedtem volna, szívem pedig tízszer olyan gyorsan verne, aztán elköszöntünk egymástól.

>Hayley<

Miután elbúcsúztam Louis-tól vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és bementem az ajtón. A háló felé vettem az irányt. A szobába lépve megpillantottam Sam-et, aki az ablak előtti kanapé támlájának a tetején ült és az ablakon bámult kifelé. A hang hallatán fejét egyből az ajtó felé fordította.
- Hallie! – leugrott a kanapéról és megállt előtte. – Jól vagy? Merre jártál? – hangján hallatszódott az idegesség. Nem szóltam semmit csak megfogtam a pizsamámat, elővettem egy bugyit a szekrényből és elmentem fürdeni. Sam egész este figyelte mit csinálok, próbált beszélgetni is, de belátta, hogy semmi esélye, mert nem szólok hozzá. A telefonon láttam, hogy Collin ötször hívott, de nem érdekelt.

A hétköznapok gyorsan teltek a próbák miatt. Az estéket pedig próbáltam nem Sam társaságában tölteni, így mindig elmentem valamerre. Vagy a srácokkal voltam, vagy Cher-rel, vagy épp elmentem egyedül sétálni. Collin-t szintén levegőnek néztem. Nem értette, hogy miért, de nem is érdekelt. Aztán egyik nap este fürdés után, azt vettem észre, hogy Sam sír.

22. rész - Lehet

Annyira sajnálom ,hogy eddig kellett várnotok, de amint olvashattátok, elromlott a gépem. Még most se jó, de megoldottuk a dolgot és itt a rész. Remélem tetszik és tényleg nagyon sajnálom.

Angel

Mindenki néma csöndben ült a srácok szobájában. Vártunk, hogy történjen valami.. hogy végen legyen ennek a végtelennek tűnő várakozásnak, majd hirtelen megcsörrent Harry telefonja. Zayn volt az, megmondta, hogy Liam térde meghúzódott. Fél óra múlva már meg is jöttek. Danielle egész végig Liam mellett volt, semmi áron nem engedte volna el Liam-et.

Egy kis idő eltelte után hagytuk őket pihenni, és visszamentünk a szobánkba. Amíg Hayley készülődött, addig én hol a gépembe bújtam, hol pedig őt figyeltem. Meg se kellett kérdeznem hova megy, a letörölhetetlen vigyorból az arcán minden kiderült. Miután elment elkezdtem youtube-on nézelődni. Először csak zenét hallgattam, majd rátaláltam az egyik show videójára, szépen visszanéztem az eddigi showkat, és elgondolkodtam. Hihetetlen, hogy idáig eljutottunk. Folytattam a nézelődést, majd felfigyeltem a srácok videónaplóira. Kíváncsian rákattintottam és meg kell hogy mondjam, megérte. Sírtam a röhögéstől.. már annyira nevettem, hogy fel se tűnt, hogy a srácok bejöttek a szobámba. Mindannyian értetlenül néztek rám, majd Zayn odajött mellém és érdeklődően kémlelte a gépem. Arcán egy vigyor terült el majd ránézett a srácokra, akiknek leesett, hogy min röhögök ennyire. Kb 10 perc röhögés után kicsit sikerült lenyugodtam, a hasam és az arcom sajgott a sok nevetéstől, a fiúk meg csak vigyorogva nézték, ahogy szenvedek.

- Nincs kedved lejönni a bárba? - kérdezte Niall.

- Miért ne? De Liam-mel mi lesz?

- Szerintem jól meg lesz. - jelentette ki Louis egy huncut vigyor kíséretében. Kicsit értetlenül néztem rá, majd leesett.

- Harry, nem akarod elhívni Cher-t? - majd bevettem a kiskutya nézésemet.

- Öhm.. de, ez egész jó ötlet. Srácok?

- Benne vagyunk. - hangzott a egyszerre a 3 fiútól.

- És esetleg jöhetne Aiden is?

- Hát... - húzta el az egyszavas mondatát Zayn.

- Zayn.. - néztem rá szúrósan.

- Nyugi már, persze, hogy jöhet. - válaszolta vigyorogva.

Gyorsan összeszedtem magam, írtam Hallie-nek egy üzenetet, majd szóltam Aiden-nek, Harry meg Cher-nek. Ők azt mondták, hogy egy kicsit később jönnek, de addig nyugodtan induljunk el.

> Liam <

- Most már nyugodtan elmehetsz, megleszek egyedül is.

- Maradok. – jelentette ki.

- Miért? Egyedül is tudok szenvedni közönség nélkül. Vagy esetleg élvezed? – kérdeztem olyan bunkón, mint még soha.

- Nem… - sóhajtotta meggyötörten.

- Akkor? Miért vagy itt? Miért foglalkozol velem? Tudtommal nem akarsz tőlem semmit.

- Nem! Basszus Liam, hagynál szóhoz jutni!? – emelte fel a hangját már ő is, és szemét könnyfátyol borította.

- Szóval? – kérdeztem unottan.

- Gondolkodtam. Tudom mit mondtam, de nem bírom. Túl fontossá váltál ahhoz, hogy csak úgy elengedjelek.

- Akkor nem úgy tűnt. – erre a válaszomra szemei még jobban csillogni kezdtek a könnyektől.

- Miért is próbálkozok? Feladom… Szeretlek. – suttogta az utolsó szót, majd megindult az ajtó felé. Mégis mit művelek? Nem hagyhatom elmenni. Ha kilép azon az ajtón, talán az életemből is kilép. Hirtelen utána kaptam és a kezénél fogva visszarántottam.

- Danielle, várj!

- Hagyj! – azzal kirántotta kezét kezemből. Ezen a ponton nem érdekelt a lábam, bármennyire is fájt. Felálltam és amilyen gyorsan csak tudtam, „rohantam” utána, ám egy óvatlan pillanatban a térdem felmondta a szolgálatot és összerogytam.

- Jézusom! Jól vagy? – rohant oda hozzám.

- Nem.

- Oké, ez hülye kérdés volt, tu…

- Nem. – vágtam a szavába. – Majdnem hagytalak elmenni. – homlokát enyémnek támasztotta, majd egy ideig csendben fürkésztük egymás tekintetét. – Szeretlek. – suttogtam ajkaiba, majd megszüntetve a távolságot, csókban forrtunk össze.

> Samantha <

Az úton a fiúk hozták  formájukat. Harry meg Louis, szerelmespárt játszott, Niall röhögött a két hülyén, Zayn meg Cher vigyorogtak és néha felröhögtek, én és Aiden pedig egymást támasztva röhögtünk. A bárban volt egy eldugottabb rész, ahol kanapék voltak. Én Zayn és Aiden közé ültem, Harry Cher és Louis. Cher másik oldalán pedig Niall ült. Szegény Cher-t már kezdtem sajnálni a turbékoló párocska mellett, de én megint annyira röhögtem rajtuk, hogy Aiden ölébe borultam ő meg rám. Ezután az akciónk után, már mi voltunk a röhögés tárgya. Kihozták az italokat, majd szép lassan elfogyasztottuk őket. Harry átkarolta Cher-t, ezt nem kellett volna, mert hirtelen mindenki egy élek sipákolásra lett figyelmes.
- Harrold Edward Styles! Ezt mégis hogy képzelted? A szemem láttára csalsz meg?
- Jaj ne haragudj édesem. Soha többet nem csinálok ilyet. - majd Hazza hozzábújt Lou-hoz, aki ettől egyből meglágyult.
- Jézusom, hova kerültem. - hangzott el Cher szájából ez a mondat. Amint meghallottam egyből kitört belőlem az eddig visszafojtott röhögés. Már semmi hang nem jött ki a torkomon, csak rázkódtam a röhögéstől és néha egy sípoló hang is kicsúszott, amikor éppen levegőhöz jutottam. Több se kellett a mellettem ülő két srácnak, ők is elkezdtek röhögni, majd az egész banda rákezdett. Az egész hely tőlünk zengett.. vagyis tőlem. Már kezdtem volna lenyugodni, amikor Niall rám nézett. Egy ideig álltunk egymás tekintetét, majd megint kitört belőlünk. Már nagyon fájt a hasam, és kínomba rádőltem Aiden vállára, aki ezután átkarolt és gonosz módon elkezdett csikizni. Elég hamar sikerült kimenekülnöm a kezei közül és Zayn-hez bújtam, gondoltam hátha megvéd. Óvatosan átkarolt, felpillantottam rá és egy huncut vigyor jelent meg az arcán, majd összenéztek Aiden-nel. Kétségbeesetten körbenéztem a többiekre. Egyedül Cher-től kaptam egy sajnálom tekintetet, a többiek vigyorogva figyelték a dolgokat. Zayn szorosan tartott, Aiden pedig elkezdett csikizni. Kapálóztam, sikítoztam. Az utóbbinál Zayn egyik kezével elengedett és befogta a számat. Nem láttam más menekülési utat, csak azt, hogy belekönyököltem Zayn oldalába. Tudom, hogy gonosz volt meg ezzel fájdalmat okoztam neki, de ők hoztak számomra ciki helyzetbe, ezt valamivel meg kell bosszulni. Hirtelen elkapta kezeit rólam, én pedig felpattantam és lehuppantam Nialler mellé. A két srác szúrós szemmel nézett rám, én pedig egy bájos vigyorral válaszoltam nekik. Eközbe Niall átkarolt és magához húzott, ránéztem és megint elkezdtünk nevetni, majd viszonoztam az ölelését. Az este további része beszélgetéssel telt, meg néha egy-két hülyéskedéssel.


Másnap korán keltünk, össze-vissza rohangáltunk. Próbáról próbára jártunk. Bent az öltözőnkbe voltam, éppen igazítottam a ruhámat, amikor Hayley berontott. Nagyon megijesztett.

- Baj van? – kérdeztem. Nem szólt semmit. – Ez meg mi volt? – néztem rá még mindig ijedten.

Alexa tönkre akarta tenni a ruhámat.

- Ez beteg.

- Nekem mondod? Ez már túl megy minden határon. Ha ezt akarta tenni, akkor szerinted meddig képes még elmenni? Ezt csírájában kell elfojtani. – fel akart kelni.. tudtam mire készül így megfogtam és visszaültettem.

- Higgadj le.

- Nem akarom bántani, csak beszélni vele.

- Abból úgy sem beszélgetés lenne.

- Lehet. – ismerte be végül.

Kint a folyosón hangokat hallottunk. Eleinte semmibe vettük, de egyre közelebbről hallatszott a hang, majd hirtelen kialudtak a fények. Egy hideg kezet éreztem a vállamon, tudtam, hogy nem Hallie volt az, de mégis rákérdeztem. Pechemre nem ő volt, ekkor már nagyon féltünk.

- Bú! – mondta a hang mögülünk. Hirtelen felsikítottunk

- Wáá! – itt már több hang is felcsendült és több kéz ért hozzánk, amik elkaptak minket és felemeltek. Miközben valaki megforgatott a lámpák fénye ismét világítani kezdett. Engem Zayn tartott, akinek szemei vörösre voltak kifestve, és bal szeme sarkából egy vércsepp volt festve. Gyorsan végig pillantottam a többieken is, akiken hasonló smink volt

- Na megijedtetek? – kérdezte nevetve Liam. Mivel háttal állt nekünk, ezért gondoltam az ő kezétől ijedtünk meg.

- Nagyon vicces. – próbáltam komoly fejet vágni, de nem igazán sikerült.

- Ti meg hogy néztek ki? – kérdezte Hayley.

- Ez kell a fellépéshez. – mondta Zayn.

Minden produkció lement egymás után. Már az eredményhirdetést ment javában. Szerencsére a srácok már biztos mehetnek a következő showba. Miközbe figyeltük, ahogy fogynak a fellépő a színpadról, láttam, hogy egy szőke lány sétál oda Lou-hoz.

A Belle Amie és Katie Waissel párbajozott. Zayn-en látszott, hogy nagyon izgul, meg is értettem. A lányok már nem először párbajoztak, és félő, hogy most ők fognak kiesni. Jelen pillanatban jobbnak láttam nem odamenni Zayn-hez. Valahogy megrémisztett, sose láttam még ilyen kétségbeesettnek, még a srácokat is ott hagyta, és különállt.

* És akinek ma búcsúznia kell az nem más, mint a Belle Amie. Sajnálom lányok, de a verseny számotokra itt véget ért. *

Megdöbbenve álltam ott. Tekintetem Geneva és Zayn között cikázott. Mindkettejük szeméből sugárzott a kétségbeesés. Zayn teljesen megmerevedett... semmijét se mozdította, és mereven maga elé nézett. Csak akkor mozdult meg, amikor Gen és a lányok lejöttek, majd átkarolta, amikor odaért hozzá.

Zayn és Geneva már percek óta egymás karjaiba borulva álltak. Sajnálom őket, nehéz lesz így nekik, de biztos megoldják.

- Geneva, sajnálom, de menned kell. – szólt az egyik stábtag. Én még figyeltem őket, majd Lou jött oda hozzám.

- Sam, ő itt… - kezdett bele Louis, majd a szőke lány folytatta.

- Hannah Walker vagyok, Louis barátnője. – majd udvariasan kezet nyújtott.

- Samantha Aureer, de hívj csak Sam-nek. – válaszoltam mosolyogva, majd kezet ráztunk. – Louis, az hogy lehetséges, hogy még nem is meséltél róla? – kérdeztem kicsit felháborodva, mire mindketten elmosolyodtak.

- Tudod, kicsit túlságosan leköt téged a tánc. – jelentette ki.

- Persze… de amikor együtt hülyül a banda se beszéltél róla.

- Nehezen viselem a hiányát, és így próbáltam meg elterelni a figyelmem. – válaszolta mosolyogva, majd átkarolta Hannah-t és egy puszit nyomott a hajára.

Kis társaságunkhoz a többiek is csatlakoztak, kivéve Zayn és Liam. Az utóbbi személy perceken belül odasántikált hozzánk és arcán letörölhetetlen vigyor ült.

- Mi ez a nagy boldogság? – kérdezte Niall. A mondat végén Cher és Aiden is csatlakozott hozzánk és ők is érdeklődve várták Liam válaszát, de ő továbbra is csak vigyorgott. Megláttam, ahogy Danielle közeledik. Cher-rel egyszerre néztünk egymásra. Nekünk már abban a pillanatban leesett. Amint odaért Liam-hez, a srác megfogta a kezét, ő pedig összekulcsolta ujjaikat. Hirtelen mindenki ujjongásban kezdett, én pedig egy kart éreztem magam köré fonódni.

- Nagyszerű kerítő vagy, ugye tudod?

- Nem, ehhez nem sok közöm van most. – mosolyogtam Aiden-re, majd én is átöleltem.

***

- Mióta vagytok együtt? – hallottam magam mögött Hannah hangját. Már számítottam egy hasonló kérdésre, de mégis váratlanul ért. Zavartan rápillantottam, majd Aiden-re és a srácokra, és a háttérben láttam, ahogy Hayley nevet a történteken, ő tudja, hogy mit jelent számomra Aiden.

- Nem, Mi nem vagyunk együtt. – válaszolta nevetve Aiden. - Csak barátok vagyunk. – fejezte be a mondanivalóját.

- Barátok, mi? – húzogatta Louis a szemöldökét.

- Jaj, hagyd már őket. – verte állva barátját Hannah.

- Tényleg csak ennyi. Aiden olyan számomra, mintha a testvérem lenne. Minden apró titkot tudunk egymásról, vagyis majdnem mindent. – nevettem el magam zavartan.

***

Hiába kellene ünnepelnünk, most valahogy az egész bandának rosszabb kedve volt. Igen, ők nem csak egy banda, ők igaz barátok, ha valaki szomorú, akkor az egész banda vele szomorkodik. Én csak magam elé bámulva ültem, nem törődve a körülöttem lévő barátaimmal.

- Menj fel hozzá! – szólt hozzám Hayley.

- Mi? – kérdeztem vissza, miután feleszméltem

- Menj már! – lökött meg Hallie, majd bíztatásként rám mosolygott, én pedig válaszként bólintottam egyet és elindultam

A folyosóra érve vettem egy nagy levegőt, majd odasiettem az ajtóhoz. Óvatosan kopogtam egyet, majd benyitottam. Az ablakpárkányon ülve találtam meg. Nem nézett felém, valószínűleg nem hallotta meg. Óvatosan odaléptem hozzá, de még mindig nem nézett rám.

- Zayn. – még mindig nem szólt. – Minden rendben? – kérdeztem tőle félénken, amire csak megrántotta a fejét. – Felküldjem Hayley-t? – erre egy aprót bólintott. – Rendben. – válaszoltam és megindultam.

- Samantha! Én.. – kezdett bele, de én egy bólintásommal leállítottam és kiléptem az ajtón.

***

Miután Hayley-t felküldtem a srácokkal elkezdtünk táncolni. Harry és Cher, Louis és Niall együtt szenvedtek, Liam pedig Danielle társaságában ült a kanapén. Nagyban táncoltunk, amikor Collin illedelmesen elkért Aiden-től. Eleinte vonakodtam, de végül arra jutottam, hogy miért ne, egyszer így is úgy is meg kell barátkoznom vele. Eleinte csak szimplán táncoltunk, néha váltottunk pár szót és közben észre se vettem, hogy egyre távolabb kerülünk a tömegtől. Megfogta a kezem és magához rántott. Kétségbeesetten néztem körbe a többiek után, de semmi esély. Egy sötétebb helyre húzott, ahol a falhoz szorított, keze fenekemre csúszott és arca vészesen közeledett. Próbáltam kibújni karjai közül, de nem ment, ő pedig egyre erősebben tartott.

- Ugyan már. Ne kéresd magad. Teszed magad a srácoknak a házban, itt meg… - nem hagytam, hogy befejezze. Minden erőmet összeszedve arcon vágtam. Kezét az arcához kapta, így ezáltal egy kis egérutat nyertem. Utánam kapott, számat kezével befogta én pedig reflexből beleharaptam. Fájdalmasan felszisszent, én pedig sírva rohantam ki és egyenesen Aiden és Cher párosa felé rohantam. Értetlenül néztek rám, miközben próbáltak vigasztalni, hogy menjek fel a szobánkba, és majd elmesélem.

Másnap az egész házban csönd volt. Hayley a szüleivel volt, így nem tudtam vele beszélni, de legbelül valahogy még nem is bántam. Nem tudom, hogy mondjam el neki. A nap további részében is ezen rágódtam. Néha benézett Cher és Aiden, hogy minden rendben van-e, de egy „ Igen, jól vagyok” – kal leráztam őket. A későbbiekben nem zavartak. Egész nap a gép előtt ültem, film maratont tartottam.

Reggel Hayley keltett, laptopom mellettem volt, valószínű, hogy elaludtam. Csendben elkészültünk és mentünk próbára. Az eheti sztárfellépők Shayne Ward  és Kylie Minouge. Az ő részüknél nem kell táncolnunk, viszont ezen a héten Cher-rel és a fiúkkal fogunk dolgozni. Már ma elkezdtük a koreográfiát, mivel elég összetett lesz. Próba után viszont eljött a nem várt pillanat, muszáj beszélnem vele.

- Hallie, beszélnünk kell.

21. rész - Ez megőrült?

Ismét itt egy újabb rész! Ez most nem sikerült olyan jóra, mint szerettem volna, de azért remélem a ti tetszéseteket jobban elnyeri :). Jó olvasást kívánunk hozzá ;)

Britta

Már tíz perce késik. Egyszerűen utálok várni. Ránéztem az órámra, majd ismét a lift felé pillantottam, amiből épp akkor lépett ki. Mikor megpillantott sietősre vette lépteit, majd futni kezdett.

- Ne haragudj. – tette a kezét a vállamra. – Mondtam, hogy késni fogok. Hidd el, siettem.

- Elhiszem Louis, de most már induljunk, mert el fogunk késni.

- Rendben. – busszal mentünk, hogy gyorsabban odaérjünk, de elég érdekes volt ez az

odavezető út. A buszon letámadta Louis-t egy négy főből álló lány csapat, akik autogramot kértek tőle, és fényképet szerettek volna csinálni vele. Miután Louis eleget tett kérésüknek visszaültek a helyükre, de egész végig minket néztek és sugdolóztak. Louis-val mi csak elnevettük magunkat néha-néha. Mikor leszálltunk a buszról sétáltunk még tíz percet, mire a mozihoz értünk. Vettünk két jegyet, meg kukoricát és cola-t. Mikor még csak az előzetesek mentek, nem bírtam megállni és elkezdtem Louis-t kukoricával dobálni, aminek hatására ő is ugyanígy tett. Hangosan kezdtem röhögni, mert csikizni kezdett, aminek az lett a vége, hogy a kukoricájának a fele kiborult a földre. A film elkezdődött, de egymásra néztünk és ismét nevetni kezdtem. A mögöttem ülők elkezdtek pisszegni, hogy maradjunk végre csendben. Hátrahajítottam egy kukoricát a fejem fölött, amin Louis kezdett el nevetni. Betapasztotta a száját a kezével és úgy nevetett tovább kb. fél percig, mire végre abbahagyta. A hülyeség határtalan.

Miután vége lett a filmnek kimentünk a moziból és a maradék kukoricával kezdtünk dobálózni. Egy kicsi még maradt a dobozban, amit Louis fejére öntöttem. A homlokát ráncolta és morcosan nézett rám, de én még mindig nevettem.

- Most véged! – próbált még mindig szigorúan nézni, de végül elnevette magát, majd

elindult felém, de én reflexszerűen futni kezdtem, ő pedig utánam. A sok nevetéstől megfájdult a hasam és már erőm se volt futni, így könnyen elkapott. Karjait körbefonta a derekamon, majd szorosan magához húzott és felemelt. Nem is tudtam, hogy fel tud emelni.

- Kérlek ne! Megadom magam. – már nem nevettem, de a vigyor még mindig arcomon volt.

- Most mit csináljak veled? – tett le végre.

- Nem kérek büntit! – néztem rá nagy szemekkel.

- Azt mindjárt gondoltam. – nevetett. – Ám legyen, ezt most megúsztad.

- Köszi. – próbáltam édesen vigyorogni rá, mire ő szorosan magához ölelt, én pedig

adtam egy puszit az arcára. Mikor elengedtem az ölelésből egy kicsit, mintha lefagyott volna, de aztán magához tért. Miután visszaértünk a szállásra elköszöntünk egymástól és mindketten mentünk a saját szobánkba. Láttam, hogy Sam még mindig nem ért vissza, így gyorsan lefürödtem és úgy döntöttem, hogy lefoglalom magam olvasással, zenehallgatással és egy kis fagyival. Mikor épp előakartam venni a könyvet valaki kopogott a hálószoba ajtaján.

- Szabad! – szóltam ki. Alexa nyitott be.

- Hé hercegnő, látogatód van. – mondta unottan. Azt hittem már megint Collin-ról akar csevegni. Kivettem a számból a kanalat, amivel épp a fagyit ettem, majd gyorsan kimentem a nappaliba.

- Hercegnő? – nézett rám kérdőn Louis.

- Hagyjuk, de te mit keresel itt? – kérdeztem még mindig fagyival a számban.

- Nincs kedvetek megint nálunk aludni?

- Sam még nem ért vissza, de van egy olyan érzésem, hogy ma már nem is fog.

- Akkor csak te.

- Nem akarok zavarni.

- Nem zavarnál.

- Na jó. – nem is kellett olyan sokáig győzködnie. Végül is úgy is csak unatkoznék egyedül. Fogtam az ágyneműmet, meg a doboz fagyimat és már mentünk is.

A srácok kicsit néztek, hogy csak egyedül jöttem, de elmagyaráztam nekik, hogy Sam valószínűleg otthon alszik. Csak Zayn-t láttam kicsit csalódottnak, de nem tartott sokáig. Liam-et nyaggattuk majdnem fél órán keresztül, mert eléggé el volt kenődve Dani miatt, de aztán mondta, hogy ma már nem akar beszélni erről a témáról, szóval inkább békén hagytuk. A srácok énekelgettek én pedig jobbnak láttam csendben maradni. Inkább ettem a fagyimat, amit végül Niall-lel osztottam meg.

- Az meg mi? – hallottam Harry hangját a hátam mögül, mikor már épp ágyaztam magamnak a földön.

- Párna. – mutattam felé fordulva.

- Nem arra értettem.

- Hát akkor?

- Erre. – előre lépett egyet, karját felém nyújtotta, majd megragadta hátulról a toppomat és felhúzta. Ekkor már tudtam, hogy mire céloz. Kezét a derekamra tette utalva arra, amire céloz. A srácok mind ránk szegezték tekintetüket, pontosabban a derekamra. Harry megfordított, hogy a többiek is jól lássák.

- Ejha. – mondta Liam kicsit meglepetten, de arcán egy vigyor húzódott.

- Ez csak egy tetoválás. – lelöktem Harry kezét a derekamról a toppot pedig lehúztam vissza.

- Ezt mégis mikor csináltattad? – kérdezte Zayn.

- Két éve egy nyaraláson, de ez csak henna. Pár év múlva lekopik.

- Hát ezt nem is említetted.

- Nem tartottam fontosnak.

- Szüleid tudnak róla?

- Nem. Vagyis anyu igen, csak apu nem.

- Gondoltam.

- Mindegy.

- Az milyen virág? – kérdezte Niall.

- Lótuszvirág.

Körülbelül még tíz percig szemlélgették, aztán végre békén hagytak. Liam gyorsan elaludt, bár mi sem voltunk fent most sokáig, mert fáradtak voltunk. Másnap együtt megreggeliztünk, aztán a srácok megbeszélték, hogy délután elmennek focizni a pályára, ahova engem is meghívtak. Beleegyeztem, hogy elmegyek, de csak nézni őket. 

Reggeli után rohantam a saját szobámba. Sam még mindig nem volt sehol. Gyorsan átöltöztem, elvégeztem a reggeli teendőimet és már mentem is a próbára. Kicsit hamarabb értem oda, mint szoktam, de így legalább volt időm egy kicsit Collin-nal lenni. Alexa majd felforrt a dühtől, ahogy minket nézett. Végül Sam is betoppant az utolsó pillanatban. Próba után Sam egyből ment a külön próbára Zayn-hez, de nem sokkal később visszajött, mivel Zayn lemondta a próbát a foci miatt. Pár perc beszélgetés után Danielle is megérkezett hozzánk. Egyből faggatni kezdtük Sam-et, hogy hol járt és mi történt vele tegnap este. Pár szó és már elég is volt ahhoz, hogy mindent megtudjunk.

A pályán szintén jót beszélgettünk így hárman, miközben a fiúkat lestük, ahogy fociznak. A beszélgetést egy üvöltés szakította meg. A magas, fájdalommal teli hang hallatán Danielle egyből odaszaladt Liam-hez, aki a földön feküdt és a térdét szorongatta. Samantha és én is gyorsan odaszaladtunk hozzá. A fiúk ekkor már körbe állták őt. Danielle simogatta arcát és aggodalmasan kérdezgette hogyléte felől, de Liam csak a térdét fájlalta. Niall gyorsan tárcsázta a mentők számát, közben Zayn és Dani segítettek neki felállni és leültették az egyik padra. Harry Simon-t hívta és értesítette az eseményekről. A mentősök nem sokkal később megérkeztek. Bevitték Liam-et a kórházba, ahová Zayn és Danielle is vele mentek. Mi visszamentünk a szállásra, ahol mind a fiúk szobájában várakoztunk, illetve idegeskedtünk. Egész idő alatt alig szóltunk egymáshoz. Körülbelül egy óra múlva megszólalt Harry telefonja. Zayn hívta. Elmondta, hogy Liam-nek meghúzódott a térde és, hogy már csak a papírokra várnak, szóval nem sokára elengedik őket. Egy fél óra múlva meg is érkeztek Simon kíséretében. Zayn és Simon segítettek neki lefeküdni az ágyra, ahonnan a nap hátralévő részében fel sem kelt. Mikor Simon úgy döntött most már magukra hagyja a srácokat, mi is elköszöntünk tőlük és visszamentünk a saját szobánkba. Sam-et kicsit magára hagytam, mert elmentem Collin-nal sétálni. Sétálás közben beszélgettünk, meg elcsattant néha egy-két csók, illetve szájra puszi. Igazából nem vagyunk együtt, de ez nem érdekelt. Nem sétáltunk sokat, csak egy órácskát, aztán vissza is mentünk a szállásra. A szobába lépve nem találtam senkit, csak egy cetli hevert az asztalon: „ A bárban vagyok a fiúkkal, ha van kedved, akkor gyere le te is. Sam”. Nem igazán volt már kedvem menni bárhova is szóval inkább vettem egy forró fürdőt, megvacsoráztam, aztán lefeküdtem az ágyra és olvastam. Mikor a legizgalmasabb részhez értem megcsörrent a telefonom. Anyu hívott, hogy megkérdezze mi újság, meg azért, hogy elmondja, hogy vasárnap jönnek apuval Londonba és egy kis időt eltöltenek velem, amíg nem indul majd a gépük, ugyanis elmennek meglátogatni a nagyszüleimet Amerikába. Miután letettem a telefont, kicsit tovább olvastam a könyvet, aztán úgy döntöttem álomra hajtom a fejem.

Másnap elég korán keltem. Az egész nap ismét zsúfoltan és gyorsan telt, mint minden szombat. Ide-oda rohangáltunk, még egyszer elpróbáltuk a táncokat, de már azt se tudtam, hol áll az eszem. Mikor már végre elérkezett az este mehettünk sminkelni. Sminkelés után Brenda jött oda hozzám.

- Szia.

- Szia. – mosolyogtam rá.

- Figyelj csak, mondanom kell valamit.

- Mondd csak.

- Tudom, hogy nem szoktunk sokat beszélni, de tudnod kell, hogy én kedvellek és semmi közöm ahhoz, amit Alexa tervez ellened.

- Mert tervez ellenem valamit?

- Igen.

- Ezen nem lepődtem meg… és mit tervez?

- Szét akarja vágni a fellépő ruhádat.

- Ez megőrült?

- Talán igen.

- Én kicsinálom. – megint kezdett felmenni az agyvizem. – Köszönöm, hogy szóltál. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Azonnal rohantam az öltözőbe, ahol épp Samantha öltözött. Az ajtót szinte feltéptem, aminek láttán Sam egy kicsit megijedt.

- Baj van? – kérdezte. Nem szóltam semmit, csak a ruhámat kerestem. Szerencsére meg is találtam, méghozzá épségben. Sóhajtottam egyet és leültem a székre. – Ez meg mi volt? – nézett rám még mindig ijedten.

- Alexa tönkre akarta tenni a ruhámat.

- Ez beteg.

- Nekem mondod? Ez már túl megy minden határon. Ha ezt akarta tenni, akkor szerinted meddig képes még elmenni? Ezt csírájában kell elfojtani. – felakartam állni és megkeresni Alexa-t, de Sam megfogta a vállam és visszaültetett a székre.

- Higgadj le.

- Nem akarom bántani, csak beszélni vele.

- Abból úgy sem beszélgetés lenne.

- Lehet. – ismertem be.

Gyorsan felvettem én is a ruhát, még mielőtt Alexa kárt tehetne benne. Sam-mel együtt mentünk ki az öltözőből. Ahogy a folyosón sétáltunk hangokat hallottam. Ez azért volt fura, mivel a folyosón senki nem volt rajtam és Sam-en kívül. A hangok egyre közelebb hallatszódtak.

- Hallottad? – kérdeztem Sam-et.

- Igen, hallottam.

- Valaki biztos szórakozik. – Nem firtattuk tovább, inkább mentünk tovább. Egy hang ismét felcsendült, immár sokkal közelebb, mint az előbb, aztán egy másik kicsit távolabb, majd a lámpák hirtelen lekapcsolódtak. Az ijedtségtől hirtelen ugrottunk egyet. A hangok és az egész szituáció egy horror filmbe illett volna. Lépteket hallottunk, de szinte semmit nem láttunk. A nagy csendben hirtelen elhalkultak a léptek. Megfordultunk, de nem láttunk senkit. Ekkor valaki megérintette a vállam.

- Te értél a vállamhoz? – kérdeztem Sam-et.

- Azt hittem a tiéd van az én vállamon. – válaszolta kicsit idegesen.

- Bú! – mondta a hang mögülünk. Hirtelen felsikítottunk, majd gyorsan megfordultunk és megpillantottam egy pirosan kifestett szempárt, ami zseblámpával volt megvilágítva.

- Wáá! – itt már több hang is felcsendült és több kéz ért hozzánk, amik elkaptak minket és felemeltek. Miközben valaki megforgatott a lámpák fénye ismét világítani kezdett. Ekkor pillantottam meg Louis-t, aki éppen letett engem. Ezután ránéztem Sam-re, akit szintén épp akkor engedett el Zayn.

- Na megijedtetek? – kérdezte nevetve Liam. Mivel háttal állt nekünk, ezért gondoltam az ő kezétől ijedtünk meg.

- Nagyon vicces. – próbált komoly fejet vágni Sam, de nem igazán sikerült neki. Az ő arcán is megjelent a vigyor.

- Ti meg hogy néztek ki? – néztem végig rajtuk. Mindannyian szinte csak fekete ruhában voltak és a szemük pirosra volt kihúzva, néhol pedig vérfolt volt rajzolva rájuk.

- Ez kell a fellépéshez. – mondta Zayn.

Még pár percig viccelődtek velünk, aztán mindannyian mentünk a magunk dolgára. Nem sokkal később a show is elkezdődött. A szokásos menetben történt minden. A versenyzők sorjában léptek színpadra, majd végül a fiúk következtek. Bonnie Tyler, Total eclipse of the heart dalát énekelték. Liam eléggé bicegett, de nem volt vészes. Miután mindenki sorra került végre mi következtünk. A szokásos idegesség még mindig megvolt, de gyorsan elillant, mikor színpadra léptünk. Minden jól és zökkenő mentesen ment. A sztár fellépők után következett a Bon Jovi-val való közös produkció, ami szerintem nagyon jól sikerült. Ezután ismét el kellett búcsúzni valakitől… de szerencsére nem a srácoktól, mert ők tovább jutottak, aminek nagyon örültünk. Viszont akinek távoznia kellett, az nem más volt, mint…