20. rész - Ugye nem?

Sajnálom, hogy ennyi ideig nem hoztam az új részt, de volt egy kisebb összetűzés a szüleimmel, így korlátozva lett a gépezési időm, meg most itt van a nagy húsvéti felhajtás is... de a lényeg, hogy itt a rész és remélem tetszeni fog. :)

Angel

Talán gyengén fogalmaztam. Nem meglepődve, inkább sokkolva pillantottam magam elé. A Temze partjánál voltunk, ahol a többiek felsorakozva álltak. Ebben a pillanatban egy hangos " boldog születésnapot" hangzott el, amitől én még jobban ledermedtem. Annyira aranyosak voltak, eddig nem sok embernek sikerült elérnie ezt, de most meghatódtam. Ez nálam abban fejeződik ki, hogy köpni-nyelni nem tudtam, de végén kinyögtem egy "köszönöm"-öt. Majd ezután jött a magyarázkodás, hogy miért is ma készültek a meglepi bulival.. de engem ez nem zavart, a lényeg hogy gondoltak rám.

Először Hayley adta át az ajándékát, ami egy gyönyörű pávatollas fülbevaló és a kedvenc bonbonom volt, majd Cher lépett oda, aki egy cipős dobozt nyújtott oda nekem. Amikor kinyitottam a dobozt nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű fekete cipő volt benne, pont olyan, amilyet már régóta szerettem volna. Csillogó szemekkel néztem rá a két barátnőmre, akik eleinte nem tudták mire vélni, majd a nyakukba ugorva megköszöntem nekik. Ezt a pillanatot a krákogó Harry szakította félbe, akitől egy Keep Calm and Dance feliratos felsőt kaptam, majd őt követte Louis és Niall. Louis egy Superman-es pólót adott, Niall pedig egy Jack Wills pulcsit, majd Liam is odalépett, aki egy karkötőszettet adott. Mind a 4 srácnak megköszöntem és egy-egy puszit kaptak.  Aiden kicsit félve lépett oda hozzám.

- Boldog szülinapot kislány! - mosolygott és nyújtotta felém a kis tasakot.

- Köszönöm. - válaszoltam és elvettem.

- Remélem nem fogsz kinyírni érte, de... - nézett rám ijedten.

- Már miért nyír... - kezdtem bele, ám közbe kivettem a tasak tartalmát, amely egy pár bőrkesztyűt tartalmazott, olyan Eric Saade stílusban. ( Tudni kell rólam, hogy már évek óta nyomon követem a Melodifestivalent és nagyon megtetszett ennek a svéd előadónak a száma. A Manboy hihetetlenül fülbemászó dallama rám is hatással volt, és tessék... rajongó lettem.)

- Kicsit kutakodtam a cuccaid közt és láttam mennyire odavagy azért az Eric Saade gyerekért, és gondoltam megleplek egy ilyennel. Remélem tetszik?

- Viccelsz? - válaszoltam, mire ő ijedten pillantott rám. - Imádom! - ugrottam a nyakába, amin ő csak jót nevetett.

- Akkor jó. – majd elengedett.

Egy ideig elmerültem az ajándékaim csodálásában, majd egy kar fonódott körém. Hirtelen meglepett, majd egyből rájöttem, hogy ki is ő.

- Boldog szülinapot Sammy! – hallottam a rekedtes hangot magam mögül, amelynek tulajdonosa szép lassan elengedett, mire én megfordultam.

-  Köszönöm. – válaszoltam neki.

-  Csukd be a szemed. – mondta nemes egyszerűséggel, majd úgy tettem, amint kérte. Nem sokkal később hideget éreztem nyakam körül. Reflexszerűen emeltem a kezem, hogy megérintsem, de egy másik kéz megakadályozta.

- Várj, még ne! – majd két kéz szorítását éreztem vállamon, amelyek segítségével szembefordított magával. – Most már kinyithatod a szemed. – erre a mondatára rögtön kinyitottam a szemem, és végre megfogtam a hideg, fémes tárgyat, hogy megtekintsem.

- Ez.. – néztem a nyakamban lógó nyakláncra, melyen egy infinity medál volt elhelyezve. – Ez gyönyörű.

- Örülök, hogy tetszik.

- De miért pont ezt a jelet választottad?

- Tudod, az életben a legjobb dolgok általában nagyon rövid ideig tartanak.. de vannak amelyek kivételek és ezzel szeretném azt kívánni számodra, hogy ezek a pillanatok örökké tartsanak az életedben.

- Milyen bölcs vagy.  –válaszoltam nevetve, mire egy mérges pillantást kaptam – Köszönöm. – majd ezután egy puszit nyomtam az arcára, majd megöleltük egymást.

- Na mi lesz már emberek? Együnk már, mert éhen halok. – üvöltötte el magát Niall, amin mi csak jót nevettünk. Zayn csatlakozott a többiekhez, akik valamin nagyon ügyködtek, majd a tömeg szétment és abban a pillanatban megláttam Hallie-t, aki egy gyönyörűen feldíszített tortát tartott, majd az egész banda elkezdte énekelni a szülinapi dalt. Annyira meghatódtam, hogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Hihetetlen, hogy mennyire megváltozott az életem, amióta itt vagyok. Olyan mintha egy űr lett volna bennem, amit most ők mind megtöltöttek. Ismétlem.. Hihetetlen.

A torta nagyon jól sikerült, és meg is dicsértem őket, tényleg nagyon finom volt.. a hely is gyönyörű volt. A srácok a zenét is elintézték. Rengeteget táncoltunk, hülyültünk, de 2 személy hiányzott, Dani és Greg. Bár gondolom Greg kimagyarázza magát, viszont Danielle-től ez furcsa. Erről jut eszembe, hol van Liam? Oké, valami nem stimmel. Gyorsan megkerestem, és a legtávolabbi padon ült, teljesen magába fordulva.
- Liam!
- Hmm?
- Minden rendben? - kérdeztem félve.
- Őszintén?
- Danielle? - kérdeztem tőle, mire csak egy fájdalmas nevetés volt a válasza. - Mi történt?
- Én lépek előre egyet, ő kettőt hátra. Sehogy se jutunk egyről a kettőre... Tegnap megkaptam tőle, hogy ő nem mer belekezdeni ebbe a kapcsolatba, mivel túl nagy a korkülönbség. El sem tudod képzelni, hogy mennyire fáj nekem.. - amint ezt kimondta, egy könnycsepp gördült le az arcán. Hihetetlen, hogy két ember ennyire szereti egymást, és mégis a hülye elvek miatt képesek feladni a saját boldogságukat, ezáltal megfosztva magukat milliónyi együtt töltött közös pillanattól. Liam olyan számomra, mintha a bátyám lenne, vagyis gondolom. Egyke ként nem sikerült megtapasztalnom az ilyet, de nem bírom nézni, ahogy szenved. Szorosan magamhoz öleltem. Először nem mert visszaölelni, majd szép lassan összeszedte magát.
- Hidd el, minden rendbe jön. - suttogtam a nyakába, mire ő eltávolodott tőlem és könnyektől csillogó szemmel nézett rám.
- Bárcsak igazad lenne.
- Egyszer biztos így lesz. De most gyere, csatlakozzunk a többiekhez. - felálltam majd megfogtam a kezét és felhúztam. Erre csak egy halvány mosoly volt a válasza.


A hazaút, hát... fogalmazzunk úgy, hogy szerintem a fél város a pokolba kívánt minket, de nem bántam, azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb születésnapja.

Fürdés után én már az ágyamba voltam, amikor Hayley odajött hozzám. Láttam, hogy valamit mondani szeretne, de nem tudja, hogyan kezdjen bele.

-  Mi a baj? Már a hazaúton is láttam, hogy valami nincs rendben?

- Beszélgettünk Zayn-nel a bulin, és valahogy kitértünk Collin-ra, és vele kapcsolatba mondott nekem valamit, amit most nem tudok hova tenni.

- Mégis mit? - kérdeztem vissza egyből

- „Néha nyitott szemmel is járhatnál, mert lehet van olyan, aki több értéket lát benned, mint bárki más, és lehet, hogy ez éppenséggel nem Collin…és az is lehet, hogy rossz helyen keresed azt a boldogságot, ami épp körbe vesz. Az is lehet, hogy ott van az orrod előtt, csak túl sok a rózsaszín felhő vesz körül.” - amikor ezt kimondta, én felálltam és elkezdtem pakolni, oké tudom hogy bunkó dolog, de be kell ismernem, hogy Zayn-nek igaza van. Nem azt mondom, hogy mindent tudok, mert nem így van.. csak sejtem. - Kérlek, kérdezz rá, hogy ezzel mit akart? Nekem nem mondja el és teljesen összezavart.

- Majd megpróbálom, de nem ígérhetek semmi biztosat, de most feküdjünk le, mert holnap nem fogjuk túlélni a próbát.

A próbán teljesen széthajtottak minket. Hullák voltunk, vagyis főként Hallie. A próba után még annyi energia volt bennem, hogy még a két saját lábamon felvonszoljam magam a szobánkba, ám odaérve elvágódtam a kanapéra. Felkaptam a telefonom, és írtam Zayn-nek, hogy ma ne próbáljunk, mert alig élek. Éppen hogy elküldtem az sms-t Hallie lépett be az ajtón, és levágódott mellém. Nem tudtam eldönteni, hogy mi baja lehet. Eleinte csak szólítgattam, majd már a vállát ütögettem. Ekkor már kezdtem megijedni, ám ekkor egy levegővel elhadarta, hogy mi történt vele, majd a véleményemet meg se hallgatva kirohant az ajtón.

Gyorsan lefürödtem amíg Hayley odavolt, majd mikor már öltöztem, hallottam, hogy valaki a konyhában ügyködik, majd egy másik személy hangját is meghallottam. Óvatosan odaosontam az ajtóhoz, és hallottam, amint Alexa és Hayley szóváltásba keverednek. Mikor Alexa kilépett a konyhából egyből Hallie-re pillantottam, aki szinte felforrt mérgében.
- Hallottad mit mondott? – kérdezett engem teljesen kiakadva.
- Volt szerencsém. – vágtam egy fintort.
- Ezt én nem tűröm el! – belevágta a kést a deszkába, amin a zöldségeket darabolta, majd megindult az ajtó felé. Tudom, hogy ha Hayley mérges őrültségeket csinál, így elkaptam a karját.
- Mégis hova készülsz?
- Utána..
-Nem! Hayley, hidd el, nem éri meg.

***

Eljött hivatalosan is a születésnapom. Próba után Dani jött oda hozzám, amikor már csak mi ketten voltunk.
- Szia Sam. - köszönt
- Szia. - válaszoltam mosolyogva
- Boldog születésnapot! - mondta és átnyújtotta a dobozt.
- Köszönöm. - és már bontottam is a kis dobozt. Amikor megláttam, még a lélegzetem is elállt. Egy kis táska volt benne, strasszokkal kirakva. - Ez gyönyörű, de... nem fogadhatom el. Biztos egy vagyon volt. - vágtam rá egyből.
- Ugyan már. Rengeteget tettél értem, ez a legkevesebb.
- De..
- Semmi de. Komolyan mondom, rengeteget köszönhetek neked.
- Mint például Liam-et? - kérdeztem vissza. Tudom, gonosz volt, de nem hagyhatom, hogy a saját hibájából szenvedjen. Sóhajtott egyet, majd válaszolt.
- Például őt, de.. - most én vágtam bele a szavába.
- Nincs de. Szereted nem?
- Igen.
- Akkor? Szeretitek egymást, képesek lennétek bármit megtenni a másikért. Akkor meg minek szenvedtek?
- Szeretem. Hogyne szeretném... de a korkülönbség.
- Hagyd már a fenébe a korkülönbséget. - emeltem fel egy kicsit jobban a hangom. - A szerelem nem ismer határokat.
- Igazad van.. de jelenleg látni se akar. - válaszolta megbánóan.
- Megoldjuk. - mondtam majd megöleltem.


A mai próbát Zayn mondta le, így kihasználva az alkalmat, haza utaztam. Anyáék biztos számítottak rám, mert már az ajtóban éreztem a különböző sütemények illatának keverékét. Halkan beléptem az ajtón és a konyha felé vettem az irányt. Próbáltam volna oda is belopakodni, de az a fránya küszöb nem útba volt... így lebuktam.
- Samantha. Boldog születésnapot drágám! - mondta anya, majd két kar fonódott körém, majd újabb kettő. Igen, a tipikus Aureer családi ölelés.
Ezután még beszélgettünk és segítettem anyáéknak, majd az egész rokonság megérkezett. Aureer-ekhez méltóan megünnepeltük a születésnapomat. Anyáéktól egy mesés fényképezőgépet kaptam, a család többi tagjától némi pénzt. Igen, nincs könnyű dolguk velem, így ezt találtak a legegyszerűbbnek.


Mikor már mindenki elment egy csengetést hallottam. Mivel senki se nyitott ajtót így lerohantam és meglepettségemre Greg állt az ajtóban. Soha életembe nem láttam még ennyire kiöltözve.
- Szia. - köszöntöttem.
- Szia. Van 10 perced, hogy elkészülj! - vigyorgott.
- Mi? Miért? - kérdeztem értetlenkedve.
- Majd meglátod, de valami csinosat vegyél fel. - gyorsan beinvitáltam és már rohantam is a szobámba. Gyorsan felkaptam pár cuccot magamra és már indultunk is. A szememet bekötötte, így semmi esélyem se volt.


Éreztem, hogy egy lépcsőn vezet fel, majd az ajtón belépve felkapott és úgy vitt tovább. Kb két percig lehettünk így, majd letett a kendőt pedig levette a szememről. Az ő házába voltunk. Lágy zene szólt, az asztalon két gyertya égett. A konyhán belül rengeteg mécses égett és minden tele volt rózsaszirmokkal. Egy két személyes vacsorát készített, csak nekem, teljesen egyedül. Elmerültem a gondolataimban, majd arra eszméltem fel, hogy egy nyakláncot rakott a nyakamba, amin egy Love felirat csüngött. Fejemet felé fordítottam.ó, majd egy ideig elmeregtünk egymás tekintetében, majd arca közeledni kezdett. Ajkaink összeértek, majd nyelveink vad táncot jártak. Sose csókolt még  ilyen szenvedélyesen. Szép lassan felálltam, közben csókunkat egy pillanatra se szakítottuk meg. Kezeimet nyaka köré fontam, így közelebb húzva magamhoz. Mikor ajkaink elváltak hirtelen felkapott és majd szobájába vitt. A falhoz szorítva újra lecsapott ajkaimra, ám ekkor hirtelen eltávolodott és az ágyhoz rohant. Bűnbánóan rám pillantott, én pedig teljesen összezavarodva álltam ott. Nem tudtam hova tenni viselkedését, de nem bírtam magammal. Közelebb léptem hozzá, kezeit fogva csókot leheltem ajkaira, mire ő mohón magához rántott és elmélyítette csókunkat, majd szép lassan az ágy felé vezetett.


Reggel senki se feküdt mellettem. Gyorsan felkeltem és a fürdőszoba felé vettem az irányt. A tükrön megpillantottam egy cetlit, amin egy üzenet volt. Igen, mit is vártam. Valami fontos dolga akadt. Mindegy.. gyorsan összekaptam magam, majd hazaugrottam a cuccaimért. Ma szerencsére később kezdődött a próba, így még időben odaértem, de csak éppen hogy. Még mielőtt beléptem volna a próbaterem  ajtaján kezem a nyakamban lévő nyakláncra került. Mindkét nyaklánc a nyakamban lógott, de jelen pillanatban nem éreztem helyesnek, hogy Zayn nyaklánca is ott legyen, így levettem és a csuklómra tekertem, majd beléptem a terembe, ahol Hayley kérdő tekintetével találtam szembe magam. Egy gyors " majd később elmondom"-ot tátogtam neki, majd el is kezdtük a próbát.


Próba után még vártam Zayn-re, aki most korábban érkezett.
- Szia. Te hol voltál tegnap? - kérdezte
- Szia. Otthon. - válaszoltam egyszerűen, majd láttam, hogy szeme a nyakamon lévő nyakláncot tanulmányozza.
- Azt látom. - válaszolta flegmán és közbe egy kis csalódottságot véltem felfedezni a szemében. - Egyébként nem lehetne ma is elhagyni a próbát? - kérdezte félénken.
- Már megint miért?
- A fiúkkal szeretnénk kimenni egy kicsit focizni. - majd bevetette a kiskutya nézést. Igen.. túl jól ismer, tudja hogy ez a gyengém.
- Legyen, de akkor szólok Danielle-nek is.
- Mi? Őt miért? Jaaaaaaaaah. - igen, leesett neki.
Gyorsan tárcsáztam is, eleinte vonakodott, majd végül beleegyezett. Zayn-nel lebeszéltük, hogy hol és mikor találkozzunk, majd gyorsan felrohantam a szobánkba, ahol öltözködés közben elmondtam a tervem Hallie-nek. Közben Danielle is megérkezett.
- És hol jártál tegnap? - kérdezték egyszerre tőlem.
- Otthon. 
- És ez kitől van? - mutatott Danielle a nyakamban lévő nyakláncra.
- Gregtől. - válaszoltam mosolyogva, majd éreztem, hogy kicsit elpirulok.
- Samantha, ugye nem? - kérdezte kissé kiakadva.
- Mit nem?
- Jó, ezt nem kommentálom. - majd mindhárman nevetésben törtünk ki.


Már majdnem odaértünk a találkozási helyre, amikor Dani megszólalt.
- Nagyon nem jó érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatba.
- Nyugalom.
Amikor Liam meglátott minket, kicsit mérges volt. Ami mondjuk érthető, de én csak jót akarok. Mi a lányokkal leültünk és a srácokat figyeltük, ahogy játszottak. Eközben a csajokkal rengeteget beszéltünk, sikerült jobban megismernünk Danielle-t. Majd hirtelen egy fájdalmas üvöltést és egy halk puffanást hallottunk.
- Liam! - hallottuk Danielle kétségbeesett kiáltását és már rohant is a földön fekvő sráchoz.


Ajándékok: