19. rész - Ő az enyém

Végre itt egy újabb rész. Kicsit megkésve, de megérkezett. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. A kommenteket továbbra is kérjük, hiszen a vélemények mindig fontosak és ösztönzőek. :) Az eddigi kommenteket pedig köszönjük szépen ;)

Britta

Próba után Sam egyből felment a szobánkba, én pedig mentem volna a fiúkhoz, de a próbateremből kifele menet Collin megállított. Egy találkozót akart megbeszélni velem aznapra, de mondtam neki, hogy ma nem érek rá. A fiúk pont abban a pillanatban jelentek meg egy kisebb lárma kíséretében. Akárhányszor találkozik velük az ember, ők mindig hangoskodnak.
- Bocs haver, de most nem ér rá. Kérj időpontot máskorra. – vigyorgott Louis Collin-ra, de a szemeivel ölni tudott volna. Tekintete inkább a gúnyosságra emlékeztetett. Fogalmam sem volt, hogy miért nem kedveli őt, hiszen soha nem szólt hozzá egy rossz szót sem. Hátulról megfogta derekam és tolni kezdett előre.
- Majd megbeszéljük még. – kiabáltam hátra Collin-nak, miközben Louis még mindig tolt, és addig nem volt hajlandó elengedni, míg el nem hagytuk teljesen a próbaterem területét.
Abban a pillanatban kicsit viccesnek éreztem a szituációt, ahogy Louis végig tol egy teljes folyosón, de aztán rájöttem, hogy egy cseppet sem volt az. Legalábbis az a része, ahogy el kellett válnom Collin-tól. Egy kicsit bunkó volt Louis részéről, és részemről is, hogy nem beszéltem meg vele normálisan a dolgokat. Vajon most mit gondolhat? Kezdtem kicsit ideges lenni és mérges Louis-ra. 

A fiúk szobájában megpróbáltuk bedobozolni Sam tortáját, amit előző nap sütöttem a srácok segítségével. Tejszínes eper torta. Természetesen a fiúknál sütöttük, mivel elég érdekes lett volna Samantha előtt sütni. Megbeszéltük, hogy Niall megy Samantha elé, mi pedig a part mellett várjuk majd őket. 

A parton szépen megterítettünk. Vittünk műanyag tányérokat, kést, villát, meg szalvétákat. Aiden és Cher kicsit később érkeztek, mint mi, de időben a helyszínre érkeztek. Nos igen, azt tudni kell, hogy Sam és Aiden elég jól összebarátkoztak a show utáni bulin. Greg-et is felhívtam előző nap, és elmondtam neki, hogy mire készülünk, és jó lenne, ha ő is eljönne, de azt mondta, hogy nem ér rá, majd a szülinapján felköszönti Sam-et. Szerencsére szélcsend volt, ezért megtudtuk gyújtani a gyertyákat. Mikor mindennel elkészültünk megláttuk, hogy Niall és Sam felénk közelednek. Niall elvette kezét Sam szeme elől és mi egyszerre kiabáltuk el magunkat, hogy „boldog születésnapot”. Sam teljesen meglepődött. Először alig bírt megszólalni, de aztán csak annyi jött ki a száján, hogy köszönöm. Elmagyaráztuk neki, hogy tudjuk, hogy nem ma van a születésnapja, de mivel nagyon sok dolgunk van egész héten, ezért inkább mára szerveztük meg a meglepetést. Az ajándékosztás nem tartott sokáig, mert kevesen voltunk és egyszerre adtuk oda neki az ajándékokat. Én egy szép pávatollas fülbevalót és a kedvenc bonbonját ajándékoztam neki. 

Mivel a zene kérdését is megtudtuk oldani, ezáltal a hangulat is kicsit jobb volt. Tortaevés után mindenki beszélgetni, vagy táncolni kezdett. Én épp Liam-mel beszélgettem, mikor Harry odalépett hozzám és felkért táncolni. Nem kellett könyörögnie, mivel egyből beadtam a derekam. Szerettem Harry társaságát. Néha olyan érzés fogott el, mintha az öcsém lenne. A táncolásból Louis zökkentett ki, mikor el akart kérni Harry-től. Mivel még mindig nehezteltem rá, nem igazán szerettem volna vele kettesbe maradni. Harry átadta a pályát Louis-nak. Én leakartam ülni vissza Liam mellé, de megfogta a kezem és nem engedett leülni. Nem akartam veszekedni, mivel ez Sam napja, szóval inkább maradtam és táncoltam. Nagy szerencsémre, pont akkor váltott át a zene egy lassabbra. Közelebb húzott magához, és szorosan átkarolta a derekam, én pedig kezemmel körülfontam nyakát. Fél perc múlva, mikor felpillantottam rá, tekintetét lefelé szegezte, egyenesen rám.
- Haragszol rám? – kérdezte. Kicsit eltoltam magamtól, hogy normálisan a szemébe tudjak nézni, de még mindig nem engedtük el egymást.
- Egy kicsit igen.
- Valahogy sejtettem, mivel egész délután nem szoltál hozzám és a poénjaimra se voltál vevő. – nem válaszoltam semmit, csak kicsit megingattam a fejem. – Gondolom Collin miatt… de szerintem ezért nem kellene rám haragudnod. Én csak vicces próbáltam lenni. Úgy is fel fog keresni téged. Nem hiszem, hogy haragszik rád, azért mert el kellett menned, és egyébként is…
- Jól van. Fogtam. – fojtottam belé a szót. – Nem haragszom, és igazad van. – pár percig
még táncoltunk, majd otthagytam és leültem az egyik üres padra, egy pohár pezsgő kíséretében. Pár perc múlva bambulásomból az zökkentett ki, hogy valaki leült mellém.
- Szia. – hallottam a szépen csengő hangot mellettem.
- Szia. – néztem fel Zayn-re.
- Jól vagy? – kérdezte.
- Jól, csak elbambultam. És te, hogy vagy?
- Jól vagyok. Most minden olyan tökéletes. Jól alakulnak a dolgok az életemben. És még mielőtt megkérdeznéd, Geneva-val is minden rendben. Jól megvagyunk.
- Szóval akkor tényleg együtt vagytok?
- Igen.
- Gratulálok.
- Köszönöm.
- Samantha-val mi a helyzet?
- Semmi, csak barátok vagyunk.
- És mi van azokkal a majdnem csókokkal?
- Te tudsz róluk? – nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Még szép, hogy tudok. Sam-mel mi mindent megbeszélünk, és hogy őszinte legyek, kicsit bánt, hogy nem tőled tudtam meg elsőként. – hánytam egy kicsit a szemére. – Szóval igazán mesélhetnél nekem, hogy mi is van veled, meg Sam-mel úgy igazán.
- Hát… nem tudom. Semmi. – kertelt. Láttam rajta, hogy egy kicsit zavarba jött.
- Azt hittem, mi mindent megbeszélünk egymással. Lassan már odáig jutunk, hogy Sam-mel több mindent beszélsz meg, mint velem. Egy kicsit féltékeny vagyok. Sőt, mostanában elhanyagolsz. Alig beszélünk… - fakadtam ki. Kezdtem kicsit ideges lenni, mert ezek a dolgok tényleg bántanak engem.
- Nem kell féltékenynek lenned. Még mindig te vagy a legjobb barátnőm, és te vagy anyu után az egyik legfontosabb lány az életemben.
- Az egyik? – néztem rá kérdőn.
- A nagyi és a testvéreim mellett.
- Akkor jó. – nyugodtam meg. – Szóval akkor elmondod, hogy mit érzel? Mi van veled és Sam-mel? – kíváncsiskodtam még mindig.
- Ez egy kicsit kínos számomra… Hiszen Sam legjobb barátnője vagy. Te mondtad, hogy mindent megbeszéltek egymással.
- Te most komolyan azt hiszed, hogy elmondanám Sam-nek, amit érzel? Hát tényleg ezt gondolod rólam? Kösz szépen… - teljesen kiakadtam. Nem hiszem el, hogy ezt gondolja rólam. Megsértődtem… igenis megsértődtem…
- Jaj, dehogyis… Vagyis… de igen. Tudom, hogy bízhatok benned, csak a gondolat, hogy te tudod, hogy mit érzek és én közben nem tudom, hogy ő mit érez, mit gondol rólam. Mivel gondolom ő is elmondja neked, hogy ő mit érez… Na mindegy, ebből sehogy nem jövök ki jól, de kérlek ne haragudj. Bízok benned, szóval elmondom, mit érzek. – sóhajtott egyet.
- Rendben. – kicsit megenyhültem ennek hallatán. Ahogy láttam rajta, kicsit össze van zavarodva.
- Szóval… Az a helyzet, hogy tetszik nekem Geneva és nagyon jól érzem magam vele, de ő nem az igazi. Nem vagyok belé szerelmes egyáltalán. Igazából Sam az, aki nekem nagyon tetszik. Kívül, belül úgy, ahogy van. Érzem, hogy ideális társam lehetne, de neki ott van Greg, akit én ki nem állhatok. Legszívesebben fognám, és eltaposnám, mint egy bogarat. Azért is nem kezdtem el csapni a szelet Sam-nek, mert akárhányszor összevesznek Greg-gel, valahogy mindig kibékülnek, és én ezt a huzavonát már meguntam. Akárhányszor összevesztek, megpróbáltam vigasztalni és abban a hitben éltem, hogy majd talán most végre összejöhet valami, de mindig pofára estem. Végül Geneva-nál találtam meg a vigaszt. Tudom, hogy ez nem szép tőlem, de ő legalább egy biztos pont és kedveljük egymást. Igazából ennyi. – sütötte le a szemét.
- Megértem a helyzeted és az érveidet is, de a ti kapcsolatotok szerintem csak addig fog tartani, míg ki nem esik valamelyikkőtök, mert ez a kapcsolat nem érzelmekre épül. Most csak elvagytok egymással, de semmi több.
- Talán, de csak az számít, ami a jelenben történik. És csak azt tudom, hogy most itt ülök veled, beszélgetünk és jól érzem magam a társaságodban.
- Én is jól érzem magam a tiédben. – mosolyogtam rá. Egyik kezével átkarolta hátamat
és magához húzott, majd másik karját is hátamra tette és szorosan magához ölelt. Imádtam hozzábújni és elveszni karjai között. Az illata most is kellemes volt, mint mindig. Fejem mellkasán pihent. Éreztem, hogy ajka megérinti fejem búbját és egy puszi csattan el rajta. Mikor elengedett szorításából én is adtam egy puszit az arcára, amire ő csak elmosolyodott. Ezután Collin-ról kezdett kérdezgetni, de nem sok információval tudtam szolgálni, hiszen magam se tudom, hogy mit érzek igazán. Bár az elmondottak alapján ő megállapította, hogy rózsaszín bárányfelhők repkednek körülöttem. Ezzel nem teljesen értek egyet, bár van benne valami. Mielőtt Sam odalépett volna hozzánk a száját elhagyta egy olyan mondat, ami egész este nem ment ki a fejemből, mégpedig az, hogy: „Néha nyitott szemmel is járhatnál, mert lehet van olyan, aki több értéket lát benned, mint bárki más, és lehet, hogy ez éppenséggel nem Collin…és az is lehet, hogy rossz helyen keresed azt a boldogságot, ami épp körbe vesz. Az is lehet, hogy ott van az orrod előtt, csak túl sok a rózsaszín felhő vesz körül.” Ezzel vajon mire célzott? Ezzel azt akarta mondani, hogy nem Collin az igazi a számomra? De ha nem, akkor ki? Az este hátralévő felében kitalálósat játszottunk, amiben Cher és Liam vitte a pálmát. A tortából semmi nem maradt, a piák és a rágcsálnivalók is elfogytak, szóval semmit nem kellett visszafele cipelni, csak a kimaradt műanyagtányérokat és evőeszközöket. Visszafele sétálva én voltam hátul egyedül lemaradva és még mindig azon agyaltam, amit Zayn mondott. Az út másik felében Harry csatlakozott hozzám, majd kis idő múlva Louis is. Nem igazán voltam képben, szóval inkább egymást szórakoztatták. Mikor visszaértünk elköszönt mindenki egymástól és elvonultunk a szobáinkba. Fürdés után Sam rákérdezett, hogy mi a bajom, és mivel nem bírtam magamban tartani, elmondtam neki, amin egész este agyaltam. Mikor elmondtam mindent ő pakolászni kezdett. Arra gondoltam, hogy talán direkt kerüli a tekintetem, de aztán elhessegettem ezt a gondolatot. Megkértem, hogy próbálja meg kiszedni Zayn-ből, hogy vajon mire célzott ezzel, mert ugye nekem nem volt hajlandó elmondani.

Másnap a próbán majd meghaltam. Egész nap próbáltunk és nap végére már nem éreztem a végtagjaimat, meg igazából semmimet. Úgy éreztem magam, mint aki mindjárt megszűnik létezni. A nap végére már csak azokat a pillanatokat élveztem, mikor Collin-nal táncoltam, ugyanis van 10 ember, akiket párokba raktak össze és ebbe az 5 párba én és Collin is beletartozunk. A próba után megint kiterültem és mivel nem volt se kedvem, se energiám felkelni, ezért Collin felhúzott a padlóról és mondta, hogy ugorjak a hátára. Nem kellett többször kérnie. Egyből felugrottam a hátára és így mentünk ki a teremből, sőt még az emeletre is így mentünk fel. A szoba ajtó előtt rakott le. Megköszöntem neki, ő pedig csak vigyorgott. Fél perc után már egy kicsit kezdett zavarni, hogy nem mond semmit, csak engem néz.
- Mi az? Van rajtam valami fura? – vigyorogtam rá.
- Nincs, csak azt néztem, hogy még így fáradtan is nagyon szép vagy.
- Oh, köszönöm.
- Mondd csak, az bűn lenne, ha most megcsókolnálak!? – kérdezte komolyan, de mégis mosolyogva.
Én ettől a kérdéstől teljesen lefagytam. A szívem mintha elfelejtett volna dobogni és a levegő beszorult volna tüdőmbe. Automatikusan megráztam a fejem. Erre a mozdulatra, kezével megérintette arcomat, majd beletúrt hajamba és ő mintha egyre közelebb lett volna hozzám, ami tényleg úgy is volt. Arra eszméltem, hogy ajka az enyémre tapad, másik kezével pedig a derekam érinti meg, ami egy pár másodperc múlva lentebb csúszik a fenekemre. Teljesen irányíthatatlanná váltam. Olyan gyöngének éreztem magam, mint a harmat, de ajkaim vadul falták az övét. Karjaim, amik eddig csak lógtak a semmibe, most hirtelen átkarolták nyakát és éreztem, hogy körmeim egy izmos felületbe mélyednek. Lábaim már nem érintették a földet, és nehogy leessek Collin erősebben szorított. Most pont akkora voltam, mint ő, talán egy kicsit magasabb. Kezeim közé szorítottam arcát, majd egyik kezemmel a haját kezdtem el túrni. Ajkaink még mindig nem engedték el egymást. Éreztem, ahogy hátam neki ütközik a falnak, a lábaim pedig elérik a földet. Collin immár gyengédebben ölelt magához, majd ajkai elhagyták enyémet, de még egyszer egy puszit lehelt számra, majd öleléséből is elengedett. Csak pár másodperc múlva nyitottam ki szemeimet. Rám mosolygott, megsimogatta az arcom és elköszönt tőlem. 

Tudatomon kívül voltam. Arra eszméltem csak fel, hogy Sam ütögeti az arcomat és a nappaliban lévő kanapén ülök. Tekintete rémült volt, de miután végre magamhoz tértem, elmeséltem neki mindent, és a rémület egyből eltűnt arcáról. Igazából fogalmam sincs, hogy Sam-nek mi volt a véleménye arról, amit elmondtam neki, mert meg sem vártam, hogy bármit is mondhasson, ugyanis egyből kirohantam az ajtón, és meg se álltam amíg a fiúk ajtaja elé nem értem. Úgy kopogtam, mint egy eszement. Liam nyitott ajtót. Meg se vártam, hogy behívjon, egyből berohantam a nappaliba, majd a konyhába, ahol végre megtaláltam Zayn-t, aki épp egy szendvicset evett. Odarohantam hozzá és akkora lendülettel ugrottam rá, hogy majdnem hanyatt esett a székkel. Vinnyogtam, mint egy idióta és ugráltam. Zayn szerintem teljesen hülyének nézett. Egyfolytában csak azt hajtogattam, hogy „megcsókolt”. Mikor sikerült lenyugtatnia, leültetett a mellette lévő székre és én elmeséltem neki a történteket. Hát a reakciója nem éppen volt olyan, mint amilyet vártam. Csak annyit mondott, hogy „ejha” és semmi több. Persze vigyorgott is mellé, de nem tűnt túl őszintének. Azt hittem, hogy majd velem együtt fog örülni, de úgy tűnik tévedtem. Lehet, hogy csak a fáradtság miatt tűnik ilyennek, de az is lehet, hogy más az oka. Nem láttam okot rá, hogy tovább maradjak, így elköszöntem mindenkitől és visszamentem a szobánkba. Miközben vacsorát készítettem Alexa jött ki a konyhába és megállt a pult mellett, aminek neki támaszkodott.

- Figyelj csak! Jó lenne, ha elkerülnéd Collin-t! Jobb, ha tudod, ő az enyém. Ajánlom, hogy verd ki a fejedből, még csak ne is gondolj rá! Ha megtudom, hogy a közelébe mész, flörtölsz vele, de legfőképp, ha találkozol vele, velem gyűlik meg a bajod. Remélem világos és érthető voltam! Ne kelljen többször figyelmeztetnem téged! Csak ennyit akartam. Jó éjt! – hátat fordított, majd elhagyta a konyhát. Ahogy eltűnt az ajtónál, Sam-et pillantottam meg, aki épp bejött az ajtón.
Köpni, nyelni nem tudtam. Mi a frász van? Ezt mégis hogy képzeli? Még is ki ő? Teljesen felforrt az agyvizem.
- Hallottad mit mondott? – kérdeztem Sam-et teljesen kiakadva.
- Volt szerencsém. – vágott egy fintort.
- Ezt én nem tűröm el! – belevágtam a kést a deszkába, amin a zöldségeket daraboltam.
Utána akartam menni, de Sam leállított. Legszívesebben tényleg utána mentem volna és jól leordítottam volna… de inkább belefojtanám egy kanál vízbe. Bár az nem is lenne elég. Akkora arca van, hogy kész csoda, hogy befér a szobába. Este alig tudtam elaludni, de nagy nehezen sikerült.