18. rész - Nem!

Nos ez a rész most nem lett a legjobb. Kicsit erőltetettnek érzem, de egyszerűen nem jutott semmi az eszembe. De nem fejtem ki jobban a véleményem, a tiétekre vagyok kíváncsi :)

Angel

Szeme csillogott az örömtől. Szinte lebegett a föld felett, miközben mesélte, hogy mi történt vele a délután folyamán. Minden egyes apró részletet elmesélt, miközben a vigyort sehogy sem tudta letörölni az arcáról. Hangja csengett az örömtől és mikor a csók részt mesélte arca átváltott vörösbe. Annyira aranyos volt. Igen, bátran kijelenthetem, hogy az én drága barátnőm fülig szerelmes lett. A nagy mesélés után gyorsan lefürdött, majd én következtem a meséléssel. Eleinte komolyan átfutott rajtam az a gondolat, hogy a Zayn-es dolgot nem mesélem el. Hogy miért? Talán mert félek a reakciójától, mert félek az érzéstől, ami bennem van. Igazából még én magam sem tudom eldönteni, hogy mit is jelent számomra, és ez megrémít. Megrémít, mert nekem ott van egy két éves kapcsolatom. Egy biztosat nem dobhatok el csak úgy egy bizonytalanért. Mi van akkor, ha ez csak egy fellángolás, ami hamarosan elmúlik? Nem tudom és az ember sosem tudhatja biztosan.

Úgy tűnik annyira elmerültem a gondolataimban, hogy fel sem tűnt, hogy Hayley már végzett is. Csak a kérdésére eszméltem föl. Gyorsan összeszedtem magam, és belekezdtem a mondandómba. Mikor eljött a majdnem csók dolog, kicsit (kicsit? nem, nagyon is) megijedtem.

- Zayn majdnem megcsókolt. – nyögtem ki végül. Hayley először döbbenten pillantott rám, majd csak vigyorgott. – Nem tudom Louis-nak hogy juthatott ez eszébe. Egyszerűen fel nem tudom fogni. Tekintettel lehetett volna arra, hogy nekem is, meg Zayn-nek is van valakije. De ha ez lett volna az első alkalom, akkor talán nem is lennék ennyire kiakadva. – ezután a mondatom után lesokkolódtam. Mégis mi a francot művelek? Ezzel most elárultam magam. Nem, magunkat. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de Hayley továbbra is csak vigyorgott, azt viszont már nem tudtam eldönteni, hogy a saját reakciómon vigyorog ilyen jót, vagy a történteken. De a még kellemetlenebb helyzet elkerülése érdekében inkább nem kérdeztem rá, hanem mondtam, hogy most már ideje lenne aludnunk, és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

***

A napok gyorsan elteltek, és szerencsére kaptunk egy teljesen szabad délutánt, mivel most kevesebb próbánk volt. Elhatároztam, hogy újra hazalátogatok. Anyuék most is hasonlóan reagáltak az érkezésemre. Néha már annyira szorított, hogy a levegőért küszködve mondtam neki, hogy most már elég lesz, mert megfulladok. Persze ő ezen csak nevetett , majd elengedett. Anyu szokásához híven most is egyből nekiállt a nagy sütés-főzésnek, de én most kihúztam magam ez alól. Elhatároztam, hogy meglepem Greg-et, hiszen amióta meglepett engem a próba alatt, azóta nem is láttam, sőt nem is beszéltem vele. Felrohantam a szobámba, majd a szekrényből előkaptam egy fekete leggings-et, egy fehér topot és egy farmeringet. Ehhez egy krémszínű táskát és egy balerina cipőt választottam, a hajamat pedig csak átfésültem. Anyuéktól gyorsan elköszöntem és már úton is voltam.

20 perc séta után meg is érkeztem. A ház előtt egy ismerősnek tűnő autó állt, ami hiába volt annyira ismerős nem tudtam beazonosítani. Nem is törtem rajta sokáig a fejem, megfordultam és megnyomtam a csengőt. Nem figyeltem igazán, de mintha láttam volna valakit az ablakon kinézni, de mivel csak éppen hogy odapillantottam, nem tudtam biztosra megmondani, hogy tényleg volt-e ott valaki. Körülbelül 2 percig álltam az ajtóban, majd újra megnyomtam a csengőt, de semmi. Már éppen fordultam volna meg, hogy elinduljak haza, ám abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Greg is és én is meglepetten álltam az ajtóban, majd beinvitált.

- Szia. Mi járatban erre? Nem próbád lenne? – kérdezte, miközben magához ölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Látom mindenki örül nekem.. – próbáltam a sértődöttet játszani, de a mondat végét elnevetettem. – Nem, nincs próbám, és gondoltam meglátogatlak, mert hiányoztál.

- Oh. – kaptam az egyszerű választ, ami meglepett. Ennél többet szokott mondani.

- Csak ennyi? Semmi „te is nekem” vagy bármi? - kérdeztem kicsit felháborodva.

- Jaj ne butáskodj már. Gyere ide. – majd széttárta karjait én pedig belevetettem magam.

A nap folyamán rengeteget beszéltünk, filmet néztünk stb. De valahogy annyira furcsa volt. Ha bármiért el akartam volna menni, egyszerűen szó szerint lenyomott a kanapéra és ő ment el érte. És még sok minden más érdekes dolgot művelt. Próbáltam bebeszélni magamnak, hogy biztos csak a meglepettség miatt ilyen, meg most ezzel próbál kiengesztelni a régebbi hülye viselkedéséért, de valahogy nem ment.

- Kimegyek a konyhába. – jelentettem ki és már indultam volna, amikor elkapta a kezem.

- Hagyd, majd én. – és már fel is pattant a kanapéról.

- Greg, mi a franc van veled? Nekem is van két lábam, el tudom intézni magam is. – emeltem fel egy kicsit a hangom jelezve, hogy már kezdem unni.

- Nincs semmi, csak… - és itt megakadt, nem tudta befejezni.

- Csak? Mi van? Valamit rejtegetsz előlem vagy mi? – kérdeztem egyre idegesebben.

- Nem, nincs semmi ilyesmiről szó. – mentegetőzött – Inkább csináljunk valami mást. – és erre megjelent egy kaján vigyor az arcán és közeledni kezdett. Ajkaink csak milliméterekre voltak, majd hirtelen elfordultam és felpattantam a kanapéról.

- Nem! Én most megyek, lassan indulnom kell vissza a házba. – elkezdtem összeszedni a cuccaimat, mire ő elkapta a kezem és próbálta volna kiszedni a kezemből a cuccokat. Erősen megszorítottam, jelezve, hogy ezt nem kéne de ő továbbra is próbálkozott. Ennek az lett a vége, hogy kirántottam a karomat a kezéből.

- Remélem azért a hétvégi show-ra eljössz? – kérdeztem.

- Persze. – válaszoltam, majd nyomtam egy puszit a szájára és azzal elindultam haza. Otthon még anyáékkal megvacsoráztam meg beszélgettünk utána úgy 5 óra körül már ideje volt visszamennem. Anyuék felajánlották, hogy elvisznek, így velük mentem.

***

A srácok nagyon keményen dolgoztak, így most nagyon keveset találkoztunk velük. Egyik este azonban nagy nehezen rávettek minket, hogy aludjunk ott. Én nagyon nehezen adtam be a derekamat, mivel nem éreztem a legjobban magam. Nem tudom, hogy a délutáni miatt vagy esetleg más volt az oka, de egyszerűen nem tudtam nemet mondani 6 pár könyörgő tekintetnek, így végül belementem. Elég vicces látványt nyújtottak a srácok, főleg Harry meg Louis. Mindketten Hayley-vel akartak aludni és már egy kisebb vita is kialakult közöttünk, de nem kell semmi komolyra gondolni. Mivel nem tudták eldönteni, hogy ki ki mellett aludjon így jött Niall nagyszerű ötlete, aludjunk a földön. Azt azért tisztázzuk, hogy a padló terítve volt ruhákkal, mondjuk mit várunk 5 sráctól? És hogy a helyzet még viccesebb legyen, képzeljetek el 5 srácot, akik 2 lány kedvéért nekiesnek a szobának és összepakolnak. Nehogy azt gondoljátok, hogy minden kis zugot kitakarítottak, ez náluk annyi volt, hogy a ruhákat ráhajították az egyik ágyra.

A srácokkal még egy ideig hülyéskedtünk, énekelgettünk, vagyis én is Hallie csöndbe figyeltük őket, és ha éppen valami baromságot csináltak próbáltunk nem egymáson fetrengeni a röhögéstől.

És eljött a lefekvés ideje. Hayley végül Harry és Louis között kötött ki én pedig Zayn mellett. Hiába próbálkoztunk elaludni, Hayley és Louis akciói miatt nem jött össze. Először még csak a nevetgéléseket lehetett hallani, majd jöttek a kicsit félreérthető hangok. Niall az szegény már sírt a röhögéstől, de mi sem tudtunk mást csinálni. Nehezen, de lenyugodtak a kedélyek, én pedig kezdtem egyre rosszabbul lenni. Rázott a hideg. Már nyakig betakaróztam és amilyen picire csak lehetett összekuporodtam, de ez se segített. A többiek már csöndbe voltak, ekkor egy mély rekedtes hangot hallottam, amely egy kicsit megijesztett.
- Fázol? – kérdezte. Hogy fázok-e? Igen, ekkor már vacogtam.
- Nagyon.. – nyöszörögtem.
-Gyere. – majd fölemelte a takaróját és én habozás nélkül közelebb húzódtam hozzá. Nagyon jól esett a közelsége, teste sugározta a meleget. Már majdnem aludtam, amikor egy kar fonódott körém, és közelebb húzott magához. Gondolom már ő is érezte, hogy remegek, majd nyomott egy puszit a fejemre és álomba merültem.

Reggel hangokra ébredtem. Óvatosan fölemeltem a fejem és nem láttam a szobában mást csak Zayn-t. Észrevettem, hogy teljesen hozzá simulva fekszem, karom pedig hasán pihentettem amin pedig az ő karja volt. Minél óvatosabban próbáltam eltávolodni tőle, hogy ne ébresszem fel, ám ez nem jött össze. Ahogy próbáltam levenni róla a karom, a könyökömmel véletlenül meglöktem a karját, mire mocorogni kezdett, végül felébredt.

- Jó reggelt. – köszöntött.

- Neked is.

- Mennyi az idő? – kérdezte.

- Nem tudom, de szerintem ideje lenne fölkelni. –  már éppen álltam volna fel, de éreztem, hogy sokkal gyengébb vagyok a megszokottnál és a karom felmondta a szolgálatot, aminek az lett a vége, hogy visszaestem. Szerencsémre Zayn még időben elkapott, így nem lett semmi bajom. Aggódóan rám pillantott, amire csak egy mosollyal válaszoltam, hogy minden oké, majd felkeltünk és csatlakoztunk a többiekhez. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert próbára kellett rohannunk.

***

A show előtti napon a srácok tiszta idegbe voltak. Simon nem volt elégedett a számmal, így az utolsó pillanatban megváltoztatta. Szegényeknek az egész heti munkájuk hiábavaló volt. A nap végére teljesen készek voltak. Egész nap a show-ra készültek.

A show előtt nem volt semmi bajom. Egészen egy sms érkeztéig így is volt. Greg volt az.

~ Nem tudok elmenni a show-ra, valami közbejött. ~

Persze, mindig minden sokkal fontosabb. Nem is ő lenne. Egyáltalán miért lep meg? Számíthattam volna rá. Csöppet felidegesített a dolog, de próbáltam nem erre koncentrálni, hanem a srácok nyugtatására. Már majdnem széttördelték a kezüket az idegtől. Ez már szerencsére a színpadon nem látszott rajtuk. Annyira jól énekeltek, sokszor kirázott a hideg a hangjuktól. Végül mi is túlestünk Cheryl fellépésén és a srácok is tovább jutottak.

A buli persze most sem maradhatott ki. A szokásos helyen a szokásos emberekkel. Liam újra Danielle társaságában volt, bár kicsit nehezen vette rá magát, hogy odamenjen hozzá végül mégis sikerült neki. Harry Cher társaságában volt Hallie pedig hol Lou-val beszélgetett, hol pedig Collinnal táncolt. Én most lazára vettem a bulit. Mivel nem voltam túlságosan bulizós hangulatomban, meg a betegségem is szerepet játszott ebben, így az egyik asztalnál foglaltam helyet és onnan figyeltem az eseményeket. Egy ideig egyedül figyeltem a többieket, majd Niall csatlakozott hozzám. Rengeteget beszéltem vele, sok dolgot elmesélt magáról és én is magamról. Talán 2 órát beszélgethettünk, de így is nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ám ez a két óra is véget ért, mivel a mi kis szőke hercegünk éhes lett és elment fölfalni az egész büfés asztalt.

Egy ideig megint elmerültem a gondolataimban és ekkor hirtelen megjelent az asztalnál mind az 5 srác, mellettük Hallie, Dani, Cher és Aiden. Meglepetten pillantottam végig a bandán, majd végül megszólaltak.

- Gyere, privát bulit csapunk. – szólaltak meg egyszerre a srácok.

- Benne vagyok. – vigyorogva válaszoltam és már indultunk is a srácok szobájába. Fent viszont feltűnt, hogy valaki nincs ott.

- Zayn! Geneva hol van?

- Valami közbejött neki, így nem tudott maradni. – válaszolta egyszerűen, a csalódottság legkisebb morzsája nélkül. Nem is foglalkoztunk többet a témával, hanem élveztük tovább a bulit.

***

A próbák újra elkezdődtek. A srácokkal megint nem lesz közös fellépésünk így megint kevesebb időt töltünk velük. Viszont nekünk most újra plusz szerepünk lesz, mivel az eheti sztárfellépők Rihanna és  Jamiroquai. És Rihanna produkciója alatt az egész csapat táncolni fog. És ha ez még nem lenne elég, az összes döntős Bon Jovi társaságában fog fellépni. El sem tudom képzelni, hogy a srácok most mit érezhetnek.

A táncot még a mai nap folyamán elkezdtük betanulni. Eléggé fárasztó volt, és ez még csak a kezdet.

Próba után még Zayn-nel is gyakoroltunk, de most nem tartott sokáig, mivel én még mindig nem gyógyultam meg teljesen, és így erőm se nagyon volt, meg neki se akartam rosszat.

A próbák után fent pihentem a szobában. Kopogtatást hallottam így felkeltem és elkullogtam az ajtóig. Meglepően most Niall állt az ajtóban.

- Szia. Ráérsz? - kérdezte.

- Szia, persze. Mit szeretnél?

- Nincs kedved eljönni valamerre? - kérdezte félénken.

- Mégis merre?

- Az majd útközben eldől. - vigyorgott és szeme csillogott az izgatottságtól.

- Rendben, akkor 20 perc múlva találkozzunk lent. - azzal megfordult és már ott se volt.

20 perc múlva már indultunk is. Először egy parkba vitt. Az egész utat végig beszélgettük, majd hirtelen befogta a szemem.

- Niall, mégis mit csinálsz?

- Meglepetés. - válaszolta és éreztem, hogy vigyorog.

- Nem tetszik ez nekem.

- Nyugalom, bízz bennem. - miközben ezt kimondta, szép lassan elindultunk. Kb 10 perc séta után megálltunk és kezeit levette a szememről. Lassan kinyitottam és meglepődve pillantottam magam elé.