13. rész - Mi ez a ...?

A múltkori katasztrofális rész után, most hoztunk nektek egy extra hosszúra sikeredettet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást :) (bocsi a szöveg esetleges túlságos tagoltságáért, de valamiért nem tudom normálisan megcsinálni :/ )

Britta

Amikor Katy bejött a próbaterembe mindenkinek leesett az álla és kikerekedett szemekkel nézett rá, mint akik még sosem láttak fehér embert. Persze körülbelül én is úgy néztem rá. Danielle azonnal sorba állított minket és Katy-vel kiválasztották azokat az embereket, akik majd szombaton Katy-vel fognak színpadra lépni. A csapatnak csak az egyik felére volt szükség, és én meg Samantha pont bele estünk a csapatnak annak a felébe. Megbeszéltük, hogy hogy fog kinézni majd az egész, aztán Danielle elengedett minket. Összeszedtem a cuccaimat, aztán Samantha-val elindultunk kifelé. Ahogy kinyitottam az ajtót beleütköztem valamibe. Pontosabban valakibe.

- Óh, bocsi. – kértem bocsánatot. Amikor

felpillantottam, akkor láttam meg egy hosszú, barna hajú, vékony lányt.

- Áh, semmi baj. – mosolygott rám.

- Szia. – köszönt neki Sam.

- Jaj, szia. – nézett Sam-re a lány.

- Hát te?

- Danielle-l kell beszélnem.

- Értem.

- Meg Harry-hez jöttem. Azt mondta itt lesz.

- Áh, látom ismerkedtek. – jött oda hozzánk

vigyorogva Harry.

- És az emlegetett szamár már meg is jelent. –

jegyeztem meg, mire a lányok kuncogni kezdtek.

- Mi? – nézett rám kérdőn Harry.

- Semmi. – mosolyogtam.

- Örülök, hogy összefutottatok, mert azt

terveztem, hogy este elmegyünk így hárman sétálni.

- És ha nem botlunk egymásba? – kérdezte a lány.

- Akkor majd ott bemutattalak volna titeket

egymásnak. De látásból már amúgy is ismeritek egymást, csak még nem

beszéltetek. Szóval, én most felmegyek a szobába és egy óra múlva találkozunk a

recepciónál. – mondta és már ott is hagyott minket, mire én elnevettem magam.

- Nos, hát ha már nem mutatott be, akkor

bemutatkozok. Én Hayley Kelway vagyok.

- Én pedig Cher Lloyd. – ráztunk kezet. – Viszont

nekem tényleg beszélnem kell Danielle-l, de majd találkozunk egy óra múlva. –

mosolygott rám.

- Rendben.

- Sziasztok.

- Szia.

Miután elköszöntünk Cher-től mi is felmentünk a szobánkba. Ahogy felértünk egyből megrohamoztam a konyhát és csináltam magamnak epres turmixot, amit a végén Sam-mel osztottam meg. Ezután elakartam menni fürdeni, de Alexa volt bent. Amikor kijött tett nekem egy megjegyzést: „A hercegnőnek várnia kellett. Óh bocsánat”. Komolyan a határán voltam annak, hogy utána megyek és felképelem, aztán megkérdezem tőle, hogy mégis mi fene baja van velem. Bár őszintén szólva nem nehéz kitalálni. Inkább hagytam az egészet a francba és elmentem fürdeni. Ahogy végeztem rá néztem az órára és láttam, hogy még van negyed órám. Miközben öltöztem megkérdeztem Sam-et, hogy velünk jön-e, de azt válaszolta, hogy nem, mert Harry csak nekünk, hármunknak tervezte el az estét. Amikor elkészültem az öltözéssel, már nem volt időm kivasalni a hajam, így úgy hagytam göndörön. Lementem a recepcióhoz, ahol már Harry várakozott.

- Mindig a lányokra kell várni. – jegyezte meg

vigyorogva.

- Nem is igaz. – vigyorogtam én is.

- De még Cher sincs itt.

- Egyébként mért szervezted ezt az estét? Nem is

ismerjük egymást Cher-rel.

- Éppen ezért. Azt akarom, hogy a két legjobb

lánybarátom megismerje egymást.

- Értem.

- Sziasztok. – jött oda hozzánk Cher.

- Szia. – köszöntünk egyszerre Harry-vel.

- Szuper. Mindketten itt vagytok, szóval

indulhatunk. – mondta Harry, aztán megindult előre.

Egy ideig sétáltunk, meg beszélgettünk, aztán Harry egyszer csak megállt és bejelentette, hogy megérkeztünk. Egy kis étterem előtt álltunk meg, ahova egyből beinvitált minket. Mind a hárman pizzát rendeltünk. Egész idő alatt beszélgettünk és így jobban megismertem Cher-t. A hangulat is nagyon jó volt. Miután elhagytuk az éttermet, elindultunk visszafelé. Amikor visszaértünk megköszöntük Harry-nek az estét, aztán elvonultunk a szobáinkba. Sam nem volt a szobában, de volt egy olyan érzésem, hogy a srácoknál van. Kimentem a folyosóra telefonálni, mert nem akartam, hogy a lányok véletlenül meghallják a telefon beszélgetéseimet. Felhívtam anyuékat, aztán Kerry-t, majd a nagyiékat. Miközben nagyival beszélgettem Zayn közeledett felém. Ahogy mellém ért megállt és a falnak támaszkodott. Pár szót váltottam még nagyival, aztán letettem a telefont. Ránéztem Zayn-re, ő meg rám. Csak néztük egymást, majd én törtem meg a csendet.

- Merre jártál? – kérdeztem tőle, mire ő csak

elmosolyodott, majd vigyorogni kezdett. – Zayn, mi történt? – kérdeztem tőle most már én is vigyorogva, de ő még mindig nem méltatott válasszal. – Zayn! ütöttem meg a vállát. – Ne húzd már az agyam. – nevettem el magam.

- Hmm. Most arra vagy kíváncsi hol voltam?

- Nem. Arra, hogy milyen alsógatya van rajtad… -

forgattam a szemeimet. - Naná, hogy arra, hogy hol voltál. Kíváncsi vagyok, hogy minek köszönhető ez a felettébb jó kedv.

- Azt hiszem tetszik egy lány, egyébként fekete

valami hülye mintázattal.

- És ki az? – már evett a fene a kíváncsiságtól.

- Geneva-nak hívják, és most tőle jövök. Vagyis

sétálni voltunk itt a parkban.

- Geneva? Nem ő énekel a… Belle Amie-ben?

- De igen.

- Nem ismerem annyira, de már beszéltem vele pár szót. És mióta tetszik neked?

- Igazából már a válogatás óta. Ott láttam meg először, de a szombati bulin kezdtem el vele úgy igazán beszélgetni.

- És ezt eddig mért nem említetted nekem?

- Nem tudom… - nézett rám szerényen.

- Mindegy… és hogy alakulnak a dolgok?

- Még sehogy. Csak ismerkedünk. Egyébként is azt mondtam, hogy tetszik, nem pedig azt, hogy szerelmes vagyok belé.

- Jól van na. Örülök neked, és annak is, hogy

megosztottad velem.

- Igen, és erről eddig csak te tudsz… meg Liam. Ő

is hasonló cipőben jár.

- Komoly? – néztem rá nagy szemekkel.

- Te még nem is tudod? – nevette el magát.

- Mondd már!

- Liam-nek tetszik Danielle.

- Tudtam!!! – visítottam fel, mire Zayn befogta a számat.

- Ne ilyen hangosan! – nevetett ismét.

- Tudtam, hogy tetszik neki. Láttam, hogy a

próbákon, hogy néz Danielle-re. Először azt hittem, hogy csak szimplán elbambul, de akkor a megérzéseim még is jók voltak. – nevettem most már én is.

- Teljesen oda van Danielle-ért.

- Szerintem Danielle-nek is tetszik, bár azért ő

jobban leplezi.

- Majd alakulnak maguktól a dolgok.

- Bizony.

- Nem jössz át hozzánk?

- Nem hiszem. – mondtam, mivel épp akkor

pillantottam meg Sam-et, ahogy kijött a srácok szobájából. – Majd máskor. Most megyek és elnyúlok a tv előtt, mint egy cica.

- Jól van. Azt hiszem én is ezt teszem majd.

- Sziasztok. – ért oda hozzánk Sam, de már ment

is tovább egyenesen be a szobába.

- Szia. – köszöntünk neki egyszerre Zayn-nel.

- Én is elköszönök. Jó éjt. – adtam egy puszit az

arcára.

- Neked is. – és ő viszonozta.

Miután elváltunk bementem a szobába és az eltervezett tv nézésből nem lett semmi, ugyanis beszélgetésbe merültem Sam-mel. Elmesélt mindent, hogy mi a helyzet Liam-mel és Danielle-el, aztán én Zayn-ről, meg Greg-ről kezdtem faggatni, de aztán nem sokáig tartott, mert láttam Sam-en, hogy nem igazán akar most róluk beszélgetni. Inkább témát váltottam és a külön próbákról faggattam, amit Zayn-nek tart. Miközben mesélt láttam, hogy öröm ült ki az arcára, és elmondta, hogy élvezi a próbákat. Este megnéztünk egy vígjátékot a tv-ben, aztán álomra hajtottuk a fejünket.

Másnap már korán reggel elkezdtük a próbát. Először a srácokkal kezdtük, aztán Katy-vel próbáltunk. A legtöbb idő vele ment el. Legutoljára a közös produkciót próbáltuk el. Mivel az énekesek nem igazán fognak táncolni, így nekik nem kellett ott lenniük. A végére már mindenki hulla volt, így Danielle úgy határozott, hogy mára békén hagy minket. Amint kimondta a végszót én lefeküdtem a parkettre és kinyúltam, mint egy béka. Lehunytam a szemem és csak feküdtem. Úgy éreztem nem tudok felkelni és csak arra várok, hogy valaki felkaparjon a padlóról. Mikor Sam elkezdett noszogatni erőt vettem magamon és négykézláb indultam el, majd Ryan és Aaron, a tánctársaink segítettek felállni. Persze ők jót nevettek, hogy én mit össze szenvedek ott. Igazából nem voltam rosszul csak már arra is lusta voltam, hogy felálljak magamtól. Ahogy felértünk a lifttel, a lift előtt állt Zayn, Niall és Louis. Louis egyből elkapta a kezem, mikor elmentünk mellettük. Megpróbált meggyőzni, hogy menjek el vele ma este valahova, de én megmondtam neki, hogy fáradt vagyok, alig tudok menni és pihenni akarok. Ő továbbra is mindenáron azt akarta, hogy menjek vele, így nagy nehezen, de beleegyeztem. A feltétel viszont az volt, hogy el kell viselnie, ha nyűgös és hisztis leszek. Persze ő csak nevetett rajta, de én komolyan mondtam, amit mondtam. Miután bementünk a szobába egyből eldőltem az ágyon és sikeresen el is aludtam. Sam ébresztett fel, hogy készülődnöm kellene, ha tényleg el akarok menni Louis-szal. Alig bírtam kikelni az ágyból. Semmi kedvem nem volt még elmenni sétálni, fagyizni, meg az Isten tudja hova… A portánál vártam Louis-ra, aki már 10 percet késett. Amikor végre megérkezett kimentünk az utcára, ott várt ránk egy taxi, amibe egyből be is szálltunk. Azt mondta, azért hívott taxit, hogy ne hisztizzek, hogy sétálni kell. Kb. fél órát mentünk, aztán megálltunk egy magas épületnél. Louis kifizette a taxit, aztán megfogta a kezem és húzott maga után. Felmentünk az épület tetejére, bár nem értettem, hogy miért. Meg is kérdeztem Louis-t hogy mért vagyunk itt, mire azt felelte, hogy innen belátni egész Londont és gyönyörű a kilátás. Ahogy közelebb mentem a korláthoz, akkor láttam meg azt, amiről Louis beszélt. A kilátás tényleg gyönyörű volt. A lélegzetem majdnem elakadt. Elmesélte, hogy ezt még akkor fedezte fel, amikor kisebb volt, ugyanis a nagyszülei ebben a háztömbben laktak és amikor jött hozzájuk nyaralni, akkor szinte minden este feljött ide. Egész sokat mesélt magáról és én is magamról, és természetesen a poénok se maradhattak el.

Mikor már visszafele tartottunk, immár gyalog, fagyit ettünk közben. Ahogy ettem a fagyit Louis meglökte a kezem és tiszta fagyi lett az orrom. Először nem tudtam, mit csináljak, de aztán kergetni kezdtem és amikor már nem tudott hova futni megállt és szétkentem rajta a fagyimat, mire ő is ugyanígy tett. Mikor már az én fagyim teljesen megadta magát és a földön landolt próbáltam elszedni Louis-tól az ő fagyiját, de aztán közelebb kerültem hozzá, mint szerettem volna. Egyből abbahagytuk a csatát és egymás szemeit fürkésztük. Az ő gyönyörű szép kék szemeiben majdnem elvesztem és kezdtem elveszíteni az irányítást magamban. Amikor az ajkunk már majdnem összeért, hirtelen kikaptam Louis kezéből a fagyit és az arcához nyomtam, majd eldobtam és futni kezdtem. Ő gyorsabb volt, így amikor elkapott csikizni kezdett én meg a nevetéstől majd megfulladtam. Ahogy beléptünk az épületbe a recepciós férfi tágra nyílt szemekkel nézett minket a kinézetünk láttán, amin mi csak nevettünk. A folyósóra érve elköszöntünk egymástól és bementem a szobába.

- Megjöttem. – kiabáltam be Sam-nek a hálóba. Már

a nappaliba vetkőzni kezdtem.

Levettem a felsőm, mert tiszta fagyi volt, aztán a farmeromat kezdtem gombolni. – Úristen, mesélnem kell. – nevettem el magam. Amikor beléptem a hálóba megláttam Zayn-t és Harry-t, akik a kanapén ültek az ablaknál. Ahogy megláttam őket megálltam az ajtóban és ott álltam, mint aki kővé dermedt.

- Szia. – köszöntek nekem egyszerre.

- Mi ez a lenge öltözet? – vigyorgott rám Zayn, mire én gyorsan magam elé kaptam a felsőmet.

- Úristen, bocsi. Nem akartam senkit zavarba hozni. Azt hittem nincs itt senki, így már a nappaliba vetkőzni kezdtem, mert el akarok menni fürdeni, ugyanis tiszta trutyi vagyok.. vagyis fagyi. – magyaráztam már össze-vissza zavaromban.

- Ne zavartasd magad, én már pucéran is láttalak.

– nevette el magát Zayn.

- Nagyon vicces. Mikor volt már az!?

- Pár éve. – nevetett még mindig.

- Asszem akkor én most el is szivárgok és

elmegyek fürdeni. – végig néztem a társaságon, és Harry még mindig úgy bámult, mint mikor beléptem a szobába.

Gyorsan kivettem a pizsimet a takaró alól és már mentem is fürdeni. Nagyon ragadtam már a fagyitól, de szerintem Louis sem panaszkodhat. Bár az tény, hogy nekem több került a hajamba, mint neki. Gyorsan letusoltam és hajat mostam, aztán felöltöztem és bementem vissza a hálóba, ahol Zayn alaposan kifaggatott, hogy miért is voltam én olyan trutyis, és miért volt olyan hiányos az öltözetem. Elmeséltem nekik, hogy Louis-szal, hogy kentük össze egymást fagyival, így sajnos romba döntöttem Zayn elképzelését, miszerint volt köztem és Louis között valami. Ezután még körülbelül fél órát maradtak a srácok, aztán elmentek. Sam-nek bővebben elmeséltem az estét, amin kíváncsian hallgatott végig, majd mind a ketten elaludtunk. Ahogy letettem a párnára a fejem egyből el is aludtam, olyan fáradt voltam.