15. rész - Miért is ne!?

Amint láthatjátok, új szereplőnk van, akinek a szerepe ebben a részben kiderül.. :) Jó olvasást! És kommenteket kérünk :)

Britta

A hét utolsó felében szervezkedni kezdtem, ugyanis egy meglepetés születésnapi partit szerveztem Liam-nek és Niall-nek. Úgy döntöttem, hogy a show után lesz. Nagyon biztos voltam abban, hogy a srácok tovább jutnak… legalábbis nagyon reménykedtem benne. Alig vártam, hogy elérkezzen a show napja. Nagyon izgultam egész nap. Egy részt a fellépés miatt, másrészt hogy a srácok továbbjutnak-e, na és persze a meglepetés buli miatt.

A fellépés alatt nem is voltam ideges. Nagyon éleztem. Már nem éreztem szorongást. Nyugodt voltam és laza. A színpad mögött már csak arra vártunk, hogy a srácok és Cher továbbjussanak. Ahogy kimondták Cher nevét egy kicsit megkönnyebbültem, de még mindig nem voltam igazán nyugodt. Ám nem sokáig kellett várnunk, mert a következő tovább jutó a One Direction volt. Az izgulást hirtelen az öröm érzése váltotta fel. A srácokkal együtt örültünk amikor csatlakoztak hozzánk. Végül az F.Y.D. távozott. A show után mindenki eltűnt és ment a megbeszélt helyre. Liam-et és Niall-t én és Sam hívtuk el, arra hivatkozva, hogy segíteniük kellene valami nagyon fontos dologban, így Harry, Louis és Zayn is csatlakoztak a többiekhez. Ahogy tartottunk felfele egyfolytában kérdezgettek minket a fiúk, hogy hová megyünk és miben kell segíteniük. Amikor felértünk a teraszos részre kinyitottam az ajtót és beinvitáltam a srácokat a vak sötét helységbe. Egyből a villanykapcsolót keresték, amit Niall pillanatok alatt sikeresen meg is talált és felkapcsolt. Kigyúltak a fények és mindenki elkiabálta magát: „Boldog születésnapot”. Csak úgy repültek a konfettik és a lufik. Niall és Liam csak álltak egy helyben, mint akik kővé dermedtek. Mikor megöleltem őket és boldog születésnapot kívántam nekik, akkor tértek magukhoz csak igazán. Mindenki egyesével odament hozzájuk és megölelték őket, puszit kaptak és persze a köszöntések sem maradtak el. Liam-en láttam, hogy a legjobban akkor örült, amikor Danielle lépett oda hozzá, hogy boldog születésnapot kívánjon neki. A Danielle-től kapott puszitól úgy tűnt, mintha elpirult volna, de az is lehet, hogy csak én láttam rosszul. A lényeg, hogy nagyon édesek voltak. Pezsgőztünk, majd Niall és Liam egyszerre felvágták a tortát. Hatalmas volt, szóval bőven jutott mindenkinek. Tortázás után Niall és Liam odajöttek hozzám és megkérdezték, hogy én szerveztem-e ezt az egészet, mire a válaszom az volt, hogy igen, de sokat segített Sam és a srácok is. Szorosan magukhoz öleltek és megköszönték. Az egész este nagyon kellemesen telt és mindenki jól érezte magát. Sok mindenkivel táncoltam, aztán szerveztem egy kis tánc bemutatót az ünnepelteknek. A táncosok egymás mögé álltak és táncolni kezdtünk, majd mindenki egyesével megmutatta, hogy mit tud. Utánam következett egy srác, akire eddig szinte fel se figyeltem, pedig nem egy olyan személyiség, akit nem lehet nem észrevenni. Tudom, hogy együtt táncolunk, de szinte még sose osztottak be minket egy helyre, így nem igazán ismerem. Csak néztem, ahogy táncol és teljesen elbambultam. Nagyon jó táncos, talán még jobb, mint én. Bambulásomból Sam ujjai rángattak vissza a valóságba, ahogy az oldalamba fúrta őket.

- Itt vagy? – kérdezte felém fordulva.

- Mi? – kérdeztem vissza. – Itt persze. – válaszoltam, mikor végre felfogtam kérdését.

- Nem úgy tűnik. – nevette el magát. – Csak azt mondtam, hogy milyen jól nyomja. – biccentett a fejével arra a srácra, akin az előbb megakadt a tekintetem.

- Aha, igen. – helyeseltem.

- Hallie, mi van veled? – legyintette meg a kezét előttem, mert már megint elbambultam. 

Amikor a srác abba hagyta a táncot a tekintete az enyémre szegeződött. Gyönyörű kékes szürke szemei az enyémet fürkészték. Mosolyra húzta száját, mire az én szám is görbülni kezdett felfele. Megindult jobbra, majd elveszett a tömegben. Próbáltam követni a tekintetemmel, de elveszítettem. – Hallie! – csettintgetett az ujjával a szemem előtt Sam.

- Tessék!? – néztem rá. Most már teljesen rá koncentráltam.

- Merre jársz? – kérdezte. – Ennyire nagy hatást keltett benned ez a srác?

- Aha. Nagyon jól táncolt.

- Szerintem nem csak a tánctól vagy annyira lenyűgözve.

- Te meg miről beszélsz? – néztem rá kérdőn.

- Semmiről, viszont most én jövök, úgyhogy megyek. – mondta, majd beállt a kör közepére és táncolni kezdett. Nem néztem végig, hanem megindultam a pulthoz, ahol leültem egy székre. Kértem egy koktélt és azt iszogattam.

- Csodálatos vagy. – jött a hang mellőlem. Rápillantottam az épp mellettem helyet foglaló Harry-re.

- Mi? – húztam fel a szemöldököm.

- Ezt az egészet megszervezted Liam-nek és Niall-nek. A buli fantasztikus, a hangulatról nem is beszélve és ma igazán nagyon csinos vagy. – mosolygott rám édesen.

- Köszönöm, de csak ma vagyok csinos?

- Nem, de most kimondottan az vagy.

- Köszönöm, te pedig édes vagy. – érintettem meg a térdét.

- Megyünk táncolni? – nyújtotta felém az egyik kezét.

- Persze. – megfogtam a kezét és bementünk a tömegbe. Táncolni kezdtünk. Próbáltam visszafogni magam, hogy Harry tudja tartani a tempómat, de nem igazán ment. Annyira belelendültem, hogy már azt se érzékeltem, hogy kik vannak körülöttem. Szólt a zene és én úgy táncoltam a ritmusra. Még a szememet is lehunytam. Forgás közben hirtelen nekiütköztem valakinek. Bár olyan kemény volt, hogy inkább valaminek mondtam volna. Kinyitottam a szemem és ismét a gyönyörű kékes szürke szempárral találtam szembe magam. Zavaromba mosolyogni kezdtem, meg talán azért is, mert ő is mosolygott rám.

- Ne haragudj. – mondtam.

- Semmi baj. Velem is előfordul néha. – nevetett.

- Jól vagy? – kérdezte Harry a hátam mögül.

- Persze. – válaszoltam, de még mindig az idegen szemeit fürkésztem. 

Megpróbáltam egyet hátra lépni, de lábam hirtelen megrogyott és én kezdtem eldőlni. Keze gyorsan utánam kapott és megragadta karomat. Visszahúzott és olyan erősen fogott, hogy az már kicsit fájt. Végig néztem karján és csak úgy dagadt az izomtól.

- Hú, te aztán jó erős vagy. – Ezt nem akartam kimondani, de valahogy kicsúszott a számon.

- Köszi. – nevette el magát ismét, mire az én szemeim elkerekedtek, hogy-hogy lehetek ilyen béna. Nem tudom tartani a számat, ráadásul ügyetlen is vagyok. Legszívesebben elpárologtam volna, így inkább hátat fordítottam neki és odébb akartam állni. – Várj! – fogta meg a kezem. –Van kedved velem táncolni? – kérdezte. „Azért, hogy tovább égessem magam előtted? Azt már nem!”- gondoltam magamba.

- Persze. Miért is ne!? – de az ajkaim mást mondtak. 

Egyébként se tudtam volna visszautasítani, miután ismét elvesztem a tekintetében. Felemelte a kezem és magához pörgetett. Én csak forogtam, majd testem az ő teste állította meg. Teste az enyémhez tapadt és olyan meleg volt, hogy éreztem mindjárt fel forr a vérem. Szemei az enyémet fürkészték. 

Ellökött magától, majd visszahúzott. Mozdulataink felgyorsultak, de még mindig túl közel voltunk egymáshoz. Képtelen voltam távolabb engedni magamtól és ezt szerintem ő is észrevette. Bár ahogy éreztem ő sem akart távol lenni tőlem. A ritmus teljesen átjárta testem, a forróságról nem is beszélve. Úgy mozogtam, mint még soha. Olyan volt, mintha csak én és ő lennénk abban a helységben. Pár perc múlva – ami mellesleg többnek tűnt, mint pár perc – ismét megpörgetett, majd elengedte a kezem, forogtam még egyet, majd megálltam. Arra lettem figyelmes, hogy az emberek körbe állnak és minket néznek. Ahogy megálltam mindenki tapsolni kezdett. Egyből a partneremre pillantottam, aki szintén engem figyelt és vigyorgott, majd a közönséget szemlélte. Mikor levette rólam tekintetét Harry-t kezdtem keresni a szememmel. Szegényt jól magára hagytam. Mikor kiszúrtam barna fürtjeit gyorsan átgázoltam a tömegen és odamentem hozzá. Egy jó párszor bocsánatot kértem tőle, de az ő válasza csak annyi volt, hogy „nincs semmi baj”. Az este további részében inkább Niall-t szórakoztattam, illetve egymást. Később Louis és Sam is csatlakozott hozzánk és jókat nevettünk, főként Louis hülyeségein. Zayn inkább Geneva-val, Liam pedig Danielle-l beszélgetett és táncolt. Harry is néha odajött hozzánk Cher kíséretében, de ők is inkább táncoltak és egymást szórakoztatták. Éjfél tájt elkezdtek szállingózni az emberek, így aztán mindenkit elküldtem és én is elvonultam Sam-mel a szobánkba. 

Lefekvés előtt Sam agyonra piszkált azzal a sráccal, akivel táncoltam, de szerencsére hamar elaludtam, így nem kellett tovább hallgatnom. Másnap kicsit sokáig aludtam, de legalább kialudtam magam. Sam még aludt, de a lányok már fent voltak. Reggeli után ismét elmentem úszni, de addigra már Sam is felébredt. Mikor már lent voltam a medencénél megpillantottam Louis-t a medence másik oldalán. Épp a fiú öltözőből lépett ki. Rápillantottam és nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Átkiabáltam neki, hogy mit keres ő itt, mire az volt a válasz, hogy úszni jött. Belementünk a medencébe, de várhatóan nem úsztunk. Egymást fröcsköltük, meg megpróbáltam lenyomni a víz alá, de valahogy mindig én voltam az, aki a víz alá került. Miután meguntam, hogy hiába erőlködök rávettem, hogy versenyezzünk. Nagy nehezen, de beleegyezett. Természetesen én nyertem. Láttam rajta, hogy mennyire erőlködik, de elég szépen lehagytam. Nem mondom, hogy verhetetlen vagyok, de azért elég jól úszok. Körülbelül akkor merültem bele, mikor a táncot elkezdtem. Persze nem úszok annyit, mint amennyit táncolok, de hobbinak nem rossz, és felszabadít. Miután Louis elég csúnyán kikapott tőlem inkább ugráltunk a medencébe, hülyéskedtünk, meg beszélgettünk. A bőrünk már kellő képen kiázott, így úgy döntöttünk elég mára a pancsolásból.

A folyosón még beszélgettünk egy kicsit, majd Zayn zavart meg minket. Louis-nak csak annyit mondott, hogy „bocs”, majd megfogta a kezem és odébb húzott. Azonnal elkezdte mondani, hogy mennyire jól alakulnak a dolgok Geneva-val és majd kicsattant az örömtől, de mikor rákérdeztem Sam-re, hogy vele mi a helyzet elég szűk szavúvá vált és az öröme is kezdett hervadni. Annyit mondott, hogy a próbák nagyon jól mennek és jól érzi magát Sam-mel, de ennyi. Azt is megjegyezte, hogy amikor a múltkor Greg meglátogatta Sam-et, legszívesebben bevert volna neki egyet, amiért olyan szemétül viselkedik vele, de nem akart rosszat neki, így inkább hagyta az egészet, meg egyébként se az ő dolga. Ha engem kérdez.. szerintem féltékeny, de jobbnak láttam csöndben maradni, mert úgy is magyarázkodni kezdett volna, hogy nem úgy van. Ő is rákérdezett a tegnapi napra, hogy mi volt azzal a sráccal, de csak annyit mondtam neki, hogy semmi. Persze nem hitte el. Miután beszéltünk ő visszament a srácokhoz, én meg be a szobánkba. Egész délután nem mozdultunk ki, csak lustálkodtunk, meg beszélgettünk. Aznap nem mentünk át a srácokhoz és ők se jöttek hozzánk.

Másnap ismét megkezdődtek a próbák. Amikor megpillantottam a teremben azt a srácot, akinek a nevét sem tudom, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne őt nézzem. Fehér pólója megfeszült kidolgozott izmos testén. A haja még mindig ugyan olyan jól volt beállítva. Az én szememben inkább félistennek lehetne nevezni. Amikor észrevette, hogy beléptünk a terembe ő is ránk pillantott. Először rám nézett, aztán Sam-re, majd ismét rám. Mosolyogni kezdett, aztán intett. Visszaintettem neki. Ledobtuk a cuccunkat, aztán beálltunk a csapatba. Miután bemelegítettünk Danielle vázolta nekünk a következő show menetét. Megtudtuk, hogy ezen a héten nem táncolunk majd a srácokkal, mert olyan dalt fognak énekelni, amihez nem kellenek háttértáncosok. Nem örültem neki annyira, de annyi előnye volt, hogy ezen a héten nem leszünk annyira fáradtak. Azt is megtudtuk, hogy a sztár fellépő Cheryl Cole lesz, de az ő fellépésre csak holnap kezdődnek igazán a próbák. Ma csak elmondja, hogy nagyjából mi lesz, próbálunk egy kicsit és mára békén vagyunk hagyva. Miután lement ez az egész Danielle kiválasztotta, hogy kik fognak táncolni Cheryl mögött. Sam-mel ismét sikeresen kiválasztott minket Danielle, de a csapat része többnyire fiúkból állt, amiben ez a bizonyos „nevenincs” srác is beletartozott. Ezután Sam-mel elindultunk kifelé, mikor hirtelen mellettem termett valaki.

- Sziasztok. – hallottam az ismerős hangot.

- Szia. – pillantottam fel és a kékes szürke szempárral találtam szembe magam.

- Nem bánod, ha elrabolom egy kicsit a barátnődet? – kérdezte Sam-re nézve.

- Nem. – mondta könnyedén, mire én szúrós tekintettel néztem rá. Azt hittem meg fog menteni, erre képes egyedül hagyni ezzel a sráccal.

- Köszi. – mosolygott, majd megfogta a karom és kicsit hátrébb húzott, hogy lemaradjunk Sam-től.

- Nos, mit szeretnél? – kérdeztem egyből, mivel gondoltam nem csak azért akart lemaradni, hogy egymás mellett sétáljunk szótlanul.

- Igazából azt szeretném megtudni, hogy van-e programod mára.

- Miért?

- Mert arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova, hogy jobban megismerjük egymást.

- Hát, nem biztos, hogy elakarok menni veled bárhova is. Tudod nem szoktam olyanokkal találkozgatni, akiknek még a nevét sem tudom.

- Tényleg. Ne haragudj, még nem mutatkoztam be. – esett le neki. – Collin Lemmer-nek hívnak. – nyújtotta a kezét felém, de még mindig nem álltunk meg.

- Engem pedig Hayley Kelway-nek. – fogtam vele kezet. A kézfogása erős és magabiztos volt.

- Akkor most már beleegyezel, hogy találkozzunk most délután? – vigyorgott.

- Azt hiszem igen.

- Remek.

Megbeszéltünk, hogy ötkor találkozunk a portánál. Amikor felértünk a lifttel 

megpillantottam Louis-t, aki úgy nézett Collin-ra, mint akit mindjárt megöl. Elköszöntem Collin-tól, aztán csatlakoztam Louis-hoz, mert mondta, hogy Sam is az ő szobájukban van. Sokat időztünk a fiúknál, aztán négykor leléptem és elmentem készülődni. Pontban ötkor pedig Collin felé tartottam.