11. rész - Beszélhetnénk?

Nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, de egy kisebb írói válságba kerültem :/ Remélem tetszeni fog, és továbbra is várjuk a kommenteket :)

Britta

Amikor eljött a show napja mindenki nagyon ideges és izgatott volt. Gyorsan eljött az este, de szerencsére a show alatt minden rendben volt. A közös produkció ideje is eljött. Nem voltam annyira ideges, mert tudtam, hogy nagyon sokat gyakoroltunk, szóval sikerülni fog… és sikerült is. Miután lement a show, elmentünk a falak mögé és ott vártuk, hogy ki jut tovább. Természetesen én csak a fiúkért izgultam. Ahogy felpillantottam elkaptam Sam tekintetét és ő egyből odajött hozzám. Látta, hogy szemeimben könnyek gyűlnek össze, így szorosan magához ölelt. Igazából nem szándékoztam sírni, csak már nagyon ideges voltam. 

- És a következő továbbjutó nem más, mint… a One Direction! – ennek hallatára 

egyből elengedtem Sam-et és hatalmasat ugrottam, majd Sam is tovább ugrált velem némi sikítozás közepette. Ahogy a fiúk bejöttek a backstage-be, Zayn először nem hozzám, hanem Sam-hez rohant oda és őt ölelte meg. Ahogy ezt végignéztem a pillanat, mintha lelassult volna, a hangok halkabbak lettek, és én csak álltam ott, és néztem őket. A lassított felvétel hirtelen akkor gyorsult vissza normális menetbe, mikor valaki megfogta a derekam, magához húzott és hirtelen felemelt. Igazán csak akkor tértem magamhoz, mikor levettem pillantásomat Zayn-ről és Samantha-ról, és ismét a szép zöld szempár tulajdonosával néztem farkas szemet. Harry ahogy felemelt megforgatott, majd letett vissza a földre. Adott egy puszit, aztán nagy vigyorral az arcán odébbállt. Ott álltam magam, majd egyszer csak Niall és Louis ugrottak a nyakamba. Éreztem, hogy valaki hátulról ölel magához szorosan és volt egy olyan érzésem, hogy Zayn. Amikor megpillantottam a kicsit sötétebb barna karokat, akkor már biztos voltam benne, hogy ő az. Kaptam tőle egy hatalmas cuppanós puszit, de valahogy most nem éreztem magam olyan boldognak tőle. Ahogy Niall és Louis elengedtek, majdnem hanyatt estem Zayn-re, mert olyan erősen szorított. Megfogtam a karját és megpróbáltam lehámozni magamról. Amikor rájött, mit szeretnék elérni, engedett a szorításból, majd elengedett. Ránéztem, de ő csak mosolygott. Amikor megpróbáltam én is mosolyogni, hirtelen elkapott egy kéz és ismét egy ölelés áldozatául estem, immár Liam karjaiban. Miután Liam is elengedett sikerült kiböknöm egy „gratulálok”- ot. 

Ahogy vége volt az egésznek, bulit tartottunk este, még hozzá a ház fenti teraszos helységében. Szinte mindenki ott volt. Igazából nem nagyon volt hangulatom bulizni, szóval kimentem a teraszra egy koktél kíséretében. Nekidőltem az erkélynek és figyeltem, hogy az emberek hogy táncolnak odabent. Pár másodperc múlva megpillantottam az ismét rossz kedvű Samantha-t és Zayn-t, ahogy ismét egymás mellett ülnek, beszélgetnek, ölelkeznek… Mivel nem volt kedvem ezt tovább nézni hátat fordítottam és inkább az égboltot szemléltem. Egy ideig hallgattam a benti hangzavart és a hangos zenét, aztán már csak azt szűrtem ki, ahogy tőlem nem messze két lány beszélgetnek, majd sikerült mindent kizárni a fejemből. Ahogy az égboltot néztem megakadt a szemem egy csillagon. Az a csillag fénylett a legszebben. Miközben azt néztem ismét lejátszódott előttem az a kép, ahogy Zayn megöleli Samantha-t.

- Azért ennyire nem rossz a buli. – hallottam Zayn örömteli hangját a hátam mögül. Megérintette az erkély korlátját, majd előre lépett még egyet és neki támaszkodott. A kezeit összekulcsolta, mintha imádkozna. Nem szóltam semmit, nem is mozdultam. – Unatkozol? – még mindig nem válaszoltam csak belekortyoltam a koktélomba. – Hm? – most már rám pillantott.

- Nem. – szólaltam meg.

- Akkor mi a baj?

- Nincs baj.

- Ok nélkül nem gubbaszt egyedül az ember az erkélyen, miközben mások szórakoznak. – nem válaszoltam semmit. – Látom, hogy van valami. Történt valami, amiről nem tudok?

- Nem.

- Akkor mi a probléma? A műsor alatt nagyon jó kedved volt, de most… mintha kicseréltek volna. – a hangszíne kezdett komolyabb és mélyebb lenni.

- Nincs probléma, igen jó kedvem volt és nem, nem cseréltek ki. Fáradt vagyok, és ha most megbocsátasz elmegyek lefeküdni. – mondtam immár egy kicsit idegesen és gyorsan lehúztam azt a kicsit, ami még a poharamba volt. – És még egyszer gratulálok! – a kezébe nyomtam a poharam, hátat fordítottam neki, majd ott hagytam. 

Átverekedtem magam az embereken, majd kimentem az ajtón. Lépcsőn mentem le, mivel csak 2 emelettel volt lentebb a mi szobánk, meg persze nem szívesen liftezek a fóbiám miatt. Kinyitottam a szoba ajtaját, és egyből lehuppantam a kanapéra. Másra se vágytam csak, hogy mindenki békén hagyjon. Ahogy elnyúltam a kanapén hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. Biztos, hogy nem a lányok, mivel nekik van kulcsuk. Szépen lassan felálltam, mire ismét kopogtak, csak már erőteljesebben. Kinyitottam az ajtót és Zayn állt előttem.

- Épp aludni készültem… - próbáltam lerázni.

- Beszélnünk kell. Bemehetek?

- Én tényleg…

- Majd alszol utána. – vágott a szavamba. Be se engedtem, de ő mégis bejött a szobába.

- Oké. – sóhajtottam egyet, majd becsuktam az ajtót.

- Mi a baj? – tért egyből a lényegre. – Ne mondd, hogy semmi, mert nem igaz. Ismerlek annyira, hogy tudjam van valami bajod, amikor így viselkedsz. – hallottam a hangján, hogy kicsit ideges, bár próbálta visszafogni magát.

- Most komolyan ezért jöttél utánam? Zayn… - lehajtottam a fejem, majd ismét a szemébe néztem és ő egyre dühösebben nézett rám. - …nincs semmi baj. Jól vagyok. Elfáradtam, és igazából… - vettem egy mély levegőt. Annak a határán voltam, hogy elmondom neki, mi a bajom. - …mindegy. Csak felhúztam magam valami jelentéktelen dolgon. – de még sem tettem. - Ne haragudj, ha megbántottalak. Inkább menj vissza Samantha-hoz, neki úgy is biztos nagyobb szüksége van rád… - a mondat végét már kicsit halkabban mondtam és a padlót bámultam.

- De én most veled szeretnék lenni és nem Samantha-val.

- Nem akarom elrontani a kedved, hiszen láttam milyen jól érzed magad.

- És te hogy érzed magad?

- Az most nem fontos.

- De fontos.

- Jól vagyok. Esküszöm, de már nem megyek vissza. Te menj és érezd jól magad.

- Biztos?

- Persze, biztos.

- És biztos nincs baj?

- Biztos, na de menjél már! – a háta mögé álltam és tolni kezdtem.

- Na jó, megyek. De tudod, hogy ha baj van akkor nekem bármikor elmondhatod és mindig számíthatsz rám.

- Tudom.

- Akkor jó. Jó éjt neked. – adott egy puszit az arcomra, majd kiment az ajtón, én pedig becsuktam.

Vettem egy forró fürdőt, majd később bent a szobában a falnak dőlve ültem az ágyon a sötétben és csak néztem magam elé. Az igazság az, hogy féltékeny vagyok. Mondhatnám, hogy Samantha-ra, de nem. Őszintén szólva a kapcsolatukra vagyok féltékeny. Bár ez nem a legjobb kifejezés. Talán az lenne, hogy félek. Félek, hogy ismét elveszítem. Még csak most kaptam vissza. Lehet, hogy túlságosan ragaszkodok hozzá, de ő a legjobb barátom, szinte a testvérem… a másik felem.

Reggel amikor felébredtem Sam még mindig aludt. Átöltöztem valami kényelmes ruhába, aztán elvégeztem a reggeli teendőket, majd úgy döntöttem csinálok ebédet. Szerencsére teli volt a hűtő. Csináltam rántott sajtot, gombát, karfiolt és cukkinit, hozzá rizst, meg tejfölös mártást. A lányoknak csináltam külön egy kis sült húst. Desszertnek pedig citrom szeletet csináltam. Már mindennel elkészültem, de a lányok még mindig aludtak. Mivel unatkoztam, úgy döntöttem elmegyek úszni. Fogtam a cuccom és már ott se voltam. Körülbelül egy órát úsztam, aztán azt is meguntam. Délután mindannyian lustálkodtunk. Én olvastam, zenét hallgattam, meg Louis-sal sms-eztem, meg hülyéskedtünk telefonon keresztül. Este valaki kopogott az ajtón. Ahogy kinyitottam az ajtót megláttam Louis-t és Harry-t. Egyből mondták, hogy maradjak csendben és menjek velük. Tiszta dilisek. Nem ellenkeztem, csak mosolyogtam. Gyorsan felvettem a tornacipőm és mentem velük. Kérdezgettem, hogy hova megyünk, mire ők azt mondták, hogy sétálni. Tényleg sétálni mentünk, de egész úton be nem állt a szájuk. Kérdezgették, hogy tegnap este miért léptem le olyan hamar, mert ők táncolni, meg iszogatni akartak velem, mire ugyanazt a választ kapták, mint Zayn. Amikor velük vagyok, mindig nagyon jól érzem magam és nagyon sokat nevetek. Ahogy mentünk visszafele, vettünk fagyit és azt ettük út közben. Miután visszaértünk a fiúk felajánlották, hogy menjek még át hozzájuk, de most nem éltem a lehetőséggel. Visszamentem a szobába, ahol Samantha várt rám idegesen, mivel nem szóltam neki, hogy elmegyek a fiúkkal, így nem tudta hol vagyok. Nem magyarázkodtam, csak megmondtam neki, hogy elmentem sétálni és kész.

Másnap ismét kezdődtek a próbák. Teljes gőzerővel gyakoroltunk.

- Beszélhetnénk? – húzott félre Zayn a próbák után. Egy kicsit megijedtem, hogy mit akarhat.

- Persze.

- Őhmm… Ez egy kicsit… Hogy is mondjam!? Szerintem azt már te is észrevetted, hogy ez a tánc nekem a halálom.

- Nem nehéz nem észrevenni. – mosolyodtam el féloldalasan, mire ő csak komoly fejet vágott.

- Szóval megakarom kérdezni és kérni, hogy segítenél nekem? Arra gondoltam, hogy próbák után, vagy előtt próbálhatnánk együtt.

- Hm… Azt hiszem lehet róla szó, de mit szólnál, ha nem én lennék a szerencsés, hanem valaki más?

- Ki? Mást nem igazán akarok, meg nem is ismerek senkit.

- Samantha.

- Samantha?

- Igen.

- De őt nem szeretném ilyenekkel fárasztani, most amúgy is megvan a baja a barátjával.

- Pontosan ez miatt. Figyelj, ha segítene neked, akkor legalább addig is elterelné a gondolatait Greg-ről. Te is jól jársz és ő is.

- Ebben van valami.

- Na látod. Akkor menj oda hozzá és beszélj vele.

- És mi van, ha nem megy bele?

- Akkor vállalom a külön próbákat, de szerintem bele fog menni.

- Jól van.

Odament Sam-hez. Pár percig beszéltek, majd Zayn rám nézett mosolyogva és kezeivel mutatta, hogy minden oké, és Sam beleegyezett a próbákba. Miközben összepakoltam a cuccaimat Niall jött oda hozzám és együtt mentünk fel a szobákhoz. Mondta, hogy nagyon el szokott fáradni így próbák után, de szereti csinálni. Körülbelül fél órát beszélgettünk kint a folyosón, aztán elbúcsúztunk egymástól, és elvonultunk a saját szobánkba. Ahogy beértem a szobába Sam egyből letámadott és elmondta, hogy Zayn mire kérte meg őt. Azt is elmesélte, hogy mi van vele meg Greg-gel. Közben megvacsoráztam, meg újságot olvastam, ahol Sam és Zayn képét láttam meg, ahogy ölelkeznek. Ezután már jobban figyeltem arra, amit Sam mondott, de amint megtudtam, hogy, hogy történtek a dolgok, utána ismét kevésbé figyeltem rá. Elmentem fürdeni, majd befeküdtem az ágyba és gyorsan el is aludtam.