21. rész - Ez megőrült?

Ismét itt egy újabb rész! Ez most nem sikerült olyan jóra, mint szerettem volna, de azért remélem a ti tetszéseteket jobban elnyeri :). Jó olvasást kívánunk hozzá ;)

Britta

Már tíz perce késik. Egyszerűen utálok várni. Ránéztem az órámra, majd ismét a lift felé pillantottam, amiből épp akkor lépett ki. Mikor megpillantott sietősre vette lépteit, majd futni kezdett.

- Ne haragudj. – tette a kezét a vállamra. – Mondtam, hogy késni fogok. Hidd el, siettem.

- Elhiszem Louis, de most már induljunk, mert el fogunk késni.

- Rendben. – busszal mentünk, hogy gyorsabban odaérjünk, de elég érdekes volt ez az

odavezető út. A buszon letámadta Louis-t egy négy főből álló lány csapat, akik autogramot kértek tőle, és fényképet szerettek volna csinálni vele. Miután Louis eleget tett kérésüknek visszaültek a helyükre, de egész végig minket néztek és sugdolóztak. Louis-val mi csak elnevettük magunkat néha-néha. Mikor leszálltunk a buszról sétáltunk még tíz percet, mire a mozihoz értünk. Vettünk két jegyet, meg kukoricát és cola-t. Mikor még csak az előzetesek mentek, nem bírtam megállni és elkezdtem Louis-t kukoricával dobálni, aminek hatására ő is ugyanígy tett. Hangosan kezdtem röhögni, mert csikizni kezdett, aminek az lett a vége, hogy a kukoricájának a fele kiborult a földre. A film elkezdődött, de egymásra néztünk és ismét nevetni kezdtem. A mögöttem ülők elkezdtek pisszegni, hogy maradjunk végre csendben. Hátrahajítottam egy kukoricát a fejem fölött, amin Louis kezdett el nevetni. Betapasztotta a száját a kezével és úgy nevetett tovább kb. fél percig, mire végre abbahagyta. A hülyeség határtalan.

Miután vége lett a filmnek kimentünk a moziból és a maradék kukoricával kezdtünk dobálózni. Egy kicsi még maradt a dobozban, amit Louis fejére öntöttem. A homlokát ráncolta és morcosan nézett rám, de én még mindig nevettem.

- Most véged! – próbált még mindig szigorúan nézni, de végül elnevette magát, majd

elindult felém, de én reflexszerűen futni kezdtem, ő pedig utánam. A sok nevetéstől megfájdult a hasam és már erőm se volt futni, így könnyen elkapott. Karjait körbefonta a derekamon, majd szorosan magához húzott és felemelt. Nem is tudtam, hogy fel tud emelni.

- Kérlek ne! Megadom magam. – már nem nevettem, de a vigyor még mindig arcomon volt.

- Most mit csináljak veled? – tett le végre.

- Nem kérek büntit! – néztem rá nagy szemekkel.

- Azt mindjárt gondoltam. – nevetett. – Ám legyen, ezt most megúsztad.

- Köszi. – próbáltam édesen vigyorogni rá, mire ő szorosan magához ölelt, én pedig

adtam egy puszit az arcára. Mikor elengedtem az ölelésből egy kicsit, mintha lefagyott volna, de aztán magához tért. Miután visszaértünk a szállásra elköszöntünk egymástól és mindketten mentünk a saját szobánkba. Láttam, hogy Sam még mindig nem ért vissza, így gyorsan lefürödtem és úgy döntöttem, hogy lefoglalom magam olvasással, zenehallgatással és egy kis fagyival. Mikor épp előakartam venni a könyvet valaki kopogott a hálószoba ajtaján.

- Szabad! – szóltam ki. Alexa nyitott be.

- Hé hercegnő, látogatód van. – mondta unottan. Azt hittem már megint Collin-ról akar csevegni. Kivettem a számból a kanalat, amivel épp a fagyit ettem, majd gyorsan kimentem a nappaliba.

- Hercegnő? – nézett rám kérdőn Louis.

- Hagyjuk, de te mit keresel itt? – kérdeztem még mindig fagyival a számban.

- Nincs kedvetek megint nálunk aludni?

- Sam még nem ért vissza, de van egy olyan érzésem, hogy ma már nem is fog.

- Akkor csak te.

- Nem akarok zavarni.

- Nem zavarnál.

- Na jó. – nem is kellett olyan sokáig győzködnie. Végül is úgy is csak unatkoznék egyedül. Fogtam az ágyneműmet, meg a doboz fagyimat és már mentünk is.

A srácok kicsit néztek, hogy csak egyedül jöttem, de elmagyaráztam nekik, hogy Sam valószínűleg otthon alszik. Csak Zayn-t láttam kicsit csalódottnak, de nem tartott sokáig. Liam-et nyaggattuk majdnem fél órán keresztül, mert eléggé el volt kenődve Dani miatt, de aztán mondta, hogy ma már nem akar beszélni erről a témáról, szóval inkább békén hagytuk. A srácok énekelgettek én pedig jobbnak láttam csendben maradni. Inkább ettem a fagyimat, amit végül Niall-lel osztottam meg.

- Az meg mi? – hallottam Harry hangját a hátam mögül, mikor már épp ágyaztam magamnak a földön.

- Párna. – mutattam felé fordulva.

- Nem arra értettem.

- Hát akkor?

- Erre. – előre lépett egyet, karját felém nyújtotta, majd megragadta hátulról a toppomat és felhúzta. Ekkor már tudtam, hogy mire céloz. Kezét a derekamra tette utalva arra, amire céloz. A srácok mind ránk szegezték tekintetüket, pontosabban a derekamra. Harry megfordított, hogy a többiek is jól lássák.

- Ejha. – mondta Liam kicsit meglepetten, de arcán egy vigyor húzódott.

- Ez csak egy tetoválás. – lelöktem Harry kezét a derekamról a toppot pedig lehúztam vissza.

- Ezt mégis mikor csináltattad? – kérdezte Zayn.

- Két éve egy nyaraláson, de ez csak henna. Pár év múlva lekopik.

- Hát ezt nem is említetted.

- Nem tartottam fontosnak.

- Szüleid tudnak róla?

- Nem. Vagyis anyu igen, csak apu nem.

- Gondoltam.

- Mindegy.

- Az milyen virág? – kérdezte Niall.

- Lótuszvirág.

Körülbelül még tíz percig szemlélgették, aztán végre békén hagytak. Liam gyorsan elaludt, bár mi sem voltunk fent most sokáig, mert fáradtak voltunk. Másnap együtt megreggeliztünk, aztán a srácok megbeszélték, hogy délután elmennek focizni a pályára, ahova engem is meghívtak. Beleegyeztem, hogy elmegyek, de csak nézni őket. 

Reggeli után rohantam a saját szobámba. Sam még mindig nem volt sehol. Gyorsan átöltöztem, elvégeztem a reggeli teendőimet és már mentem is a próbára. Kicsit hamarabb értem oda, mint szoktam, de így legalább volt időm egy kicsit Collin-nal lenni. Alexa majd felforrt a dühtől, ahogy minket nézett. Végül Sam is betoppant az utolsó pillanatban. Próba után Sam egyből ment a külön próbára Zayn-hez, de nem sokkal később visszajött, mivel Zayn lemondta a próbát a foci miatt. Pár perc beszélgetés után Danielle is megérkezett hozzánk. Egyből faggatni kezdtük Sam-et, hogy hol járt és mi történt vele tegnap este. Pár szó és már elég is volt ahhoz, hogy mindent megtudjunk.

A pályán szintén jót beszélgettünk így hárman, miközben a fiúkat lestük, ahogy fociznak. A beszélgetést egy üvöltés szakította meg. A magas, fájdalommal teli hang hallatán Danielle egyből odaszaladt Liam-hez, aki a földön feküdt és a térdét szorongatta. Samantha és én is gyorsan odaszaladtunk hozzá. A fiúk ekkor már körbe állták őt. Danielle simogatta arcát és aggodalmasan kérdezgette hogyléte felől, de Liam csak a térdét fájlalta. Niall gyorsan tárcsázta a mentők számát, közben Zayn és Dani segítettek neki felállni és leültették az egyik padra. Harry Simon-t hívta és értesítette az eseményekről. A mentősök nem sokkal később megérkeztek. Bevitték Liam-et a kórházba, ahová Zayn és Danielle is vele mentek. Mi visszamentünk a szállásra, ahol mind a fiúk szobájában várakoztunk, illetve idegeskedtünk. Egész idő alatt alig szóltunk egymáshoz. Körülbelül egy óra múlva megszólalt Harry telefonja. Zayn hívta. Elmondta, hogy Liam-nek meghúzódott a térde és, hogy már csak a papírokra várnak, szóval nem sokára elengedik őket. Egy fél óra múlva meg is érkeztek Simon kíséretében. Zayn és Simon segítettek neki lefeküdni az ágyra, ahonnan a nap hátralévő részében fel sem kelt. Mikor Simon úgy döntött most már magukra hagyja a srácokat, mi is elköszöntünk tőlük és visszamentünk a saját szobánkba. Sam-et kicsit magára hagytam, mert elmentem Collin-nal sétálni. Sétálás közben beszélgettünk, meg elcsattant néha egy-két csók, illetve szájra puszi. Igazából nem vagyunk együtt, de ez nem érdekelt. Nem sétáltunk sokat, csak egy órácskát, aztán vissza is mentünk a szállásra. A szobába lépve nem találtam senkit, csak egy cetli hevert az asztalon: „ A bárban vagyok a fiúkkal, ha van kedved, akkor gyere le te is. Sam”. Nem igazán volt már kedvem menni bárhova is szóval inkább vettem egy forró fürdőt, megvacsoráztam, aztán lefeküdtem az ágyra és olvastam. Mikor a legizgalmasabb részhez értem megcsörrent a telefonom. Anyu hívott, hogy megkérdezze mi újság, meg azért, hogy elmondja, hogy vasárnap jönnek apuval Londonba és egy kis időt eltöltenek velem, amíg nem indul majd a gépük, ugyanis elmennek meglátogatni a nagyszüleimet Amerikába. Miután letettem a telefont, kicsit tovább olvastam a könyvet, aztán úgy döntöttem álomra hajtom a fejem.

Másnap elég korán keltem. Az egész nap ismét zsúfoltan és gyorsan telt, mint minden szombat. Ide-oda rohangáltunk, még egyszer elpróbáltuk a táncokat, de már azt se tudtam, hol áll az eszem. Mikor már végre elérkezett az este mehettünk sminkelni. Sminkelés után Brenda jött oda hozzám.

- Szia.

- Szia. – mosolyogtam rá.

- Figyelj csak, mondanom kell valamit.

- Mondd csak.

- Tudom, hogy nem szoktunk sokat beszélni, de tudnod kell, hogy én kedvellek és semmi közöm ahhoz, amit Alexa tervez ellened.

- Mert tervez ellenem valamit?

- Igen.

- Ezen nem lepődtem meg… és mit tervez?

- Szét akarja vágni a fellépő ruhádat.

- Ez megőrült?

- Talán igen.

- Én kicsinálom. – megint kezdett felmenni az agyvizem. – Köszönöm, hogy szóltál. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem igazán sikerült. Azonnal rohantam az öltözőbe, ahol épp Samantha öltözött. Az ajtót szinte feltéptem, aminek láttán Sam egy kicsit megijedt.

- Baj van? – kérdezte. Nem szóltam semmit, csak a ruhámat kerestem. Szerencsére meg is találtam, méghozzá épségben. Sóhajtottam egyet és leültem a székre. – Ez meg mi volt? – nézett rám még mindig ijedten.

- Alexa tönkre akarta tenni a ruhámat.

- Ez beteg.

- Nekem mondod? Ez már túl megy minden határon. Ha ezt akarta tenni, akkor szerinted meddig képes még elmenni? Ezt csírájában kell elfojtani. – felakartam állni és megkeresni Alexa-t, de Sam megfogta a vállam és visszaültetett a székre.

- Higgadj le.

- Nem akarom bántani, csak beszélni vele.

- Abból úgy sem beszélgetés lenne.

- Lehet. – ismertem be.

Gyorsan felvettem én is a ruhát, még mielőtt Alexa kárt tehetne benne. Sam-mel együtt mentünk ki az öltözőből. Ahogy a folyosón sétáltunk hangokat hallottam. Ez azért volt fura, mivel a folyosón senki nem volt rajtam és Sam-en kívül. A hangok egyre közelebb hallatszódtak.

- Hallottad? – kérdeztem Sam-et.

- Igen, hallottam.

- Valaki biztos szórakozik. – Nem firtattuk tovább, inkább mentünk tovább. Egy hang ismét felcsendült, immár sokkal közelebb, mint az előbb, aztán egy másik kicsit távolabb, majd a lámpák hirtelen lekapcsolódtak. Az ijedtségtől hirtelen ugrottunk egyet. A hangok és az egész szituáció egy horror filmbe illett volna. Lépteket hallottunk, de szinte semmit nem láttunk. A nagy csendben hirtelen elhalkultak a léptek. Megfordultunk, de nem láttunk senkit. Ekkor valaki megérintette a vállam.

- Te értél a vállamhoz? – kérdeztem Sam-et.

- Azt hittem a tiéd van az én vállamon. – válaszolta kicsit idegesen.

- Bú! – mondta a hang mögülünk. Hirtelen felsikítottunk, majd gyorsan megfordultunk és megpillantottam egy pirosan kifestett szempárt, ami zseblámpával volt megvilágítva.

- Wáá! – itt már több hang is felcsendült és több kéz ért hozzánk, amik elkaptak minket és felemeltek. Miközben valaki megforgatott a lámpák fénye ismét világítani kezdett. Ekkor pillantottam meg Louis-t, aki éppen letett engem. Ezután ránéztem Sam-re, akit szintén épp akkor engedett el Zayn.

- Na megijedtetek? – kérdezte nevetve Liam. Mivel háttal állt nekünk, ezért gondoltam az ő kezétől ijedtünk meg.

- Nagyon vicces. – próbált komoly fejet vágni Sam, de nem igazán sikerült neki. Az ő arcán is megjelent a vigyor.

- Ti meg hogy néztek ki? – néztem végig rajtuk. Mindannyian szinte csak fekete ruhában voltak és a szemük pirosra volt kihúzva, néhol pedig vérfolt volt rajzolva rájuk.

- Ez kell a fellépéshez. – mondta Zayn.

Még pár percig viccelődtek velünk, aztán mindannyian mentünk a magunk dolgára. Nem sokkal később a show is elkezdődött. A szokásos menetben történt minden. A versenyzők sorjában léptek színpadra, majd végül a fiúk következtek. Bonnie Tyler, Total eclipse of the heart dalát énekelték. Liam eléggé bicegett, de nem volt vészes. Miután mindenki sorra került végre mi következtünk. A szokásos idegesség még mindig megvolt, de gyorsan elillant, mikor színpadra léptünk. Minden jól és zökkenő mentesen ment. A sztár fellépők után következett a Bon Jovi-val való közös produkció, ami szerintem nagyon jól sikerült. Ezután ismét el kellett búcsúzni valakitől… de szerencsére nem a srácoktól, mert ők tovább jutottak, aminek nagyon örültünk. Viszont akinek távoznia kellett, az nem más volt, mint…