22. rész - Lehet

Annyira sajnálom ,hogy eddig kellett várnotok, de amint olvashattátok, elromlott a gépem. Még most se jó, de megoldottuk a dolgot és itt a rész. Remélem tetszik és tényleg nagyon sajnálom.

Angel

Mindenki néma csöndben ült a srácok szobájában. Vártunk, hogy történjen valami.. hogy végen legyen ennek a végtelennek tűnő várakozásnak, majd hirtelen megcsörrent Harry telefonja. Zayn volt az, megmondta, hogy Liam térde meghúzódott. Fél óra múlva már meg is jöttek. Danielle egész végig Liam mellett volt, semmi áron nem engedte volna el Liam-et.

Egy kis idő eltelte után hagytuk őket pihenni, és visszamentünk a szobánkba. Amíg Hayley készülődött, addig én hol a gépembe bújtam, hol pedig őt figyeltem. Meg se kellett kérdeznem hova megy, a letörölhetetlen vigyorból az arcán minden kiderült. Miután elment elkezdtem youtube-on nézelődni. Először csak zenét hallgattam, majd rátaláltam az egyik show videójára, szépen visszanéztem az eddigi showkat, és elgondolkodtam. Hihetetlen, hogy idáig eljutottunk. Folytattam a nézelődést, majd felfigyeltem a srácok videónaplóira. Kíváncsian rákattintottam és meg kell hogy mondjam, megérte. Sírtam a röhögéstől.. már annyira nevettem, hogy fel se tűnt, hogy a srácok bejöttek a szobámba. Mindannyian értetlenül néztek rám, majd Zayn odajött mellém és érdeklődően kémlelte a gépem. Arcán egy vigyor terült el majd ránézett a srácokra, akiknek leesett, hogy min röhögök ennyire. Kb 10 perc röhögés után kicsit sikerült lenyugodtam, a hasam és az arcom sajgott a sok nevetéstől, a fiúk meg csak vigyorogva nézték, ahogy szenvedek.

- Nincs kedved lejönni a bárba? - kérdezte Niall.

- Miért ne? De Liam-mel mi lesz?

- Szerintem jól meg lesz. - jelentette ki Louis egy huncut vigyor kíséretében. Kicsit értetlenül néztem rá, majd leesett.

- Harry, nem akarod elhívni Cher-t? - majd bevettem a kiskutya nézésemet.

- Öhm.. de, ez egész jó ötlet. Srácok?

- Benne vagyunk. - hangzott a egyszerre a 3 fiútól.

- És esetleg jöhetne Aiden is?

- Hát... - húzta el az egyszavas mondatát Zayn.

- Zayn.. - néztem rá szúrósan.

- Nyugi már, persze, hogy jöhet. - válaszolta vigyorogva.

Gyorsan összeszedtem magam, írtam Hallie-nek egy üzenetet, majd szóltam Aiden-nek, Harry meg Cher-nek. Ők azt mondták, hogy egy kicsit később jönnek, de addig nyugodtan induljunk el.

> Liam <

- Most már nyugodtan elmehetsz, megleszek egyedül is.

- Maradok. – jelentette ki.

- Miért? Egyedül is tudok szenvedni közönség nélkül. Vagy esetleg élvezed? – kérdeztem olyan bunkón, mint még soha.

- Nem… - sóhajtotta meggyötörten.

- Akkor? Miért vagy itt? Miért foglalkozol velem? Tudtommal nem akarsz tőlem semmit.

- Nem! Basszus Liam, hagynál szóhoz jutni!? – emelte fel a hangját már ő is, és szemét könnyfátyol borította.

- Szóval? – kérdeztem unottan.

- Gondolkodtam. Tudom mit mondtam, de nem bírom. Túl fontossá váltál ahhoz, hogy csak úgy elengedjelek.

- Akkor nem úgy tűnt. – erre a válaszomra szemei még jobban csillogni kezdtek a könnyektől.

- Miért is próbálkozok? Feladom… Szeretlek. – suttogta az utolsó szót, majd megindult az ajtó felé. Mégis mit művelek? Nem hagyhatom elmenni. Ha kilép azon az ajtón, talán az életemből is kilép. Hirtelen utána kaptam és a kezénél fogva visszarántottam.

- Danielle, várj!

- Hagyj! – azzal kirántotta kezét kezemből. Ezen a ponton nem érdekelt a lábam, bármennyire is fájt. Felálltam és amilyen gyorsan csak tudtam, „rohantam” utána, ám egy óvatlan pillanatban a térdem felmondta a szolgálatot és összerogytam.

- Jézusom! Jól vagy? – rohant oda hozzám.

- Nem.

- Oké, ez hülye kérdés volt, tu…

- Nem. – vágtam a szavába. – Majdnem hagytalak elmenni. – homlokát enyémnek támasztotta, majd egy ideig csendben fürkésztük egymás tekintetét. – Szeretlek. – suttogtam ajkaiba, majd megszüntetve a távolságot, csókban forrtunk össze.

> Samantha <

Az úton a fiúk hozták  formájukat. Harry meg Louis, szerelmespárt játszott, Niall röhögött a két hülyén, Zayn meg Cher vigyorogtak és néha felröhögtek, én és Aiden pedig egymást támasztva röhögtünk. A bárban volt egy eldugottabb rész, ahol kanapék voltak. Én Zayn és Aiden közé ültem, Harry Cher és Louis. Cher másik oldalán pedig Niall ült. Szegény Cher-t már kezdtem sajnálni a turbékoló párocska mellett, de én megint annyira röhögtem rajtuk, hogy Aiden ölébe borultam ő meg rám. Ezután az akciónk után, már mi voltunk a röhögés tárgya. Kihozták az italokat, majd szép lassan elfogyasztottuk őket. Harry átkarolta Cher-t, ezt nem kellett volna, mert hirtelen mindenki egy élek sipákolásra lett figyelmes.
- Harrold Edward Styles! Ezt mégis hogy képzelted? A szemem láttára csalsz meg?
- Jaj ne haragudj édesem. Soha többet nem csinálok ilyet. - majd Hazza hozzábújt Lou-hoz, aki ettől egyből meglágyult.
- Jézusom, hova kerültem. - hangzott el Cher szájából ez a mondat. Amint meghallottam egyből kitört belőlem az eddig visszafojtott röhögés. Már semmi hang nem jött ki a torkomon, csak rázkódtam a röhögéstől és néha egy sípoló hang is kicsúszott, amikor éppen levegőhöz jutottam. Több se kellett a mellettem ülő két srácnak, ők is elkezdtek röhögni, majd az egész banda rákezdett. Az egész hely tőlünk zengett.. vagyis tőlem. Már kezdtem volna lenyugodni, amikor Niall rám nézett. Egy ideig álltunk egymás tekintetét, majd megint kitört belőlünk. Már nagyon fájt a hasam, és kínomba rádőltem Aiden vállára, aki ezután átkarolt és gonosz módon elkezdett csikizni. Elég hamar sikerült kimenekülnöm a kezei közül és Zayn-hez bújtam, gondoltam hátha megvéd. Óvatosan átkarolt, felpillantottam rá és egy huncut vigyor jelent meg az arcán, majd összenéztek Aiden-nel. Kétségbeesetten körbenéztem a többiekre. Egyedül Cher-től kaptam egy sajnálom tekintetet, a többiek vigyorogva figyelték a dolgokat. Zayn szorosan tartott, Aiden pedig elkezdett csikizni. Kapálóztam, sikítoztam. Az utóbbinál Zayn egyik kezével elengedett és befogta a számat. Nem láttam más menekülési utat, csak azt, hogy belekönyököltem Zayn oldalába. Tudom, hogy gonosz volt meg ezzel fájdalmat okoztam neki, de ők hoztak számomra ciki helyzetbe, ezt valamivel meg kell bosszulni. Hirtelen elkapta kezeit rólam, én pedig felpattantam és lehuppantam Nialler mellé. A két srác szúrós szemmel nézett rám, én pedig egy bájos vigyorral válaszoltam nekik. Eközbe Niall átkarolt és magához húzott, ránéztem és megint elkezdtünk nevetni, majd viszonoztam az ölelését. Az este további része beszélgetéssel telt, meg néha egy-két hülyéskedéssel.


Másnap korán keltünk, össze-vissza rohangáltunk. Próbáról próbára jártunk. Bent az öltözőnkbe voltam, éppen igazítottam a ruhámat, amikor Hayley berontott. Nagyon megijesztett.

- Baj van? – kérdeztem. Nem szólt semmit. – Ez meg mi volt? – néztem rá még mindig ijedten.

Alexa tönkre akarta tenni a ruhámat.

- Ez beteg.

- Nekem mondod? Ez már túl megy minden határon. Ha ezt akarta tenni, akkor szerinted meddig képes még elmenni? Ezt csírájában kell elfojtani. – fel akart kelni.. tudtam mire készül így megfogtam és visszaültettem.

- Higgadj le.

- Nem akarom bántani, csak beszélni vele.

- Abból úgy sem beszélgetés lenne.

- Lehet. – ismerte be végül.

Kint a folyosón hangokat hallottunk. Eleinte semmibe vettük, de egyre közelebbről hallatszott a hang, majd hirtelen kialudtak a fények. Egy hideg kezet éreztem a vállamon, tudtam, hogy nem Hallie volt az, de mégis rákérdeztem. Pechemre nem ő volt, ekkor már nagyon féltünk.

- Bú! – mondta a hang mögülünk. Hirtelen felsikítottunk

- Wáá! – itt már több hang is felcsendült és több kéz ért hozzánk, amik elkaptak minket és felemeltek. Miközben valaki megforgatott a lámpák fénye ismét világítani kezdett. Engem Zayn tartott, akinek szemei vörösre voltak kifestve, és bal szeme sarkából egy vércsepp volt festve. Gyorsan végig pillantottam a többieken is, akiken hasonló smink volt

- Na megijedtetek? – kérdezte nevetve Liam. Mivel háttal állt nekünk, ezért gondoltam az ő kezétől ijedtünk meg.

- Nagyon vicces. – próbáltam komoly fejet vágni, de nem igazán sikerült.

- Ti meg hogy néztek ki? – kérdezte Hayley.

- Ez kell a fellépéshez. – mondta Zayn.

Minden produkció lement egymás után. Már az eredményhirdetést ment javában. Szerencsére a srácok már biztos mehetnek a következő showba. Miközbe figyeltük, ahogy fogynak a fellépő a színpadról, láttam, hogy egy szőke lány sétál oda Lou-hoz.

A Belle Amie és Katie Waissel párbajozott. Zayn-en látszott, hogy nagyon izgul, meg is értettem. A lányok már nem először párbajoztak, és félő, hogy most ők fognak kiesni. Jelen pillanatban jobbnak láttam nem odamenni Zayn-hez. Valahogy megrémisztett, sose láttam még ilyen kétségbeesettnek, még a srácokat is ott hagyta, és különállt.

* És akinek ma búcsúznia kell az nem más, mint a Belle Amie. Sajnálom lányok, de a verseny számotokra itt véget ért. *

Megdöbbenve álltam ott. Tekintetem Geneva és Zayn között cikázott. Mindkettejük szeméből sugárzott a kétségbeesés. Zayn teljesen megmerevedett... semmijét se mozdította, és mereven maga elé nézett. Csak akkor mozdult meg, amikor Gen és a lányok lejöttek, majd átkarolta, amikor odaért hozzá.

Zayn és Geneva már percek óta egymás karjaiba borulva álltak. Sajnálom őket, nehéz lesz így nekik, de biztos megoldják.

- Geneva, sajnálom, de menned kell. – szólt az egyik stábtag. Én még figyeltem őket, majd Lou jött oda hozzám.

- Sam, ő itt… - kezdett bele Louis, majd a szőke lány folytatta.

- Hannah Walker vagyok, Louis barátnője. – majd udvariasan kezet nyújtott.

- Samantha Aureer, de hívj csak Sam-nek. – válaszoltam mosolyogva, majd kezet ráztunk. – Louis, az hogy lehetséges, hogy még nem is meséltél róla? – kérdeztem kicsit felháborodva, mire mindketten elmosolyodtak.

- Tudod, kicsit túlságosan leköt téged a tánc. – jelentette ki.

- Persze… de amikor együtt hülyül a banda se beszéltél róla.

- Nehezen viselem a hiányát, és így próbáltam meg elterelni a figyelmem. – válaszolta mosolyogva, majd átkarolta Hannah-t és egy puszit nyomott a hajára.

Kis társaságunkhoz a többiek is csatlakoztak, kivéve Zayn és Liam. Az utóbbi személy perceken belül odasántikált hozzánk és arcán letörölhetetlen vigyor ült.

- Mi ez a nagy boldogság? – kérdezte Niall. A mondat végén Cher és Aiden is csatlakozott hozzánk és ők is érdeklődve várták Liam válaszát, de ő továbbra is csak vigyorgott. Megláttam, ahogy Danielle közeledik. Cher-rel egyszerre néztünk egymásra. Nekünk már abban a pillanatban leesett. Amint odaért Liam-hez, a srác megfogta a kezét, ő pedig összekulcsolta ujjaikat. Hirtelen mindenki ujjongásban kezdett, én pedig egy kart éreztem magam köré fonódni.

- Nagyszerű kerítő vagy, ugye tudod?

- Nem, ehhez nem sok közöm van most. – mosolyogtam Aiden-re, majd én is átöleltem.

***

- Mióta vagytok együtt? – hallottam magam mögött Hannah hangját. Már számítottam egy hasonló kérdésre, de mégis váratlanul ért. Zavartan rápillantottam, majd Aiden-re és a srácokra, és a háttérben láttam, ahogy Hayley nevet a történteken, ő tudja, hogy mit jelent számomra Aiden.

- Nem, Mi nem vagyunk együtt. – válaszolta nevetve Aiden. - Csak barátok vagyunk. – fejezte be a mondanivalóját.

- Barátok, mi? – húzogatta Louis a szemöldökét.

- Jaj, hagyd már őket. – verte állva barátját Hannah.

- Tényleg csak ennyi. Aiden olyan számomra, mintha a testvérem lenne. Minden apró titkot tudunk egymásról, vagyis majdnem mindent. – nevettem el magam zavartan.

***

Hiába kellene ünnepelnünk, most valahogy az egész bandának rosszabb kedve volt. Igen, ők nem csak egy banda, ők igaz barátok, ha valaki szomorú, akkor az egész banda vele szomorkodik. Én csak magam elé bámulva ültem, nem törődve a körülöttem lévő barátaimmal.

- Menj fel hozzá! – szólt hozzám Hayley.

- Mi? – kérdeztem vissza, miután feleszméltem

- Menj már! – lökött meg Hallie, majd bíztatásként rám mosolygott, én pedig válaszként bólintottam egyet és elindultam

A folyosóra érve vettem egy nagy levegőt, majd odasiettem az ajtóhoz. Óvatosan kopogtam egyet, majd benyitottam. Az ablakpárkányon ülve találtam meg. Nem nézett felém, valószínűleg nem hallotta meg. Óvatosan odaléptem hozzá, de még mindig nem nézett rám.

- Zayn. – még mindig nem szólt. – Minden rendben? – kérdeztem tőle félénken, amire csak megrántotta a fejét. – Felküldjem Hayley-t? – erre egy aprót bólintott. – Rendben. – válaszoltam és megindultam.

- Samantha! Én.. – kezdett bele, de én egy bólintásommal leállítottam és kiléptem az ajtón.

***

Miután Hayley-t felküldtem a srácokkal elkezdtünk táncolni. Harry és Cher, Louis és Niall együtt szenvedtek, Liam pedig Danielle társaságában ült a kanapén. Nagyban táncoltunk, amikor Collin illedelmesen elkért Aiden-től. Eleinte vonakodtam, de végül arra jutottam, hogy miért ne, egyszer így is úgy is meg kell barátkoznom vele. Eleinte csak szimplán táncoltunk, néha váltottunk pár szót és közben észre se vettem, hogy egyre távolabb kerülünk a tömegtől. Megfogta a kezem és magához rántott. Kétségbeesetten néztem körbe a többiek után, de semmi esély. Egy sötétebb helyre húzott, ahol a falhoz szorított, keze fenekemre csúszott és arca vészesen közeledett. Próbáltam kibújni karjai közül, de nem ment, ő pedig egyre erősebben tartott.

- Ugyan már. Ne kéresd magad. Teszed magad a srácoknak a házban, itt meg… - nem hagytam, hogy befejezze. Minden erőmet összeszedve arcon vágtam. Kezét az arcához kapta, így ezáltal egy kis egérutat nyertem. Utánam kapott, számat kezével befogta én pedig reflexből beleharaptam. Fájdalmasan felszisszent, én pedig sírva rohantam ki és egyenesen Aiden és Cher párosa felé rohantam. Értetlenül néztek rám, miközben próbáltak vigasztalni, hogy menjek fel a szobánkba, és majd elmesélem.

Másnap az egész házban csönd volt. Hayley a szüleivel volt, így nem tudtam vele beszélni, de legbelül valahogy még nem is bántam. Nem tudom, hogy mondjam el neki. A nap további részében is ezen rágódtam. Néha benézett Cher és Aiden, hogy minden rendben van-e, de egy „ Igen, jól vagyok” – kal leráztam őket. A későbbiekben nem zavartak. Egész nap a gép előtt ültem, film maratont tartottam.

Reggel Hayley keltett, laptopom mellettem volt, valószínű, hogy elaludtam. Csendben elkészültünk és mentünk próbára. Az eheti sztárfellépők Shayne Ward  és Kylie Minouge. Az ő részüknél nem kell táncolnunk, viszont ezen a héten Cher-rel és a fiúkkal fogunk dolgozni. Már ma elkezdtük a koreográfiát, mivel elég összetett lesz. Próba után viszont eljött a nem várt pillanat, muszáj beszélnem vele.

- Hallie, beszélnünk kell.