18. rész - Nem!

Nos ez a rész most nem lett a legjobb. Kicsit erőltetettnek érzem, de egyszerűen nem jutott semmi az eszembe. De nem fejtem ki jobban a véleményem, a tiétekre vagyok kíváncsi :)

Angel

Szeme csillogott az örömtől. Szinte lebegett a föld felett, miközben mesélte, hogy mi történt vele a délután folyamán. Minden egyes apró részletet elmesélt, miközben a vigyort sehogy sem tudta letörölni az arcáról. Hangja csengett az örömtől és mikor a csók részt mesélte arca átváltott vörösbe. Annyira aranyos volt. Igen, bátran kijelenthetem, hogy az én drága barátnőm fülig szerelmes lett. A nagy mesélés után gyorsan lefürdött, majd én következtem a meséléssel. Eleinte komolyan átfutott rajtam az a gondolat, hogy a Zayn-es dolgot nem mesélem el. Hogy miért? Talán mert félek a reakciójától, mert félek az érzéstől, ami bennem van. Igazából még én magam sem tudom eldönteni, hogy mit is jelent számomra, és ez megrémít. Megrémít, mert nekem ott van egy két éves kapcsolatom. Egy biztosat nem dobhatok el csak úgy egy bizonytalanért. Mi van akkor, ha ez csak egy fellángolás, ami hamarosan elmúlik? Nem tudom és az ember sosem tudhatja biztosan.

Úgy tűnik annyira elmerültem a gondolataimban, hogy fel sem tűnt, hogy Hayley már végzett is. Csak a kérdésére eszméltem föl. Gyorsan összeszedtem magam, és belekezdtem a mondandómba. Mikor eljött a majdnem csók dolog, kicsit (kicsit? nem, nagyon is) megijedtem.

- Zayn majdnem megcsókolt. – nyögtem ki végül. Hayley először döbbenten pillantott rám, majd csak vigyorgott. – Nem tudom Louis-nak hogy juthatott ez eszébe. Egyszerűen fel nem tudom fogni. Tekintettel lehetett volna arra, hogy nekem is, meg Zayn-nek is van valakije. De ha ez lett volna az első alkalom, akkor talán nem is lennék ennyire kiakadva. – ezután a mondatom után lesokkolódtam. Mégis mi a francot művelek? Ezzel most elárultam magam. Nem, magunkat. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, de Hayley továbbra is csak vigyorgott, azt viszont már nem tudtam eldönteni, hogy a saját reakciómon vigyorog ilyen jót, vagy a történteken. De a még kellemetlenebb helyzet elkerülése érdekében inkább nem kérdeztem rá, hanem mondtam, hogy most már ideje lenne aludnunk, és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

***

A napok gyorsan elteltek, és szerencsére kaptunk egy teljesen szabad délutánt, mivel most kevesebb próbánk volt. Elhatároztam, hogy újra hazalátogatok. Anyuék most is hasonlóan reagáltak az érkezésemre. Néha már annyira szorított, hogy a levegőért küszködve mondtam neki, hogy most már elég lesz, mert megfulladok. Persze ő ezen csak nevetett , majd elengedett. Anyu szokásához híven most is egyből nekiállt a nagy sütés-főzésnek, de én most kihúztam magam ez alól. Elhatároztam, hogy meglepem Greg-et, hiszen amióta meglepett engem a próba alatt, azóta nem is láttam, sőt nem is beszéltem vele. Felrohantam a szobámba, majd a szekrényből előkaptam egy fekete leggings-et, egy fehér topot és egy farmeringet. Ehhez egy krémszínű táskát és egy balerina cipőt választottam, a hajamat pedig csak átfésültem. Anyuéktól gyorsan elköszöntem és már úton is voltam.

20 perc séta után meg is érkeztem. A ház előtt egy ismerősnek tűnő autó állt, ami hiába volt annyira ismerős nem tudtam beazonosítani. Nem is törtem rajta sokáig a fejem, megfordultam és megnyomtam a csengőt. Nem figyeltem igazán, de mintha láttam volna valakit az ablakon kinézni, de mivel csak éppen hogy odapillantottam, nem tudtam biztosra megmondani, hogy tényleg volt-e ott valaki. Körülbelül 2 percig álltam az ajtóban, majd újra megnyomtam a csengőt, de semmi. Már éppen fordultam volna meg, hogy elinduljak haza, ám abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Greg is és én is meglepetten álltam az ajtóban, majd beinvitált.

- Szia. Mi járatban erre? Nem próbád lenne? – kérdezte, miközben magához ölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Látom mindenki örül nekem.. – próbáltam a sértődöttet játszani, de a mondat végét elnevetettem. – Nem, nincs próbám, és gondoltam meglátogatlak, mert hiányoztál.

- Oh. – kaptam az egyszerű választ, ami meglepett. Ennél többet szokott mondani.

- Csak ennyi? Semmi „te is nekem” vagy bármi? - kérdeztem kicsit felháborodva.

- Jaj ne butáskodj már. Gyere ide. – majd széttárta karjait én pedig belevetettem magam.

A nap folyamán rengeteget beszéltünk, filmet néztünk stb. De valahogy annyira furcsa volt. Ha bármiért el akartam volna menni, egyszerűen szó szerint lenyomott a kanapéra és ő ment el érte. És még sok minden más érdekes dolgot művelt. Próbáltam bebeszélni magamnak, hogy biztos csak a meglepettség miatt ilyen, meg most ezzel próbál kiengesztelni a régebbi hülye viselkedéséért, de valahogy nem ment.

- Kimegyek a konyhába. – jelentettem ki és már indultam volna, amikor elkapta a kezem.

- Hagyd, majd én. – és már fel is pattant a kanapéról.

- Greg, mi a franc van veled? Nekem is van két lábam, el tudom intézni magam is. – emeltem fel egy kicsit a hangom jelezve, hogy már kezdem unni.

- Nincs semmi, csak… - és itt megakadt, nem tudta befejezni.

- Csak? Mi van? Valamit rejtegetsz előlem vagy mi? – kérdeztem egyre idegesebben.

- Nem, nincs semmi ilyesmiről szó. – mentegetőzött – Inkább csináljunk valami mást. – és erre megjelent egy kaján vigyor az arcán és közeledni kezdett. Ajkaink csak milliméterekre voltak, majd hirtelen elfordultam és felpattantam a kanapéról.

- Nem! Én most megyek, lassan indulnom kell vissza a házba. – elkezdtem összeszedni a cuccaimat, mire ő elkapta a kezem és próbálta volna kiszedni a kezemből a cuccokat. Erősen megszorítottam, jelezve, hogy ezt nem kéne de ő továbbra is próbálkozott. Ennek az lett a vége, hogy kirántottam a karomat a kezéből.

- Remélem azért a hétvégi show-ra eljössz? – kérdeztem.

- Persze. – válaszoltam, majd nyomtam egy puszit a szájára és azzal elindultam haza. Otthon még anyáékkal megvacsoráztam meg beszélgettünk utána úgy 5 óra körül már ideje volt visszamennem. Anyuék felajánlották, hogy elvisznek, így velük mentem.

***

A srácok nagyon keményen dolgoztak, így most nagyon keveset találkoztunk velük. Egyik este azonban nagy nehezen rávettek minket, hogy aludjunk ott. Én nagyon nehezen adtam be a derekamat, mivel nem éreztem a legjobban magam. Nem tudom, hogy a délutáni miatt vagy esetleg más volt az oka, de egyszerűen nem tudtam nemet mondani 6 pár könyörgő tekintetnek, így végül belementem. Elég vicces látványt nyújtottak a srácok, főleg Harry meg Louis. Mindketten Hayley-vel akartak aludni és már egy kisebb vita is kialakult közöttünk, de nem kell semmi komolyra gondolni. Mivel nem tudták eldönteni, hogy ki ki mellett aludjon így jött Niall nagyszerű ötlete, aludjunk a földön. Azt azért tisztázzuk, hogy a padló terítve volt ruhákkal, mondjuk mit várunk 5 sráctól? És hogy a helyzet még viccesebb legyen, képzeljetek el 5 srácot, akik 2 lány kedvéért nekiesnek a szobának és összepakolnak. Nehogy azt gondoljátok, hogy minden kis zugot kitakarítottak, ez náluk annyi volt, hogy a ruhákat ráhajították az egyik ágyra.

A srácokkal még egy ideig hülyéskedtünk, énekelgettünk, vagyis én is Hallie csöndbe figyeltük őket, és ha éppen valami baromságot csináltak próbáltunk nem egymáson fetrengeni a röhögéstől.

És eljött a lefekvés ideje. Hayley végül Harry és Louis között kötött ki én pedig Zayn mellett. Hiába próbálkoztunk elaludni, Hayley és Louis akciói miatt nem jött össze. Először még csak a nevetgéléseket lehetett hallani, majd jöttek a kicsit félreérthető hangok. Niall az szegény már sírt a röhögéstől, de mi sem tudtunk mást csinálni. Nehezen, de lenyugodtak a kedélyek, én pedig kezdtem egyre rosszabbul lenni. Rázott a hideg. Már nyakig betakaróztam és amilyen picire csak lehetett összekuporodtam, de ez se segített. A többiek már csöndbe voltak, ekkor egy mély rekedtes hangot hallottam, amely egy kicsit megijesztett.
- Fázol? – kérdezte. Hogy fázok-e? Igen, ekkor már vacogtam.
- Nagyon.. – nyöszörögtem.
-Gyere. – majd fölemelte a takaróját és én habozás nélkül közelebb húzódtam hozzá. Nagyon jól esett a közelsége, teste sugározta a meleget. Már majdnem aludtam, amikor egy kar fonódott körém, és közelebb húzott magához. Gondolom már ő is érezte, hogy remegek, majd nyomott egy puszit a fejemre és álomba merültem.

Reggel hangokra ébredtem. Óvatosan fölemeltem a fejem és nem láttam a szobában mást csak Zayn-t. Észrevettem, hogy teljesen hozzá simulva fekszem, karom pedig hasán pihentettem amin pedig az ő karja volt. Minél óvatosabban próbáltam eltávolodni tőle, hogy ne ébresszem fel, ám ez nem jött össze. Ahogy próbáltam levenni róla a karom, a könyökömmel véletlenül meglöktem a karját, mire mocorogni kezdett, végül felébredt.

- Jó reggelt. – köszöntött.

- Neked is.

- Mennyi az idő? – kérdezte.

- Nem tudom, de szerintem ideje lenne fölkelni. –  már éppen álltam volna fel, de éreztem, hogy sokkal gyengébb vagyok a megszokottnál és a karom felmondta a szolgálatot, aminek az lett a vége, hogy visszaestem. Szerencsémre Zayn még időben elkapott, így nem lett semmi bajom. Aggódóan rám pillantott, amire csak egy mosollyal válaszoltam, hogy minden oké, majd felkeltünk és csatlakoztunk a többiekhez. Sajnos nem maradhattunk sokáig, mert próbára kellett rohannunk.

***

A show előtti napon a srácok tiszta idegbe voltak. Simon nem volt elégedett a számmal, így az utolsó pillanatban megváltoztatta. Szegényeknek az egész heti munkájuk hiábavaló volt. A nap végére teljesen készek voltak. Egész nap a show-ra készültek.

A show előtt nem volt semmi bajom. Egészen egy sms érkeztéig így is volt. Greg volt az.

~ Nem tudok elmenni a show-ra, valami közbejött. ~

Persze, mindig minden sokkal fontosabb. Nem is ő lenne. Egyáltalán miért lep meg? Számíthattam volna rá. Csöppet felidegesített a dolog, de próbáltam nem erre koncentrálni, hanem a srácok nyugtatására. Már majdnem széttördelték a kezüket az idegtől. Ez már szerencsére a színpadon nem látszott rajtuk. Annyira jól énekeltek, sokszor kirázott a hideg a hangjuktól. Végül mi is túlestünk Cheryl fellépésén és a srácok is tovább jutottak.

A buli persze most sem maradhatott ki. A szokásos helyen a szokásos emberekkel. Liam újra Danielle társaságában volt, bár kicsit nehezen vette rá magát, hogy odamenjen hozzá végül mégis sikerült neki. Harry Cher társaságában volt Hallie pedig hol Lou-val beszélgetett, hol pedig Collinnal táncolt. Én most lazára vettem a bulit. Mivel nem voltam túlságosan bulizós hangulatomban, meg a betegségem is szerepet játszott ebben, így az egyik asztalnál foglaltam helyet és onnan figyeltem az eseményeket. Egy ideig egyedül figyeltem a többieket, majd Niall csatlakozott hozzám. Rengeteget beszéltem vele, sok dolgot elmesélt magáról és én is magamról. Talán 2 órát beszélgethettünk, de így is nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ám ez a két óra is véget ért, mivel a mi kis szőke hercegünk éhes lett és elment fölfalni az egész büfés asztalt.

Egy ideig megint elmerültem a gondolataimban és ekkor hirtelen megjelent az asztalnál mind az 5 srác, mellettük Hallie, Dani, Cher és Aiden. Meglepetten pillantottam végig a bandán, majd végül megszólaltak.

- Gyere, privát bulit csapunk. – szólaltak meg egyszerre a srácok.

- Benne vagyok. – vigyorogva válaszoltam és már indultunk is a srácok szobájába. Fent viszont feltűnt, hogy valaki nincs ott.

- Zayn! Geneva hol van?

- Valami közbejött neki, így nem tudott maradni. – válaszolta egyszerűen, a csalódottság legkisebb morzsája nélkül. Nem is foglalkoztunk többet a témával, hanem élveztük tovább a bulit.

***

A próbák újra elkezdődtek. A srácokkal megint nem lesz közös fellépésünk így megint kevesebb időt töltünk velük. Viszont nekünk most újra plusz szerepünk lesz, mivel az eheti sztárfellépők Rihanna és  Jamiroquai. És Rihanna produkciója alatt az egész csapat táncolni fog. És ha ez még nem lenne elég, az összes döntős Bon Jovi társaságában fog fellépni. El sem tudom képzelni, hogy a srácok most mit érezhetnek.

A táncot még a mai nap folyamán elkezdtük betanulni. Eléggé fárasztó volt, és ez még csak a kezdet.

Próba után még Zayn-nel is gyakoroltunk, de most nem tartott sokáig, mivel én még mindig nem gyógyultam meg teljesen, és így erőm se nagyon volt, meg neki se akartam rosszat.

A próbák után fent pihentem a szobában. Kopogtatást hallottam így felkeltem és elkullogtam az ajtóig. Meglepően most Niall állt az ajtóban.

- Szia. Ráérsz? - kérdezte.

- Szia, persze. Mit szeretnél?

- Nincs kedved eljönni valamerre? - kérdezte félénken.

- Mégis merre?

- Az majd útközben eldől. - vigyorgott és szeme csillogott az izgatottságtól.

- Rendben, akkor 20 perc múlva találkozzunk lent. - azzal megfordult és már ott se volt.

20 perc múlva már indultunk is. Először egy parkba vitt. Az egész utat végig beszélgettük, majd hirtelen befogta a szemem.

- Niall, mégis mit csinálsz?

- Meglepetés. - válaszolta és éreztem, hogy vigyorog.

- Nem tetszik ez nekem.

- Nyugalom, bízz bennem. - miközben ezt kimondta, szép lassan elindultunk. Kb 10 perc séta után megálltunk és kezeit levette a szememről. Lassan kinyitottam és meglepődve pillantottam magam elé.

17. rész - Még tud várni

Írás közben csak úgy jöttek az ötletek. A párbeszéd az most valahogy kimaradt, de szerintem kell ilyen rész is. Remélem tetszeni fog nektek. Nem mondok véleményt, de a tiétekre nagyon kíváncsi vagyok, szóval bátra kommenteljetek ;) 

Britta

Collin már várt rám az aulában. Egy fotelben ült, ám amikor megpillantott egyből felállt és megindult felém vigyorral az arcán. Az én képemről se lehetett levakarni a vigyort, és ahogy felé tartottam már szinte úgy éreztem, hogy nem is sétálok, hanem két lábbal a föld felett repülök hozzá. Mikor elértük egymást felém nyújtotta karját, hogy belékarolhassak. Nem haboztam, egyből belé karoltam. Az én vékony karom csak egy vékony vonalnak tűnt az ő vastag, izmos karja mellett. Sokat sétáltunk, de nem bántam, mert közbe beszélgettünk. Volt amikor néha nem is hallottam mit mond annyira elbambultam, miközben őt néztem de ezen ő csak nevetett. Én viszont kínosan éreztem magam. Már fel se tűnt, hogy mennyi ideje sétálunk, mikor egyszer csak megálltunk és bejelentette, hogy megérkeztünk. 

A vidámpark kasszájánál álltunk meg. Kikerekedett szemekkel néztem rá, mire ő elnevette magát. Vett két jegyet, aztán bementünk. Annak örültem, hogy végül nem a szoknyát választottam és inkább a rövid nadrágot vettem fel. Végig fogta a kezemet, mert olyan nagy volt a tömeg, hogy simán elveszítettük volna egymást. Erős szorításából egy pillanatra se engedett és mindig ő ment elől, hogy utat törjön nekünk. Először a hullámvasutat próbáltuk ki, mivel úgy voltunk vele, hogy úgy se ettünk előtte, így nincs minek kijönnie. Ezután mindenre felültünk, de szó szerint mindenre. Csak a szerelem vasutat nem próbáltuk ki. Nincs az a pénz, hogy én arra felüljek. Miután mindent kipróbáltunk elmentünk enni, bár hogy őszinte legyek alig tudtam letuszkolni magamba 3 falatot, nem hogy egy egész pizzát. Az elején Collin-nak se ment, de aztán egészen megjött az étvágya és az én pizzámat is megette. Amíg ő evett én addig megittam a fél literes üdítőmet. Miután végzett az evéssel körbe jártuk még egyszer az egész vidámparkot. Egyszer meg is álltunk az üveg kidobósnál, ahol Collin nyert nekem egy nagy plüss macit. 

Mikor elhagytuk a vidámparkot London utcáit jártuk, majd a folyó mellett sétáltunk végig. Az egyik lépcsőn lementünk és leültünk egy padra a folyó mellett. Ott beszélgettünk, hülyéskedtünk és megnéztük a naplementét. A nap fénye gyönyörűen csillogott a vízen. Miután a nap teljesen eltűnt nem sokáig ültünk tovább a padon, hanem tovább sétáltunk. Útközben egy srác megállított minket, hogy vegyünk tőle virágot. Collin nem habozott sokáig. Kiválasztotta a legszebb rózsát és nekem adta. Olyan jól éreztem magam vele, hogy az szinte már hihetetlennek tűnt. Mintha nem is valóság lenne ez az egész, hanem egy álom. Séta közben meghallottuk a zenét egy bárból, mire egymásra néztünk és tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk. Nem diszkó zene szólt, hanem egy lassabb, lágy, kellemes zene. Gyorsan elkapta kezem és felfele tartotta. Másik kezét derekamon pihentette. Én is megérintettem másik kezemmel vállát, mire kicsit közelebb húzott magához, majd lassan testünk és lábunk mozogni kezdett. Csak táncoltunk és csak a bentről jövő fények világítottak meg minket. Az emberek elhaladtak mellettünk, de ez nekem szinte fel se tűnt. Eleinte egymás szemeit fürkésztük, majd fejem ráhajtottam izmos mellkasára. Mikor a dal véget ért felpillantottam rá és ő is épp a szemeimbe nézett. A halvány fények megvilágították gyönyörű szemét, amitől én teljesen elaléltam. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy magamon éreztem testhőmérsékletét. Kezem lentebb csúszott válláról a mellkasára. Éreztem, hogy szíve kicsit gyorsabban ver a kelleténél. Feje egyre közelített az enyémhez, és az én szívem is gyorsabban vert. Mondhatnánk úgy is, hogy szinte ki akart ugrani bordáim közül. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. Ezt a pillanatot vártam egész délután, egész este és most elérkezett. A szívem azt súgta, hogy hagyjam. Ne hagyjam elveszni ezt a csodás pillanatot, de az eszem azt súgta, hogy nem szabad. Ez még túl korai. Hiszen még csak most ismertem meg. Ha tényleg tetszem neki, akkor még tud várni. Eszem végül győzedelmeskedett szívem felett, így elhúztam a fejem és öleléséből is kibújtam. Nem mondott semmit csak rám mosolygott és tovább indultunk. Egyáltalán nem volt kínos az út további része, ugyanis ugyanúgy beszélgettünk tovább, mintha mi sem történt volna. 11 óra körül értünk vissza a szállásra, ahol még az emeleten beszélgettünk egy kicsit, majd elköszöntünk egymástól és mindketten elvonultunk a szobánkba. A szobába lépve láttam, hogy a hálónkba még ég a lámpa, tehát Samantha még ébren van. Egyből bementem a hálóba, becsuktam az ajtót és letámadtam Sam-et, hogy mesélnem kell. Így is történt. Mindent elmeséltem neki. Minden kis részletet. Azt hittem majd unalmas lesz számára, de ahogy elnéztem végig figyelt rám. Amikor elmondtam neki, hogy Collin majdnem megcsókolt egy kicsit kiakadt, hogy nem hagytam neki, de aztán belátta, hogy igazam van és nem kell semmit elkapkodni. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, aztán én is kifaggattam Sam-et a délutánjáról. Ő is mindent elmesélt. Meglepő dolgokat hallottam tőle, de azért mélyen örültem a hallottaknak. Sam inkább csak mérgelődött, hogy hogy fordulhatott elő vele az a majdnem csók Zayn-nel háromszor is. Hiszen neki ott van Greg, Zayn-nek meg Geneva és bla bla bla. Kiakadásán én majdnem elnevettem magam, de inkább csak vigyorogtam, azt is csak visszafogottan. Nem értettem kiakadásának okát, hiszen Zayn és Geneva nincsenek együtt, csak kavarnak. A másik pedig szemmel láthatóan Sam-nek tetszik Zayn és fordítva is igaz. De mindegy, én ebbe nem szólok bele, mert ez az ő dolguk.

***

Gyorsan teltek a napok és, hogy őszinte legyek egy kicsit unalmasak is voltak, ami nem volt olyan nagy baj, mert ez azt jelentette, hogy nem kellett olyan sok mindent csinálnunk, tehát nem voltunk annyira fáradtak, mint előző héten. Ugyebár a srácokkal ezen a héten nincs közös próbánk és a közös produkcióban sincs most ránk szükség, ezért csak azokra a próbákra kellett mennünk Sam-mel, amiken azt a táncot próbáltuk, amit majd ha Cheryl énekelni fog, akkor fogunk lejteni. Mivel a próbák inkább délelőtt voltak, vagy csak épp egy kicsit nyúltak bele a délutánba, ezért szinte egész délután nem volt semmi dolgunk egyik nap se. Igazából nem is bántam, mert így egyik nap eltudtam menni Ninához. Tartottunk egy csajos napot. Elmentünk vásárolni, együtt főztünk, zenét hallgattunk közben és még festettem is, amit megjegyzek már elég régen nem csináltam. Este fele mentem vissza a szállásra, már csak azért is, mert nem akartam nagyon sötétbe visszamenni, másrészt pedig kiderült, hogy Ninának randija lesz. Ennek a hírnek nagyon örültem, mivel már rég nem volt együtt senkivel és egyébként is mindig egyedül van. Megérdemli, hogy találjon magának egy neki való, rendes férfit. Sam-mel szinte egyszerre értünk haza, mivel ő is elment meglátogatni a szüleit. 

Amíg én és Sam lazultunk, addig a srácok keményen dolgoztak. Az egész napjuk elment a próbákkal és így csak este tudtunk velük találkozni. Egyik este ott is aludtunk náluk, ami elég érdekes volt, mivel mind a földön aludtunk. Volt szerencsém bepréselődni Harry és Lou mellé, ugyanis mikor Sam-mel beadtuk a derekunkat, hogy ott alszunk náluk, ők egyből lestoppoltak engem. Majdnem össze is vesztek, hogy melyikkőjükkel aludjak, mintha valami plüss állat lennék, ami nélkül este nem tudnak aludni. Végül, hogy ne legyen hiszti és, hogy azon se legyen vita, hogy Sam hol alszik, így úgy döntöttünk, hogy mindenki a földön alszik. Louis aludt a legszélén, én mellette, mellettem Harry, majd Niall, velem szembe Zayn, mellette jobb oldalt Sam, bal oldalt pedig Liam. Még jó, hogy nagy a hálószobájuk, különben nem férnénk el. Mondjuk így is kicsit összenyomtuk egymást. Alig tudtunk elaludni, mert még a sötétben is történtek dolgok, legalábbis a mi oldalunkon. Én egyfolytában röhögtem, mert Louis a takaró alatt bökdösött, én meg csikis vagyok az oldalamon. Aztán Lou nyögni kezdett, mintha történne valami „olyan” dolog. A móka kedvéért én is beszálltam a buliba, mire a többiek szinte mind felültek és csak néztek, hogy mi az istent csinálunk. Mi csak nevettünk. Szerintem a fáradtság most jött ki rajtam. Harry is megjegyezte, hogy hova került, de hát ő akarta, hogy aludjak mellette. Miután meguntam Louis hülyeséget Harry felé fordultam, amire Lou bevágta a mű hisztit. Most Harry volt soron. Őt kezdtem piszkálni, persze csak csendben, hogy a többiek végre tudjanak aludni. Mivel háttal feküdt nekem ezért a haját kezdtem piszkálni. Imádtam göndör fürtjeit. Aztán a nyakát kezdtem simogatni ujjaimmal, mert azt hittem csikis lesz neki, de meg se rezzent. Egy idő után meguntam, hogy nem reagál. Feladtam és abbahagytam piszkálását.

- Harry! – súgtam neki, de ő nem válaszolt. Mikor ismét megakartam szólalni elkezdett mocorogni, majd felém fordult.

- Tessék. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Semmi. – mondtam ártatlan, kislányos hangon, már amennyire lehetett hallani a

suttogásomból. Hallottam, hogy kifújja a levegőt, és egy kis nevető hang hagyta el a száját. Tapogatózni kezdtem a sötétben, majd végre megérintettem haját. Simogatni kezdtem. Könyököm vállán pihentettem, hogy ne kelljen a levegőben tartanom. Mivel nem szólalt meg, ezért gondoltam nem zavarja. Mikor lehunytam szemem, egyből ki is nyitottam, mivel Louis olyan nagyot felhorkant, hogy megijedtem. Éreztem, hogy Harry is kicsit megrezzent, de ő elnevette magát. Én csak mosolyogtam egyet, majd ismét lehunytam szemem. Kezem már nem simogatta olyan aktívan Harry haját, mint pár perccel ezelőtt. Hallottam, hogy Harry szól hozzám valamit, de már nem értettem tisztán, mivel elnyomott az álom. Másnap reggel mikor felébredtem nem hallottam beszélgetést, ezért kinyitottam a szemem, még mielőtt körbe nézhettem volna megakadt a szemem Harry-n. Az első amit észrevettem az volt, hogy milyen édesen alszik. Még a szuszogása is nagyon aranyos volt. A második észrevételem az volt, hogy nem tudok megmoccanni. Először is azért, mert oldalt feküdtem és Harry a mellkasomhoz nyomta fejét. Szinte ugyanabban a pózban voltunk, ahogy elaludtunk. A kezem szintén fején nyugodott. Viszont ő az egyik karjával átkarolta a derekam. Azt is észrevettem, hogy egy másik kéz is nyugszik rajtam. Megpróbáltam hátra nézni, és akkor vettem észre, hogy a másik kar Lou-hoz tartozik. Ő olyan közel volt hozzám, hogy testmelegét magamon éreztem. Szinte már rám feküdt. Nem tudom, hogy tudtam így aludni, de így éber állapotomban elég kényelmetlen volt. Felpillantottam és láttam, hogy Zayn és Sam is hasonló pózban alszanak. Zayn hanyatt feküdt, Sam közel bújt hozzá és egyik karjával átkarolta, amin Zayn szintén egyik karja pihent. Úgy feküdtek, mint egy szerelmes pár. Niall szinte Harry helyén feküdt, mivel Harry közvetlen mellettem volt. Liam pedig teljesen elgurult a fekhelyétől. Nem bírtam már egyhelyben lenni abban a kényelmetlen pózban, így megpróbáltam kimászni a srácok közül, ami nagy nehezen sikerült is. Mielőtt bárki is felébredhetett volna, gyorsan csináltam reggelire omlettett. Niall volt az első, aki felébredt, majd sorra a többiek is. Ébredés után mindenki megrohamozta a konyhát és reggelizni kezdtek. Sam-mel mi egy kicsit gyorsabban ettünk, mert sietnünk kellett, mivel egy óra múlva kezdődött a próba.

***

Két nap volt hátra a show-ig, ami nagyon gyorsan eltelt. Próbák alatt elég sokat szemeztünk Collin-nal, sőt egyik próba után elhívott fagyizni is, de ezen a héten nem töltöttem vele olyan sok időt. A show előtti nap a srácok azt se tudták, hol áll az eszük, mivel Simon akkor szólt nekik, hogy még se azt a dalt fogják énekelni, amit halálra gyakoroltak, hanem azt, amire alig készültek fel. Egész nap csak énekeltek és aznap nem is találkoztunk velük. A show napján egyáltalán nem voltam ideges, inkább csak Sam-en láttam egy kis feszültséget, de most az sem volt olyan vészes, mint az előző hetekben. A fiúkról ezt egyáltalán nem lehetett elmondani. Próbáltuk őket kicsit nyugtatni, bár nem sok sikerrel. Mikor kiléptek a színpadra idegességük hirtelen elpárolgott, legalábbis nem mutatták jelét az idegességnek. Magabiztosan és nagyon jól énekeltek Pink számát, a Nobody Knows-t. Miután túlestek a fellépésen sokkal nyugodtabbak voltak és mi is gratuláltunk nekik. A show végén mi következtünk Cheryl-lel. Fenomenális érzés volt. Egyre jobban élvezem a színpadon táncolást ilyen sok ember előtt. Szinte már alig zavar az a sok ember. A mi fellépésünk után ismét kiálltak a versenyzők a nézők elé, és sorra mondták a neveket, hogy kik jutottak tovább. A görcs ismét előtört bennünk Sam-mel, de mikor meghallottuk a srácok nevét, ismét az öröm vette át a helyét az aggódásnak és az idegességnek. Nagy öröm volt látni ilyenkor a srácokat. A show végén pedig John Adeleye  távozott. Ezután ismét kezdetét vette a szokásos buli.

16. rész - Hogy mi?!

Nem tudom mi volt most velem, de tanulás közben rengeteg ötletem lett, így kihasználva az alkalmat gyorsan le ís írtam. Nekem az összes általam írt rész közül ez tetszik a legjobban. Remélem ezzel nem csak én vagyok így. Várom a kommenteket is :)

Angel

Miután a srácok is tovább jutottak sikeresen lenyugodtunk, majd mindenki eltűnt, pont ahogy megbeszéltük. Kivéve persze Liam és Niall. Elhívtuk őket azzal az indokkal, hogy valamit segíteniük kell, persze szegények hiába kérdezték, hogy ugyan miben, nem mondtuk meg nekik. Teljesen értetlenül tekintettek a terasz ajtaja felé. Ekkor beinvitáltuk őket.. teljes sötétség volt. Niall egyből megkereste a villanykapcsolót, és abban a pillanatban a többiek elkiáltottak egy „Boldog születésnapot”-ot. Szegény srácok lemerevedtek, csak akkor tértek észhez, amikor felköszöntöttük őket.

A buli közepe felé Hallie szervezett egy táncbemutatót. Mindenki körbeállt és egymást váltogatták a táncosok. Nagyszerű ötlet volt, voltak táncosok akiknél kb a padlót verdeste az állunk, annyira jó táncot nyomtak. Vagyis Hayley esetében ez biztos így volt.Megjegyeztem, h ogy milyen jól nyomja, de semmi reakciót se kaptam. Gyorsan oldalba böktem, de még igazán arra se reagált.

- Itt vagy? – kérdeztem felém fordulva.

- Mi? – kérdezett vissza. – Itt persze. – válaszolta, mikor végre felfogta kérdést.

- Nem úgy tűnik. – nevettem el magam. – Csak azt mondtam, hogy milyen jól nyomja. – biccentettem a fejemmel arra a srácra.

- Aha, igen. – helyeselt.

- Hallie, mi van veled? – legyintettem meg a kezem előtte, de semmi, újra elbambultam. 

Miután a srác lelépett, láttam, hogy Hallie a tekintetéve keresi a srácot. Sose láttam még ilyennek , teljesen elbűvölte a srác. Próbáltam beszélni hozzá, de se kép, se hang..

– Hallie! – csettintgettem az ujjammal a szeme előtt.

- Tessék!? – nézett rám.

- Merre jársz? – kérdezte. - Ennyire nagy hatást keltett benned ez a srác?

- Aha. Nagyon jól táncolt.

- Szerintem nem csak a tánctól vagy annyira lenyűgözve.

- Te meg miről beszélsz? – nézett rám kérdőn.

- Semmiről, viszont most én jövök, úgyhogy megyek. – mondtam, majd beálltam a kör közepére és táncolni kezdtem. Annyira bele merültem a táncba, hogy nem vettem észre, hogy a kör széle felé haladok. Éreztem, hogy valakinek neki megyek, rá se nézve, egy gyors bocsánatkérés következett.

- Bocsánat, nem volt szándékos. Csak.. - kezdtem bele, de félbe szakítottak.

- De annyira belemerültél a táncba.. tudom Sammy, ismerlek már. És semmi gond. - mosolygott rám Zayn. Kezeim mellkasán pihentek, és ahogy szemei megcsillantak, hirtelen vágy fogott el. 'Nem! Nem szabad, hiszen neki barátnője van, neked pedig barátod. Egyáltalán mi a franc ütött beléd Samantha Aureer? Verd ki ezt az őrültséget a fejedből!' Halványan megráztam a fejem ,hogy észhez térítsem magam, majd végül sikerült megszólalnom.

- Ha nem baj, én folytatnám. - majd egy mosoly kíséretében eltávolodtam tőle és visszatáncoltam magam a kör közepére.

A buli vége felé láttam, ahogy Harry és Hallie együtt táncoltak. Harry szeme csak úgy csillogott a boldogságtól. Nem tudtam mire vélni, bár sejtem mi lehet az oka. A következő percekben nem figyeltem oda, már csak azt vettem észre, hogy újra egy körbe áll mindenki. Ekkor vettem észre, hogy Hayley azzal a sráccal táncol, aki úgy elbűvölte. Miután ennek vége volt, nem sokkal rá Lou-val csatlakoztunk a Niall- Hallie pároshoz. Louis szokásosan hozta a formáját, de most mi se voltunk kivételek ezalól. Amikor a srácok nem figyeltek egy "később mesélned kell" nézéssel néztem , de ő ezt észre sem vette. Éjfél tájt kezdtek szállingózni az emberek, így mi is elhatároztuk, hogy ideje menni.

Fent a szobánkba nem hagytam annyiban ezt a srác dolgot, és ezzel mentem agyára szegény barátnőmnek, de viszonylag jól bírta.. vagyis pontosítok, bealudt rajta így én is követtem a példáját.

Másnap reggel Hayley már nem volt bent a szobában, de hangos nevetést hallottam a medence felől. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy Hayley és Louis szerencsétlenkedik a medencében. Halványan elmosolyodtam rajtuk majd belevetettem magam az egész napos semmittevésbe. Ez ment egész nap

. Este amikor Hayley bejött még beszélgettünk egy kicsit, majd nyugovóra tértünk.

Reggel a próbák újra elkezdődtek. Hayley lovagja egyből kiszúrta őt, majd intett nekünk. Gyorsan lepakoltunk és csatlakoztunk a többiekhez. Kiderült, hogy az eheti sztárfellépő Cheryl Cole lesz, így újabb válogatás következett, amibe mi megint bekerültünk. Ma nagyon lazák voltak a próbák, így hamar elengedtek minket. Már éppen léptünk volna ki az ajtón, de Hallie-t megállította az a srác.

- Sziasztok.

- Szia. – köszöntem vissza.

- Nem bánod, ha elrabolom egy kicsit a barátnődet? – kérdezte.

- Nem. – mondtam könnyedén, mire Hayley szúrós tekintettel nézett rá. De hova gondol, hogy majd megmentem a helyzettől? Dehogy is. Pont jó ez így neki.

- Köszi. – mosolygott, majd lemaradtak.

Gyorsan felrohantam a szobánkba, lepakoltam a cuccom és már rohantam is vissza le Zayn-nel próbálni.

Késett, ami meglepett. Sose késett.. már éppen hívni akartam, amikor betoppant a terembe.

- Annyira sajnálom, csak tudod.. – kezdte a mentegetőzést.

- Tudom, sajnálod. Dolgod volt. De mégis hogy képzeled, hogy késel? - vágtam a fejéhez elég szigorú hangnembe. Szemei kikerekedtek a meglepettségtől, és hebegni kezdett. – Nyugi már, csak vicceltem. – nevettem el a végén magam.

- Ez nem volt vicces, ugye tudod? – kérdezte. – Ezért most kapni fogsz! – majd egy huncut mosollyal az arcán közeledni kezdett. 
- Zayn mégis mire készülsz? - elkezdtem hátrálni, de esélyem se volt a menekülésre, hirtelen elkapott és ahol ért csikizni kezdett. - Zayn, hagyd abba! - annyira kapálóztam, hogy a végén elestünk, és ő pont rám esett. Kihasználva a helyzetet, hogy a súlya alatt tehetetlen vagyok még jobban csikizett.

- Jól van Malik, elég lesz. Szállj le rólam! - próbáltam kipréselni a hangokat, de elég nehezemre esett. Könyörgésemnek köszönhetően megpuhult a szíve, de még mindig rajtam tehénkedett. - Zayn Javadd Malik. Komolyan mondtam, hogy szállj le rólam. Nehéz vagy.

- Nah, ezzel most a lelkembe tiportál. - nyavalygott és próbált sértődött fejet vágni, már amennyire sikerült neki.

- Jaj de sajnálom. - mondtam gúnyosan, mire ő felemelte a kezét egy újabb csikizésre utalva. - Jól van, jól van. Bocsánat. - hadartam el gyorsan, annak reményében, hogy megúszom.

- Bocsánatkérés elfogadva. - majd kifújtam a levegőt.

- Szerintem ideje lenne elkezdeni a próbát.

- Szerintem is. - válaszolta majd felpattant. - Gyere. - és nyújtotta a kezét nekem.

***

Próbák után átmentem a srácokhoz, ahol Louis kicsit furán viselkedett. De persze Hayley is, bár az ő részét megértem. Találkozó az álompasival. Olyan 4 körül le is lépett, majd Liam, Niall, Harry és Zayn kimentek a konyhába, én pedig kihasználva azt, hogy kettesbe maradtunk Lou-val a lényegre törtem.

- Louis, mi a baj? - semmi reakció, teljesen magába fordult. - Louis! - szóltam rá hangosabban, amikor hirtelen felkapta a fejét.
- Hmm?
- Baj van? - kérdeztem rá újra.
- Nem.. nincs semmi baj. - majd kifújta az eddig bent tartott levegőt.
- Túl jól ismerlek már. Ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz?
- Persze, de komolyan nincs semmi baj. - majd újra jött a szokásos magamba fordulok és nem mondok el semmit viselkedése.
- Még mindig nem hiszek neked BooBear. - erre a kijelentésemre már neki is megjelent egy halvány mosoly az arcán.
- Ezt meg ne halljam még egyszer, mert.. - kezdte a fenyegetést, de én közbe vágtam.
- Mert mi lesz BooBear? Halálra szurkálsz egy répával? - majd bevetettem a kiskutyanézésemet.
- Jól van kislány, te akartad! - majd az ő arcán elterült egy huncut vigyor és ő is csikizésbe kezdett. A hangos sikítozásomra a konyhában ügyködő srácok is felfigyeltek. Hirtelen berontottak a szobába, mire Louis abbahagyta és amíg ő a srácokra figyelt kihasználtam az alkalmat és a fejéhez vágtam egy párnát, mire ő leesett az ágyról.
- Ezt neked BooBear. - erre a kijelentésemre a srácok már sírtak a röhögéstől.
- Ezzel még nincs vége. - mint egy durcás kis srác nézett rám, én meg a "jaj de félek" nézésemmel tekintettem rá.


A srácok kitalálták, hogy csináljunk egy kisebb bulit. Persze mindenki benne volt, kivéve én mivel a próbák holnap kezdődnek csak el úgy igazán. Egy ideig próbáltak megfűzni, de nem nagyon ment nekik... végül mégis beleegyeztem. Ennek örömére Harry előkapott egy üveg Jack Daniels-t meg még pár üveg bort, majd a laptopon elkeztünk karaoke-zni. Hatalmas volt a hangulat, majd olyan 8 felé lehetett, amikor Louis kitalálta, hogy üvegezzünk. Benne voltam, de közbe féltem.. két eléggé ittas állapotban + két kevésbé ittas srác társaságában kissé ijesztő tud lenni. Őrültebbnél őrültebb feladatokat találtak ki a srácok. Harry-nek pl borsot kellett felszippantania, Liam-nek pedig kanállal kellett ennie. Szegényeket annyira sajnáltam, Harry vagy fél óráig tüsszögött, Liamről meg ne is beszéljünk. Louis következett és ekkor eszembe jutott, a csikis eset utáni mondata, itt kicsit megijedtem, de biztos voltam benne, hogy semmi olyanba nem vinne bele. Az üveg vége Zayn felé mutatott, majd rápillantottam Lou-ra akinek megint az a huncut vigyor terült el az arcán. Huncut vigyor és ittas Louis, ebből jó már nem sülhet ki.
- Jól van Zayn. Felelsz vagy mersz? - kérdezte
- Merek. - vágta rá egyből Zayn mire Lou újra elvigyorodott.
- Hmm. Akkor Zayn, csókold meg Sam-et. - vágta rá tök komolyan.
- Hogy mi?! Louis neked elvette a maradék józan eszed a pia. - emeltem fel a hangom a mondat végére és kétségbeesetten Zayn-re néztem, akit szintén sokkolt Louis kijelentése.
- Na megcsináljátok, vagy jöhet a büntető? Higgyétek el, tudok még rosszabbat is. - ezután a mondata után újra Zayn-re néztem annak reményében, hogy bevállalja a büntetőt, de nem. Felállt és odajött hozzám. Mélyen a szemébe néztem, majd ő halványan elmosolyodott. Közelebb hajolt és a fülembe súgta, "Bízz bennem.". Erre én még kétségbeesettebb arcot vágtam mire ő csak elmosolyodott. Arcomat kezei közé fogta, majd gyengéden felé fordította. Arca lassan közeledett és én pedig éreztem, hogy elvörösödök. Bíztam Zayn-be, vagyis ebben a pillanatban már csak reménykedtem benne, hogy észbe kap, mármint ugye nekem ott van Greg neki meg Geneva. Amikor megéreztem forró leheletét ajkaimon az a pici bizalmam hirtelen elillant. Tudtam, hogy nem helyes és lépnem kellene, de hirtelen arra se volt elég erőm, hogy ellökjem magamtól. Lassan kifújta a levegőt és én is ugyanezt tettem. Vett egy nagy levegőt majd megszüntetve a köztünk lévő kis távolságot egy apró puszit lehelt a szám sarkába, majd eltávolodott. Meglepődtem, de meg is könnyebbültem. A srácok kikerekedett szemekkel néztek ránk, mire mi egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Ekkor még csak Niall-nek és Liam-nek esett le, hogy nem volt semmi olyan, majd amikor a másik két jómadárnak is leesett teljesen felháborodtak rajta, aminek az lett a vége, hogy a banda már megint sírt a röhögéstől.


Még egy ideig elvoltunk a srácokkal, majd úgy 11 felé elbúcsúztam tőlük. A szobába felérve Hayley még nem volt bent. Gyorsan lefürödtem majd bebújtam az ágyba. Nagyon kifárasztottak a srácok így gondoltam, hamar elalszok. Már majdnem elaludtam, amikor az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Felkapcsoltam a lámpát, erre Hayley semmi köszönés nélkül bejelentette:
- Mesélnem kell!

15. rész - Miért is ne!?

Amint láthatjátok, új szereplőnk van, akinek a szerepe ebben a részben kiderül.. :) Jó olvasást! És kommenteket kérünk :)

Britta

A hét utolsó felében szervezkedni kezdtem, ugyanis egy meglepetés születésnapi partit szerveztem Liam-nek és Niall-nek. Úgy döntöttem, hogy a show után lesz. Nagyon biztos voltam abban, hogy a srácok tovább jutnak… legalábbis nagyon reménykedtem benne. Alig vártam, hogy elérkezzen a show napja. Nagyon izgultam egész nap. Egy részt a fellépés miatt, másrészt hogy a srácok továbbjutnak-e, na és persze a meglepetés buli miatt.

A fellépés alatt nem is voltam ideges. Nagyon éleztem. Már nem éreztem szorongást. Nyugodt voltam és laza. A színpad mögött már csak arra vártunk, hogy a srácok és Cher továbbjussanak. Ahogy kimondták Cher nevét egy kicsit megkönnyebbültem, de még mindig nem voltam igazán nyugodt. Ám nem sokáig kellett várnunk, mert a következő tovább jutó a One Direction volt. Az izgulást hirtelen az öröm érzése váltotta fel. A srácokkal együtt örültünk amikor csatlakoztak hozzánk. Végül az F.Y.D. távozott. A show után mindenki eltűnt és ment a megbeszélt helyre. Liam-et és Niall-t én és Sam hívtuk el, arra hivatkozva, hogy segíteniük kellene valami nagyon fontos dologban, így Harry, Louis és Zayn is csatlakoztak a többiekhez. Ahogy tartottunk felfele egyfolytában kérdezgettek minket a fiúk, hogy hová megyünk és miben kell segíteniük. Amikor felértünk a teraszos részre kinyitottam az ajtót és beinvitáltam a srácokat a vak sötét helységbe. Egyből a villanykapcsolót keresték, amit Niall pillanatok alatt sikeresen meg is talált és felkapcsolt. Kigyúltak a fények és mindenki elkiabálta magát: „Boldog születésnapot”. Csak úgy repültek a konfettik és a lufik. Niall és Liam csak álltak egy helyben, mint akik kővé dermedtek. Mikor megöleltem őket és boldog születésnapot kívántam nekik, akkor tértek magukhoz csak igazán. Mindenki egyesével odament hozzájuk és megölelték őket, puszit kaptak és persze a köszöntések sem maradtak el. Liam-en láttam, hogy a legjobban akkor örült, amikor Danielle lépett oda hozzá, hogy boldog születésnapot kívánjon neki. A Danielle-től kapott puszitól úgy tűnt, mintha elpirult volna, de az is lehet, hogy csak én láttam rosszul. A lényeg, hogy nagyon édesek voltak. Pezsgőztünk, majd Niall és Liam egyszerre felvágták a tortát. Hatalmas volt, szóval bőven jutott mindenkinek. Tortázás után Niall és Liam odajöttek hozzám és megkérdezték, hogy én szerveztem-e ezt az egészet, mire a válaszom az volt, hogy igen, de sokat segített Sam és a srácok is. Szorosan magukhoz öleltek és megköszönték. Az egész este nagyon kellemesen telt és mindenki jól érezte magát. Sok mindenkivel táncoltam, aztán szerveztem egy kis tánc bemutatót az ünnepelteknek. A táncosok egymás mögé álltak és táncolni kezdtünk, majd mindenki egyesével megmutatta, hogy mit tud. Utánam következett egy srác, akire eddig szinte fel se figyeltem, pedig nem egy olyan személyiség, akit nem lehet nem észrevenni. Tudom, hogy együtt táncolunk, de szinte még sose osztottak be minket egy helyre, így nem igazán ismerem. Csak néztem, ahogy táncol és teljesen elbambultam. Nagyon jó táncos, talán még jobb, mint én. Bambulásomból Sam ujjai rángattak vissza a valóságba, ahogy az oldalamba fúrta őket.

- Itt vagy? – kérdezte felém fordulva.

- Mi? – kérdeztem vissza. – Itt persze. – válaszoltam, mikor végre felfogtam kérdését.

- Nem úgy tűnik. – nevette el magát. – Csak azt mondtam, hogy milyen jól nyomja. – biccentett a fejével arra a srácra, akin az előbb megakadt a tekintetem.

- Aha, igen. – helyeseltem.

- Hallie, mi van veled? – legyintette meg a kezét előttem, mert már megint elbambultam. 

Amikor a srác abba hagyta a táncot a tekintete az enyémre szegeződött. Gyönyörű kékes szürke szemei az enyémet fürkészték. Mosolyra húzta száját, mire az én szám is görbülni kezdett felfele. Megindult jobbra, majd elveszett a tömegben. Próbáltam követni a tekintetemmel, de elveszítettem. – Hallie! – csettintgetett az ujjával a szemem előtt Sam.

- Tessék!? – néztem rá. Most már teljesen rá koncentráltam.

- Merre jársz? – kérdezte. – Ennyire nagy hatást keltett benned ez a srác?

- Aha. Nagyon jól táncolt.

- Szerintem nem csak a tánctól vagy annyira lenyűgözve.

- Te meg miről beszélsz? – néztem rá kérdőn.

- Semmiről, viszont most én jövök, úgyhogy megyek. – mondta, majd beállt a kör közepére és táncolni kezdett. Nem néztem végig, hanem megindultam a pulthoz, ahol leültem egy székre. Kértem egy koktélt és azt iszogattam.

- Csodálatos vagy. – jött a hang mellőlem. Rápillantottam az épp mellettem helyet foglaló Harry-re.

- Mi? – húztam fel a szemöldököm.

- Ezt az egészet megszervezted Liam-nek és Niall-nek. A buli fantasztikus, a hangulatról nem is beszélve és ma igazán nagyon csinos vagy. – mosolygott rám édesen.

- Köszönöm, de csak ma vagyok csinos?

- Nem, de most kimondottan az vagy.

- Köszönöm, te pedig édes vagy. – érintettem meg a térdét.

- Megyünk táncolni? – nyújtotta felém az egyik kezét.

- Persze. – megfogtam a kezét és bementünk a tömegbe. Táncolni kezdtünk. Próbáltam visszafogni magam, hogy Harry tudja tartani a tempómat, de nem igazán ment. Annyira belelendültem, hogy már azt se érzékeltem, hogy kik vannak körülöttem. Szólt a zene és én úgy táncoltam a ritmusra. Még a szememet is lehunytam. Forgás közben hirtelen nekiütköztem valakinek. Bár olyan kemény volt, hogy inkább valaminek mondtam volna. Kinyitottam a szemem és ismét a gyönyörű kékes szürke szempárral találtam szembe magam. Zavaromba mosolyogni kezdtem, meg talán azért is, mert ő is mosolygott rám.

- Ne haragudj. – mondtam.

- Semmi baj. Velem is előfordul néha. – nevetett.

- Jól vagy? – kérdezte Harry a hátam mögül.

- Persze. – válaszoltam, de még mindig az idegen szemeit fürkésztem. 

Megpróbáltam egyet hátra lépni, de lábam hirtelen megrogyott és én kezdtem eldőlni. Keze gyorsan utánam kapott és megragadta karomat. Visszahúzott és olyan erősen fogott, hogy az már kicsit fájt. Végig néztem karján és csak úgy dagadt az izomtól.

- Hú, te aztán jó erős vagy. – Ezt nem akartam kimondani, de valahogy kicsúszott a számon.

- Köszi. – nevette el magát ismét, mire az én szemeim elkerekedtek, hogy-hogy lehetek ilyen béna. Nem tudom tartani a számat, ráadásul ügyetlen is vagyok. Legszívesebben elpárologtam volna, így inkább hátat fordítottam neki és odébb akartam állni. – Várj! – fogta meg a kezem. –Van kedved velem táncolni? – kérdezte. „Azért, hogy tovább égessem magam előtted? Azt már nem!”- gondoltam magamba.

- Persze. Miért is ne!? – de az ajkaim mást mondtak. 

Egyébként se tudtam volna visszautasítani, miután ismét elvesztem a tekintetében. Felemelte a kezem és magához pörgetett. Én csak forogtam, majd testem az ő teste állította meg. Teste az enyémhez tapadt és olyan meleg volt, hogy éreztem mindjárt fel forr a vérem. Szemei az enyémet fürkészték. 

Ellökött magától, majd visszahúzott. Mozdulataink felgyorsultak, de még mindig túl közel voltunk egymáshoz. Képtelen voltam távolabb engedni magamtól és ezt szerintem ő is észrevette. Bár ahogy éreztem ő sem akart távol lenni tőlem. A ritmus teljesen átjárta testem, a forróságról nem is beszélve. Úgy mozogtam, mint még soha. Olyan volt, mintha csak én és ő lennénk abban a helységben. Pár perc múlva – ami mellesleg többnek tűnt, mint pár perc – ismét megpörgetett, majd elengedte a kezem, forogtam még egyet, majd megálltam. Arra lettem figyelmes, hogy az emberek körbe állnak és minket néznek. Ahogy megálltam mindenki tapsolni kezdett. Egyből a partneremre pillantottam, aki szintén engem figyelt és vigyorgott, majd a közönséget szemlélte. Mikor levette rólam tekintetét Harry-t kezdtem keresni a szememmel. Szegényt jól magára hagytam. Mikor kiszúrtam barna fürtjeit gyorsan átgázoltam a tömegen és odamentem hozzá. Egy jó párszor bocsánatot kértem tőle, de az ő válasza csak annyi volt, hogy „nincs semmi baj”. Az este további részében inkább Niall-t szórakoztattam, illetve egymást. Később Louis és Sam is csatlakozott hozzánk és jókat nevettünk, főként Louis hülyeségein. Zayn inkább Geneva-val, Liam pedig Danielle-l beszélgetett és táncolt. Harry is néha odajött hozzánk Cher kíséretében, de ők is inkább táncoltak és egymást szórakoztatták. Éjfél tájt elkezdtek szállingózni az emberek, így aztán mindenkit elküldtem és én is elvonultam Sam-mel a szobánkba. 

Lefekvés előtt Sam agyonra piszkált azzal a sráccal, akivel táncoltam, de szerencsére hamar elaludtam, így nem kellett tovább hallgatnom. Másnap kicsit sokáig aludtam, de legalább kialudtam magam. Sam még aludt, de a lányok már fent voltak. Reggeli után ismét elmentem úszni, de addigra már Sam is felébredt. Mikor már lent voltam a medencénél megpillantottam Louis-t a medence másik oldalán. Épp a fiú öltözőből lépett ki. Rápillantottam és nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Átkiabáltam neki, hogy mit keres ő itt, mire az volt a válasz, hogy úszni jött. Belementünk a medencébe, de várhatóan nem úsztunk. Egymást fröcsköltük, meg megpróbáltam lenyomni a víz alá, de valahogy mindig én voltam az, aki a víz alá került. Miután meguntam, hogy hiába erőlködök rávettem, hogy versenyezzünk. Nagy nehezen, de beleegyezett. Természetesen én nyertem. Láttam rajta, hogy mennyire erőlködik, de elég szépen lehagytam. Nem mondom, hogy verhetetlen vagyok, de azért elég jól úszok. Körülbelül akkor merültem bele, mikor a táncot elkezdtem. Persze nem úszok annyit, mint amennyit táncolok, de hobbinak nem rossz, és felszabadít. Miután Louis elég csúnyán kikapott tőlem inkább ugráltunk a medencébe, hülyéskedtünk, meg beszélgettünk. A bőrünk már kellő képen kiázott, így úgy döntöttünk elég mára a pancsolásból.

A folyosón még beszélgettünk egy kicsit, majd Zayn zavart meg minket. Louis-nak csak annyit mondott, hogy „bocs”, majd megfogta a kezem és odébb húzott. Azonnal elkezdte mondani, hogy mennyire jól alakulnak a dolgok Geneva-val és majd kicsattant az örömtől, de mikor rákérdeztem Sam-re, hogy vele mi a helyzet elég szűk szavúvá vált és az öröme is kezdett hervadni. Annyit mondott, hogy a próbák nagyon jól mennek és jól érzi magát Sam-mel, de ennyi. Azt is megjegyezte, hogy amikor a múltkor Greg meglátogatta Sam-et, legszívesebben bevert volna neki egyet, amiért olyan szemétül viselkedik vele, de nem akart rosszat neki, így inkább hagyta az egészet, meg egyébként se az ő dolga. Ha engem kérdez.. szerintem féltékeny, de jobbnak láttam csöndben maradni, mert úgy is magyarázkodni kezdett volna, hogy nem úgy van. Ő is rákérdezett a tegnapi napra, hogy mi volt azzal a sráccal, de csak annyit mondtam neki, hogy semmi. Persze nem hitte el. Miután beszéltünk ő visszament a srácokhoz, én meg be a szobánkba. Egész délután nem mozdultunk ki, csak lustálkodtunk, meg beszélgettünk. Aznap nem mentünk át a srácokhoz és ők se jöttek hozzánk.

Másnap ismét megkezdődtek a próbák. Amikor megpillantottam a teremben azt a srácot, akinek a nevét sem tudom, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne őt nézzem. Fehér pólója megfeszült kidolgozott izmos testén. A haja még mindig ugyan olyan jól volt beállítva. Az én szememben inkább félistennek lehetne nevezni. Amikor észrevette, hogy beléptünk a terembe ő is ránk pillantott. Először rám nézett, aztán Sam-re, majd ismét rám. Mosolyogni kezdett, aztán intett. Visszaintettem neki. Ledobtuk a cuccunkat, aztán beálltunk a csapatba. Miután bemelegítettünk Danielle vázolta nekünk a következő show menetét. Megtudtuk, hogy ezen a héten nem táncolunk majd a srácokkal, mert olyan dalt fognak énekelni, amihez nem kellenek háttértáncosok. Nem örültem neki annyira, de annyi előnye volt, hogy ezen a héten nem leszünk annyira fáradtak. Azt is megtudtuk, hogy a sztár fellépő Cheryl Cole lesz, de az ő fellépésre csak holnap kezdődnek igazán a próbák. Ma csak elmondja, hogy nagyjából mi lesz, próbálunk egy kicsit és mára békén vagyunk hagyva. Miután lement ez az egész Danielle kiválasztotta, hogy kik fognak táncolni Cheryl mögött. Sam-mel ismét sikeresen kiválasztott minket Danielle, de a csapat része többnyire fiúkból állt, amiben ez a bizonyos „nevenincs” srác is beletartozott. Ezután Sam-mel elindultunk kifelé, mikor hirtelen mellettem termett valaki.

- Sziasztok. – hallottam az ismerős hangot.

- Szia. – pillantottam fel és a kékes szürke szempárral találtam szembe magam.

- Nem bánod, ha elrabolom egy kicsit a barátnődet? – kérdezte Sam-re nézve.

- Nem. – mondta könnyedén, mire én szúrós tekintettel néztem rá. Azt hittem meg fog menteni, erre képes egyedül hagyni ezzel a sráccal.

- Köszi. – mosolygott, majd megfogta a karom és kicsit hátrébb húzott, hogy lemaradjunk Sam-től.

- Nos, mit szeretnél? – kérdeztem egyből, mivel gondoltam nem csak azért akart lemaradni, hogy egymás mellett sétáljunk szótlanul.

- Igazából azt szeretném megtudni, hogy van-e programod mára.

- Miért?

- Mert arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova, hogy jobban megismerjük egymást.

- Hát, nem biztos, hogy elakarok menni veled bárhova is. Tudod nem szoktam olyanokkal találkozgatni, akiknek még a nevét sem tudom.

- Tényleg. Ne haragudj, még nem mutatkoztam be. – esett le neki. – Collin Lemmer-nek hívnak. – nyújtotta a kezét felém, de még mindig nem álltunk meg.

- Engem pedig Hayley Kelway-nek. – fogtam vele kezet. A kézfogása erős és magabiztos volt.

- Akkor most már beleegyezel, hogy találkozzunk most délután? – vigyorgott.

- Azt hiszem igen.

- Remek.

Megbeszéltünk, hogy ötkor találkozunk a portánál. Amikor felértünk a lifttel 

megpillantottam Louis-t, aki úgy nézett Collin-ra, mint akit mindjárt megöl. Elköszöntem Collin-tól, aztán csatlakoztam Louis-hoz, mert mondta, hogy Sam is az ő szobájukban van. Sokat időztünk a fiúknál, aztán négykor leléptem és elmentem készülődni. Pontban ötkor pedig Collin felé tartottam. 

14. rész - Segítened kell.

Annyira sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, de hétvégén szülinapoztunk és se időm, se energiám nem volt hozzá. De cserébe hoztam egy hosszú részt. Remélem tetszik és tényleg sajnálom.

Angel

Miután Hayley és Cher megismerkedtek fölmentünk a szobáinkba. Hallie csinált egy turmixot. Imádom érte, egyszerűen mennyei turmixokat tud csinálni. Lassan elkezdett készülődni, majd tőlem is megkérdezte, hogy szeretnék-e vele menni, de én visszautasítottam. Azért is, mert Harry csak őket hívta, meg nekem terveim voltak.

Mivel szabad volt a délutánunk, így úgy döntöttem haza utazok, ilyen meglepetés szerűen. Gyorsan összepakoltam a táskámba, majd lezuhanyoztam. Azután felkaptam egy virágmintás felsőt, egy világos farmert  és egy sarut és már úton is voltam. Kb 1 óra utazás után már meg is érkeztem. Szép halkan benyitottam. Oké, senki nem vett észre. A nappaliból hallatszódott a tv hangja. Anyáék teljesen belemerültek abba a hülye sorozatba, amit már nyár közepe óta néznek. Komolyan, nem unják még? Na mindegy.. szép halkan megkopogtattam az ajtófélfát, mire mindketten odakapták a fejüket, a következő pillanatban anya sikítását hallottam és abban a pillanatban egy szoros ölelésben részesültem.

- Sammy! Annyira hiányoztál kislányom! – hallottam anya hangját, miközben a levegőért kapkodtam, annyira erősen szorított.

- Te is nekem anya, de ne fojts meg lécci! – nevettem el a végét.

-  Jaj, ne haragudj. – majd apa is odajött és ő is megölelt.

-  Egyébként hogy kerülsz te ide? – kérdezte anya.

-   Köszi, én is örülök, hogy látlak…

-   Jaj, nem úgy értettem, persze, hogy örülök neked… de nincsenek próbáid?

-  Már délelőtt végeztünk, így a délutánunk teljesen szabad.

-  Értem.. akkor gyere a konyhába, főzök valamit és te közben mindent elmesélsz. – és azzal már rántott is magával a konyhába.

Mindent elmeséltem neki, de a vitát még véletlenül se említettem meg. A vacsora lassan elkészült, mi pedig szépen elfogyasztottuk. Ránéztem az órára és szomorúan szembesültem azzal, hogy mennem kell. Anya kb fél óráig ölelgetett, meg magyarázott, hogy vigyázzak magamra, ügyes legyek. Már mondanom kellett anyának, hogyha nem enged el, akkor lekésem a buszt.

Mikor visszaértem a szállásra Hayley még nem volt ott. Bevágódtam az ágyba majd ölembe kaptam a laptopom. Gyorsan felnéztem facebook-ra, mert amióta itt vagyok még egyszer sem néztem föl. Gyors visszaigazoltam pár embert majd áttértem twitterre. Egy halk zúgást hallottam, majd észbe kaptam, hogy ez a telefonom volt. Előkotortam a táskámból. Ismeretlen szám volt. Megnyitottam az üzenetet:

~ Gyere át, segítened kell. Liam xx ~

Nem értettem mit akart, de gyorsan összekaptam magam és megindultam. Az ajtójukhoz érve kopogtam. Szinte ugyanabban a pillanatban ki is nyílt.

-Szia, gyere be.

- Szia. Mégis miben kellene segítenem. – kérdeztem, majd kérdőn az ágyon heverő ruhákra pillantottam.

- Nem tudom mit vegyek fel. – mondta kétségbeesetten.

- Most komolyan azért hívtál át?

- Igen. – válaszolta tök komolyan.

- Oké… és hova készülsz? – kérdeztem először kicsit értetlenkedve.

- Vacsorázni.. – kezdte el, de félbeszakítottam.

- Danielle-l. Most már értem, hogy miért hívtál. – válaszoltam és egy hatalmas vigyorral az arcomon kiválasztottam egy bézs vászonnadrágot és egy barna inget.

- Köszönöm. Életmentő vagyok. – majd megölelt.

- Nincs mit. Viszont én most megyek, eléggé elfáradtam. Jóéjt.

- Jóéjt.

A folyosóra érve megláttam Zayn-t és Hayley-t. Odaléptem hozzájuk és köszöntem és már mentünk is tovább a szobánkba. Hayley-nek egyből meséltem a Liam-Danielle dologról, majd ő mesélt Zayn-ről, ami nekem igazából már nem volt újdonság, de úgy tettem, mint akit érdekel, pedig legbelül a legkevésbé sem tetszett. Majd amikor Greg- ről kezdett kérdezősködni a hangulatom egyből ívelt lefelé, így gyorsan témát váltottam, így áttértem a külön próbákra. Miután mindent részletig kiveséztük a témát elhatároztuk, hogy megnézünk valami filmet, de én sikeresen bealudtam rajta.

Másnap reggel korán kezdtük a próbákat. Katy-vel volt a leghúzósabb, nagyon fárasztó koreográfiát találtak ki. Próbák végén már mindenki a halálán volt, Hallie kis is terült a terem közepén. Hiába noszogattam, semmi reakció.. végén Aaron és Ryan segítették fel, majd Louis elkezdte kérlelni, de addigra már én is annyira fáradt voltam, hogy akármennyire is akartam volna hallgatózni, nem tudtam. A szobába felérve Hayley egyből elaludt, legszívesebben én is ezt tettem volna, de nem lehetett, még várt rám egy próba Zayn-nel. Fél óra elteltével elkezdtem ébresztgetni Hallie-t, amint ez sikerült már rohantam is próbára. Amikor odaértem, Zayn már ott volt.

- Szia, bocsi a késésért, de volt egy kis dolgom. – kértem bocsánatot, miközbe levegőért kapkodtam, hiszen egészen a szobámtól rohantam le idáig.

- Semmi gond, viszont nekem kicsit korábban le kellene lépnem. – értetlenkedve néztem rá, majd leesett.

- Gondolom Geneva-val van programod. – vágtam rá.

- Igen, de te ezt honnan… jah tudom, Hayley. – és elvigyorodott.

- Nem talált.. már a buli óta tudom. Na de akkor kezdjük is.

A késésem ellenére is korábban végeztünk. Amíg Zayn telefonált gyorsan előkaptam a telefonom, hogy megnézzem az sms-t, amit kaptam tánc közben. Liam neve villogott a kijelzőn.

~ Köszönöm.  Liam xx~

Miközben olvastam olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Gyorsan elraktam a telefonom és abban a pillanatban valaki megragadta a karomat és maga elé pördített. Próbáltam minél előbb összekapni magam és amikor ez sikerült, Zayn-nel találtam szembe magam.

- Táncoljunk! – üvöltötte el magát, és már meg is pörgetett.

Nem érdekelte egyikőnket se, hogy az eredetihez kicsit se hasonlító táncot táncoltunk. Szinte sírtunk a nevetéstől, majd hirtelen magához rántott, de túl nagy volt a lendület, így ráestem. Rápillantottam arcára, ami hatalmas hiba volt. Elvesztem a tekintetében. Nem, ezt nem szabad! Megráztam a fejem és nevetve bár, de bocsánatot kértem, miközben még mindig rajta feküdtem. Ebben a pillanatban ajtónyitódást hallottunk, abban a szent pillanatban fölpattantunk. Azt ajtóból Cher nézett ránk, egyik szemöldökét felhúzva, végül megszólalt.

- Vendéged jött. – majd egy mosoly kíséretében megfordult és beinvitálta vendégemet.

- Greg! – üvöltöttem el magam és már a nyakába is ugrottam.

- Sam! Hiányoztál. – majd szorosan magához ölelt. Az idilli pillanatot megtörték. Halk ajtókopogást hallottunk. Odapillantottam és Geneva állt az ajtóban. Halkan köszönt, miközbe odalépett Zayn-hez.

- Sam, Greg. Ő itt Geneva. – mutatta be nekünk. Kezet ráztam vele, majd Gen zavartan állt, végül vele is kezet rázott. Eléggé kínos volt ez a pillanat, végül Zayn mondta ki az ítéletet. – Mi most megyünk is, érezzétek jól magatokat. – ezzel ki is léptek a teremből.

A délután további részében Greg-gel bejártuk Londont. Rengeteget meséltem neki az itt történtekről, majd megemlítettem, hogy Katy Perry-vel fogok fellépni. Tudni kell róla, hogy él hal érte, így mint egy kisgyerek elkezdett pattogni, hogy szerezzek neki aláírást, vagy valahogy intézzek el neki egy közös képet. 

Mikor visszaértünk a házba, elbúcsúztam tőle. Felmentem a szobámba, gyorsan lezuhanyoztam és egy laza öltözéket vettem magamra. Éppen hogy lefeküdtem, az asztalomon lévő telefon csörögni kezdett. Megint ismeretlen szám...felvettem.

- Sziaaaa, nyisd ki az ajtót! - és már ki is nyomta az ismerős hang.

Nagy nehezen rávettem magam, hogy kinyissam az ajtót. Nagy meglepetésemre Harry és Zayn állt velem szembe.

- Ennyire örülsz nekünk? - kérdezte Harry.

- Jah nem.. gyertek be. - válaszoltam. - És mi járatban erre?

- Unatkoztunk és.... - itt abbahagyta.

- Mi és? - semmi válasz. - Hahó, nyögjétek már ki! - próbáltam komoly maradni, de nem jött össze, és elnevettem magam.

- És úgy gondoltuk, hogy csinálhatnánk egy kis bulit. - válaszolt végül Zayn.

Fáradtságom ellenére belementem. Végig beszélgettük meg hülyültük az időt. Majd Hallie is betoppant. A kis incidens után Harry teljesen lefagyott, mi pedig Zayn-nel már egymáson fetrengve röhögtünk és könnyeinkkel küszködve. Végül Hayley is csatlakozott hozzánk.

***

A próbák csak teltek, és egyre jobban közeledett a szombati show. Most az átlagosnál több feladatunk volt, de engem ez különösebben nem zavart.

- Jól van srácok. Mára ennyi volt, pihenjétek ki magatokat, mert holnap nagy nap. - ezzel a mondatával utunkra engedett Beth. Én már el is terveztem, hogy a mai napon csak lustulok, alszok, eszek stb. De semmiképpen sem mozdulok ki. Ez így is lett, mivel valamikor délután sikeresen elaludtam egy műsoron és reggelig fel se keltem.

***

- Még 5 perc. - szólt be az egyik aszisztens.

- Úristen! - csusszant ki Hayley száján.

- Nyugalom, sikerülni fog. - majd magamhoz öleltem.

- Lányok, ti mit kerestek még itt, nyomás a színpad mögé. - egy nagy sóhaj mellett elengedtük egymást és megindultunk. Amikor kiléptünk a színpadra, hirtelen lefagytam, de eszembe jutott, hogy ezt nem szúrhatom el. Szerencsémre időben észhez tértem, pont kezdődött a szám.

A tánc után már együtt izgultunk a srácokért és Cher-ért. Mindannyian fantasztikusak voltak, szóval nincs könnyű dolguk a nézőknek.

* Már csak 15-en maradtak, de valakinek ma is búcsúznia kell*

És csak húzta és húzta az időt... nem értem miért jó ez? Már széttördeltem a kezeimet, és ha Hallie nem nyugtat le, akkor szerintem maradandó kárt teszek magamba.

* Aki tovább jut az nem más, mint... Cher Llyod. Gratulálunk Cher. Kérlek csatlakozz a többiekhez.*

Amint beért a lihegőbe, egyből a nyakába ugrottam és vagy százszor gratuláltam neki. Majd Hayley is csatlakozott. Mindhárman egymás kezét tördelve figyeltük, hogy ki lesz a következő továbbjutó.

*One Direction, Rebecca Ferguson, F.Y.D. és Wagner. Aki még biztos folytathatja a versenyt, az...*