10. rész - Van egy kis gond.

Máris meghoztam az új részt. Nem tudok mit mondani róla, inkább olvassátok el és írjátok le te mit gondoltok róla. :)

Angel

Amióta kibékültük Greg-gel azóta hihetetlenül gyorsan teltek a napok. Egyszer csak már azt vettem észre, hogy az új „otthonunk” ajtajában állok földbegyökerezett lábakkal. Ezzel úgy láttam nem voltam egyedül, Hallie is kikerekedett szemekkel térképezte fel a házat. A szobánkba rögtön beleszerettünk, de persze nem élvezhettük sokáig, vagyis nem egyedül. Zayn és a srácok beállítottak azzal az indokkal, hogy házavatás. A cél egyből a konyha volt, ahol Liam fel bontott egy üveg pezsgőt, melynek tartalma sikeresen a padlón kötött ki. Persze a szobatársainknak nem tetszett a mi jókedvünk, de mit sem törődve velük, mi folytattuk. A srácokat körbevezettem a lakásban, végül a szobánkba kötöttünk ki. Rengeteget nevettem rajtuk, igazából én meg se szólaltam, de amit ezek itt műveltek...

Éppen Harry meg Louis alkotott valamit, amikor nagy puffanást hallottunk és Hayley Harry-n kötött ki. Hát igen, nem is az én barátnőm lenne.

- Bocsi, ne haragudj. Nem volt szándékos. – magyarázkodott, de még mindig rajta feküdt. A srácok meg csak nevettek, nem ez enyhe kifejezés volt… sírtak a röhögéstől, Niall pedig majdnem leborult az ágyról, annyira röhögött. Louis lépett közbe azzal, hogy felkapta barátjáról Hayley-t. Bocsánatot kért, majd megköszönte Louis-nak.

- Ez meg hogy történt? – kérdezte Niall félig nevetve.

- Csak magával ragadott a zene. Táncolni kezdtem, és ahogy felugrottam későn vettem észre Harryt, és pont ráugrottam.

- Mindenesetre nagyon vicces volt. – jegyezte meg még mindig mosolyogva.

Ezután persze mi következtünk. Átmentünk a fiúk szobájába, amiben 3 emeletes ágy volt. Persze Hayley most sem hagyhatta ki a piszkálódást. Egyből elkezdte húzni a srácok agyát, hogy a miénk mennyivel jobb. Ezek után az egész délutánt, iszogattunk meg persze jobban megismertük egymást, miközben Zayn és Hayley tisztára olyanok voltak, mint két testvér. Annyira örülök, hogy egymásra találtak. Végül elmentünk szobánkba, elvégeztük a teendőinket majd vissza a fiúkhoz filmet nézni.

Másnap korán kezdődtek a próbák. Kiderült, hogy a srácokkal fogunk szerepelni, aminek személy szerint nagyon örültem. Amikor a srácok megérkeztek, onnantól nem lehetett kezelni az egész bandát. Elhülyülték az egészet. Zayn iszonyatosan unta magát, már nem tudott mit kezdeni magával. Összenéztünk és küldtem felé egy biztató mosolyt, hogy már nem sokáig kell szenvednie, mire neki csak egy kacsintás volt a válasza. Majd Liam felé pillantottam, aki láthatóan nem volt itt lélekben, majd beszélek vele.

-         Mára ennyi volt emberek! – jelentette ki Danielle.

-         Végre! – könnyebbültek meg egyszerre a srácok, majd csatlakoztam a srácokhoz.

Hirtelen Lou elkapta Hallie-t egy „táncoljunk” kijelentéssel, majd körbetáncolták az egész termet. Mi persze ezen csak nevettünk, Harryék pedig megjegyzéseket is tettek, kivéve Liam.. még mindig nem volt itt lélekben.

- Minden rendben? – kérdeztem.

- Persze, csak… mindegy. – válaszolta.

- Liam… mondjad csak. – erősködtem. – Várj, csak nem csaj ügy?

- De.. és sajnos reménytelen, nem fog észrevenni. – szomorodott el.

- Danielle?

- Honnan tudod? – csodálkozott.

- Nőből vagyok, és kívülállóként hamar észreveszek bizonyos dolgokat… például azt is, hogy alig vetted le a szemed róla. – nevettem el mondandóm végét, amibe ő belepirult.

- Akkor is reménytelen.. sokkal idősebb, mint én. – szomorodott el újra.

- Dehogy reménytelen, majd segítek. De csak ha akarod. – erre csak egy halvány mosolyt kaptam válaszul.

A nap végén elmentünk a srácokkal bowlingozni. Mint mindig, most is rengeteget nevettünk. A végén már nagyon fáradt voltam, így leültem. Kicsit később Zayn is csatlakozott.

- Minden oké? – kérdezte.

- Persze, csak kicsit fáradt vagyok. – válaszoltam talán kicsit túlságosan is gyorsan.

- Greg-gel minden rendbejött? – hangján hallatszott, hogy kellemetlen számára a téma.

- Igen, és köszönöm, még ha ehhez hazudnod is kellett. – húztam el a végére a számat.

- Ugyan. – mosolygott, majd egy puszit nyomtam az arcára.

Az esti teendők után egy „csajos estét” tartottunk Hallie-vel.. és persze, hogy nem úsztam meg a Zayn kérdést.

-  Jól látom, hogy tetszik neked Zayn?

-  Hát…

- Samantha!

- Jó oké.. nagyon bírom meg minden, de nekem ott van Greg. De azok a gyönyörű barna szemek... - kezdtem bele az ábrándozásba, de Hayley még időbe közbevágott.

- Oké, ez elegendő válasz volt. – de azt a vigyort látni kellett volna, semmivel se lehetett letörölni az arcáról. Majd gyors témaváltás következett

***

A napok gyorsan teltek. Már csütörtök volt, a próbák most is korán kezdődtek és furcsálltam, hogy a srácok még nincsenek itt és Danielle is, mintha ideges lenne.

- Oké emberek, van egy kis gond. – jelentette be Beth a koreográfus. – Nem a One Direction mögött fogtok fellépni, hanem a közös produkció alatt, szóval kezdjünk hozzá a munkához.

A próba az átlagosnál sokkal hosszabb volt, szinte csak kajaszünetet tartottunk és ez így ment a következő napon is.

Eljött az első élő adás… mindenki szerepelt, és fantasztikusak voltak, a srácok a Viva la vida-t adták elő, egyszerűen fantasztikusak voltak, imádtam.

Egyre közelebb volt a közös produkció, és én egyre idegesebb voltam. Idegességemben a kezeimet tördeltem, mire egy kéz szorítását éreztem magamon. Zayn volt az.

- Azért a fellépésig ne törd el. – vigyorgott rám.

- Ez nem sokat segített. – és viszonoztam egy vigyort, ami inkább egy vicsorgás lehetett, mire ő csak nevetett.

*És most következzen az X-Faktor 16 döntőse a Rhythm of the Night című számmal*

 

Amennyire féltem, annyira jó volt.. nem, sokkal jobb volt. Felszabadultnak érzem magam, de még nem teljesen. Hamarosan kiderül, hogy ki megy haza. Hayley-n láttam, hogy nagyon izgul a fiúk miatt, ahogy én is. Odamentem hozzá, és ahogy felnézett rám láttam, hogy pillanatok kérdése és helyben elsírja magát az idegességtől. Nyugtatás képen megöleltem és így vártunk a döntésre.

 

*És a következő továbbjutó nem más, mint… a One Direction!*

 

Hayley-vel sikítozva ugráltunk, majd mikor a fiúk a backstage-be értek, egyből a nyakukba ugrottunk. Ebből még azt hiszem, hogy buli lesz, és erről mégjobban megbizonyosodtam a fiúk tekintetéből.

*És aki ma hazamegy, az Nicoló Festa* A búcsúfilmje után mondott még pár szót, majd kinyílt a fal, és bevonult rajta. Nagyon sajnáltam, mert nagyon tehetséges. De ez egy verseny, el kell fogadnunk, hogy nem mindenki nyerhet.

***

 - Továbbjutottunk! – üvöltötték egyszerre a fiúk, majd egy hangos durranás és a poharaink már tele is voltak. Amint mondtam, buli lesz, és úgy is lett.

A hangulat fantasztikus volt,addig a bizonyos sms-ig…

9. rész - Bolond

Kicsit régen írtunk, de nézzétek el nekünk. Itt az új rész, kicsit hosszú, kicsit részletes, de remélem tetszeni fog :)

Britta

Mielőtt beköltöztünk volna az X-faktor házba anyuék eljöttek meglátogatni, még a nővérem is. Azt ígérték, hogy minden adást meg fognak nézni. Ezzel az egyik nap teljesen el is telt. Utolsó nap nagyiék is felhívtak, azon kívül az egész napot Ninával töltöttem. Megengedte, hogy főzzek és külön meg kell jegyeznem, hogy szerintem elég jól sikerült. Szeretek főzni, főleg süteményt sütni. Otthon is szoktam főzni, csak nem sűrűn.

Gyorsan eltelt a másik nap is, és már csak azon kaptam magam, hogy másnap ott állok az X-faktor házban, legyökerezett lábakkal. Ahogy bevezettek minket a szobánkban elakadt a lélegzetem. A konyha iszonyat nagy volt. Világos barna fa bútorzat, fehér árnyalatokkal két sütő, páraelszívó, hűtő, beépített mikró, pult székekkel, és a növények sem maradhatnak el. Azt hiszem a tánc mellett itt is érvényesíteni fogom magam. Az étkező is nagy volt. Hosszú, széles üveg asztal, fa lábakkal, puha, kényelmes székekkel, festményekkel, beépített lámpákkal. A hálószobában minden világos volt. Fehér és türkiz színű falak, egy személyes ágyak, amik igazából olyan nagyok, hogy két ember is elférne rajtuk. Egy szép fehér kanapé az ablak előtt párnákkal, és a szekrények szinten beépítettek voltak és fehérek. Igazából két szoba volt fallal elválasztva. A nappali barna és fehér volt szintén, mint a konyha, de itt a fehér jobban dominált. Fehér kanapék, fotelek és puffok. A hozzájuk való párnák sötét barnák, vagy feketék és fehér mintázatúak. Középen egy nagy szőnyeg és egy asztalka, a falon plazma tv, könyves szekrények, komódok, amiken a lámpák vannak illetve vázás virágok. A fürdőszobában hatalmas tükör, barna fürdőszobaszekrény, fürdő, zuhanyzó és WC. Egyszerűen mesés. Egy kicsit otthon érzem magam ebben a közegben. Amíg én és Samantha csak ámultunk, addig csoportokba osztottak minket, hogy hogy fogunk aludni. Szerencsére Sam-mel egy szobába kerültünk és megkaptunk még két lányt. Az egyik lány nem igazán volt szimpatikus, mert amikor volt a válogatás, akkor is láttam, hogy olyan furcsán néz rám. Úgy, mint a suliban a többiek, akik elítélnek, mert gazdag családból származom. Ahogy a ruháimat pakoltam ki a bőröndökből a szekrénybe, megszólalt a telefonom. Gyorsan felvettem, mivel láttam, hogy Zayn hív.

- Szia. – szóltam bele.

- Szia. Melyik szobába vagytok? – kérdezte egyből.

- A 107-esben.

- Várj. – mondta és körülbelül fél percig nem mondott semmit, csak a szuszogást hallottam, ahogy vette a levegőt. Miközben várakoztam valaki kopogott a bejárati ajtón. – Kopogtak? – kérdezte.

- Te azt hogy hallottad? – megindultam az ajtó felé, hogy kinyissam.

- Jó fülem van. – nevetett.

- Na persze. – ahogy mondtam, kinyitottam az ajtót, megláttam Zayn-t és a többi fiút.

- Meglepetés. – mondták egyszerre. Elvettem a fülemtől a telefont és kinyomtam. Zayn ugyanígy tett.

- Hát ti mit kerestek itt? – kérdeztem tőlük meglepetten.

- Jöttünk felavatni a szobát. – mondta Liam.

- Remélem nálatok is van pia. – mondta Louis. Az ajtót jobban kinyitotta, hogy elférjen mellettem és befáradt a nappaliba, majd a többiek is követték.

- Persze, gyertek be. Ne zavartassátok magatokat. – csuktam be az ajtót.

- Bocs. – mondta Zayn. – Hol a konyha?

- Arra. – mutattam jobbra. Ahogy meglátták merre mutatok elindultak abba az irányba és már be is mentek a konyhába, én pedig követtem őket. Samantha épp ott volt és egyből mindenki üdvözölte. Liam célba vette a mini bárt és kikapott belőle egy üveg pezsgőt. Kicsit felrázta, majd elkezdte felbontani. Ahogy kiszedte a dugót jó nagyot durrant és szinte mindenki megijedt, majd nevetni kezdtünk. Közben a pezsgő félig kiömlött a földre.

- Itt meg mi a fene folyik? – jött be a konyhába az egyik szobatársunk Brenda.

- Hát a pezsgő. – jegyezte meg Louis semmit mondó tekintettel, mire Niall majdnem elnevette magát, de visszafojtotta.

- Bocsi, csak épp szobaavatást tartunk. – mondta Liam.

- Aha. – mondta Brenda, majd megfordult és azzal a mozdulattal ki is ment a konyhából. Mindenkinek elővettem egy poharat, Liam pedig öntötte beléjük a pezsgőt, aztán egyszerre megittuk.

- És most vezessetek körbe. – jelentette ki Zayn.

- Majd Samantha körbevezet titeket, én addig feltörlöm a pezsgőt a földről. – így is lett. Samantha megmutatta a fiúknak az egész szobát én pedig feltakarítottam a pezsgőt. 

Miután végeztem, elindultam be a szobánkba, de ahogy haladtam a szoba felé, meghallottam, hogy a lányok szobájában szól a zene, aminek hallatára egyből táncra perdültem, és ahogy mentem volna be az ajtón ugrottam egyet. Hirtelen elém lépett Harry és már csak azon kaptam magam, hogy rajta fekszem.

- Bocsi, ne haragudj. Nem volt szándékos. – magyarázkodtam, de még mindig rajta feküdtem, a többiek meg csak nevettek. Ahogy ott feküdtem rajta, megakadt a szemem valamin. Pontosabban a szemein. Most vettem csak észre, hogy milyen szép zöld szemei vannak. Bambulásom közepette éreztem, hogy valaki megfogja a karom és átkarolja a derekam, hogy segítsen felállni.

- Semmi baj. – nevetett Harry is, miközben ő is felállt. Még mindig a szemeit fürkésztem, de ahogy elkapta a tekintetét magamhoz tértem. A kéz után kaptam, ami épp elengedett a szorításból. Ahogy felpillantottam, akkor pillantottam meg Louis arcát.

- Jól vagy? – kérdezte. Pislantottam egyet, majd bólintottam.

- Igen, köszönöm.

- Ez meg hogy történt? – kérdezte Niall félig nevetve, mire én elengedtem Louis kezét.

- Csak magával ragadott a zene. Táncolni kezdtem, és ahogy felugrottam későn vettem észre Harryt, és pont ráugrottam.

- Mindenesetre nagyon vicces volt. – jegyezte meg még mindig mosolyogva.

- Mindent megnéztetek? – kérdeztem.

- Igen. – bólintottak.

- Remek, akkor most a ti szobátok jön.

- Mi? – kérdezett vissza Zayn.

- Tán azt gondoltad, hogy majd ti átjöttök hozzánk és mi meg se nézzük a ti szobátokat?

- Valahogy úgy. – nevetett féloldalasan.

- Akkor közlöm, hogy rosszul gondoltad, szóval irány a ti szobátok. – mutattam a kijárat felé, majd a fiúk megindultak előre. 

Nem kellett sokáig menni, ugyanis négy szobával arrébb volt az ő szobájuk. Ahogy beléptünk szintén letaglóztam. Az ő szobájuk is hasonló volt a miénkhez, bár kicsit fiúsabb és abban is eltért, hogy nekik emeletes ágyaik voltak.

- Nem semmi.. de azért a miénk jobb. – vágtam komoly fejet, aztán elmosolyogtam magam. Próbáltam egy picit cukkolni őket.

- Na-na! Senki nem minősítheti a szobánkat rajtunk kívül! – nézett rám mogorván Liam, majd ő is elmosolyodott.

- Én nem minősítettem, csak megállapítottam a dolgokat.

Az egész délutánt náluk töltöttük. Szórakoztunk, beszélgettünk, jégkrémet ettünk, piáltunk és végre elértem azt, amire már rég óta vágytam: Zayn többször is magához ölelt és puszit is kaptam tőle. Úgy viselkedtünk egész délután, mint két testvér. Elmondtam neki, hogy mennyire hiányzott az évek alatt, amiket nem töltöttunk együtt és egy picit el is sírtam magam, bár szerintem egy kicsit az alkohol hatása miatt volt ez az egész. Legszívesebben soha nem engedném el, ha már így visszakaptam, de mivel nem a tulajdonom, nem láncolhatom magamhoz. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Este visszamentünk a szobánkba megfürödni, de fürdés után ismét visszamentünk a fiúkhoz és megnéztünk DVD-n egy filmet.

Másnap viszont már megkezdődtek a próbák. Először azt hittük, hogy nem fogunk a srácokkal fellépni, de aztán mégis beosztottak minket hozzájuk. A próbaterem szintén hatalmas nagy volt, szóval lazán elfértünk. Mivel a srácok délelőtt és kora délután is énekelni voltak, így mi az alatt az idő alatt másokkal próbáltunk, vagy csak szimplán együtt a tánccsapattal. Amikor a srácok megérkeztek ott kő kövön nem maradt. Mindenből viccet csináltak, vagy csak szimplán elnevették magukat. Persze először azt se tudták, mit kell csinálni. Esküszöm azt látni kellene. A próba alatt Zayn-en láttam a legjobban, hogy szenved és már nagyon nem akarja csinálni, de aztán odamentem hozzá és együtt csináltuk. Egy kicsit le is maradtunk, de nem volt baj. Ahogy Danielle kimondta, hogy mára ennyi, Zayn mintha fellélegzett volna és egyből mosoly ült az arcára. Leült a földre, majd hanyatt dőlt és elterült a padlón. Én is leakartam ülni mellé, de valaki elkapta a kezem és húzni kezdett.

- Táncoljunk. – mondta nagy vigyorral az arcán Louis. Magához húzott és abba a tartásba állt be, mint aki tangózni készül.

- Mi az, te nem fáradtál el?

- Mert te igen? – még mindig vigyorgott. Elkezdett lépkedni én pedig vele együtt 

léptem. Egy picit rosszul csinálta, de megbocsátható volt. Többször megforgatott, majd visszahúzott magához és felszántottuk az egész termet. A többiek tapsoltak a zene ritmusára, de közben nevettek is, vagy csak mosolyogtak, meg fütyültek és „hú”-ztak. Én már kezdtem elnevetni magam, de ha kijövök a ritmusból, akkor tuti, hogy elesünk. Ahogy visszaértünk a kiindulóponthoz Louis megpörgetett, majd elengedte a kezem és én tovább pörögtem egyet, majd megálltam és nevetni kezdtem. Louis rám mutatott én pedig meghajoltam, majd ő is meghajolt. Odamentem hozzá és magamhoz öleltem, majd a fülébe súgtam, hogy: „bolond vagy”, aztán vigyorogni kezdtem. Persze tangózni nem úgy kell, ahogy most mi csináltuk, de arra jó volt, hogy megnevettessük a többieket. Odamentünk a srácokhoz és Sam-hez, akik csak nevettek és vicces megjegyzéseket tettek, amikre persze Louis egyből visszavágott. 

Este a fiúk és mi is elkéredzkedtünk a házból és elmentünk bowlingozni. Én még soha életemben nem bowlingoztam, de szerencsére ezzel nem voltam egyedül, ugyanis Niall sem tud és Samantha se profi benne, bár ő már bowlingozott egyszer-kétszer. Mivel nem igazán volt sikerélményem ezért a második kör után kiszálltam. Niall még próbálkozott, de amikor nem ő jött leült inkább mellém beszélgetni, így őt is megismertem egy kicsit jobban. Miután mind meguntuk visszamentünk a házba és az egész folyosó, amin mi voltunk, tőlünk zengett. Elbúcsúztunk egymástól, aztán mindenki ment a saját szobájába. Fürdés után megvacsoráztunk, aztán egész este fent voltunk Sam-mel és beszélgettünk, meg röhögtünk. Nem kérdeztem rá konkrétan, de finoman megkérdeztem Sam-et, hogy tetszik-e neki Zayn, mire kicsit elpirulva azt mondta, hogy szépek a szemei és nagyon kedveli, majd témát váltott. Olyan éjfél tájban Alexa átjött hozzánk, hogy halkabban röhögjünk már, mert ők aludni szeretnének. Ahogy kiment a szobából és becsukta az ajtót maga mögött, utána dobtam egy kispárnát és kinyújtottam a nyelvem, majd Sam-mel nevetni kezdtünk. Körülbelül hajnali két óra lehetett, mire elaludtunk. Szerencsére másnap nem kellett korán kelnünk, mivel csak délután kellett mennünk próbára.

8. rész - Mit akarsz?

Szomorúan látom, hogy nem érkeznem a kommentek. Nem azért kérjük, hogy agyon dicsérjetek, hanem hogy véleményt írjatok, nem számít, hogy pozitív vagy negatív. De ennyit erről, itt is az új rész. Jó olvasást :)

Angel

Reggel amikor felkeltem nem volt mellettem senki, egy ideig csak feküdtem és merengtem a semmibe. Gondolkoztam. Nem tudom mi ütött Gregbe, nem szokott ilyen lenni, vagyis csak azóta ilyen velem, hogy bejelentettem jelentkezek táncosnak az X-faktorba. De miért? Pár perces gondolkodás után elhatároztam, hogy felkelek. Amikor lementem, megláttam Hayley-t a kanapén, még aludt. Nem volt szívem felkelteni, de abban a pillanatban elkezdett mocorogni.

- Jó reggelt. 

- Jó reggelt. 

- Hogy aludtál?

- Tűrhetően. Nagyon fáj a nyakam. Nem is tudom mozgatni.

- Sajnálom.

- Nem a te hibád.

Hiába mondta azt, hogy nem az én hibám, én továbbra is bűntudatot éreztem.. miattam szenved, és ő ezt mégis elnézi.

Reggeli közben elmeséltem, hogy mi történt este. Láthatóan kiakadt és valamin nagyon kattogott az agya, de mint mindig, most se igazán törődtem vele, még akkor sem, ha részben tudtam kiről volt szó. Reggeli után megbeszéltük, hogy amíg anyáék nem érnek haza, addig náluk leszek.  Nináéktól elmentünk egy rendezvényre, ahol az ő művei voltak kiállítva. Egyszerűen mesés volt, látszik rajta ért a dolgához.

Anyáék másnap hazaértek. Greg azóta se hívott, és én se kerestem. Anyáéknak persze nem számoltam be a történtekről, először tisztázni szeretném magamban az egészet. Erre az elkövetkezendő pár napban bőségesen volt időm. Gondolatmenetem a telefonom csörgése szakította meg.

- Szia Sam. - hangosan, szinte üvöltve szólt bele a telefonba.

- Szia Hallie?

- Ugye tudod hogy nem jó, ha az egész napot bent töltöd a szobádba?

- Persze... de ez a hangnem nem tetszik. Mit tervezel?

- Kutasd elő a koridat és told le a segged a nappaliba! - azzal lerakta.

Mi mást tehettem volna, így hát előkerestem. 5 perc alatt meg is találtam és már rohantam is le. Hayley már útra készen volt. Az egész délutánt London utcáin töltöttük. Hirtelen megszólalt Hallie telefonja. Nem hallottam ki van a vonal túlsó oldalán, de barátnőm arcán egyre nagyobb vigyor terült el. Aztán egy sikítás.

- Mi történt? – kíváncsiskodtam. 

- Kihangosítom őket. – Szóval akkor mi is történt veletek fiúk? – kérdezte tőlük nevetve.

- Bent vagyunk az élő show-ban! – kiabálták egyszerre,. Erre elnevettem magam és egymás nyakába ugrottunk az örömtől.

- Gratulálunk. – mondtam.

- Ezt megünnepeljük. Ma este ráértek? – kérdezte Zayn.

- Persze. – mondtuk egyszerre.

- Remek. Akkor ma este elmegyünk enni és jól megünnepeljük a bejutásunkat.

- Mikor és hol találkozzunk? – kérdezte Hayley

- Ott, ahol a múltkor és szerintem 6 óra körül.

- Oké. Akkor majd találkozunk.

- Oké. Sziasztok.

- Sziasztok.

A mai napunkat csak az dobta föl még jobban, hogy minket is felhívtak, 2 nap múlva beköltözhetünk mi is. Szóval biztos.. most már tényleg kezdem elhinni, hogy ez megtörténik velem. Erre a pillanatra vártam már mióta, és most már biztos.

***

Az esti vacsorára egy fekete ruhát fodros alsó résszel volt a választásom, egy gyönyörű fekete magassarkúval. Gyalog mentünk és még így is időben odaértünk. A srácokkal megint rengeteget hülyültünk, hihetetlen mit hoznak ki belőlünk. Vacsora után hazakísértük Hayley-t. Én Zayn-nel hátrébb maradtunk a srácoktól. Kicsit kezdtem megint magam alatt lenni, és ezt ő is észre vette.

- Minden rendben?

- Hm? Jah.. persze. - oké, nem ez volt életem legmeggyőzőbb válasza.

- Sammy, ne hazudj! Látom hogy valami gond van. - vágta rá tök komolyan.

- Jó, igazad van.. - 

- Greg? - nem válaszoltam, de ő ebből levonta a választ. - Szóval róla van szó.. Figyelj, nyugi nem lesz semmi gond. Megbeszélitek az egészet és minden rendbe jön, hidd el! - még mindig szótlan voltam, és éreztem, ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Megállított és maga elé fordított. Arcomat kezei közé fogta, miközben letörölte a könnycseppet az arcomról.

- Samantha. Hidd el nekem, nem lesz semmi gond. – válasz kép csak megöleltem, mire a srácok elekzdtek ’hú’ – zni. Mindketten egy-egy szúrós pillantást vetettünk rájuk, mire csak elnevették magukat. Éreztem, hogy rezeg a telefonom. Gondoltam biztos anyuék írtak, hogy elindultak arra a nem is tudom milyen rendezvényre, így ügyet sem vetettem rá.

- Ideje lenne mennünk. – mondtam Zayn-nek, mire ő csak bólintott és elindultunk.

Mikor oda értünk hozzánk megköszöntem a ma estét, majd mindenkitől elköszöntem. Zayn-nek még egyszer megköszöntem mindent.

***

Gyorsan lefürödtem és felvettem egy melegítőt meg egy oversized pólót, nem vártam senkit, így nem is vittem túlzásba. Gondoltam magamba, mire megszólalt a csengő. Amikor megláttam vendégem lefagytam.

- Szia Sammy. – köszönt félve.

- Mit akarsz?

- Beszélni szeretnék veled. Esetleg bemehetnék? – kérdezte tőlem Greg. Beengedtem, de semmi kedvem nem volt a beszélgetéshez. A kanapéra telepedtünk le.

- Hallgatlak.

- Figyelj, én sajnálom. Nem akartam így kiabálni veled.

- Pedig mégis megtetted. Mégis mi a fenét képzeltél?

- Én..én.. nem is tudom..

- Ők a barátaim, semmi okod féltékenykedni rájuk. De ez a kisebbik gondom. Miért nem tudod elfogadni, hogy az x-faktornak fogok dolgozni? Miért nem tudsz egy picit is örülni neki? – emeltem fel a hangom.

- Én csak… félek. Félek hogy emiatt foglak elveszíteni. – éreztem, hogy próbálja keresni a tekintetem, de én annál kevésbé. Ebben a pillanatban észre vettem, hogy nincs rajtam a szerencse karkötőm, amit még a nagyitól kaptam. Hirtelen bepánikoltam, de próbáltam nyugtatni magam, hogy biztos meg van itthon valahol. Lehet, hogy csak leraktam valahova. Ez sikerült is.

- Figyelj… - kezdtem bele, de a csengő félbeszakított. Kinyitottam az ajtót és Zayn állt velem szembe. Meglepődve néztem rá.

- Szia. Hát te?

- Szia. Öhm… útközben találtam egy karkötőt, azt hiszem, hogy ez a tiéd.

- Úristen köszönöm! – ezzel a mondatommal már ugrottam is a nyakába.  Ám éreztem, hogy ölelése hirtelen rideggé vált, így hát elengedtem. Zayn haragos tekintetével találtam szembe magam. Megfordultam és Greg volt mögöttünk. Szemében düh és fájdalom volt.

-          Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte felháborodva Greg. Ijedtem néztem Zayn-re, aki csak egy „megoldom”-ot tátogott nekem.

-          A stáb partit szervezett, és Sam elvesztette a karkötőjét és én csak visszahoztam neki, de már megyek is. – azzal elköszöntünk egymástól és a fülébe súgva megköszöntem, de erre csak egy mosoly volt a válasz.

Amikor megfordultam Greg már sokkal nyugodtabb volt. Mindent megbeszéltünk. Igaza volt Zayn-nek, minden rendbejött. Ezt még valahogy meg kell köszönnöm neki.

***

A következő két nap szupergyorsan eltelt. A cuccaimat már bepakoltam és most kivételesen nem Nina vitt el minket hanem az X küldött értünk kocsit.

Amikor bekísértek a házba tátva maradt a szám. Én innen nem akarok elmenni. Hatalmas nappali, konyha, a hálókról már ne is beszéljünk. És a legjobb, hogy a szomszédba vannak a döntősök.

#ProudOf1D

Tegnap este volt a Brits Awards és a srácok nyertek! Kimondhatatlanul büszkék vagyunk rájuk, és ahogy a srácok is mondták, nélkülünk nem sikerült volna, de nélkülük sem. 

We did it! #ProudOf1D


July 23rd at 8:22pm 5 strangers were put together as a group called One Direction. 577 day 21 hours and 37 minutes later, they won a Brit .

 

7. rész - Gratulálunk.

Sajnáljuk, hogy megint így megvárattuk titeket, de már itt is van. Elég hosszúra sikeredett, reméljük engesztelés képen jó lesz. Jó olvasást :)

Britta

Hangulat fergeteges volt egész délután, egészen addig, amíg Greg meg nem jelent Sam-nél. Greg ért hozzá, hogy hogyan kell elrontani egy csodálatos nap végét. Samantha nem tudta abbahagyni a sírást, így hát addig sírt, míg el nem aludt. Amikor már csak én és Zayn maradtunk ébren, megkérdezte tőlem, hogy mi volt ez az egész, én pedig elmagyaráztam neki mindent. Miután megértette nem mondott és nem is kérdezett semmit. Egy órán keresztül beszélgettünk még. Eközben Louis is felébredt és már nem bírt nyugton ülni, ezért a többieket is felébresztette, kivéve Sam-et.

- Nekünk most már vissza kellene mennünk a szállásra, mert aggódni fognak, hogy hol vagyunk. – mondta Harry.

- Jól van.

- Én pedig majd hívlak, hogy mi a helyzet, meg hogy mikor tudnánk ismét találkozni. – fogta meg a vállam Zayn.

- Oké.

- Nem lesz baj? – nézett Sam-re.

- Nem. Vigyázok rá. – mosolyodtam el.

- Rendben. Akkor szia. – átkarolt és adott egy puszit az arcomra.

- Szia.

- Szia. – köszöntek egyszerre a fiúk integetve, már az ajtó túloldaláról.

- Sziasztok. – köszöntem én is nekik.

Miután becsuktam az ajtót, betakartam Samantha-t, aztán lefeküdtem a kisebbik kanapéra. Írtam Ninának, hogy ne aggódjon, de ma nem megyek haza, mert Sam-nél alszok és vigyázok rá. Egy darabig csak merengtem a sötétben. A ma délután eseményei futottak le agyamban képek formájában. Életemben nem nevettem még ennyit, mint ezen a napon. Az utolsó kép amire emlékszem, az hogy Niall és Louis szenvedtek a fagyival és innentől kezdve filmszakadás. 

Amikor kinyitottam a szemem már világos volt. Egyből felültem, ahogy megláttam, hogy Sam nincs sehol. A hirtelen mozdulat közben hatalmasat nyilallt a fájdalom a nyakamba. Megpróbáltam mozgatni a fejem, de rájöttem, hogy ez nem működik.

- Jó reggelt. – hallottam a hangot a hátam mögül.

- Jó reggelt. – amikor a hang irányába fordítottam a fejem megláttam Samantha-t.

- Hogy aludtál?

- Tűrhetően. Nagyon fáj a nyakam. Nem is tudom mozgatni.

- Sajnálom.

- Nem a te hibád.

Reggeli közben a fiúkról és Gregről beszélgettünk. Kicsit kiakadtam Greg viselkedésétől és véleményétől. Értem, hogy azért nem örül, mert féltékeny. Csak azt tudnám, hogy mire féltékeny. Ha a párok tényleg szeretik egymást, akkor nem csalják meg a másikat. Ha mégis akkor az sosem volt igaz szerelem. A féltékenység egyébként is abból ered, hogy mi is képesek lennénk megcsalni párunkat, ezért ezt rávetítjük a másikra és belebolondulunk a gondolatba, hogy vajon ő mit csinál, amikor nem vagyunk vele. Nem értem, hogy az emberek mért bonyolítják túl az életüket. Igazából sosem vágytam párkapcsolatra pontosan ez miatt. Amikor kicsik voltunk Zayn volt a legjobb barátom. Ő volt a mindenem. Ha baj volt tudtam, hogy hozzá bizalommal fordulhatok és mindig megvédett mindentől. Amikor a suliban bántottak, ő mindig mellettem állt. Igazából eddig ő volt az egyetlen fiú az életemben, akit közel engedtem magamhoz és akiben megbíztam.

***

Mivel nem akartam Ninát egyedül hagyni, és természetesen Samatha-t sem, ezért úgy határoztunk, hogy Sam nálunk marad, amíg a szülei haza nem térnek. Egész délután unatkoztunk, aztán késő délután bejelentette Nina, hogy ma este lesz egy rendezvény, amin az ő képei lesznek kiállítva és kötelező megjelennie és ha van kedvünk, akkor menjünk vele. Persze mi egyből beleegyeztünk. Szépen kiöltöztünk elegáns ruhába, ahogy illik. Imádok ilyen helyekre menni, mert ilyenkor legalább tényleg szépnek és csinosnak érzem magam. A rendezvényen végignéztük Nina összes festményét, ami ki volt állítva és a véleményem még mindig az, hogy Nina tökéletesen elsajátította magának ezt a művészeti ágat. Egész este pezsgőztem, meg Cherry-t ittam. Szerintem egész életemben nem ittam ennyit, de az volt a furcsa, hogy nem rúgtam be egyáltalán. Egy kicsit a fejembe szállt, de semmi több.

***

Olyan gyorsan teltek a napok, hogy már fogalmam se volt, mikor milyen nap van. Anyu és apu szinte minden nap felhívtak.

Egyik nap korizás közben megszólalt a telefonom.

- Wááhááá! Bekerültünk! – mondta Zayn kiabálva, örömteli hangon a telefonba.

- Bent vagyunk az élő show-ban. – kiabálta a háttérben Liam.

- Áááá! – kiabáltak a srácok a telefonba.

- Úristen! Gratulálok! – böktem ki a meglepettségtől elámulva. Mikor eljutott a tudatomig, hogy a srácok, mit közöltek velem elmosolyogtam magam, majd nevetni kezdtem és magamhoz öleltem Sam-et. – Ezt nem hiszem el. Ezt meg kell ünnepelnünk! – jelentettem ki.

- Mi történt? – kíváncsiskodott Sam. Fogalma se volt, hogy miről van szó.

- Kihangosítom őket. – közöltem és egyből meg is csináltam. – Szóval akkor mi is történt veletek fiúk? – kérdeztem tőlük nevetve.

- Bent vagyunk az élő show-ban! – kiabálták egyszerre, mire Samantha is elnevette magát és egymás nyakába ugrottunk az örömtől.

- Gratulálunk. – mondta Sam.

- Ezt megünnepeljük. Ma este ráértek? – kérdezte Zayn.

- Persze. – mondtuk egyszerre.

- Remek. Akkor ma este elmegyünk enni és jól megünnepeljük a bejutásunkat.

- Mikor és hol találkozzunk? – kérdeztem.

- Ott, ahol a múltkor és szerintem 6 óra körül.

- Oké. Akkor majd találkozunk.

- Oké. Sziasztok.

- Sziasztok.

Ez a hír teljesen feldobta a napunkat. Otthon szintén hívott valaki. Amikor felvettem még boldogabb voltam, ugyanis azért hívtak, hogy 2 nap múlva beköltözhetünk a házba, ahol lakni fogunk, amíg megy az X-Faktor. Egyből felhívtam Samantha-t és végig vinnyogtuk a beszélgetést, mivel őt is felhívták. Egész délután készülődtem az estére. Teljesen fel voltam töltődve. Fél hatkor elindultam otthonról, mert most nem akartam elvitetni magunkat Ninával, így hát inkább sétáltam. Magas sarkú volt rajtam, de kivételesen nem volt rossz benne menni. Sőt, kifejezetten kényelmes volt. Útközben csatlakozott Sam is hozzám és végre sikerült hat órára odaérni, amit a fiúk külön szóvá is tettek. 

Ahogy tartottunk az étterem felé a srácok mindenről beszámoltak, és hogy még jobb legyen a hangulat mi is közöltük velük, hogy mi is beköltözünk két nap múlva. Persze ők is ugyanúgy örültek a hírnek, mint mi.

Amikor megérkeztünk az étterembe leültünk egy asztalhoz. Niall már nagyon éhes volt, szóval amikor a pincér jött, hogy felvegye a rendelést elég sok mindent felsorolt, hogy mit szeretne enni. Amíg vártunk, hogy kihozzák az ételt nagyon jól elbeszélgettünk, meg elhülyéskedtünk. Egy kör asztalnál ültünk úgy, hogy én, mellettem bal oldalt Harry, Louis, Niall, Sam, Zayn és Liam. Mint a legutóbbi találkozásunknál is ismét gyorsan megtaláltam a közös hangot Harry-vel. Nagyon jót beszélgettem vele. Közben Louis nevettettet minket. A vacsora második felében mindenki beszélt mindenkivel. Már az sem számított, ha túlkiabáltuk egymást. Vacsora után tettünk egy sétát a parkban, ahol volt egy játszótér. Louis ismét alkotott és a hintából többször is kiesett. Sőt egyszer én löktem ki belőle, aminek az lett a következménye, hogy kergetni kezdett. Elég szép látvány volt, ahogy én ott magas sarkúban futottam. Megpróbáltam levenni, de addigra elkapott és csikizni kezdett. Amikor haza felé tartottunk Zayn és Sam egy kicsit lemaradtak tőlünk, a fiúk meg engem szórakoztattak és állandóan húzták az agyam valami hülyeséggel, amin ők csak röhögtek velem együtt, de néha legszívesebben seggbe rúgtam volna őket. A házunk elé érve elköszöntem tőlük ők pedig mentek tovább, mert Samantha-t is hazakísérték.

Ahogy felértem Nina még mindig ébren volt és olvasott. Én gyorsan elmentem letusolni, aztán bebújtam az ágyba és elaludtam.

6. rész - Remélem örülsz!

Sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, de rengeteg tanultam.. és valamikor pihennem is kellett. De már itt is a rész! Jó olvasást :)

Angel

Miután megismertük a srácokat Zayn-nek jött az ötlet, hogy töltsük együtt a délutánt Londonban. Mi persze egyből belementünk. 5 srác meg 2 lány, ebből biztos hatalmas káosz lesz, rengeteg őrültséggel és nevetéssel, de ezt gondolom senkit se fog zavarni. Mindenesetre, érdekes lesz.

Otthon anyáék már izgatottan vártak. Mikor megláttak szemeikben izgatottságot és félelmet láttam, persze én is fokoztam, mert semmitmondó arccal álltam eléjük.

- Na hogy sikerült? – kérdezte anya félve. Persze én még mindig húztam az agyukat, kezeim zsebre vágtam, számat elhúztam, fejem lehajtottam. Hirtelen előkaptam a lapot a zsebemből és mint az őrült sikítozni és ugrálni kezdtem. Anyu és apu szintén ugráltak örömükben, majd egy csoportos ölelés következett.

- Gratulálunk! – mondta apa, örömtől csengő hangon. Mindkettőjük szeme a büszkeségtől csillogott. Fantasztikus érzés volt.

Elmeséltem az egészet, persze Zayn-t, meg a srácokat nem részleteztem annyira. Nem éreztem fontosnak. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy programom van velük és még meg se kérdeztem anyáékat.

- Anyu, Hayley-vel meg a srácokkal elmehetek Londonba?

- Persze. És meddig maradnátok?

- Estefelé jönnénk vissza, Nina hozna vissza minket. – válaszoltam félénken, mert tudtam, hogy anya nem szívesen enged el sokáig.

- Rendben. Egyébként nyugodtan áthívhatod Hayley-t. Két napra elmegyünk apáddal a nagyiékhoz, segítünk neki a ház körül. Téged nem szeretnénk magunkkal vinni, pihend csak ki magad a műsor előtt.

- Köszönöm. – örömömben a nyakába ugrottam és megpusziltam.

A nap további részében az ágyamon fekve laptopoztam, közben sikeresen elaludtam. Szerencsémre 3 felé felkeltem. Gyorsan lezuhanyoztam majd a ruhám közt kutattam. Végül egy fekete shortot, egy angol zászlós félvállas pólót vettem föl, hajamat pedig behullámosítottam. A sminkkel nem szenvedtem sokat, csak egy kis alapozó és szempillaspirál.

Már fél 4 elmúlt, de Hayley és Nina még nem érkeztek meg, idegesen kikerestem barátnőm számát és felhívtam. Sokáig csörgött, mire felvette.

- Szia. Mondd! – szóltbele.

- Hol vagy már? – kérdeztem kicsit idegesen.

- Itthon. Miért?

- Háromnegyed négy van és azt beszéltük, hogy félre itt leszel nálunk.

- Basszus. Elaludtam. Négyre ott leszek nálad. Zayn-nek meg írok, hogy késünk. Ne haragudj.

- Oké, csak siess.- válaszoltam az ő válaszát meg se várva.

Nem sokkal 4 után már itt is voltak, felkaptam a topánom és már ugrottam is a kocsiba. Hallie vagy százszor kért tőlem bocsánatot az út alatt, de én a tizedik után már csak mosolyogtam. Az út további része csöndben telt. Láttam, hogy barátnőm nagyon gondolkozik valamin. Mintha megváltozott volna valami azóta, hogy találkoztunk a srácokkal, de nem tekintettem fontosnak, ha úgy tartja, majd elmondja.

 A srácok már a stúdió előtt vártak minket. Mikor megláttak mindannyian hatalmas vigyorral az arcukon jöttek oda hozzánk.

- Sziasztok! Ti sem a pontosságról vagytok híresek, úgy látom. – mondta Harry.

- Bocsi, de Hayley elaludt.. – vágtam rá gyorsan, mire barátnőm csak oldalba bökött.

- Gondolhattam volna. – mondta Zayn nevetve.

- Most miért? – kérdezte Hayley vékony hangon.

- Mert régen is mindig azért késtél el. – ezen mindenki nevetni kezdett, de a nevetést én törtem meg a kérdésemmel.

- Srácok! Mit szólnátok hozzá, ha a séta után elmennénk hozzánk megünnepelni a bejutásunkat? – nem kellett sokat várnom a válaszra.

- Persze, miért is ne? – válaszolták egyszerre.

- Éjjen, akkor induljunk is el. Mi az első úti cél? – néztem kérdőn a srácokra.

- A palota. – vágta rá egyből Niall.

A palota után a Trafalgar tér volt a célpont, majd a Big Ben, a Tower Bridge és végül a London Eye. Eközben a srácok rengeteget meséltek magukról, persze mi is, és a rengeteg nevetés sem maradhatott ki.

 - Éhes vagyok! – kiáltott fel fájdalmasan Niall.

- Mi is! – értett egyet a többi srác is. Mi ketten egymásra néztünk és elkezdtük nevetni. A srácok nem értették, de a végén kinyögtük, hogy akkor menjünk el a Starbucks-ba.

*** 

Úgy este 7 felé megérkeztünk hozzánk. Előkerült pár üveg bor meg rengeteg nasi. Lehet kicsit többet is sikerült inni, mint terveztük, de attól még jól éreztük magunkat. Kivéve Harry-t és Louis-t, mindketten kiütötték magukat és a kanapén elnyúlva elaludtak. Közben Hayley és Zayn elmesélték honnan ismerik egymást, persze Niall és Liam is érdeklődve hallgatta, vagy talán mégsem, mert a fotelben ülve, mintha ők is kezdtek volna álmosodni.

Kapucsöngésre lettem figyelmes, majd nagy nehezen elkászálódtam az ajtóig.

-         Greg, hát te mit csinálsz itt ilyenkor? – kérdeztem egy ölelés közben.

-         Nem hívtál és kezdtem ideges lenni.

-         Jézusom, sajnálom. Teljesen ki ment a fejemből, rengeteg dolog történt ma. – válaszoltam miközben beinvitáltam.

-         Azt látom. – mondta szemrehányóan, mikor meglátta a 4 alvó srácot a nappaliban, és abban a pillanatban lépett ki Zayn a vendégszobából is. – Na jó, mégis mi folyik itt? – kérdezte egyre idegesebben.

-         Öhm, a srácokkal a studióban ismerkedtünk meg és most megünnepeltük, hogy bekerültünk, Hayley is itt van.

-         Szóval bent vagy. – hallottam a csalódottságot a hangján.

-         Miért nem tudsz egy kicsit is örülni a sikeremnek?

-         Miért nem? Hát ezért! – mutatott a srácokra.

-         Most komolyan? Ők csak barátok, velük fogok hónapokon át dolgozni, utána lehet, hogy soha többet nem fogunk találkozni. És te komolyan rájuk vagy féltékeny?

-         Persze, barátok. Akkor ő mit keres ott fent? – Kérdezte Zayn-re mutatva.

-         Nem tudom, biztos a mosdót keresi.

-         Persze, a mosdót…

-         Greg… csak egy kicsit mutasd, hogy örülsz a bejutásomnak.

-         Nem látod, repesek a boldogságtól. – s ezzel a mondattal megindult az ajtó felé.

-         Gregory, ne csináld már ezt! Könyörgöm!

-      Remélem örülsz! – és ezzel a mondattal bevágta maga mögött az ajtót, én pedig abban a pillanatban zokogva estem össze.

Éreztem, hogy valaki felemelt, de a könnyeimtől nem láttam semmit. Mikor letett az ágyamra, akkor láttam csak, hogy Zayn volt az. Aggódó tekintettel fürkészte arcomat, majd átölelt.

- Nyugodj meg. Nem lesz semmi gond. – nem válaszoltam semmit, nem is tudtam volna. Arcomat mellkasába fúrtam, és közben éreztem, hogy feltornázta magát mellém az ágyba. Fogalmam sincs mennyi ideig sírhattam, nem is érdekelt. Ölelő karjai közt sírtam álomba magam.