6. rész - Remélem örülsz!

Sajnálom, hogy ennyi ideig nem írtam, de rengeteg tanultam.. és valamikor pihennem is kellett. De már itt is a rész! Jó olvasást :)

Angel

Miután megismertük a srácokat Zayn-nek jött az ötlet, hogy töltsük együtt a délutánt Londonban. Mi persze egyből belementünk. 5 srác meg 2 lány, ebből biztos hatalmas káosz lesz, rengeteg őrültséggel és nevetéssel, de ezt gondolom senkit se fog zavarni. Mindenesetre, érdekes lesz.

Otthon anyáék már izgatottan vártak. Mikor megláttak szemeikben izgatottságot és félelmet láttam, persze én is fokoztam, mert semmitmondó arccal álltam eléjük.

- Na hogy sikerült? – kérdezte anya félve. Persze én még mindig húztam az agyukat, kezeim zsebre vágtam, számat elhúztam, fejem lehajtottam. Hirtelen előkaptam a lapot a zsebemből és mint az őrült sikítozni és ugrálni kezdtem. Anyu és apu szintén ugráltak örömükben, majd egy csoportos ölelés következett.

- Gratulálunk! – mondta apa, örömtől csengő hangon. Mindkettőjük szeme a büszkeségtől csillogott. Fantasztikus érzés volt.

Elmeséltem az egészet, persze Zayn-t, meg a srácokat nem részleteztem annyira. Nem éreztem fontosnak. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy programom van velük és még meg se kérdeztem anyáékat.

- Anyu, Hayley-vel meg a srácokkal elmehetek Londonba?

- Persze. És meddig maradnátok?

- Estefelé jönnénk vissza, Nina hozna vissza minket. – válaszoltam félénken, mert tudtam, hogy anya nem szívesen enged el sokáig.

- Rendben. Egyébként nyugodtan áthívhatod Hayley-t. Két napra elmegyünk apáddal a nagyiékhoz, segítünk neki a ház körül. Téged nem szeretnénk magunkkal vinni, pihend csak ki magad a műsor előtt.

- Köszönöm. – örömömben a nyakába ugrottam és megpusziltam.

A nap további részében az ágyamon fekve laptopoztam, közben sikeresen elaludtam. Szerencsémre 3 felé felkeltem. Gyorsan lezuhanyoztam majd a ruhám közt kutattam. Végül egy fekete shortot, egy angol zászlós félvállas pólót vettem föl, hajamat pedig behullámosítottam. A sminkkel nem szenvedtem sokat, csak egy kis alapozó és szempillaspirál.

Már fél 4 elmúlt, de Hayley és Nina még nem érkeztek meg, idegesen kikerestem barátnőm számát és felhívtam. Sokáig csörgött, mire felvette.

- Szia. Mondd! – szóltbele.

- Hol vagy már? – kérdeztem kicsit idegesen.

- Itthon. Miért?

- Háromnegyed négy van és azt beszéltük, hogy félre itt leszel nálunk.

- Basszus. Elaludtam. Négyre ott leszek nálad. Zayn-nek meg írok, hogy késünk. Ne haragudj.

- Oké, csak siess.- válaszoltam az ő válaszát meg se várva.

Nem sokkal 4 után már itt is voltak, felkaptam a topánom és már ugrottam is a kocsiba. Hallie vagy százszor kért tőlem bocsánatot az út alatt, de én a tizedik után már csak mosolyogtam. Az út további része csöndben telt. Láttam, hogy barátnőm nagyon gondolkozik valamin. Mintha megváltozott volna valami azóta, hogy találkoztunk a srácokkal, de nem tekintettem fontosnak, ha úgy tartja, majd elmondja.

 A srácok már a stúdió előtt vártak minket. Mikor megláttak mindannyian hatalmas vigyorral az arcukon jöttek oda hozzánk.

- Sziasztok! Ti sem a pontosságról vagytok híresek, úgy látom. – mondta Harry.

- Bocsi, de Hayley elaludt.. – vágtam rá gyorsan, mire barátnőm csak oldalba bökött.

- Gondolhattam volna. – mondta Zayn nevetve.

- Most miért? – kérdezte Hayley vékony hangon.

- Mert régen is mindig azért késtél el. – ezen mindenki nevetni kezdett, de a nevetést én törtem meg a kérdésemmel.

- Srácok! Mit szólnátok hozzá, ha a séta után elmennénk hozzánk megünnepelni a bejutásunkat? – nem kellett sokat várnom a válaszra.

- Persze, miért is ne? – válaszolták egyszerre.

- Éjjen, akkor induljunk is el. Mi az első úti cél? – néztem kérdőn a srácokra.

- A palota. – vágta rá egyből Niall.

A palota után a Trafalgar tér volt a célpont, majd a Big Ben, a Tower Bridge és végül a London Eye. Eközben a srácok rengeteget meséltek magukról, persze mi is, és a rengeteg nevetés sem maradhatott ki.

 - Éhes vagyok! – kiáltott fel fájdalmasan Niall.

- Mi is! – értett egyet a többi srác is. Mi ketten egymásra néztünk és elkezdtük nevetni. A srácok nem értették, de a végén kinyögtük, hogy akkor menjünk el a Starbucks-ba.

*** 

Úgy este 7 felé megérkeztünk hozzánk. Előkerült pár üveg bor meg rengeteg nasi. Lehet kicsit többet is sikerült inni, mint terveztük, de attól még jól éreztük magunkat. Kivéve Harry-t és Louis-t, mindketten kiütötték magukat és a kanapén elnyúlva elaludtak. Közben Hayley és Zayn elmesélték honnan ismerik egymást, persze Niall és Liam is érdeklődve hallgatta, vagy talán mégsem, mert a fotelben ülve, mintha ők is kezdtek volna álmosodni.

Kapucsöngésre lettem figyelmes, majd nagy nehezen elkászálódtam az ajtóig.

-         Greg, hát te mit csinálsz itt ilyenkor? – kérdeztem egy ölelés közben.

-         Nem hívtál és kezdtem ideges lenni.

-         Jézusom, sajnálom. Teljesen ki ment a fejemből, rengeteg dolog történt ma. – válaszoltam miközben beinvitáltam.

-         Azt látom. – mondta szemrehányóan, mikor meglátta a 4 alvó srácot a nappaliban, és abban a pillanatban lépett ki Zayn a vendégszobából is. – Na jó, mégis mi folyik itt? – kérdezte egyre idegesebben.

-         Öhm, a srácokkal a studióban ismerkedtünk meg és most megünnepeltük, hogy bekerültünk, Hayley is itt van.

-         Szóval bent vagy. – hallottam a csalódottságot a hangján.

-         Miért nem tudsz egy kicsit is örülni a sikeremnek?

-         Miért nem? Hát ezért! – mutatott a srácokra.

-         Most komolyan? Ők csak barátok, velük fogok hónapokon át dolgozni, utána lehet, hogy soha többet nem fogunk találkozni. És te komolyan rájuk vagy féltékeny?

-         Persze, barátok. Akkor ő mit keres ott fent? – Kérdezte Zayn-re mutatva.

-         Nem tudom, biztos a mosdót keresi.

-         Persze, a mosdót…

-         Greg… csak egy kicsit mutasd, hogy örülsz a bejutásomnak.

-         Nem látod, repesek a boldogságtól. – s ezzel a mondattal megindult az ajtó felé.

-         Gregory, ne csináld már ezt! Könyörgöm!

-      Remélem örülsz! – és ezzel a mondattal bevágta maga mögött az ajtót, én pedig abban a pillanatban zokogva estem össze.

Éreztem, hogy valaki felemelt, de a könnyeimtől nem láttam semmit. Mikor letett az ágyamra, akkor láttam csak, hogy Zayn volt az. Aggódó tekintettel fürkészte arcomat, majd átölelt.

- Nyugodj meg. Nem lesz semmi gond. – nem válaszoltam semmit, nem is tudtam volna. Arcomat mellkasába fúrtam, és közben éreztem, hogy feltornázta magát mellém az ágyba. Fogalmam sincs mennyi ideig sírhattam, nem is érdekelt. Ölelő karjai közt sírtam álomba magam.