1. rész - Az utazás

Íme az első rész. Nagyon izgatottak vagyunk, és várjuk a véleményeket :) 

Britta

- Kincsem, ébredj! – hallottam a hangot félkómásan a szobámban.

- Itt a nagy nap. – hallottam most már tisztán anyu hangját.

- Fent vagyok! – mondtam elég halkan, mivel reggel egyetlen hang se hajlandó kijönni a számon.

- Oké, de ne aludj vissza. 10 perc múlva feljövök vissza, addigra legalább kelj ki az ágyból.

Nem mondtam semmit, mire anyu kiment a szobámból. Próbáltam nem vissza aludni, de éreztem, hogy elhagy az erőm és enged a kísértésnek, de még mielőtt engedhetett volna neki kinyitottam a szemem, ami nem volt éppen kellemes, mivel el volt húzva a függöny és világos volt a szobában. Megfordultam a hátamra és megdörzsöltem a szemem, de még így se volt jó. Erőt vettem magamon és kikeltem az ágyból. Beleléptem a papucsomba, majd kimentem az ajtón, egyenesen be a fürdőszobába. Megmostam az arcom, hogy felfrissüljek. Kicsit jobb volt, de még mindig álmos voltam. Lementem a konyhába reggelizni.

- Jó reggelt Hallie! – köszönt nekem a bejárónő, akit nem mellesleg majdnem második anyámnak tekintek. Nem sokan hívnak Hallie-nek. Inkább csak azok, akik közel állnak hozzám.

- Jó reggelt Polli. – leültem a pulthoz tartozó székre és a fejemet ledöntöttem a pultra.

- Mit szeretne reggelizni a kishölgy?

- A szokásos zabpehely megteszi, köszönöm.

- Nagyon nyúzottnak tűnsz. – jegyezte meg.

- Úgy is érzem magam. Nem sokat aludtam az éjjel. Izgulok.

- Elhiszem drágám. Tessék. – rakta elém a zabpelyhet meg egy kanalat.

- Köszönöm. – miközben reggeliztem Polli magamra hagyott.

- Hát itt vagy. Téged kerestelek. – jött anyu a konyhába. – Látom sikerült felkelned. – adott egy puszit a fejem búbjára.

- Nos igen. Nehezen, de sikerült.

- Elpakoltál mindent? – ült le a mellettem lévő székre.

- Még hiányzik egy-két dolog, de azokat csak azután tudom elpakolni, miután elkészültem. – Miután megettem a zabpelyhet, ittam egy tejeskávét, aztán indultam is készülődni.

Igazából az a helyzet, hogy Londonba készülök. A legjobb barátnőm, Samantha Aureer Londonba lakik és pár napja tájékoztatott engem, hogy ezen a héten, vagyis holnap lehet jelentkezni az idei X-Faktor táncegyüttesébe, és jött az ötlet, hogy jelentkezhetnénk. Persze először csak viccelődtünk, de aztán rájöttünk, hogy igazából is nagyon jó lenne jelentkezni. A jelentkezésünket már elküldtük, holnap már csak meg kell jelennünk és megmutatni, hogy mit tudunk, aztán már aznap ki is derül, hogy bejutottunk-e. Amikor közöltem anyuékkal a hírt, apunak nem tetszett annyira, mivel akkor mulasztanék a suliból és el kellene költöznöm arra az időre, de anyunak végül sikerült rábeszélnie. Londonban lakik anyu húga és amíg ott leszek ő fog rám vigyázni.

Amikor kész lettem elbúcsúztam aputól, beraktuk a csomagjaimat a kocsi csomagtartójába, aztán beszálltam a kocsiba anyu mellé és már indultunk is. Bradford kicsit messze van Londontól, de mivel elaludtam út közben nem tűnt olyan hosszúnak. Miután felébredtem észrevettem, hogy a zene még mindig szól a fülemben. Anyu megbökött és kimutatott a szélvédőn. A London táblára mutatott. Remek, szóval az egész utat végig aludtam. Kivettem a fülhallgatót a fülemből és a telefonon Sam számát tárcsáztam.

- Felhívom Samanthat. – mondtam anyunak.

- Jól van, de ne felejtsd el, hogy először Nina nénikédhez megyünk.

- Tudom anyu.

Miközben tárcsáztam eszembe jutott, hogyan ismerkedtünk meg. Ugyan itt Londonban egy táncversenyen. Micsoda fordulat. Alig várom, hogy ismét lássuk egymást.

- Szia Sam. – szóltam bele, mikor végre fel vette a telefont.

- Szia. – hallottam a hangján, hogy örül nekem.

- Megérkeztem Londonba. Lecuccolunk a nénikémnél, utána pedig találkozhatnánk.

- Az jó lenne. Körülbelül mikor találkozzunk?

- Egy óra múlva jó?

- Jó, és hol találkozzunk?

- Gondolom mivel úgy is éhesek vagyunk elmegyünk enni valahova, szóval akkor érted mennénk és te is jöhetnél velünk. Remélem még nem ebédeltél.

- Nekem jó, és nem, még nem ebédeltem.

- Nagyszerű.

- Tudod hol lakok, ugye?

- Az utcát, meg a házszámot tudom, szóval nem lesz gond. A nénikém úgy is itt lakik, szóval gondolom tudni fogja merre kell menni.

- Jól van. Akkor majd jöttök.

- Oké. Szia.

- Szia. – tette le a telefont.

Még körülbelül fél órába telt, mire anyu húgához értünk. Ahogy bámultam ki az ablakon rá jöttem, hogy nem is olyan nagy szám ez a London. Persze meg van a maga szépsége, de én inkább maradok Bradford-nál. Ahogy megálltunk Nina nénikém háza előtt láttuk, hogy ő már a ház előtt vár minket. Kiszálltunk a kocsiból és ő odajött hozzánk. Először engem ölelt szorosan magához egy puszi kíséretében, azután anyut. Kivettük a csomagokat a csomagtartóból, majd felvittük az emeletre. Tudni illik Nina emeletes házba lakik egyedül. Nina szinte olyan, mint én. Művészlélek. Fest, táncol és zenél is. A fő területe a festészet. Van egy saját terme is, ahol tanít és kiállításai is szoktak lenni. Szerintem nagyon tehetséges. Akárhányszor meglátogatjuk mindig jól érzem magam vele. Mindig mutat, vagy mond valami újat és érdekeset. Igazából nem értem, hogy miért nincs neki senkije. Intelligens, művész, szép, csinos, vicces, bohókás és jól főz. Szerintem egy ilyen nő minden férfi álma. Legalábbis kellene, hogy legyen.

Miután megmutatta a szobám ittunk egyet, aztán vázoltuk neki a helyzetet, hogy éhesek vagyunk és el akarunk menni valahova enni, szóval ajánljon valami klassz helyet. Nem kellett sokat gondolkodnia. Egyből felvetette, hogy menjünk el a kedvenc éttermébe, ahol az ételek isteniek, a kiszolgálás is nagyon jó és kedvezmények is szoktak lenni. 

Beleegyeztünk, aztán útnak is indultunk. A kocsiba mondtuk neki, hogy Samanthat is fel kellene vennünk. Elmondtam neki, hogy hol lakik, ő pedig irányította anyut, hogy merre kell menni. Egész gyorsan odataláltunk. Amikor odaértünk anyu dudált, hogy jelezze az érkezésünket. Ahogy megláttam Samanthat kijönni az ajtón, kiszálltam a kocsiból és odaszaladtam hozzá. Egyből megöleltük egymást. A házuk kívülről szépnek és takarosnak tűnt. Egy aranyos kis kertes ház. Ahogy beszálltunk a kocsiba meg is jegyeztem neki, miután bemutattam neki anyut és Ninát. Kis idő múlva az étterembe is megérkeztünk, ahol egész végig beszélgettünk. Anyuhoz és Ninához alig szóltunk, csak amikor kérdeztek. Szerintem életemben nem beszéltem annyit, mint akkor. Miután megebédeltünk elmentünk városnézésre. Nina mindent megmutatott nekünk, Samantha pedig elvitt minket a holnapi válogatás helyszínéré. Nagyon gyorsan eltelt a délután. Öt óra körül hazavittük Sam-et. Megbeszéltük, hogy holnap reggel náluk találkozunk és majd Nina elvisz minket a válogatásra. Anyu is még feljött egy kicsit Ninához és mielőtt elment volna jó szorosan magához ölelt, adott két puszit és sok szerencsét kívánt, azután hazament. 

Az estét azzal töltöttem, hogy próbáltam nyugodt maradni és nem gondolni a holnapi napra. Ninával nagyot jót beszélgettem és 11 óra körül feküdtünk le. Igazából alig tudtam elaludni: csak forgolódtam és agyaltam, na meg persze az órát figyeltem, de végül valahogy sikerült elaludni. Másnap reggel viszont kidobott az ágy. Hamar felkeltem és a gyomrom csak úgy görcsölt az idegességtől. Mikor Nina is felébredt, reggeliztünk aztán összekaptuk magunkat, majd mentünk Samantha elé.

Egy kérésünk lenne, lécci írjatok komikat, nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményetekre :)