5. rész - Boys, boys, boys

Már itt is van az új rész, igaz kicsit késve, de lényeg hogy elért ideáig. reméljük tetszeni fog és jó olvasást :)

Britta

Amikor Sam közölte velem, hogy bekerült nagyon örültem neki. Én tudtam, hogy sikerülni fog neki, elvégre nagyon ügyes. Még mindig nem tértem teljesen magamhoz. Hihetetlen, hogy bekerültünk. Amikor megindultunk Sam-mel, hogy szétnézzünk hirtelen a semmiből ott termett előttünk Zayn. Elújságoltuk neki a nagy hírt és közben az is kiderült, hogy ő is továbbjutott, bár nem úgy, ahogy azt ő gondolta.

- Egy 5 fős bandába raktak be, a srácok hamarosan itt is lesznek, majd bemutatom nektek, hatalmas arcok.. - A mondat végét már alig értettük, mert a 4 fiú által keltett zaj teljesen elnyomta Zayn hangját.

- Na persze, még mit nem! – mondta a négy srác közül a göndör barna hajú hangos nevetés kíséretében.

- Hagyd már! Én jobbat tudok. – mondta a másik barna hajú szintén hangosan.

- Végre itt vagytok. – mondta Zayn a felénk érkező fiúknak, akik, ahogy észrevettem jól elhülyéskedtek egymással. – Mi tartott ilyen sokáig?

- Louis sokáig ült a vécén. – nevetett a szőkésbarna hajú srác, akiről meg kell jegyezzem, egész helyes volt. Bár ahogy végig néztem a fiúkon egyikőjük sem panaszkodhat.

- Mi van velem? – nézett előre a barna hajú, de ahogy fordította felénk a fejét a pillantása mintha megakadt volna rajtam. Úgy nézett, hogy azt hittem van rajtam valami. Egyből végig néztem magamon, de a ruhámon semmi nem volt. Az arcomat is végig simítottam, de nem éreztem rajta semmi furcsát.

- Nincs semmi. – nevetett Zayn is. – Nos beakarom mutatni nektek a lányokat, akikről meséltem nektek. Ők itt Hayley Kelway és Samantha Aureer –mutatott ránk. - Lányok, ők pedig itt Liam Payne, Niall Horan, Louis Tomlinson és Harry Styles. – a 

fiúk nem szóltak semmit csak a síri csönd honolt közöttünk. Végül Liam lépett elő a fiúk közül és egyenesen felém tartott. Kitárta karjait, majd körbe fonta azokat rajtam. A meglepettségtől azt se tudtam, mit csináljak. A karjaim csak lógtak a testem mellett, majd egyszer csak felemelkedtek és én is átfontam őket az ő testén. Nagyon jó illata volt és az a pulcsi, ami rajta volt, attól kicsit macisnak tűnt és szinte már jó érzés volt magamhoz ölelni. Lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot, ami sajnos nem tartott sokáig, mert körülbelül 3 másodperc múlva elengedett szorításából és máris Sam-et ölelte, de mire feleszméltem már jött is egy másik ölelés. Ez talán még jobban esett, mint az előző. Göndör fürtök temették be arcom egyik felét, ami számomra csiklandós érzést váltott ki, így felnevettem. Újabb ölelés következett, ami szinte tarolt, akkora lendülettel jött. Egy igazi szoros és barátságos ölelés Niall-től. Végül Louis lépett hozzám. Az ő ölelése gyengéd volt és kicsit hosszabb ideig tartott, mint a többieké. Amikor kezdett engedni az ölelésből, éreztem, ahogy az egyik keze végig simítja a hátam, amitől engem kirázott a hideg. Az volt a legrosszabb és számomra a legkínosabb, hogy szerintem ezt ő is érezte, mivel láttam, hogy elmosolyogja magát, miután elengedett.

- Hé, lányok! Ti, mi, London és az egész délután. Mit szóltok? Van kedvetek velünk eltölteni egy őrült délutánt London utcáin? – tette fel a kérdést Zayn.

- Hm. Végül is nekem nincs semmi programom délutánra. – jelentettem ki.

- Samantha? – nézett Zayn kérdően Sam-re.

- Ha jól tudom nekem sincs.

- Remek. Akkor mikor és hol találkozzunk? – nézett rám, majd Sam-re.

- Szerintem találkozhatnánk itt a főbejárat előtt. – dobta fel az ötletet Sam.

- Igen, az jó. – helyeselt Liam.

- És mikor? – nézett ránk ismét Zayn.

- Szerintem az attól függ, hogy elengednek-e ma minket egyáltalán. – szólt közbe Harry.

- Elengednek. Ma már úgy sem lesz semmi. – mondta Niall.

- Szerintem találkozzunk négykor. – mondtam.

- Oké. – egyezett bele Zayn.

- Akkor ezt megbeszéltük és szerintem mi megyünk is, mert itt van értünk a nénikém. – éreztem, ahogy rezeg a telefon a táskámban, aztán a dallam is felcsendült hozzá. Gyorsan kivettem a telefont a táskámból és felvettem, mivel a kijelzőre Nina neve volt írva. – Szia. Megyünk már. – tudtam miért hív ezért megelőztem a válasszal, mielőtt kérdezhetett volna.

- Oké. Ugyanott parkoltam.

- Oké. Szia. – tettem le a telefont.

- Sam! Mehetünk? – kérdeztem felé fordulva.

- Persze. – bólintott.

- Délután akkor majd találkozunk. – mondtam sietve, mert már mentem volna.

- A telefonszámod add meg, mert ha valami gáz lesz, akkor nem tudunk elérni.

- Persze. Diktálom. – elővette a telefonját és már diktáltam is.

- Kösz.

- Akkor sziasztok.

Miután elbúcsúztunk egymástól, kiléptünk az épületből és Nina kocsija felé vettük az irányt. Amikor beszálltunk a kocsiba Nina egyből faggatózni kezdett és mi mindent elmeséltünk neki, kivéve a fiúkat. Otthon, ebédkészítés közben meséltem neki a fiúkról és érdeklődve hallgatta. Azt is elmondtam, hogy délután velük találkozunk, amire ő csak elmosolyodott. Ebéd után eldőltünk a kanapén és nosztalgiáztunk. Beszélgettünk, pihentünk és süteményt ettünk. Sikeresen el is szundítottam és arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom. Nagy nehezen megtaláltam.

- Szia. Mondd! – szóltam bele.

- Hol vagy már? – kérdezte kicsit idegesen Sam.

- Itthon. Miért?

- Háromnegyed négy van és azt beszéltük, hogy félre itt leszel nálunk.

- Basszus. Elaludtam. Négyre ott leszek nálad. Zayn-nek meg írok, hogy késünk. Ne haragudj.

- Oké, csak siess.

- Oké. – letettem, aztán egyből rohantam a fürdőbe. Megmostam az arcom, hogy egy

kicsit magamhoz térjek. Gyorsan írtam egy sms-t Zayn-nek, aztán megfésülködtem, feltettem egy nagyon kevés sminket, majd rohantam a szobámba és keresgélni kezdtem a ruháim között. Végül felvettem egy fehér toppot, az fölé egy háromnegyedesujjú kicsit laza, világos barackvirágszínű felsőt, aminek a bal oldalán kilátszik a vállam, ehhez pedig egy csőfarmert és egy hosszított szárú tornacipőt.

- Nina…

- Igen, elviszlek. – szóval tudta, hogy mire akarom megkérni.

- Köszönöm. – néztem rá hálásan.

Felvettem a táskám és már indultunk is. Útközben felvettük Sam-et, aztán amikor megérkeztünk, megbeszéltem Ninával, hogy körülbelül mikorra várjon haza. Mikor kiszálltunk a kocsiból, láttuk, hogy a fiúk már ott várnak minket a megbeszélt helyen.