8. rész - Mit akarsz?

Szomorúan látom, hogy nem érkeznem a kommentek. Nem azért kérjük, hogy agyon dicsérjetek, hanem hogy véleményt írjatok, nem számít, hogy pozitív vagy negatív. De ennyit erről, itt is az új rész. Jó olvasást :)

Angel

Reggel amikor felkeltem nem volt mellettem senki, egy ideig csak feküdtem és merengtem a semmibe. Gondolkoztam. Nem tudom mi ütött Gregbe, nem szokott ilyen lenni, vagyis csak azóta ilyen velem, hogy bejelentettem jelentkezek táncosnak az X-faktorba. De miért? Pár perces gondolkodás után elhatároztam, hogy felkelek. Amikor lementem, megláttam Hayley-t a kanapén, még aludt. Nem volt szívem felkelteni, de abban a pillanatban elkezdett mocorogni.

- Jó reggelt. 

- Jó reggelt. 

- Hogy aludtál?

- Tűrhetően. Nagyon fáj a nyakam. Nem is tudom mozgatni.

- Sajnálom.

- Nem a te hibád.

Hiába mondta azt, hogy nem az én hibám, én továbbra is bűntudatot éreztem.. miattam szenved, és ő ezt mégis elnézi.

Reggeli közben elmeséltem, hogy mi történt este. Láthatóan kiakadt és valamin nagyon kattogott az agya, de mint mindig, most se igazán törődtem vele, még akkor sem, ha részben tudtam kiről volt szó. Reggeli után megbeszéltük, hogy amíg anyáék nem érnek haza, addig náluk leszek.  Nináéktól elmentünk egy rendezvényre, ahol az ő művei voltak kiállítva. Egyszerűen mesés volt, látszik rajta ért a dolgához.

Anyáék másnap hazaértek. Greg azóta se hívott, és én se kerestem. Anyáéknak persze nem számoltam be a történtekről, először tisztázni szeretném magamban az egészet. Erre az elkövetkezendő pár napban bőségesen volt időm. Gondolatmenetem a telefonom csörgése szakította meg.

- Szia Sam. - hangosan, szinte üvöltve szólt bele a telefonba.

- Szia Hallie?

- Ugye tudod hogy nem jó, ha az egész napot bent töltöd a szobádba?

- Persze... de ez a hangnem nem tetszik. Mit tervezel?

- Kutasd elő a koridat és told le a segged a nappaliba! - azzal lerakta.

Mi mást tehettem volna, így hát előkerestem. 5 perc alatt meg is találtam és már rohantam is le. Hayley már útra készen volt. Az egész délutánt London utcáin töltöttük. Hirtelen megszólalt Hallie telefonja. Nem hallottam ki van a vonal túlsó oldalán, de barátnőm arcán egyre nagyobb vigyor terült el. Aztán egy sikítás.

- Mi történt? – kíváncsiskodtam. 

- Kihangosítom őket. – Szóval akkor mi is történt veletek fiúk? – kérdezte tőlük nevetve.

- Bent vagyunk az élő show-ban! – kiabálták egyszerre,. Erre elnevettem magam és egymás nyakába ugrottunk az örömtől.

- Gratulálunk. – mondtam.

- Ezt megünnepeljük. Ma este ráértek? – kérdezte Zayn.

- Persze. – mondtuk egyszerre.

- Remek. Akkor ma este elmegyünk enni és jól megünnepeljük a bejutásunkat.

- Mikor és hol találkozzunk? – kérdezte Hayley

- Ott, ahol a múltkor és szerintem 6 óra körül.

- Oké. Akkor majd találkozunk.

- Oké. Sziasztok.

- Sziasztok.

A mai napunkat csak az dobta föl még jobban, hogy minket is felhívtak, 2 nap múlva beköltözhetünk mi is. Szóval biztos.. most már tényleg kezdem elhinni, hogy ez megtörténik velem. Erre a pillanatra vártam már mióta, és most már biztos.

***

Az esti vacsorára egy fekete ruhát fodros alsó résszel volt a választásom, egy gyönyörű fekete magassarkúval. Gyalog mentünk és még így is időben odaértünk. A srácokkal megint rengeteget hülyültünk, hihetetlen mit hoznak ki belőlünk. Vacsora után hazakísértük Hayley-t. Én Zayn-nel hátrébb maradtunk a srácoktól. Kicsit kezdtem megint magam alatt lenni, és ezt ő is észre vette.

- Minden rendben?

- Hm? Jah.. persze. - oké, nem ez volt életem legmeggyőzőbb válasza.

- Sammy, ne hazudj! Látom hogy valami gond van. - vágta rá tök komolyan.

- Jó, igazad van.. - 

- Greg? - nem válaszoltam, de ő ebből levonta a választ. - Szóval róla van szó.. Figyelj, nyugi nem lesz semmi gond. Megbeszélitek az egészet és minden rendbe jön, hidd el! - még mindig szótlan voltam, és éreztem, ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Megállított és maga elé fordított. Arcomat kezei közé fogta, miközben letörölte a könnycseppet az arcomról.

- Samantha. Hidd el nekem, nem lesz semmi gond. – válasz kép csak megöleltem, mire a srácok elekzdtek ’hú’ – zni. Mindketten egy-egy szúrós pillantást vetettünk rájuk, mire csak elnevették magukat. Éreztem, hogy rezeg a telefonom. Gondoltam biztos anyuék írtak, hogy elindultak arra a nem is tudom milyen rendezvényre, így ügyet sem vetettem rá.

- Ideje lenne mennünk. – mondtam Zayn-nek, mire ő csak bólintott és elindultunk.

Mikor oda értünk hozzánk megköszöntem a ma estét, majd mindenkitől elköszöntem. Zayn-nek még egyszer megköszöntem mindent.

***

Gyorsan lefürödtem és felvettem egy melegítőt meg egy oversized pólót, nem vártam senkit, így nem is vittem túlzásba. Gondoltam magamba, mire megszólalt a csengő. Amikor megláttam vendégem lefagytam.

- Szia Sammy. – köszönt félve.

- Mit akarsz?

- Beszélni szeretnék veled. Esetleg bemehetnék? – kérdezte tőlem Greg. Beengedtem, de semmi kedvem nem volt a beszélgetéshez. A kanapéra telepedtünk le.

- Hallgatlak.

- Figyelj, én sajnálom. Nem akartam így kiabálni veled.

- Pedig mégis megtetted. Mégis mi a fenét képzeltél?

- Én..én.. nem is tudom..

- Ők a barátaim, semmi okod féltékenykedni rájuk. De ez a kisebbik gondom. Miért nem tudod elfogadni, hogy az x-faktornak fogok dolgozni? Miért nem tudsz egy picit is örülni neki? – emeltem fel a hangom.

- Én csak… félek. Félek hogy emiatt foglak elveszíteni. – éreztem, hogy próbálja keresni a tekintetem, de én annál kevésbé. Ebben a pillanatban észre vettem, hogy nincs rajtam a szerencse karkötőm, amit még a nagyitól kaptam. Hirtelen bepánikoltam, de próbáltam nyugtatni magam, hogy biztos meg van itthon valahol. Lehet, hogy csak leraktam valahova. Ez sikerült is.

- Figyelj… - kezdtem bele, de a csengő félbeszakított. Kinyitottam az ajtót és Zayn állt velem szembe. Meglepődve néztem rá.

- Szia. Hát te?

- Szia. Öhm… útközben találtam egy karkötőt, azt hiszem, hogy ez a tiéd.

- Úristen köszönöm! – ezzel a mondatommal már ugrottam is a nyakába.  Ám éreztem, hogy ölelése hirtelen rideggé vált, így hát elengedtem. Zayn haragos tekintetével találtam szembe magam. Megfordultam és Greg volt mögöttünk. Szemében düh és fájdalom volt.

-          Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte felháborodva Greg. Ijedtem néztem Zayn-re, aki csak egy „megoldom”-ot tátogott nekem.

-          A stáb partit szervezett, és Sam elvesztette a karkötőjét és én csak visszahoztam neki, de már megyek is. – azzal elköszöntünk egymástól és a fülébe súgva megköszöntem, de erre csak egy mosoly volt a válasz.

Amikor megfordultam Greg már sokkal nyugodtabb volt. Mindent megbeszéltünk. Igaza volt Zayn-nek, minden rendbejött. Ezt még valahogy meg kell köszönnöm neki.

***

A következő két nap szupergyorsan eltelt. A cuccaimat már bepakoltam és most kivételesen nem Nina vitt el minket hanem az X küldött értünk kocsit.

Amikor bekísértek a házba tátva maradt a szám. Én innen nem akarok elmenni. Hatalmas nappali, konyha, a hálókról már ne is beszéljünk. És a legjobb, hogy a szomszédba vannak a döntősök.