9. rész - Bolond

Kicsit régen írtunk, de nézzétek el nekünk. Itt az új rész, kicsit hosszú, kicsit részletes, de remélem tetszeni fog :)

Britta

Mielőtt beköltöztünk volna az X-faktor házba anyuék eljöttek meglátogatni, még a nővérem is. Azt ígérték, hogy minden adást meg fognak nézni. Ezzel az egyik nap teljesen el is telt. Utolsó nap nagyiék is felhívtak, azon kívül az egész napot Ninával töltöttem. Megengedte, hogy főzzek és külön meg kell jegyeznem, hogy szerintem elég jól sikerült. Szeretek főzni, főleg süteményt sütni. Otthon is szoktam főzni, csak nem sűrűn.

Gyorsan eltelt a másik nap is, és már csak azon kaptam magam, hogy másnap ott állok az X-faktor házban, legyökerezett lábakkal. Ahogy bevezettek minket a szobánkban elakadt a lélegzetem. A konyha iszonyat nagy volt. Világos barna fa bútorzat, fehér árnyalatokkal két sütő, páraelszívó, hűtő, beépített mikró, pult székekkel, és a növények sem maradhatnak el. Azt hiszem a tánc mellett itt is érvényesíteni fogom magam. Az étkező is nagy volt. Hosszú, széles üveg asztal, fa lábakkal, puha, kényelmes székekkel, festményekkel, beépített lámpákkal. A hálószobában minden világos volt. Fehér és türkiz színű falak, egy személyes ágyak, amik igazából olyan nagyok, hogy két ember is elférne rajtuk. Egy szép fehér kanapé az ablak előtt párnákkal, és a szekrények szinten beépítettek voltak és fehérek. Igazából két szoba volt fallal elválasztva. A nappali barna és fehér volt szintén, mint a konyha, de itt a fehér jobban dominált. Fehér kanapék, fotelek és puffok. A hozzájuk való párnák sötét barnák, vagy feketék és fehér mintázatúak. Középen egy nagy szőnyeg és egy asztalka, a falon plazma tv, könyves szekrények, komódok, amiken a lámpák vannak illetve vázás virágok. A fürdőszobában hatalmas tükör, barna fürdőszobaszekrény, fürdő, zuhanyzó és WC. Egyszerűen mesés. Egy kicsit otthon érzem magam ebben a közegben. Amíg én és Samantha csak ámultunk, addig csoportokba osztottak minket, hogy hogy fogunk aludni. Szerencsére Sam-mel egy szobába kerültünk és megkaptunk még két lányt. Az egyik lány nem igazán volt szimpatikus, mert amikor volt a válogatás, akkor is láttam, hogy olyan furcsán néz rám. Úgy, mint a suliban a többiek, akik elítélnek, mert gazdag családból származom. Ahogy a ruháimat pakoltam ki a bőröndökből a szekrénybe, megszólalt a telefonom. Gyorsan felvettem, mivel láttam, hogy Zayn hív.

- Szia. – szóltam bele.

- Szia. Melyik szobába vagytok? – kérdezte egyből.

- A 107-esben.

- Várj. – mondta és körülbelül fél percig nem mondott semmit, csak a szuszogást hallottam, ahogy vette a levegőt. Miközben várakoztam valaki kopogott a bejárati ajtón. – Kopogtak? – kérdezte.

- Te azt hogy hallottad? – megindultam az ajtó felé, hogy kinyissam.

- Jó fülem van. – nevetett.

- Na persze. – ahogy mondtam, kinyitottam az ajtót, megláttam Zayn-t és a többi fiút.

- Meglepetés. – mondták egyszerre. Elvettem a fülemtől a telefont és kinyomtam. Zayn ugyanígy tett.

- Hát ti mit kerestek itt? – kérdeztem tőlük meglepetten.

- Jöttünk felavatni a szobát. – mondta Liam.

- Remélem nálatok is van pia. – mondta Louis. Az ajtót jobban kinyitotta, hogy elférjen mellettem és befáradt a nappaliba, majd a többiek is követték.

- Persze, gyertek be. Ne zavartassátok magatokat. – csuktam be az ajtót.

- Bocs. – mondta Zayn. – Hol a konyha?

- Arra. – mutattam jobbra. Ahogy meglátták merre mutatok elindultak abba az irányba és már be is mentek a konyhába, én pedig követtem őket. Samantha épp ott volt és egyből mindenki üdvözölte. Liam célba vette a mini bárt és kikapott belőle egy üveg pezsgőt. Kicsit felrázta, majd elkezdte felbontani. Ahogy kiszedte a dugót jó nagyot durrant és szinte mindenki megijedt, majd nevetni kezdtünk. Közben a pezsgő félig kiömlött a földre.

- Itt meg mi a fene folyik? – jött be a konyhába az egyik szobatársunk Brenda.

- Hát a pezsgő. – jegyezte meg Louis semmit mondó tekintettel, mire Niall majdnem elnevette magát, de visszafojtotta.

- Bocsi, csak épp szobaavatást tartunk. – mondta Liam.

- Aha. – mondta Brenda, majd megfordult és azzal a mozdulattal ki is ment a konyhából. Mindenkinek elővettem egy poharat, Liam pedig öntötte beléjük a pezsgőt, aztán egyszerre megittuk.

- És most vezessetek körbe. – jelentette ki Zayn.

- Majd Samantha körbevezet titeket, én addig feltörlöm a pezsgőt a földről. – így is lett. Samantha megmutatta a fiúknak az egész szobát én pedig feltakarítottam a pezsgőt. 

Miután végeztem, elindultam be a szobánkba, de ahogy haladtam a szoba felé, meghallottam, hogy a lányok szobájában szól a zene, aminek hallatára egyből táncra perdültem, és ahogy mentem volna be az ajtón ugrottam egyet. Hirtelen elém lépett Harry és már csak azon kaptam magam, hogy rajta fekszem.

- Bocsi, ne haragudj. Nem volt szándékos. – magyarázkodtam, de még mindig rajta feküdtem, a többiek meg csak nevettek. Ahogy ott feküdtem rajta, megakadt a szemem valamin. Pontosabban a szemein. Most vettem csak észre, hogy milyen szép zöld szemei vannak. Bambulásom közepette éreztem, hogy valaki megfogja a karom és átkarolja a derekam, hogy segítsen felállni.

- Semmi baj. – nevetett Harry is, miközben ő is felállt. Még mindig a szemeit fürkésztem, de ahogy elkapta a tekintetét magamhoz tértem. A kéz után kaptam, ami épp elengedett a szorításból. Ahogy felpillantottam, akkor pillantottam meg Louis arcát.

- Jól vagy? – kérdezte. Pislantottam egyet, majd bólintottam.

- Igen, köszönöm.

- Ez meg hogy történt? – kérdezte Niall félig nevetve, mire én elengedtem Louis kezét.

- Csak magával ragadott a zene. Táncolni kezdtem, és ahogy felugrottam későn vettem észre Harryt, és pont ráugrottam.

- Mindenesetre nagyon vicces volt. – jegyezte meg még mindig mosolyogva.

- Mindent megnéztetek? – kérdeztem.

- Igen. – bólintottak.

- Remek, akkor most a ti szobátok jön.

- Mi? – kérdezett vissza Zayn.

- Tán azt gondoltad, hogy majd ti átjöttök hozzánk és mi meg se nézzük a ti szobátokat?

- Valahogy úgy. – nevetett féloldalasan.

- Akkor közlöm, hogy rosszul gondoltad, szóval irány a ti szobátok. – mutattam a kijárat felé, majd a fiúk megindultak előre. 

Nem kellett sokáig menni, ugyanis négy szobával arrébb volt az ő szobájuk. Ahogy beléptünk szintén letaglóztam. Az ő szobájuk is hasonló volt a miénkhez, bár kicsit fiúsabb és abban is eltért, hogy nekik emeletes ágyaik voltak.

- Nem semmi.. de azért a miénk jobb. – vágtam komoly fejet, aztán elmosolyogtam magam. Próbáltam egy picit cukkolni őket.

- Na-na! Senki nem minősítheti a szobánkat rajtunk kívül! – nézett rám mogorván Liam, majd ő is elmosolyodott.

- Én nem minősítettem, csak megállapítottam a dolgokat.

Az egész délutánt náluk töltöttük. Szórakoztunk, beszélgettünk, jégkrémet ettünk, piáltunk és végre elértem azt, amire már rég óta vágytam: Zayn többször is magához ölelt és puszit is kaptam tőle. Úgy viselkedtünk egész délután, mint két testvér. Elmondtam neki, hogy mennyire hiányzott az évek alatt, amiket nem töltöttunk együtt és egy picit el is sírtam magam, bár szerintem egy kicsit az alkohol hatása miatt volt ez az egész. Legszívesebben soha nem engedném el, ha már így visszakaptam, de mivel nem a tulajdonom, nem láncolhatom magamhoz. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Este visszamentünk a szobánkba megfürödni, de fürdés után ismét visszamentünk a fiúkhoz és megnéztünk DVD-n egy filmet.

Másnap viszont már megkezdődtek a próbák. Először azt hittük, hogy nem fogunk a srácokkal fellépni, de aztán mégis beosztottak minket hozzájuk. A próbaterem szintén hatalmas nagy volt, szóval lazán elfértünk. Mivel a srácok délelőtt és kora délután is énekelni voltak, így mi az alatt az idő alatt másokkal próbáltunk, vagy csak szimplán együtt a tánccsapattal. Amikor a srácok megérkeztek ott kő kövön nem maradt. Mindenből viccet csináltak, vagy csak szimplán elnevették magukat. Persze először azt se tudták, mit kell csinálni. Esküszöm azt látni kellene. A próba alatt Zayn-en láttam a legjobban, hogy szenved és már nagyon nem akarja csinálni, de aztán odamentem hozzá és együtt csináltuk. Egy kicsit le is maradtunk, de nem volt baj. Ahogy Danielle kimondta, hogy mára ennyi, Zayn mintha fellélegzett volna és egyből mosoly ült az arcára. Leült a földre, majd hanyatt dőlt és elterült a padlón. Én is leakartam ülni mellé, de valaki elkapta a kezem és húzni kezdett.

- Táncoljunk. – mondta nagy vigyorral az arcán Louis. Magához húzott és abba a tartásba állt be, mint aki tangózni készül.

- Mi az, te nem fáradtál el?

- Mert te igen? – még mindig vigyorgott. Elkezdett lépkedni én pedig vele együtt 

léptem. Egy picit rosszul csinálta, de megbocsátható volt. Többször megforgatott, majd visszahúzott magához és felszántottuk az egész termet. A többiek tapsoltak a zene ritmusára, de közben nevettek is, vagy csak mosolyogtak, meg fütyültek és „hú”-ztak. Én már kezdtem elnevetni magam, de ha kijövök a ritmusból, akkor tuti, hogy elesünk. Ahogy visszaértünk a kiindulóponthoz Louis megpörgetett, majd elengedte a kezem és én tovább pörögtem egyet, majd megálltam és nevetni kezdtem. Louis rám mutatott én pedig meghajoltam, majd ő is meghajolt. Odamentem hozzá és magamhoz öleltem, majd a fülébe súgtam, hogy: „bolond vagy”, aztán vigyorogni kezdtem. Persze tangózni nem úgy kell, ahogy most mi csináltuk, de arra jó volt, hogy megnevettessük a többieket. Odamentünk a srácokhoz és Sam-hez, akik csak nevettek és vicces megjegyzéseket tettek, amikre persze Louis egyből visszavágott. 

Este a fiúk és mi is elkéredzkedtünk a házból és elmentünk bowlingozni. Én még soha életemben nem bowlingoztam, de szerencsére ezzel nem voltam egyedül, ugyanis Niall sem tud és Samantha se profi benne, bár ő már bowlingozott egyszer-kétszer. Mivel nem igazán volt sikerélményem ezért a második kör után kiszálltam. Niall még próbálkozott, de amikor nem ő jött leült inkább mellém beszélgetni, így őt is megismertem egy kicsit jobban. Miután mind meguntuk visszamentünk a házba és az egész folyosó, amin mi voltunk, tőlünk zengett. Elbúcsúztunk egymástól, aztán mindenki ment a saját szobájába. Fürdés után megvacsoráztunk, aztán egész este fent voltunk Sam-mel és beszélgettünk, meg röhögtünk. Nem kérdeztem rá konkrétan, de finoman megkérdeztem Sam-et, hogy tetszik-e neki Zayn, mire kicsit elpirulva azt mondta, hogy szépek a szemei és nagyon kedveli, majd témát váltott. Olyan éjfél tájban Alexa átjött hozzánk, hogy halkabban röhögjünk már, mert ők aludni szeretnének. Ahogy kiment a szobából és becsukta az ajtót maga mögött, utána dobtam egy kispárnát és kinyújtottam a nyelvem, majd Sam-mel nevetni kezdtünk. Körülbelül hajnali két óra lehetett, mire elaludtunk. Szerencsére másnap nem kellett korán kelnünk, mivel csak délután kellett mennünk próbára.