És már meg is hoztuk a következő részt, remélem tetszeni fog :)
Angel
Csak feküdtem és néztem a sötétségbe. Gondolataim ezerfelé
cikáztak fejemben, nem tudtam rendet teremteni. Az a verseny, ahol megismertem
Hayley-t örök emlék marad számomra. Nemcsak Hayley miatt, hanem az ott szerzett
tapasztalatok, élmények miatt is… és persze Greg miatt is. Anélkül a verseny nélkül
talán sose ismertem volna meg őket, és ennek már 2 éve.
Most 2 év elteltével itt állunk egy hatalmas lehetőség
előtt. Holnap lesz a nagy nap.
Egyszerűen nem tudok aludni, ahányszor a holnapi napra
gondolok a gyomrom számtalanszor görcsbe rándul.
Már vagy két órája csak forgolódtam az ágyamban, mire
feladtam a küzdelmet. Megfogtam az ipodomat és kedvenc számomra kapcsoltam,
majd hamarosan elnyomott az álom.
Másnap korán felkeltem, de csak forgolódtam, visszaaludni
nem sikerült. Már egy órája szenvedhettem, mikor hirtelen csengetést hallottam.
Gyorsan összeszedtem magam és lerohantam. Greg volt az. Anyu már beengedte, és
a konyhában beszélgettek.
-Jó reggelt! – suttogta a nyakamba, mire engem átjárt az
a kellemes érzés, és megremegtem. Ezt ő is megérezhette, mert éreztem, hogy
elmosolyodik.
- Jó reggelt! – válaszoltam. Megfordultam és egy lágy
csókot váltottunk. Mire anya csak megköszörülte a torkát.
- Izgulsz a mai nap miatt? – kérdezte. Mire éreztem, hogy
Greg karjai megfeszültek, és arcán nem láttam semmiféle érzelmet. Próbáltam
semmibe venni a reakcióját, nem akartam egy újabb vitát emiatt.
- Rettenetesen, alig aludtam valamit. Tényleg, mennyi ez
idő? Jézusom, el fogok késni!
Ezzel a mondattal már ki is
szakítottam magam Greg karjai közül és rohantam fel a szobámba. Még hallottam,
egy a hangját.. tudom, hogy nagyon nem örül neki, mert ha bejutunk, amit persze
nagyon remélek, sokáig leszünk távol egymástól, és ő ezt nem szeretné. De nekem
ez egy hatalmas lehetőség, és bármennyire is szeretem, miatta ezt nem fogom
kihagyni.
***
Miután végeztem a készülődéssel, anyáék a nappaliban ültek,
valami rajzfilmet néztek.. Én megálltam az ajtóban, és onnan figyeltem őket,
amikor dudálást hallottam. Hayley-ék voltak azok, pont időben. Izgatottságomban
el se köszöntem, csak kapkodtam magamra a cuccaimat. Mire végeztem ők már az
ajtóban vártak.
- Sok sikert lányok és vigyázzatok az úton! – mondta
anya, majd odafordultam Greghez.
- Figyelj, nem szeretném, ha… - hirtelen megölelt,
arcomat nyakába temettem.
- Sajnálom… önző voltam, nem törődtem a te
álmaiddal. Tudom, hogy ez fontos számodra és sok sikert kívánok hozzá.
- Köszönöm. – majd egy csókot lehelt ajkaimra.
Odaléptem barátnőmhöz, teljesen szótlanul. Láttam rajta,
hogy nem érti a helyzetet, teljesen össze volt zavarodva.
-Hallie! – sikítottam a nyakába ugorva.
- Jézusom Sam, a frászt hoztad rám! – mondta nevetve, mire
én is felnevettem.
- Akkor indulunk, vagy mi lesz? - amire persze az volt a
válasz, hogy már ki is kapta a kezemből a táskámat és tuszkolt befelé a
kocsiba.. na igen, nem is ő lenne. Egész úton baromkodtunk, vagyis ez volt a
terveink között, ám mindkettőnket elnyomott az álom.
Megérkeztünk! El se tudom hinni, ez tényleg az X-faktor
studiója. Csak mentem előre, azt se figyeltem, hogy Hayley merre van. Ám
hirtelen éreztem, hogy valakinek nekiütköztem, és abban a pillanatban a földön
kötöttem ki.
- Jaj, annyira sajnálom! Jól vagy? – rekedtes, ám mégis
kellemes hangon kérdezte tőlem az illető, és mire keltem volna fel, két kéz
ragadott meg és húzott fel. Felnéztem és egy gyönyörű barna szempárral találtam
szembe magam, tele volt aggodalommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése